Borsod - Miskolci Értesítő, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-21 / 47. szám

A lóherének szalmával ve-­­­éryent való etetése a Möckerni kisér­etek szerint sokkal gazdaságosabbnak, elő­nyösebbnek mutatkozott mint pedig a tisztán etetés, — 2/a — hasonló mennyiségű szecs­kával keverve. Hogy mily irányt kövessen a középeurópai juhtenyésztő gaz­da közönség a jövőre? e részben az „Agron Zeitung­“ következő igen helyes el­vekre alapított tanácsot adja. A felvetett kér­déshez az újabb időben igen sokan hozzászó­lósak, s a legtöbb gazda véleménye oda megy ki, miszerint a juhtenyésztőknek a jö­vőre az illető birtokok viszonyai szerint a kö­vetkező két irány között kell választani: a legfinomabb gyapjút termelni, vagy sok húst és sok közép minőségű gyapjút állítani elő. Egyeseknek töreked­ni kell a legfínomab gyapjú előállítására is, mi­vel törzsjuhászatuk koseladás által a tengeren túli tartományokba, még szép jövedelmet hoz és az ebecta gyapjút még jól fizetik, mivel azt még eddig a tengeren túli verseny kevésbé bántja. De a nagy többségnek a hústermelés­ről nem szabad megfelejtkezni, ha még to­vábbra is juhtartással akar foglalkozni, mi­vel a középfinomságú gyapjú ára évről évre csökken. Hogy azután a húsra való törekvés­nél mely iránt kövesse, a fölött annyira az egyes birtokok viszonyai határoznak, misze­rint e részben közelebbről semmit se lehet mondani. Mi részünkről még hozzá­tennék miszerint, hol a gazda csak némileg is kény­telen már a belterjes­ kezelés felé hajlani, ott napról napra rosszabbul jövedelmező ju­hászat helyett karolja fel a szarvasmarhate­nyésztést — mégpedig kezdjen hozzá mielőbb minél jobb fajjal s minél okszerűbben kezelve azt. „H. B.“ voltak, ily mértékben, ennyi szenvedéllyel s ily leplezetlenül azonban soha nem tolattak előtérbe. Szomorú dolog minden­esetre, hogy míg a város képviselői az első napon, mint parádé ülésen teljes számmal jelennek meg, a többi napokra alig marad 200-ból 20-25 tag, kik aztán jónak látják az előbbi közgyűlés határozatét máskép értelmezni, elvetni s máskép határozni, mint az , ez al­kalommal , a gázvilágitás, a Lax és Engel­­mann féle téglagyári ügyben történt. * A gázvilágitás ügye, mely múlt év december hava ó­ta húzódik s számos retortá­­kon keresztül vezetve, most már mint teljes munkálat került a közgyűlés elé, egy hónap­pal ismét hátravettetett, és miért? — azért mert 20—30 ember nem akarta magára vá­­lalni az azzal járó felelőséget, daczára annak, hogy egy nagy számból álló közgyűlés, a gázvilágítás behozatalát elvben elfogadta , és igaza is volt, mert könnyű az elvet kimon­dani, de annál nehezebb azt a valóságban alkalmazni, — kivált ha egy oly fontos és hosszú évekre kiható szerződés­kötésről van szó, mint a minővel a gázvilágitás behozata­la jár. — A szerződési minta most már ki­nyomatni és a képviselő tagok közt, tanul­mányozás végett kiosztatni határoztatott, s így első tárgya leend a december havi köz­gyűlésnek. * A borsodmegyei népnevelési tanács — miután határozott tudomást szerzett arról, hogy a tanköteles gyermekeknek fele sem jár iskolába — megkereste a megye alispánját, miszerint lenne szíves a közigazgatási tiszt­viselőknek utasításul adni, hogy a szülőket a népnevelésről szólló törvény értelménél fog­va a büntetés terhe alatt kötelezzék gyerme­keiknek iskoláztatására. * A városi főkapitányi hivatal elrendel­te a járdák tisztán tartását, minek folytán azon házi urak, kik a házuk előtti járdáról a sarat és havat el nem kapartatják , annyiszor a mennyiszer 5 forint pénzbírsággal fognak büntettetni.­­ A rendelet falragasz és dob­szó útján lett kihirdetve, csak aztán a mel­lett ne maradjon, mert még eddig eredmé­nyét nem látjuk. * Városunkban eddig két kholera eset fordult elő, megjegyzendő, hogy a betegek idegenek voltak, s mind ketten a vasúttal érkeztek. — Az első lapunkban is érintett egyén harmad napra meghalt és felbonczol­­tatott, a második ki már jobban van, egy asztalos segéd, Görgei asztaloshoz jött Bu­dáról és három nap múlva betegedett meg. — A „Chewra-kadiseha“ jótékony egy­let múlt vasárnap tartott rendkívüli közgyű­lésében Friedmann Mórt tagjai sorából örök időkre kirekesztette. — Éhez sem kell com­­mentár. — Tudtunkkal ez a második eset az egylet életében. A gazdasági szakosztály alelnökének felszóllalása folytán, a múlt közgyűlés elha­tározta, hogy mind azoktól, kik a szüretelés megkezdésére kitűzött határidőt megtörték s ezért reájok büntetés szabatott ki, a­mit ha­ladéktalanul behajtattassék. Az e­szimeni büntetés pénzek az ezer forintot jóval felül­múlják s 3 — 4 évről szólnak. Csak aztán ne a szegény védtelen polgáron kezdje a behaj­tást a rendőrség, hanem azokon, kik a kép­viselő testületben ülnek, mert a behajtás épen ezért szenvedett hajó­törést. * A főutczának kövezetével most már ott vagyunk csaknem, hogy járhatatlan, és pedig a szó teljes értelmében. — Ilyet még ember nem látott, hogy rövid három év alatt kövezet ennyire legyen képes megromolni, s ha ezért felelős valaki, akkor az más nem le­het, mint a volt városi főmérnök úr, kire a kövezés főfelügyelete tartozott, mert az va­lóban oly nyomorúságosan minden alap, rend­szer nélkül hajtatott végre, hogy a leg­laiku­­sabb ember sem hihetett tartósságában. — És mi történt azólta hogy elromlott — mi a 2-ik évben mindjárt bekövetkezett — rá­hordtak egy néhány szekér szinva kavicsot, azt a szekerek össze őrölték — mi termé­szetes — nem az hogy mindjárt a javításhoz­­ fogtak volna. E sorokat azon keserű érzés íratja velünk, melyet — sem a szerkeszti ur sem a mérnök ur nem járván oly sokat ko­csin — azok éreznek, kik ez ut bejárására naponta többször vannak kárhoztatva. * A miskolczi kiházasító szédelgés mag­­vai Münchenben is megterméli gyümölcsü­ket, ugyan­is egy bukott színésznő szövet­kezve egy bukó­félen levő, előbb nagy hírű bankárral, kihirdették, hogy ők elfogadnak pénzbetéteket és attól a kölcsönösség dicső elvénél fogva, 120 perczentet fizetnek, épen úgy mint itt. — Adtak is ki egy ciiitó iratot, melyben kijelentik, hogy a tiszta jövedelem egyházi szent czélokra, pápai fillérekre fog fordittatni, s ezzel jól számítottak, mert meg­nyerték a papságot ezek hirdették, s Bajorhon buzgó népe házát, földjét eladva, vitte pénzét a molloch torkába. Épen úgy mint itt. — Hasztalan volt minden figyelmeztetés, mit maga a kormány sem mulasztott el, nem ért semmit, — épen úgy mint itt. — Végre a turpisság kiderült, fizetni nem tudtak, az üz­letet lefoglalták, de pénze nem volt, úgy mint itt. — A hiány 10 millió forint, el is csukták őket szépen, mint itt, de a­mi ezután fog kö­vetkezni, kérdés — — úgy lesz-e , mint itt. * A müncheni eset szóljon válaszul egyszersmind azon „kárvallott“ urnak, a­ki az Eördögh féle egylet titkárjának fogságá­ból lett kibocsájtása alkalmából bérmentet­­len levélben azon „becses“ kérdést intézte hozzánk: „nem tudnánk-e neki meg­mondani, mikor fogja Eördögh István urat is az utczán üdvözöl­hetni, mert ez nagyon érdekében áll.“ — Nem, azt nem tudjuk nagyon tisz­telt „kárvallott“ úr, de szolgáljon vigaszául az, hogy ez a malheur a münchenieken is megtörtént, s örüljön, ha a mostani huma­­nismuson alapuló törvények mellett, nem ö­­nöket csukják el azért, mert módot és alkal­mat nyújtottak pénzek eldividálására, fe­­csérlést vagy mást nem is mervén állítani a ebből kifolyólag néhány „ártatlan“ ember szenvedésére. * Szerdahelyi Kálmán a pesti nemzeti színház kiváló tagja, a páratlan emberbarát, a színművészet roppant veszteségére, élte de­lén , Nagybányán — hová üdülést ment ke­resni — szívbajban meghalt. — A megbol­dogult 1827-ben született városunkban, szin­tén színész szülőktől. — Legyen áldott em­lékezete. Dédesről írják: A „kis farsang“ bekö­vetkezte óta azt hinné az ember hogy Strass­burg várába van szorulva , s azt a porosz tü­zérség most is ostromolja , mert utczán , ud­varon nem hallani egyebet, mint pisztoly durrogtatást, s azt se tudja az ember hogy ablakán mikor repül be valamely eltévedt „ficzkó,“ pedig hát Borsodmegye egyik sze­rény falujában van ez igy, s minthogy itt igy van, következéskép egész megye területén nincs máskép ,*) hogy itt mily primitiv lábon áll a személy biztonság, ebből eléggé felös­­merhetni. — Váljon mikor fog a tek. megye, az ily s más kihágások ellen eréllyel fellépni , azt nem tudom, de annyit tudok , hogy ha a közvélemény által nem akar elítéltetni, min­den­esetre az lenne egyik legsürgősebb te­endője. Lövész­egyleti közgyűlés. A miskolczi polgári­ honvéd lövészegy­­let folyó hó 16-ára hirdetett közgyűlése a megjelent tagok rendkívüli csekély száma mi­att meg nem tartathatott. Minél fogva a közgyűlés újabb határidejéül fo­lyó hó 2­4 é­n­e­k délelőtti 10 órája a nemzeti casinó termébe oly kérés­sel tűzetik ki, hogy akkor a részvényes tagok, az alapszabályok értelmében az igazgató vá­lasztmány és az elöljáróság megválasztása vé­gett, minél számosabban megjelenni szívesked­jenek. — Miskolcz, november 16. 1872. Lévay József’ ideiglenes elnök. Helybeli és vegyes hírek. * Miskolcz város múlt héten tartott képviseleti közgyűlése , egyike volt az eddig legtovább húzódott gyűléseknek , a nem na­gyot mondunk ha azt állítjuk , hogy ez kül­­képére nézve is egészen elütő volt, minden eddig tartott közgyűléseinktől, mert ha a particuláris érdekek ez előtt is észlelhetők *) No, ez nem épen helyes logicai következ­tetés. Szerk. ÜZLET. Termény árak Miskolcz, nov. 20. 1872. Piaczi bíróság. Alsó ausztr. mérő szerint. frt.kr.frt.kr. Búza ....... 560 6— Kétszeres..................5 — 520 Rozs....................... 440 460 Árpa....................... 250 260 Zab........................... 140 150 Kukoricza...................— — 260 Bab ——4 — Köles kása................— — 6— Lencse.................... ——520 Szesznek itczéje 30 fok . ———28 Szalonnának fontja. . .—— 44 Marha hús............... ———26 Juh hús ............... ———18 Bécsi börze november 16-án. Arany 5.12. Ezüst 107.10. NYÍLT tér. Tisztelt i. h. elöljáróság helyben! Miután több alázatos megkeresésem daczára mai napig nem valók szerencsés, a már i. é. augustus hó­t­ végén benyújtott jogos követeléseimet illető fo­lyamodványomra választ nyerni, kénytelen vagyok, a tisztelt elöljáróságot ezen úton mégegyszer alázatosan aziránt felkérni, miszerint a fentemlített folyamodvá­nyom eredményét — legyen bár­milyen — további miheztartásom végett, velem tudatni szíveskedjék. ____________F. A. J. Felelős szerkesztő: RáCZ Ádám­.

Next