Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1874-05-28 / 22. szám
Miskolcz, május 28.1874. 22-ik szám. Nyolczadik évfolyam. BORSOD. MimMmm értesítő. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben és vidékre . Rendkivülileg: Fél évre . . . 2 írt — kr. Negyed évre . . 1 frt 20 kr. Egész évre . . 4 „ — „ Nyilt tér sorsa. . 20 kr. Előlegesen fizetendő : 50 szóig....................50 kr. 50-től 100-ig . 1 frt. — „ BEIGTATÁSI DÍJ: Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr,melyek a kiadó-hivatalhoz intézendők. Nehány komoly szó Miskolcz város képviselő testületéhez*) Midőn a képviselő testület néhány évvel ezelőtt a városi budgetet oly bőkezűen letárgyalta és szentesítette, akkor hegyen völgyen lakodalom volt, a pénz bőven folyt, a kereskedés és az ipar virágzásnak indult és ez alkalommal városi pénztárnokiuk — a mi hallatlan — egy nagy plust mutatott ki, papíron — mert ott állt a kiházasító egyletek utáni több ezer forintra rugó évi pótadója, de mint mondom papíron állt az csak, máris akkor akadt egy bátor előrelátó polgártársunk. úr, figyelmeztetvén arra a képviselő közgyűlést, hogy ami a papíron áll, az még a pénztárban nincsen, de mi reá sem hallgatván, neki hajtottunk vérmes reményekkel a nagy költség megszavazásnak, összeállítottuk a nagy apparátust s ime hová jutottunk! A kiházasító egyletek ezrei füstbe mentek, beállott a 7 sovány esztendő s most egyszerre azon vesszük észre magunkat , hogy erőnket túlbecsültük, hogy túl mentünk a határon, s ha ideje korán nem hátrálunk, irtóztató bukásnak megyünk eleibe! A beállott országos pénzválság a két rész esztendő, a járvány, a drágaság a kereskedést és az ipart végképen tönkre tette s alapjában megingatta, sehol semmi kereset — a bornak semmi ára, számos kereskedő s iparos tudtunkkal még annyit sem ad el, amennyivel mindennapi kiadásait fedezhesse, a bukások napirenden , ma holnap a főpiaczon csak pálinka bódét és mészárszéket fogunk látni, mert a fényűzési czikkekkel kereskedők mindinkább kevesbülnek s lassan lassan eltűnnek, aki boldogabb időkben valamit családja számára félre nem tett ez kénytelen mosta kulcsot beadni, aki pedig félre tett valamit ez most megeszi, mert keresetről szó sincs. Ily körülmények közt az adóviselők mind inkább gyérülnek, de a nagy pótadót a megmaradt polgárok közt fel kell osztani, mert a budget még most is egész mértékben létezik, a változott körülmények tekintetbe nem vétetnek. Már most kérdem a képviselő testület minden egyes tagjától, igazságos és méltányos-e az , hogy mi most is, ily sanyarú időkben, a boldogabb viszonyok közt megszavazott nagy apparátust, fentartsuk-e továbbra is még ? Van-e értelme annak most hogy akkor, mikor a polgár mindennapi kenyerét alig képes családja részére keresni, hogy mi ily fényűzést űzzünk? Mire való minden hivatalnál a fő- és al ? Minek most egy fő- és alpolgármester , fő- és alkapitány, fő- és aljegyző , fő- és almérnök sat. sat. — Elvállalja-e minden egyes képviselő azt a súlyos felelősséget, hogy ily nyomasztó időkben is, azt a nagy apparátust fentartani, s azon változást tenni nem akarná? Ily fényűzési csikkek nem nekünk ez nagy városba való, ilyen mint Bécs, Pest, de más vidéki város ily kiadásokat el nem viselhet. Előttünk Kassa város élő példája, a 10 évvel ezelőtt még dúsgazdag város, pazar gazdálkodása miatt, fülig van az adósságban, mi szegények vagyunk oly annyira szegények, hogy még az utca sepertetésre is koldulnunk kell minden hónapon néhány krajczárt minden lakótól, oly annyira szegények vagyunk, hogy maholnap, ha ideje korán nagy megtakarításokat a kiadásoknál nem eszközlünk, egy kis bírót sem leszünk képesek fizetni, mert rendkívüli részidőknek megyünk eleibe, erről városi pénztárnokunk is szólhatna valamit, mert ő tudja mily nagy mérvben szaporodnak, az adóhátralékok , a ki eddig pontosan fizetett ez most fizetni képtelen. Hozzuk tehát össze magunkat, legyünk azon hogy a polgárság terhein könyítsünk, tegyük félre boldogabb időkre azt a fényűzési berendezést, ez nem nekünk való, mi ezt továbbra el nem viselhetjük, változni kell mielőbb a budgeten, egyes személyekre való tekintet nélkül felhívom ez ügyben minden független miskolczi polgárt véleménye szabad és bátor nyilvánitására, a mit boldogabb időkben alkottunk ezt a változott körülmények közt megmásíthatjuk ez szerintem a közgyűlés hatalmában ál, mert országos törvényt is módosítani s az időkhez alkalmazni lehet, sőt minden képviselő kötelessége. Egy független polgár. Miskolcz, május 24.1874. Alig van város Magyarországban, hol annak atyái annyit foglalkoznának a város tisztán tartása, sepertetése, locsoltatásával, az azokra vonatkozó szabályok és rendeletek hozatalával, mint Miskolcz városában, — még is satkájaként a balsorsnak, alig van város hol a szemét, sár és trágya halmaz oly óriási halmokban heverne és éktelenkednék, mint mi nálunk. Többször volt már alkalmunk látni törekvéseket , ezen úgy látszik orvosolhatatlan baj elhárítása tekintetéből, mind hasztalan. Láttuk a városi házi kezelés gyarlóságát , mint költött el százakat a nélkül, hogy tisztaság tekintetében, lényegesebb eredményt felmutatni képes lett volna. Láttuk a septetést, locsolást bérbe is adva, — láttuk a különféle egy fogatú, két fogatú, hol veresre hol szép nemzeti színűre festett vizes hordókat, melyek néha alulról másszor hátulról árasztva a vizet, mint igyekeztek a porból sarat csinálni. Változatosság képen láttuk a megyei rabokat is mint törekedtek a rocskákból kizuhitott vízzel, mennél nagyobb port verni s a békés sétáló közönség ruháját egész kedélyesen leönteni. Mind nem ért semmit a kiöntött víz tíz percz múlva felszáradt, a por feneketlen lett, a szemét szaporodott, no a csizmát meg a ruhát, kitisztította az inas. Az 1874-ik évi jan. hó 14-én tartott képviselői közgyűlésből újra van szerencsénk egy szabályrendeletet olvashatni, mely egyelőre csak tíz utcza sepertetését és locsoltatását helyezi kilátásba, oly képen, hogy az vállalkozó által eszközöltessék. Az ezen vállalatra vonatkozó árlejtés csakugyan megtörténvén, a vállalkozó havonkénti 995 ft. mond kilenczszázkilenczvenöt írtért, a város által vett 6 vizes hordó átvétele után, a locsolást és sepergetést szép remények közt meg is kezdte. Az ember szíve örülne ennyi sok szép és jó akarat láttára, ha rögtön keserűen csalatkozva , el nem kellene szomorodni az eredmény silánysága felett. Mit látunk? a régi slendrián rendszert új kiadásban, locsolják a port és szemetet mint régenten, a nélkül, hogy a sepretéssel gondolnának, — pedig mig városunkban az évek óta leülepedett port, sarat és szemetet fel nem kapálják, el nem hordják, az utczát legalább két hétig folytonosan nap nap után nem seprik, — bár mit fognak is tenni, bármily czifra és drága locsoló gépet használjanak is, rend és tisztaság nem lesz. Hanem hát mindent úgy ez ügyet is magasan kezdtük és tulságba mentünk, — mert, a helyett hogy türelmesen bevártuk volna azon időt, mig főutczánkon a kövezet kész lesz, — a helyett hogy egyelőre a megyeház , szécsényi és király utczák locsoltatására szorítkoztunk volna, — tiz, részint felszedett kövezetü, részint kövezetlen utczát akarunk locsoltatni 6 hordóval, meg nem gondolva azt, hogy ez fizikai lehetetlenség , — hogy ez tekintve az általánosan ösmert pénztelenséget, szegénységet, egy újabb haszontalan adóval terheli a polgárságot, és fizettet vele 6000 ftot, — semmiért, luxusra. *) Térszűke miatt múlt lapunkból maradt viszsza , ez okozta és nem más azt, hogy a múlt számban meg nem jelenhetett. Ennek kijelentésével tartoztunk a czikk beküldőjének, ki czikkét a meg nem jelenés miatt, vissza akarta venni s a „Honnak“ beküldeni. Szert. I