Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1874-01-01 / 1. szám

Szent Jakab, Debrete, Viszló, Mártonyi, Rakocza-Szend, Rakocza, Meszes, Irota, Sza­kácsi, Lak, Borsodvármegyei községek, Dicz­­háza és Medgyes pusztákkal együtt, az egye­sített Abaúj-Torna vármegyébe átkebeleztet­­nek. — ^ Ellenben Onga, Abaújvármegyei köz­­ség Újfalu pusztával együtt Borsodvárm me­­gyéhez csatoltatik. Az elvett községek helyett nyerjük to­vábbá Zemplén megyének egy oly szép ré­szét , melyet az méltán fájlal, úgymint a 65 szakasz szerint: Monok, Megyasszó, Kis-Dobsza, Le­­gyes-Bénye, Szerencs, Hoporty, Csanálos, Újcsanálos, Bekecs, Gesztely, Takta-Szada, Kak, Takta-Harkály, Hernád-Németi, Külső- Bőcs, Tisza-Lúcz, Berzék, Sajó Hidvég, Kö­röm, Girincs, Kis Csécs és Kesznyéten, Zem-­­­plén vármegyei községek, illetőleg puszták Borsod vármegyébe átkebeleztetnek. A II. törvényjavaslat a járások beosz­tását tárgyazza, mely beosztás szerint, me­gyénk 6 szolgabirói járásra oszlanék fel a, m­­edelényi, s.-szentpéteri, miskolczi, szerencsi, mezőkövesdi és mezőcsáb­i járásokra kiter­jedvén a törvényjavaslat azon üdvös intézke­désre is, hogy a szolgabiró köteles a járás székhelyén tartani hivatalát. Helybeli és vegyes hírek. Boldog uj évet!­ Ez az, mit ma mil­liók ajka kíván, — ez az , mely után mind­nyájan csengünk. — 1873. te nehéz év va­­lál, terheid minden súlyát felrakád vállaink­­ra, halálmagvakat szórva, megtöréd szive­inket, a föld áldását elvonva, csaknem éheznünk hagyál. Üdvözölve légy tehát te uj! gyógyítsd be a múlt év verte sebeket, áld meg aranykalászaiddal a földet, méltó bérével az ipart, munkát, kereskedelmet. Áldj meg, áldj meg mindnyájunkat. — Áld meg e szegény hazát! 1 * A miskolczi polgáregylet vasárnap délelőtt 10 órakor, saját helyiségében tar­­tandja meg évi rendes közgyűlését. * A polgári és honvédlövölde közgyű­lésén meglehetős számmal jelentek meg az érdeklett részvényesek, s a választmány ál­tal indítványozott javaslatokat, melyek az egylet életére nagy fontosságúak elfogadták. Lehetetlen ez alkalommal bővebben meg nem emlékeznünk, az egylet fáradhatlan, buzgó elnökéről, ki­hivatását egész teljességében átérezve, úgyis, mint a kertészetnek egyik kedvelője , mindent megtett arra nézve, hogy a lövölde kert, sétány nélküli városunk kö­zönségének valóságos asilumává legyen , s lehetetlen felednünk a választmány s a lö­vészmester urak odaadásteljes működésüket, kik segédkezve az elnök úr buzgalma mellett, egyedül ennek köszönhető, hogy ma már áll a meglehetős díszes tágas lövészcsarnok, s akként berendezve, hogy az, hivogatólag intsen a nagy­közönségnek, a tömeges támo­gatás, a tettleges részvétel által való felvi­rágzásához az üdvös intézménynek. * Vasárnap délután 4 óra tájban egy mészáros segéd , névleg Smajda Alajos pisz­toly lövéssel vetett véget életének. — A pisz­toly, mint halljuk, vizzel volt megtöltve s a lövés fejét egésszen szétvetette. * Vasárnap virradóra Mázer Lajos uj­­jant nyitott boltjába az utczára vezető pin­­cze ablakon át betörtek, s onnét egy pár forint rézpénzen kivül, nehány üveg rumot és koszorú fügét vittek el. * A borsodmegyei nőegylet saját jóté­kony czéljainak előmozdítására, e hó 17-én a megyeház nagy teremében tánczvigalmat rendezetni. Úgy hisszük, hogy itt minden buz­dítás felesleges , mert minden jóért, nemes­ért buzgó s áldozatkész közönségünk minden­kor megszokta érteni, ha hozzá az árvák, az ínségesek nevében felhívás intéztetik. * Jól esik regisztrálnunk azt, midőn azok hozzák meg áldozatukat az elhagyatot­tak , az elárvult szenvedők javára, kik az élet nehéz oldalát már látásból ismerik, vagy kiknek nemes szívüket , hosszú évek során látott nyomor indítá meg. Mennyivel örven­­detesebb azonban előttünk az: midőn, az élet szenvedéseit alig ismerő zsenge szivek sorakoznak a jó tettek lelket nemesitő zász­laja alá, s ilyennek eredményéül tartjuk mi a hozzánk beküldött 10 frtot, mely B. J. kisasszony vezetése alatt karácsony első nap­ján egy családi körben rendezett gyermek szini előadásból folyt be , s melyet a kis mű­ködők D. M., Sz. A., Sz. L., Sz., P., D. L., és D. J., a miskolczi cholera árvák javára aján­lottak fel. * Máry Pál úr ő­s. az újév alkalmából, a helybeli szegény ápolda javára 10 forintot küldött be szerkesztőségünkhöz. (Gyönyörű állapotok.) Putnok város kapitányának egy jegyzőkönyvi másolata mu­­tattatott be nálunk, melyben előadatik, mi­szerint Lefkovits Ignátz helybeli lakos szabó mester Dubicsány és Putnok határa között, a mint a vásárról jött, megtámadtatott, s sze­kere 3 gubába öltözött egyén által azzal ál­littatott meg: „állj meg! lődd agyon a lo­vát,“ mire két lövés történt, melynek egyike a lovat érte, másika pedig Lefkovics arcza előtt repült el. — Lefkovits látva a komoly veszélyt revolverét vette elő és abból a táma­dókra 4 lövést irányzott, melynek egyike találhatott, mert a megtámadók futásnak eredtek. — Az első pillanatra Lefkovits a támadókban pandúrokra vélt ismerni. — Lef­kovits kora reggel rögtön jelentést tett a vá­rosi hatóságnál s a fuvarossal együtt kihall­gattatott, ki a fentebb előadottakat igazolta előadván egyszersmind azt is, hogy meglőtt lovához orvost hivatott, s az azt egyszerűen megnyúzatni tanácsolta. — A kihallgatás után szájról-szájra adatott a hir, hogy a tá­madók nem rablók, hanem Putnok városá­ban tanyázó pénzügyőrök voltak s dohány­­csempészekre vártak. — Miután pedig a tá­madás megyénk területén történt, a kapi­tányság az ügyet a szentpéteri kir. járásbi­­rósághoz tette át. — Az eset mindenesetre nagyfontosságú s szigorú nyomozatot igé­nyel , mert a pénzügyöröknek nem lehet uta­sításul adva, hogy álruhában, rabló módon támadják meg az utasukat. — Cannibalismus kényszerűségből. Egy b.-gyarmati földész megvett egy negyed tel­ket , azt ki is fizette aztán meghalt a chole­­rában. Mintegy két hó múlva az eladók a vevő özvegyén ismét követelték a pénzt. A szegény özvegy tudta jól hogy a pénz kifizet­tetett, sőt azt is tudta, hogy nyugta is van róla, de nem tudta, hogy az hova lett? Az özvegynek most­ az a gondolata támadt, hogy a nyugtának férje koporsójában kell lenni, mert hiszen a szerződés megkötésekor azon ünnepi ruhájában volt melyben későbben eltemették. — A férjet felásták, a nyugta és még 80 ft. csakugyan megtal­áltatott. Az eladók ezen csalási kísérletért komoly bünte­tést érdemelnek. (Beküldetett.) A szinigazgatóság a múlt évben egyszer már figyelmeztetve volt e la­pokban arra, hogy a szinházi közönség, né­ha az orchestrum , vagy a színpadi ajtók nyitva hagyása miatt erős léghuzamnak van kitéve. E léghuzam némely gyenge testű s meghűlésre hajlammal biró nőkre néha oly veszélyt hozó, mely a színházi élvezetet igen drágán fizetteti meg. Ezen baj most a szín­ház iránt szembetűnőleg felfokozódott érde­keltség közt még gyakrabban előfordul mint az előtt, különösen­ a bemenetnél jobbra, de a baloldalon is — ha valaki a páholy ajtaját nyitva hagyja. — Ezelőtt két héttel egy öt tagból álló női társas kör egymás mellett vál­tott jegyet a jobboldalon. A közönség betó­­dulása alkalmával, az orchestrum , vagy a színpad valamelyik ajtajának nyitva tartása miatt oly erős léghuzam támadott, mintha azt a szelek istene bocsájtotta volna ki töm­lőjéből. Eredménye az lett hogy az említett öt nő közül, a színházi élvezetért mindenik kapott cserébe egy-egy nem szeretem ajándé­kot. Nevezetesen az első kapott egy erős katharást két hétre, — a másik egy csik­landozó szaggatást a jobb vállába, a harma­dik a fogába, a negyedik a hátiba , az ötödik a nyakába. — Hogy ezen nők azóta ezinház­­ban nem voltak, magában értetődik. Hirdetmény. Alólirott ezennel közhirré teszi, hogy t. Kuhinka Gyula zilahi gyártulajdo­nos úrtól deszka és lécz raktárt átverőn, ezen legjobb minőségű faanyagokat jutá­nyos áron Rimaszombatban, temető utcza Dienes János-féle ház udvarán, kissebb és nagyobb mennyiségben árusítani fogja. Tisztelettel kérem a t. közönséget, miszerint ezen uj vállalatomat kegyes pártfogásával gyámolitani k­él­óztassék. Rimaszombat, 1873. november hő 28-án. Remenyik Lajos , mint Kuhinka Gyula fa-raktár kezelője Táncztanitási jelentés. Tisztelettel értesítem a t. szülőket, a növeldék t. ez. vezetőit és a tánczkedvelő mindkét nembeli ifjúságot, hogy táncziskolámat 1874. január 1-én megnyitom. Kik a közelgő farsangi idényre tanulni vagy gyakorlani óhajtanak, szívesen fogadom iskolám teremében a kisdedóvó intézet első épületében. Tanmodorom és dijra nézve igyekezni fogok hogy a 20 éven át szerzett pártolást és megelégedést ez­úttal is kiérdemeljem. Számos látogatást kér tisztelőjük. Lőrincz Jakab, tánczmester. MISKOLCZI NEMZETI SZÍNHÁZ. (Heti műsor.) Csütörtökön, jan. 1-én az ó és újév nagy allegóriás képlet, az egész személyzet közreműködése mellett. — „Uj év éjsza­kája“ dram­met 1 felv. és „Lepecsételt pol­gármester“ bohózat 2 felv. — Szombaton, jan. 3-án „Londoni koldusok“ szinmű 5 felv. Vasárnap, jan. 4 én „Viola“ népsz. dalok­kal. — Hétfőn, jan. 5-én „Fecsegők“ víg operette. — Kedden, jan. 6-án „Zsidó honvéd“ énekes vigj. Fehérváry javára. — Szerdán, jan. 7-én „Udvari bolond“ vigj. itt 1 ör. — Csütörtökön, jan. 8 án „Miskolczi tűzoltók“ énekes életkép, itt 1 -ör. ÜZLET. Terményárak. Miskolcz, december 31.1873. Bécsi börze dec. 29 én. Arany 5.30. Ezüst 108.75. Felelős szerkesztő: Rácz Ád­ám. Városi kapitányi hivatal. Alsó ausztr. mérő szerint frt.kr.írt.kr. Búza.............................. 650 Kétszeres......................... 550 575 Rozs.............................. 4505 — Árpa.............................. 3— 350 Zab................................... 170 180 Kukoricza......................... 350 375 Bab..............................5 — 550 Köles kása....................— — 850 Lencse ...... —— 5 — Szesznek itezése 30 fok . ——■ —24 Szalonnának fontja. . ———44 Marha hús ....— ——26 Juhus ........................... ———18

Next