Borsod - Miskolci Értesítő, 1873 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-09 / 2. szám
Miskolcz, január 9. 1873 Hetedik évfolyam 2-ik szám. BORSOD. m mmmm mimmé. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyien és vidékre : Fél évre . . . 2 frt — kr. Egész évre . . 4 .. — „ Rendkivülileg: Negyed évre . . 1 frt 20 kr. Nyilt tér sorsa. .______20 kr. BEIGTATÁSI DÍJ: Előlegesen fizetendő : 50 szóig ..... 50 kr. 50-től 100-ig . 1 frt. — „ Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr,melyek a kiadó-hivatalhoz intézendők. Az Előfizetési felhívás BORSOD cc 1873. 7-ik évfolyamára. Lapunk előfizetési ára marad a régi, daczára a papiros, a nyomdai munkabér roppant emelkedésének, mely miatt jövőre csaknem minden lap kénytelen volt drágább árakat szabni. Előfizetési ár: Házhoz hordva vagy postán küldve félévre 2 frt. egész évre 4 , 5? 70 évre 20 kr. msr Miután régibb előfizetőinknek a nyugták helybe vitetnek, újabb előfizetéseket elfogad a „Borsodkiadó hivatala (tudakozó,intézet■) Régészeti és történeti levelek megyénkről. *) (A nomádkor emlékei. — Ez őskori telepgyűrűzet nehány pontja. — Fölismerések. — Egy fontos kőkori leihely megyénk délnyugati részén. — Óriások sirja. — Csehek temetője. — Novaji régiségek.) Kő-bronzkori lelhelyeinket eddigelé inkább csak névből, hírből tudjuk, mint kellően tájékozó ismertetések után. Egy régészeti helyünk van még csupán kikutatva, a hires „szihalmi Árpádvár, vagy Földvárhalom“. **) egyetlen pontja a nomádkor szállás és telephálózatának, melyet összes részeiben ismernünk és oly érdekes dolog volna, mint a történelmi tudományokra hasznos. Megyénk őskori telephelyeinek kipuhatolása világot vetne a mostanitól eltérő talajviszonyokra, szóval a régi földrajzra, ezenkívül szokásaik- és védrendszerekre vonatkozó sejtelmeinket, megerősítené vagy módosítaná. Ily, őseink előtt századokkal itt lakott barbár nép szállásai nem is gyéren fordulnak elő megyénkben , gyérebben az alföldön, nagyobb számmal a hegyesebb részen. Hogy itt némi rendszer és egymásutánt, mintegy hálózatot keresek, onnét van, mert az ide tartozó helyek (a nyugati, általam ismertebb részt tartva szem előtt) úgy vannak szétszórva, hogy más irányadó szempontot is megenged azok lakásul választása, mint csupán az egy természeti fekvést. De bármikép legyen, megyénk előtörténetének érdekes adatait rejtik e földvárak, mesterséges halmok, melyek eredeti alakjukból jobbára ki vannak vetkőztetve a földmiveléssel járó talajforgatás következtében úgy, hogy eredeti rendeltetésüket csakis az őskori telepek kimaradhatlan jelenségei árulják el: a barbár edények, kő- és csonteszközök nagy téren elszórt töredékei. Már eddigi leshelyeink összevetéséből is következik, hogy karmaikra való nézve téres helyek melletti halmokat, vagy dús legelőű völgyek oldalait, a patakok vagy folyók közelét választották. Szívesen láttak a közelben erdőt, hol vadászhattak, vagy veszély idején magukat megvonhatták. Arról is könnyű meggyőződni, hogy a több menedélmét ígérő felföldet jobban kedvelétt, melynek emelkedéseiről lehetőbb volt a közelgő veszély észrevevése. A telep központja itt többnyire csakugyan tűzpont, vagyis közös tüzelő hely, melynek rendeltetését kitalálni nem nehéz edényeik és szereik maradványából. Ily közös tüzelő padjaik után megyénk és nomádjainak patriarchális beléletek és szervezetük fölött nincs okunk kételkedni. Ily történet előtti telep- és leshely, melyhez nagy reményeket kötök, — a ,,novaji dóm“ néven ismert mesterséges halom, a novaji völgy jobb oldalén közel a Kövesdre vivő országaihoz, az egervári prépostság tagján. Esőzés és szántás mindig jobban kivetkőztetik eredeti alakjából. Hajdan hihetőleg sánczokkal is meg volt erősítve; e halom még emberemlékezetre oly lejtős volt a falu felé, hogy ló nem mehetett föl. Mint minden helyen, hol nagyobb mennyiségben fordulnak elő régiségek, itt is kincseket keres a nép, azért ásatásához könnyen lehetne munkásokat találni. Az eke évről-évre számos kőkori edényeket és szerszámokat vet föl. Töredékeket kocsi számra lehetne innét hozni. Csak egy Mecoenást nemtől és e régiségekből, melyek itt eltemetvék, határozottabb vonásait állíthatják elő, egy népnek, mely talán évezredekkel előzött meg minket. E hely hagyományos nevezetei között még más nevezetes régiségi nyomokra vélek akadni, így a jelenlegi temetőhöz közel egy nem nagy területet „óriások sírjának“ mond a nép szája. Az állítólag sírok helyei kivehetők, de a hantok annyira el vannak mosódva, hogy ha mindent, de óriásokat nem hajlandó keresni alattok a szemlélő. Miért neveztetik óriási síroknak, s csakugyan óriás vázak fordulnak-e elő bennök? — még a jó hagyomány sem tudja határozottan megmondani. A völgy átelleni része meg csehtemetőnek neveztetik. E helynévvel alkalmasint viszonyban áll a „bolhás“ nem nevezeténél, de más tekintetben. Itt ugyanis gyönyörű művezető és legkevésbé sem barbár jellegű edények fordulnak elő, merően különbözők az előbb emuiettem leihely durva, vastag cserepeitől. — Módomban van néhány novaji régiségvel fölemlíteni. A halom heverő töredékes régiségeiből sokan beírhatnak. Van több csont eszköz Foltin János ur gyűjteményében Szihalmon. Egy kis tálacska és kis bögre, mind kettő igen szép példány birtokomban. E halom megtekintésekor pedig néhány töredéket szedtem össze és egy kézi őrlő követ. A bolhásról pedig leírok egy bögrét. *) Megyénkre vonatkozó minden régészeti vagy történelmi adatot köszönettel fogad a czikkező. **) L. a „Századok“ 1870-iki jul. füzetében. A szihalmi régiségek egész külön osztályt képeznek a nemzeti muzeum régiség gyűjteményében. Ajánlom a megyének figyelmébe ez érdekes kő,csont, cserép stb. borsodi régiségeket.