Borsod - Miskolci Értesítő, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1872-11-21 / 47. szám
A lóherének szalmával ve-éryent való etetése a Möckerni kiséretek szerint sokkal gazdaságosabbnak, előnyösebbnek mutatkozott mint pedig a tisztán etetés, — 2/a — hasonló mennyiségű szecskával keverve. Hogy mily irányt kövessen a középeurópai juhtenyésztő gazda közönség a jövőre? e részben az „Agron Zeitung“ következő igen helyes elvekre alapított tanácsot adja. A felvetett kérdéshez az újabb időben igen sokan hozzászólósak, s a legtöbb gazda véleménye oda megy ki, miszerint a juhtenyésztőknek a jövőre az illető birtokok viszonyai szerint a következő két irány között kell választani: a legfinomabb gyapjút termelni, vagy sok húst és sok közép minőségű gyapjút állítani elő. Egyeseknek törekedni kell a legfínomab gyapjú előállítására is, mivel törzsjuhászatuk koseladás által a tengeren túli tartományokba, még szép jövedelmet hoz és az ebecta gyapjút még jól fizetik, mivel azt még eddig a tengeren túli verseny kevésbé bántja. De a nagy többségnek a hústermelésről nem szabad megfelejtkezni, ha még továbbra is juhtartással akar foglalkozni, mivel a középfinomságú gyapjú ára évről évre csökken. Hogy azután a húsra való törekvésnél mely iránt kövesse, a fölött annyira az egyes birtokok viszonyai határoznak, miszerint e részben közelebbről semmit se lehet mondani. Mi részünkről még hozzátennék miszerint, hol a gazda csak némileg is kénytelen már a belterjes kezelés felé hajlani, ott napról napra rosszabbul jövedelmező juhászat helyett karolja fel a szarvasmarhatenyésztést — mégpedig kezdjen hozzá mielőbb minél jobb fajjal s minél okszerűbben kezelve azt. „H. B.“ voltak, ily mértékben, ennyi szenvedéllyel s ily leplezetlenül azonban soha nem tolattak előtérbe. Szomorú dolog mindenesetre, hogy míg a város képviselői az első napon, mint parádé ülésen teljes számmal jelennek meg, a többi napokra alig marad 200-ból 20-25 tag, kik aztán jónak látják az előbbi közgyűlés határozatét máskép értelmezni, elvetni s máskép határozni, mint az , ez alkalommal , a gázvilágitás, a Lax és Engelmann féle téglagyári ügyben történt. * A gázvilágitás ügye, mely múlt év december hava óta húzódik s számos retortákon keresztül vezetve, most már mint teljes munkálat került a közgyűlés elé, egy hónappal ismét hátravettetett, és miért? — azért mert 20—30 ember nem akarta magára válalni az azzal járó felelőséget, daczára annak, hogy egy nagy számból álló közgyűlés, a gázvilágítás behozatalát elvben elfogadta , és igaza is volt, mert könnyű az elvet kimondani, de annál nehezebb azt a valóságban alkalmazni, — kivált ha egy oly fontos és hosszú évekre kiható szerződéskötésről van szó, mint a minővel a gázvilágitás behozatala jár. — A szerződési minta most már kinyomatni és a képviselő tagok közt, tanulmányozás végett kiosztatni határoztatott, s így első tárgya leend a december havi közgyűlésnek. * A borsodmegyei népnevelési tanács — miután határozott tudomást szerzett arról, hogy a tanköteles gyermekeknek fele sem jár iskolába — megkereste a megye alispánját, miszerint lenne szíves a közigazgatási tisztviselőknek utasításul adni, hogy a szülőket a népnevelésről szólló törvény értelménél fogva a büntetés terhe alatt kötelezzék gyermekeiknek iskoláztatására. * A városi főkapitányi hivatal elrendelte a járdák tisztán tartását, minek folytán azon házi urak, kik a házuk előtti járdáról a sarat és havat el nem kapartatják , annyiszor a mennyiszer 5 forint pénzbírsággal fognak büntettetni. A rendelet falragasz és dobszó útján lett kihirdetve, csak aztán a mellett ne maradjon, mert még eddig eredményét nem látjuk. * Városunkban eddig két kholera eset fordult elő, megjegyzendő, hogy a betegek idegenek voltak, s mind ketten a vasúttal érkeztek. — Az első lapunkban is érintett egyén harmad napra meghalt és felbonczoltatott, a második ki már jobban van, egy asztalos segéd, Görgei asztaloshoz jött Budáról és három nap múlva betegedett meg. — A „Chewra-kadiseha“ jótékony egylet múlt vasárnap tartott rendkívüli közgyűlésében Friedmann Mórt tagjai sorából örök időkre kirekesztette. — Éhez sem kell commentár. — Tudtunkkal ez a második eset az egylet életében. A gazdasági szakosztály alelnökének felszóllalása folytán, a múlt közgyűlés elhatározta, hogy mind azoktól, kik a szüretelés megkezdésére kitűzött határidőt megtörték s ezért reájok büntetés szabatott ki, amit haladéktalanul behajtattassék. Az eszimeni büntetés pénzek az ezer forintot jóval felülmúlják s 3 — 4 évről szólnak. Csak aztán ne a szegény védtelen polgáron kezdje a behajtást a rendőrség, hanem azokon, kik a képviselő testületben ülnek, mert a behajtás épen ezért szenvedett hajótörést. * A főutczának kövezetével most már ott vagyunk csaknem, hogy járhatatlan, és pedig a szó teljes értelmében. — Ilyet még ember nem látott, hogy rövid három év alatt kövezet ennyire legyen képes megromolni, s ha ezért felelős valaki, akkor az más nem lehet, mint a volt városi főmérnök úr, kire a kövezés főfelügyelete tartozott, mert az valóban oly nyomorúságosan minden alap, rendszer nélkül hajtatott végre, hogy a leglaikusabb ember sem hihetett tartósságában. — És mi történt azólta hogy elromlott — mi a 2-ik évben mindjárt bekövetkezett — ráhordtak egy néhány szekér szinva kavicsot, azt a szekerek össze őrölték — mi természetes — nem az hogy mindjárt a javításhoz fogtak volna. E sorokat azon keserű érzés íratja velünk, melyet — sem a szerkeszti ur sem a mérnök ur nem járván oly sokat kocsin — azok éreznek, kik ez ut bejárására naponta többször vannak kárhoztatva. * A miskolczi kiházasító szédelgés magvai Münchenben is megterméli gyümölcsüket, ugyanis egy bukott színésznő szövetkezve egy bukófélen levő, előbb nagy hírű bankárral, kihirdették, hogy ők elfogadnak pénzbetéteket és attól a kölcsönösség dicső elvénél fogva, 120 perczentet fizetnek, épen úgy mint itt. — Adtak is ki egy ciiitó iratot, melyben kijelentik, hogy a tiszta jövedelem egyházi szent czélokra, pápai fillérekre fog fordittatni, s ezzel jól számítottak, mert megnyerték a papságot ezek hirdették, s Bajorhon buzgó népe házát, földjét eladva, vitte pénzét a molloch torkába. Épen úgy mint itt. — Hasztalan volt minden figyelmeztetés, mit maga a kormány sem mulasztott el, nem ért semmit, — épen úgy mint itt. — Végre a turpisság kiderült, fizetni nem tudtak, az üzletet lefoglalták, de pénze nem volt, úgy mint itt. — A hiány 10 millió forint, el is csukták őket szépen, mint itt, de ami ezután fog következni, kérdés — — úgy lesz-e , mint itt. * A müncheni eset szóljon válaszul egyszersmind azon „kárvallott“ urnak, aki az Eördögh féle egylet titkárjának fogságából lett kibocsájtása alkalmából bérmentetlen levélben azon „becses“ kérdést intézte hozzánk: „nem tudnánk-e neki megmondani, mikor fogja Eördögh István urat is az utczán üdvözölhetni, mert ez nagyon érdekében áll.“ — Nem, azt nem tudjuk nagyon tisztelt „kárvallott“ úr, de szolgáljon vigaszául az, hogy ez a malheur a münchenieken is megtörtént, s örüljön, ha a mostani humanismuson alapuló törvények mellett, nem önöket csukják el azért, mert módot és alkalmat nyújtottak pénzek eldividálására, fecsérlést vagy mást nem is mervén állítani a ebből kifolyólag néhány „ártatlan“ ember szenvedésére. * Szerdahelyi Kálmán a pesti nemzeti színház kiváló tagja, a páratlan emberbarát, a színművészet roppant veszteségére, élte delén , Nagybányán — hová üdülést ment keresni — szívbajban meghalt. — A megboldogult 1827-ben született városunkban, szintén színész szülőktől. — Legyen áldott emlékezete. Dédesről írják: A „kis farsang“ bekövetkezte óta azt hinné az ember hogy Strassburg várába van szorulva , s azt a porosz tüzérség most is ostromolja , mert utczán , udvaron nem hallani egyebet, mint pisztoly durrogtatást, s azt se tudja az ember hogy ablakán mikor repül be valamely eltévedt „ficzkó,“ pedig hát Borsodmegye egyik szerény falujában van ez igy, s minthogy itt igy van, következéskép egész megye területén nincs máskép ,*) hogy itt mily primitiv lábon áll a személy biztonság, ebből eléggé felösmerhetni. — Váljon mikor fog a tek. megye, az ily s más kihágások ellen eréllyel fellépni , azt nem tudom, de annyit tudok , hogy ha a közvélemény által nem akar elítéltetni, mindenesetre az lenne egyik legsürgősebb teendője. Lövészegyleti közgyűlés. A miskolczi polgári honvéd lövészegylet folyó hó 16-ára hirdetett közgyűlése a megjelent tagok rendkívüli csekély száma miatt meg nem tartathatott. Minél fogva a közgyűlés újabb határidejéül folyó hó 24 ének délelőtti 10 órája a nemzeti casinó termébe oly kéréssel tűzetik ki, hogy akkor a részvényes tagok, az alapszabályok értelmében az igazgató választmány és az elöljáróság megválasztása végett, minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. — Miskolcz, november 16. 1872. Lévay József’ ideiglenes elnök. Helybeli és vegyes hírek. * Miskolcz város múlt héten tartott képviseleti közgyűlése , egyike volt az eddig legtovább húzódott gyűléseknek , a nem nagyot mondunk ha azt állítjuk , hogy ez külképére nézve is egészen elütő volt, minden eddig tartott közgyűléseinktől, mert ha a particuláris érdekek ez előtt is észlelhetők *) No, ez nem épen helyes logicai következtetés. Szerk. ÜZLET. Termény árak Miskolcz, nov. 20. 1872. Piaczi bíróság. Alsó ausztr. mérő szerint. frt.kr.frt.kr. Búza ....... 560 6— Kétszeres..................5 — 520 Rozs....................... 440 460 Árpa....................... 250 260 Zab........................... 140 150 Kukoricza...................— — 260 Bab ——4 — Köles kása................— — 6— Lencse.................... ——520 Szesznek itczéje 30 fok . ———28 Szalonnának fontja. . .—— 44 Marha hús............... ———26 Juh hús ............... ———18 Bécsi börze november 16-án. Arany 5.12. Ezüst 107.10. NYÍLT tér. Tisztelt i. h. elöljáróság helyben! Miután több alázatos megkeresésem daczára mai napig nem valók szerencsés, a már i. é. augustus hót végén benyújtott jogos követeléseimet illető folyamodványomra választ nyerni, kénytelen vagyok, a tisztelt elöljáróságot ezen úton mégegyszer alázatosan aziránt felkérni, miszerint a fentemlített folyamodványom eredményét — legyen bármilyen — további miheztartásom végett, velem tudatni szíveskedjék. ____________F. A. J. Felelős szerkesztő: RáCZ Ádám.