Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1874-01-29 / 5. szám

mények nélkül, és midőn ezért első­sor-­­­ban a felettünk őrködő gondviselésnek tartozunk a hála adójával, talán bizonyí­tékát képezheti ez a nagy­közönség színe előtt azon tevékenységnek is, a­melyet úgy a tisztviselői kar, mint ezen tisztelt képviselő testület s ennek osztályai nem­­ sikeretlenül fejtettek ki. Legvégül, midőn a tettes közgyűlés tagjainak nagybecsű támogatását, buzgó­ságát a közügyek és szeretett városunk érdekében e beállott évre is kikérném, magamat értékes jó­indulatukba mély tisz­telettel ajánlom. Tisztelt szerkesztő úr! Mint curiosumot olvastam a Borsod múlt évi 46-ik számában, fő­szerkesztő úrnak, a vegyes hírek rovatában azon közlését, miszerint három úri egyén oda nyilatkozott, hogy a város többezerekre menő kárt szenvedett, a regale bérlet mikénti kiadása folytán. Figyelemmel kísérlem, mikor fog ; erre a hatóság részéről, a c­áfolat meg­jelenni. E helyett a Borsod 49-ik számá­ban, a múlt év novemb. 26-án tartott képviselői közgyűlés jegyzőkönyvének minden magyarázat nélküli egyszerű ki­vonata jelent meg. Í1a erre f. szerkesztő úrnak, a tör- í­téletek egyszerű elbeszéllése nem kö­vetkezik, talán elég c­áfolatnak lehetett­­ volna azt venni, és az ügyet szokás sze­rint elhallgatni, azonban ha Weiszberg és Weisz Fülöp urak, áik­lásaikat igaz­s­zolni tudják, úgy Miskolcz várossának pénzügyi kezelése, egy különös, de sze­rintem nem éppen a legfényesebb oldalá­ról világíttatnék meg. Sőt ezen közlése t. szerkesztő úrnak igazolni látszik azon kósza hit valódiságát, mely szájról száj­ra adva, a vidékre is eljutott; t. i. hogy polgármester úr a regale és fogyasztási adó bérletének illetőleg kezelésének ki­adásánál egyes nyerészkedő üzérek köz­bejöttével az állam tetemes m­­e­g­­károsításával a városnak cse­kély hasznot biztosított ugyan, de e mellett, egyesek élvezik a tetemes nye­reményt. Nem képzelhetem hogy ha ezen hír,­­ falusi magányomba is eljutott, miként ke­rülhette az ki éppen polgármester úr fi­gyelmét? pedig szerintem ez oly dolog, mit agyon­hallgatni lehetetlen , mert a vá­ros érdekében működni és hallgatni csak addig lehet, még a siker, egyes polgár és tisztviselő jellemét árnyékkal nem fe­nyegeti. A dolgot ezen oldalról tekintve, lehetetlennek tartottam, hogy a c­áfolat előbb utóbb meg ne jelenjen, tisztelt szer­kesztő úr közlésére, még­pedig azon a nyilvános téren, a­mellyen az erős megtámadás történt. Akartam hinni, hogy a c­áfolat ta­lán csak a szükséges adatok megszerzé­se miatt halasztatik ily későre. Miután azonban a czáfolat elmaradt, fel van jo­gosítva mindenki azt hinni hogy mind igaz az, a­mit Weiszberg és Weisz Fülöp urak állítanak, sőt igaz lehet azon felemlített hir is, melynek czáfolatába az illetők, csak azért nem bocséjtkoznak , mert azt tenniök, bizonyítékok hiányában ,­a té­nyek ellen képtelenek. A fentnevezett jegyzőkönyvi kivo­nat nem c­áfolat, mert ha a kü­ldöttségi tagok tudtával is történt azon hírhedt pénzügyi művelet, az nem helyeselhető. Meggyőződésem, hogy ha az előbb említett, feltevéseknek nagyobb része való, úgy az a depravatiót, mind inkább előmozdítja, és végképen lerombolja, az ily hírek miatt már­is alacsony fokon álló tiszt­viselői tekintélyt, s behat a társa­dalmi élet megmételyezésére is. Ezért nem lehet, nem szabad ezen dolgot agyon­hallgatni! Ha miskolczi polgár nem teszi, állam­polgári kötelességemnek tarthatja min­denki a valódi tény­állás kiderítése vé­gett a lehetőt megtenni. Azonban nehogy bárki is méltatla­nul gyanúsítassék, felkérem sőt felhívom­­. szerkesztő urat hogy az elmaradt szám­adatok közlését, a Borsod legközelebbi számában nyilvánosságra hozni szíves­kedjék , mert csak is így látható a kényes ügy tisztán megvilágítva.*) Véleményem­­ szerint , egy oly város erkölcsi reputati­­­­ójához mint minő Miskolcz, nem lehet mél­­­­tó azon eljárás, mely szerint saját cse­kély előnyének előmozdítása végett, az államnak vagyis mindnyájunknak tetemes megrövidítésével, kéz alatti intézkedések történjenek. Mért szóljalok pedig én fel ? Azért mert nem csak állam­polgár, de Borsod megyének egyik tagja is vagyok, a melynek ez időszerűit még Miskolcz is egyik kiegészítő része, s midőn Miskolcz tekintélyét védeni, azzal Borsodm­egyének is szolgálatot tenni vélek. Kiváló tisztelettel maradtam Sajó Örösön január hó 20-án 1874. Meiner Gyula: Dr. Ixel Soma városi főorvos évi jelenté­se az 1873-ik évről. (Vége.) II. A járvány statistic­áj­a. A járvány kezdődött 1872. nov. 11-én, megszűnt 1873 ik év octóber 12-én. — Szü­netelt 1872. nov. 15 től decz. 14 ig, és 1873. márczius 29-étől ápril 12-ig. Legerősebben volt 1873 júl. 19 — 26 ig (204 beteg.) A járvány egész tartama alatt megbe­­tegült: 431 férfi, 366 nő és 129 gyermek = 926. Ezek közzül meggyógyult: 281 fi, 233 nő, 62 gyermek = 576; meghalt: 155 fi, 134 nő, 61 gyermek = 350; ezekből a cho­lera kórházra esik: 120 férfi, 66 nő és 2 gyer­mek = 188; kik közzül meggyógyult: 55 fi, 35 nő = 90; meghalt: 65 fi, 31 nő és 2 gyermek — 98. *) Feltévén hívva a számadatok közlésére, azt most már annál inkább tehetjük, miután úgy a regale, mint a fogyasztási adó bérleti szerződések ratifikál­­tattak. A regale ügyben annyit tudunk, hogy Weisz­berg és Weisz Fülöp urak a megajánlott 2000 forint helyett 4000 hassznot ígértek volna a városnak, ké­sőbb Paczauerrel 18 ezer forintban alkudtak meg, ki nekik könyveiből mutatá fel a 21 ezer forint be­vételt, s végre hogy szakítson velök 30.000 forintot követelt.­­ Ugyan ez áll a fogyasztási adóra nézve is, mely tetemes előnyök mellett újólag Sugár Dá­vidnak adatott ki, s melyre Slezinger adott be egy zárt ajánlatot, mit azonban a küldöttség egyik tagja K.­ur híjába adott be, mert a szerződés Sugárral elő­­legesen megköttetett. — Tény tehát, hogy a város a szabad verseny kikerülésével e két ügyben, évenként 4000 forint kárt szenvedett, — de legtöbbet szenve­dett az állam pénztára, mert h­a a bérletet előleges pactalások nem előzik meg, az állam a két bérlet után, legalább is 48.000 írttal vett volna be többet a három év alatt, mi a roppant deficit mellett, nem kit positio. Szerk. A cholera kórházban kezeltek közzül: volt miskolczi 49, idegen 139. Az idegenek közzül magyarhoni 91 , külföldi 48. — A ma­gyarhoni 91 közzül: borsodi 32. A városban megbetegedett: 311 férfi, 300 nő és 127 gyermek — 738. — Ezek köz­zül meggyógyult : 226 férfi, 198 nő, 62 gyer­mek · 486; meghalt: 90 férfi, 103 nő, 59 gyermek · 252. A halálozási arány e szerint: a városban kezelteknél: 34%, a kórházban kezelteknél: 54%, átlag pedig 30%. Megjegyzendő, miszerint a felmutatott kedvezőtlenebb arány a kórházban onnan ma­­gyarázható, mivel oda a legalsóbb és legel­­hagyatottabb néposztályból kerültek a bete­gek, kiknek némely része (szám szerint 12) mint haldokló, kettő pedig mint hulla hoza­tott be. A cholera orvos urak által 452 szegény beteg részesült orvosi segélyben. III. Egyébb tett tapasztalatok. Az egész járvány tartama alatt úgy az egyesek megtámadtatását mint a kór lefolyá­sát illetőleg tett tapasztalataimat a követke­zőkben foglalhatom össze : 1. A kór leginkább oly városrészekben , utczákban és házakban lépett föl, hol a há­zak aránylag az abban lakók számához felette kicsinyek, alacsonyak, rész vagy éppen sem­mi szellőztetéssel el nem látvák. 2. Leginkább oly egyének támadtattak meg, kik gyomrukat különben is egészségte­len mert nehezen emészthető ételekkel túlter­helték, vagy a szeszes italok élvezetében túl­­ságba mentek. 3. Oly bár ételben és italban mértékle­tes egyének, kik hasmenésre más időben is különös hajlammal birtak. 4. Olyanok , kik hosszabb időn át dhom­lerás betegekkel bánván , azoknak ürülékei­vel is érintkeztek. 5. Oly a mezőn vagy szőllőben nehéz munkát végző egyének, kik szomjúságból mohón a legtisztátlanabb vizet nagy mérték­ben itták. 6. A kór lefolyás­a a legközelebbi jár­ványban akár jól, akár rosszul végződött le­gyen , makacs volt. 7. A cholera­ typhoid nem jelentkezett oly számban, mint más ezelőtti járványokban. 8. Örvendetes jelenségnek voló tekint­hető azon körülmény, hogy a nép műveletlen rétegeiben is csak igen ritkán találkozott em­ber, ki az orvos jóakaró tanácsára nem haj­lott volna, vagy a neki nyújtott orvosságot, mint azt a midi­ban sok ízben láttuk — visz­­szautasította volna. Ellenben szomorúan kell­ tapasztalnom, hogy a fertőztelenítés egye­düli hasznát minden felvilágosítás daczára so­kan a város lakosai közzül be nem látták, s azt éppen nem vagy csak hiányosan teljesí­tették. Végre 9. A hőmérsék irányadónak bizonyult be ezen járványban is a mennyiben az legna­gyobb fokát junius, julius és augusztusban s ezek között julius 19-étől — 26-ig érte el (egy napon 49 beteg) mig az hónapokat meg­előző és követő hónapokban alábbhagyott, illetőleg megszűnt. Szerkesztő barátom! A­midőn a városi képviselő testület az uradalomtól a fogyasztási adót bérbe vette, azon indok által vezéreltetett, hogy városunk bortermelőit nem annyira a jogos fizetéstől, mi minden honpolgárnak kötelessége, hanem minden igazságtalan zaklatástól megkímélje, és csak­is oly utasítással adhatta át a szerző­dést az albérlőnek, másképen a szél el lenne tévesztve. De most mit kell tapasztalnunk ! Alig hogy az albérlő hatalmába kerítette a szerződés minden pontját, a fogyasztási adó törvény­é­ra támaszkodva, am­ely szigort akar gyakorolni, az úgy is eléggé sújtott ter­melőkre , mely szigor maég a provisorium s a zsarnokság ideje alatt is hallatlan volt, t. i. a bérlő kiküldöttei saját vallomásuk szeri­t­­ 130 helybeli tekintélyes polgárt, kik véletlen

Next