Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1874-01-29 / 5. szám
mények nélkül, és midőn ezért elsősor-ban a felettünk őrködő gondviselésnek tartozunk a hála adójával, talán bizonyítékát képezheti ez a nagyközönség színe előtt azon tevékenységnek is, amelyet úgy a tisztviselői kar, mint ezen tisztelt képviselő testület s ennek osztályai nem sikeretlenül fejtettek ki. Legvégül, midőn a tettes közgyűlés tagjainak nagybecsű támogatását, buzgóságát a közügyek és szeretett városunk érdekében e beállott évre is kikérném, magamat értékes jóindulatukba mély tisztelettel ajánlom. Tisztelt szerkesztő úr! Mint curiosumot olvastam a Borsod múlt évi 46-ik számában, főszerkesztő úrnak, a vegyes hírek rovatában azon közlését, miszerint három úri egyén oda nyilatkozott, hogy a város többezerekre menő kárt szenvedett, a regale bérlet mikénti kiadása folytán. Figyelemmel kísérlem, mikor fog ; erre a hatóság részéről, a cáfolat megjelenni. E helyett a Borsod 49-ik számában, a múlt év novemb. 26-án tartott képviselői közgyűlés jegyzőkönyvének minden magyarázat nélküli egyszerű kivonata jelent meg. Í1a erre f. szerkesztő úrnak, a tör- ítéletek egyszerű elbeszéllése nem következik, talán elég cáfolatnak lehetett volna azt venni, és az ügyet szokás szerint elhallgatni, azonban ha Weiszberg és Weisz Fülöp urak, áiklásaikat igazszolni tudják, úgy Miskolcz várossának pénzügyi kezelése, egy különös, de szerintem nem éppen a legfényesebb oldaláról világíttatnék meg. Sőt ezen közlése t. szerkesztő úrnak igazolni látszik azon kósza hit valódiságát, mely szájról szájra adva, a vidékre is eljutott; t. i. hogy polgármester úr a regale és fogyasztási adó bérletének illetőleg kezelésének kiadásánál egyes nyerészkedő üzérek közbejöttével az állam tetemes megkárosításával a városnak csekély hasznot biztosított ugyan, de e mellett, egyesek élvezik a tetemes nyereményt. Nem képzelhetem hogy ha ezen hír, falusi magányomba is eljutott, miként kerülhette az ki éppen polgármester úr figyelmét? pedig szerintem ez oly dolog, mit agyonhallgatni lehetetlen , mert a város érdekében működni és hallgatni csak addig lehet, még a siker, egyes polgár és tisztviselő jellemét árnyékkal nem fenyegeti. A dolgot ezen oldalról tekintve, lehetetlennek tartottam, hogy a cáfolat előbb utóbb meg ne jelenjen, tisztelt szerkesztő úr közlésére, mégpedig azon a nyilvános téren, amellyen az erős megtámadás történt. Akartam hinni, hogy a cáfolat talán csak a szükséges adatok megszerzése miatt halasztatik ily későre. Miután azonban a czáfolat elmaradt, fel van jogosítva mindenki azt hinni hogy mind igaz az, amit Weiszberg és Weisz Fülöp urak állítanak, sőt igaz lehet azon felemlített hir is, melynek czáfolatába az illetők, csak azért nem bocséjtkoznak , mert azt tenniök, bizonyítékok hiányában ,a tények ellen képtelenek. A fentnevezett jegyzőkönyvi kivonat nem cáfolat, mert ha a küldöttségi tagok tudtával is történt azon hírhedt pénzügyi művelet, az nem helyeselhető. Meggyőződésem, hogy ha az előbb említett, feltevéseknek nagyobb része való, úgy az a depravatiót, mind inkább előmozdítja, és végképen lerombolja, az ily hírek miatt máris alacsony fokon álló tisztviselői tekintélyt, s behat a társadalmi élet megmételyezésére is. Ezért nem lehet, nem szabad ezen dolgot agyonhallgatni! Ha miskolczi polgár nem teszi, állampolgári kötelességemnek tarthatja mindenki a valódi tényállás kiderítése végett a lehetőt megtenni. Azonban nehogy bárki is méltatlanul gyanúsítassék, felkérem sőt felhívom. szerkesztő urat hogy az elmaradt számadatok közlését, a Borsod legközelebbi számában nyilvánosságra hozni szíveskedjék , mert csak is így látható a kényes ügy tisztán megvilágítva.*) Véleményem szerint , egy oly város erkölcsi reputatiójához mint minő Miskolcz, nem lehet méltó azon eljárás, mely szerint saját csekély előnyének előmozdítása végett, az államnak vagyis mindnyájunknak tetemes megrövidítésével, kéz alatti intézkedések történjenek. Mért szóljalok pedig én fel ? Azért mert nem csak állampolgár, de Borsod megyének egyik tagja is vagyok, a melynek ez időszerűit még Miskolcz is egyik kiegészítő része, s midőn Miskolcz tekintélyét védeni, azzal Borsodmegyének is szolgálatot tenni vélek. Kiváló tisztelettel maradtam Sajó Örösön január hó 20-án 1874. Meiner Gyula: Dr. Ixel Soma városi főorvos évi jelentése az 1873-ik évről. (Vége.) II. A járvány statisticája. A járvány kezdődött 1872. nov. 11-én, megszűnt 1873 ik év octóber 12-én. — Szünetelt 1872. nov. 15 től decz. 14 ig, és 1873. márczius 29-étől ápril 12-ig. Legerősebben volt 1873 júl. 19 — 26 ig (204 beteg.) A járvány egész tartama alatt megbetegült: 431 férfi, 366 nő és 129 gyermek = 926. Ezek közzül meggyógyult: 281 fi, 233 nő, 62 gyermek = 576; meghalt: 155 fi, 134 nő, 61 gyermek = 350; ezekből a cholera kórházra esik: 120 férfi, 66 nő és 2 gyermek = 188; kik közzül meggyógyult: 55 fi, 35 nő = 90; meghalt: 65 fi, 31 nő és 2 gyermek — 98. *) Feltévén hívva a számadatok közlésére, azt most már annál inkább tehetjük, miután úgy a regale, mint a fogyasztási adó bérleti szerződések ratifikáltattak. A regale ügyben annyit tudunk, hogy Weiszberg és Weisz Fülöp urak a megajánlott 2000 forint helyett 4000 hassznot ígértek volna a városnak, később Paczauerrel 18 ezer forintban alkudtak meg, ki nekik könyveiből mutatá fel a 21 ezer forint bevételt, s végre hogy szakítson velök 30.000 forintot követelt. Ugyan ez áll a fogyasztási adóra nézve is, mely tetemes előnyök mellett újólag Sugár Dávidnak adatott ki, s melyre Slezinger adott be egy zárt ajánlatot, mit azonban a küldöttség egyik tagja K.ur híjába adott be, mert a szerződés Sugárral előlegesen megköttetett. — Tény tehát, hogy a város a szabad verseny kikerülésével e két ügyben, évenként 4000 forint kárt szenvedett, — de legtöbbet szenvedett az állam pénztára, mert ha a bérletet előleges pactalások nem előzik meg, az állam a két bérlet után, legalább is 48.000 írttal vett volna be többet a három év alatt, mi a roppant deficit mellett, nem kit positio. Szerk. A cholera kórházban kezeltek közzül: volt miskolczi 49, idegen 139. Az idegenek közzül magyarhoni 91 , külföldi 48. — A magyarhoni 91 közzül: borsodi 32. A városban megbetegedett: 311 férfi, 300 nő és 127 gyermek — 738. — Ezek közzül meggyógyult : 226 férfi, 198 nő, 62 gyermek · 486; meghalt: 90 férfi, 103 nő, 59 gyermek · 252. A halálozási arány e szerint: a városban kezelteknél: 34%, a kórházban kezelteknél: 54%, átlag pedig 30%. Megjegyzendő, miszerint a felmutatott kedvezőtlenebb arány a kórházban onnan magyarázható, mivel oda a legalsóbb és legelhagyatottabb néposztályból kerültek a betegek, kiknek némely része (szám szerint 12) mint haldokló, kettő pedig mint hulla hozatott be. A cholera orvos urak által 452 szegény beteg részesült orvosi segélyben. III. Egyébb tett tapasztalatok. Az egész járvány tartama alatt úgy az egyesek megtámadtatását mint a kór lefolyását illetőleg tett tapasztalataimat a következőkben foglalhatom össze : 1. A kór leginkább oly városrészekben , utczákban és házakban lépett föl, hol a házak aránylag az abban lakók számához felette kicsinyek, alacsonyak, rész vagy éppen semmi szellőztetéssel el nem látvák. 2. Leginkább oly egyének támadtattak meg, kik gyomrukat különben is egészségtelen mert nehezen emészthető ételekkel túlterhelték, vagy a szeszes italok élvezetében túlságba mentek. 3. Oly bár ételben és italban mértékletes egyének, kik hasmenésre más időben is különös hajlammal birtak. 4. Olyanok , kik hosszabb időn át dhomlerás betegekkel bánván , azoknak ürülékeivel is érintkeztek. 5. Oly a mezőn vagy szőllőben nehéz munkát végző egyének, kik szomjúságból mohón a legtisztátlanabb vizet nagy mértékben itták. 6. A kór lefolyása a legközelebbi járványban akár jól, akár rosszul végződött legyen , makacs volt. 7. A cholera typhoid nem jelentkezett oly számban, mint más ezelőtti járványokban. 8. Örvendetes jelenségnek voló tekinthető azon körülmény, hogy a nép műveletlen rétegeiben is csak igen ritkán találkozott ember, ki az orvos jóakaró tanácsára nem hajlott volna, vagy a neki nyújtott orvosságot, mint azt a midiban sok ízben láttuk — viszszautasította volna. Ellenben szomorúan kell tapasztalnom, hogy a fertőztelenítés egyedüli hasznát minden felvilágosítás daczára sokan a város lakosai közzül be nem látták, s azt éppen nem vagy csak hiányosan teljesítették. Végre 9. A hőmérsék irányadónak bizonyult be ezen járványban is a mennyiben az legnagyobb fokát junius, julius és augusztusban s ezek között julius 19-étől — 26-ig érte el (egy napon 49 beteg) mig az hónapokat megelőző és követő hónapokban alábbhagyott, illetőleg megszűnt. Szerkesztő barátom! Amidőn a városi képviselő testület az uradalomtól a fogyasztási adót bérbe vette, azon indok által vezéreltetett, hogy városunk bortermelőit nem annyira a jogos fizetéstől, mi minden honpolgárnak kötelessége, hanem minden igazságtalan zaklatástól megkímélje, és csakis oly utasítással adhatta át a szerződést az albérlőnek, másképen a szél el lenne tévesztve. De most mit kell tapasztalnunk ! Alig hogy az albérlő hatalmába kerítette a szerződés minden pontját, a fogyasztási adó törvényéra támaszkodva, amely szigort akar gyakorolni, az úgy is eléggé sújtott termelőkre , mely szigor maég a provisorium s a zsarnokság ideje alatt is hallatlan volt, t. i. a bérlő kiküldöttei saját vallomásuk szerit 130 helybeli tekintélyes polgárt, kik véletlen