Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1874-05-28 / 22. szám

Miskolcz, május 28.1874. 22-ik szám. Nyolczadik évfolyam. BORSOD.­­ MimMmm értesítő. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben és vidékre .­­ Rendkivülileg: Fél évre . . . 2 írt — kr. Negyed évre . . 1 frt 20 kr. Egész évre . . 4 „ — „­­ Nyilt tér sorsa. . 20 kr. Előlegesen fizetendő : 50 szóig....................50 kr. 50-től 100-ig . 1 frt. — „ BEIGTATÁSI DÍJ: Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr,melyek a kiadó-hivatalhoz intézendők. Nehány komoly szó Miskolcz város képvi­selő testületéhez*) Midőn a képviselő testület néhány év­vel ezelőtt a városi budgetet oly bőkezűen le­tárgyalta és szentesítette, akkor hegyen völ­gyen lakodalom volt, a pénz bőven folyt, a kereskedés és az ipar virágzásnak indult és ez alkalommal városi pénztárnokiuk — a mi hallatlan —­ egy nagy plust mutatott ki, papíron — mert ott állt a kiházasító egyle­tek utáni több ezer forintra rugó évi pótadója, de mint mondom papíron állt az csak, már­is akkor akadt egy bátor előrelátó polgártár­sunk­­. úr, figyelmeztetvén arra a képvi­selő közgyűlést, hogy a­mi a papíron áll, az még a pénztárban nincsen, de mi reá sem hallgatván, neki hajtottunk vérmes remé­nyekkel a nagy költség megszavazásnak, össze­állítottuk a nagy apparátust s ime ho­vá jutottunk! A kiházasító egyletek ezrei füstbe mentek, beállott a 7 sovány eszten­dő s most egyszerre azon vesszük észre ma­gunkat , hogy erőnket túl­becsültük, hogy túl mentünk a határon, s ha ideje korán nem hátrálunk, irtóztató bukásnak me­gyünk eleibe! A beállott országos pénzvál­­ság a két rész esztendő, a járvány, a drá­gaság a kereskedést és az ipart végképen tönkre tette s alapjában megingatta, sehol semmi kereset — a bornak semmi ára, számos kereskedő s iparos tudtunkkal még annyit sem ad el, a­mennyivel mindennapi kiadásait fedezhesse, a bukások napi­renden , ma holnap a főpiaczon csak pálinka bódét és­­ mészárszéket fogunk látni, mert a fényűzési­­ czikkekkel kereskedők mindinkább kevesbül­­nek s lassan lassan eltűnnek, a­ki boldogabb időkben valamit családja számára félre nem tett ez kénytelen mosta kulcsot beadni, aki pedig félre tett valamit ez most megeszi, mert keresetről szó sincs. Ily körülmények közt az adóviselők mind inkább gyérülnek, de a nagy pótadót a megmaradt polgárok közt fel kell osztani, mert a budget még most is egész mértékben létezik, a változott körül­mények tekintetbe nem vétetnek. Már most kérdem a képviselő testület minden egyes tagjától, igazságos és méltányos-e az , hogy mi most is, ily sanyarú időkben, a boldogabb viszonyok közt megszavazott nagy apparátust, fentartsuk-e továbbra is még ? Van-e értelme annak most hogy akkor, mi­kor a polgár mindennapi kenyerét alig ké­pes családja részére keresni, hogy mi ily fényűzést űzzünk? Mire való minden hiva­talnál a fő- és al ? Minek most egy fő- és al­polgármester , fő- és alkapitány, fő- és al­jegyző , fő- és almérnök sat. sat. — Elvál­lalja-e minden egyes képviselő azt a súlyos felelősséget, hogy ily nyomasztó időkben is, azt a nagy apparátust fentartani, s azon vál­tozást tenni nem akarná? Ily fényűzési csik­kek nem nekünk ez nagy városba való, ilyen mint Bécs, Pest, de más vidéki város ily kiadásokat el nem viselhet. Előttünk Kassa város élő példája, a 10 évvel ezelőtt még dúsgazdag város, pazar gazdálkodása miatt, fülig van az adósságban, mi szegények va­gyunk oly annyira szegények, hogy még az utc­a sepertetésre is koldulnunk kell minden hónapon néhány krajczárt minden lakótól, oly annyira szegények vagyunk, hogy maholnap, ha ideje korán nagy megtakarításokat a kiadásoknál nem eszközlünk, egy kis bírót sem leszünk képesek fizetni, mert rendkívüli rész­időknek megyünk eleibe, erről városi pénztárnokunk is szólhatna valamit, mert ő tudja mily nagy mérvben szaporodnak, az adó­hátralékok , a ki eddig pontosan fizetett ez most fizetni képtelen. Hozzuk tehát össze magunkat, legyünk azon hogy a polgárság terhein könyítsünk, tegyük félre boldogabb időkre azt a fényűzési berendezést, ez nem nekünk való, mi ezt továbbra el nem visel­hetjük, változni kell mielőbb a budgeten, egyes személyekre való tekintet nélkül felhí­vom ez ügyben minden független miskolczi polgárt véleménye szabad és bátor nyilvánitá­­sára, a mit boldogabb időkben alkottunk ezt a változott körülmények közt megmásít­hatjuk ez szerintem a közgyűlés hatalmában ál, mert országos törvényt is módosítani s az időkhez alkalmazni lehet, sőt minden képviselő kö­telessége. Egy független polgár. Miskolcz, május 24.1874. Alig van város Magyarországban, hol annak atyái annyit foglalkoznának a város tisztán tartása, sepertetése, locsoltatásával, az azokra vonatkozó szabályok és rendeletek hozatalával, mint Miskolcz városában, — még is satk­ájaként a balsorsnak, alig van város hol a szemét, sár és trágya halmaz oly óriási halmokban heverne és éktelenkednék, mint mi nálunk. Többször volt már alkalmunk látni tö­rekvéseket , ezen úgy látszik orvosolhatatlan baj elhárítása tekintetéből, mind hasztalan. Láttuk a városi házi kezelés gyarlósá­gát , mint költött el százakat a nélkül, hogy tisztaság tekintetében, lényegesebb ered­ményt felmutatni képes lett volna. Láttuk a septetést, locsolást bérbe is adva, — láttuk a különféle egy fogatú, két fogatú, hol veresre hol szép nemzeti színűre festett vizes hordókat, melyek néha alulról másszor hátulról árasztva a vizet, mint igyekeztek a porból sarat csinálni. Változatosság képen láttuk a megyei rabokat is mint törekedtek a rocskákból ki­­zuhitott vízzel, mennél nagyobb port verni s a békés sétáló közönség ruháját egész ke­délyesen leönteni. Mind nem ért semmit a kiöntött víz tíz percz múlva felszáradt, a por feneketlen lett, a szemét szaporodott, no a csizmát meg a ruhát, kitisztította az inas. Az 1874-ik évi jan. hó 14-én tartott képviselői közgyűlésből újra van szerencsénk egy szabályrendeletet olvashatni, mely egy­előre csak tíz utcza sepertetését és lo­­csoltatását helyezi kilátásba, oly képen, hogy az vállalkozó által eszközöltessék. Az ezen vállalatra vonatkozó árlejtés csakugyan megtörténvén, a vállalkozó ha­vonkénti 995 ft. mond kilenczszáz­kilencz­­ven­öt írtért, a város által vett 6 vizes hor­dó átvétele után, a locsolást és sepergetést szép remények közt meg is kezdte. Az ember szíve örülne ennyi sok szép és jó akarat láttára, ha rögtön keserűen csa­latkozva , el nem­ kellene szomorodni az ered­mény silánysága felett. Mit látunk? a régi slendrián rendszert új kiadásban, locsolják a port és szemetet mint régenten, a nélkül, hogy a sepretés­­sel gondolnának, — pedig mig városunk­ban az évek óta leülepedett port, sarat és sze­metet fel nem kapálják, el nem hordják, az utczát legalább két hétig folytonosan nap nap után nem seprik, — bár mit fognak is tenni, bármily czifra és drága locsoló gépet használjanak is, rend és tisztaság nem lesz. Hanem hát mindent úgy ez ügyet is magasan kezdtük és tulságba mentünk, — mert, a helyett hogy türelmesen bevártuk volna azon időt, mig főutczánkon a kövezet kész lesz, — a helyett hogy egyelőre a me­gyeház , szécsényi és király utczák locsolta­­tására szorítkoztunk volna, — tiz, részint felszedett kövezetü, részint kövezetlen ut­czát akarunk locsoltatni 6 hordóval, meg nem gondolva azt, hogy ez fizikai lehetetlen­ség , — hogy ez tekintve az általánosan ös­­mert pénztelenséget, szegénységet, egy ú­­jabb haszontalan adóval terheli a polgársá­got, és fizettet vele 6000 ftot, — sem­miért, luxusra. *) Térszűke miatt múlt lapunkból maradt visz­­sza , ez okozta és nem más azt, hogy a múlt szám­ban meg nem jelenhetett. Ennek kijelentésével tar­toztunk a czikk beküldőjének, ki czikkét a meg nem jelenés miatt, vissza akarta venni s a „Honnak“ be­küldeni. Szert. I

Next