Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1874-11-19 / 47. szám
Miskolcz, november 19. 1874. 47-ik szám. Nyolczadik évfolyam. BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben és vidékre . Rendkivülileg: Fél évre . Egész évre 2 ft. 40 kr. Negyed évre Nyikt-tór sorsa 1 ft. 20 kr. 20 kr. BEIGTATASI DU Elővlegesen fizetendő : 50 szóig...................50 kr. 50-től 100-ifi 1 ft. Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a villai hivatalhoz intézendők. Megyei hivatalos közlemények. 6511. sz. al. 1874. Borsodvármegye alispánjától. Borsodvármegye részéről folyó évi deczember hó 3-án reggeli 10 órakor rendkivűli közgyűlés fog tartatni, melynek tárgyai lesznek. a. ) Az 1875-ik évi községi költségvetések megbirálása, illetőleg megerősítése. b. ) A megyei pénztárból úttfentartási czélokra utólagos számadás beterjesztése mellett kiadott összegekről a számadások megvizsgálása. c. ) Az apátfalusi és felsőnyárádi választó kerületekben eszközlött pótválasztások eredményének megerősítése. d. ) Községi számadások megvizsgálása. Miről a t. bizottsági tagok és a t. közönség azzal értesittetnek, hogy e tárgyak szabályos előkészítése végett folyó november hó 25, 26, 27 és 28-ik napjain állandó választmányi illés fog tartatni, melyre a választmány tagjai tisztelettel meghivatnak. Miskolcson, 1874. évi november hó 14-én. Bay Bertalan, alispán. A nemzetközi borvásárról. (Borászati lapokból.) Midőn először a nemzetközi borvásár nagy horderejű gyakorlati kivitelének eszméjét megpendítettük, nem ignorálhattuk azon számos nehézségeket, melyek annak életbe léptetését megnehezítik, de meg kell vallanunk, hogy ép azon nehézségre nem számítottunk, melyet az idei rendkívüli szűk bortermés elibénk gördített. Nemzetközi borvásárt akarunk megindítani, s nem csak mi akarjuk azt már ma, hanem az ország összes bortermelő közönség meleg óhaja osztozik e tekintetben velünk , midőn mindnyájunkban rémületesen felmerül a kérdés: hogy van-e jelenleg anynyi bor az országban, miszerint érdemes volna azzal a világ elé kilépni? s nem volna-e inkább tanácsos az eszme gyakorlati kivitelét addig elhalasztani, míg Magyarország bortermése ismét szokott medrébe viszszatérni nem fog. A kérdés szint oly fontos, mint igaz azon állításunk, hogy Magyarországnak soha sem volt pénzre nagyobb szüksége, mint most. De mivel ezen fontos kérdést sem magunk, sem bármely zöld asztalnál ülők határozottan s nyomban el nem dönthetik, felmerül önkéntesen annak szüksége, hogy magunkat mielőbb tájékozzuk, s kimerítőbb tudomást szerezzünk arról: várjon mennyi eladó bor van Magyarország összes pinczeiben ma?! Mindnyájunk érdekében fekszik, hogy a nemzetközi borvásár eszméje megtestesüljön, s kincseredményeiben bortermő közönségünk nyomorúságán megváltókép segítsen, de mindnyájan érezzük azt is, hogy az oroszkor megindítva, és fiascot csinálva , bajainkat csak mód nélkül növelné. S mivel ezeknél fogva mindenekelőtt arra van szükségünk, hogy Magyarország jelenlegi borkészletéről, legalább közelítőleg tudomást szerezzünk, bátrak vagyunk e fontos és közérdekű dolog pajzsa alatt Magyarország valamennyi bortermő vidékeinek intelligenciáját arra felkérni, hogy szerkesztőségünket szíveskedjenek értesíteni a lehető legrövidebb úton s módon, vidékük azon borkészleteiről, melyek akár kész áruk, akár mint jóravaló nyersanyag a vásárra valók, s a melyeknek gazdái arra is hajlandók, hogy azokat illően kiállítván, a vásárra be is küldjék. Csak az ily tudósítások s adatok birtokában tájékozhatjuk magunkat s az egész érdekelt bortermő közönséget arról, hogy az ország jelenlegi borkészletei érdemesek-e arra, hogy velük a megindítandó nemzetközi borvásár sorsát és jövendőjét kockáztassák. Nem elég az, hogy az eddig odavetett tudósítások után azt véljük tudni, hogy az idei termés a legtöbb helyen csekély volt, míg másutt meglehetősnek, vagy épen kielégítőnek mutatkozik, mert ezen ingadozó alapra fektetve mégsem tudunk az idei összes bortermésünk számszerinti mennyiségéről magunknak kielégítő következtetéseket levonni, s azért nem marad más hátra, mint arra törekedni, miszerint lehető biztos adatok mielőbbi gyűjtése alapján termésünk valódi mennyiségéről magunknak megbízható tudomást szerezzünk. Hogy hazánkban az idén a bortermés a lehető legszűkebb volt, azt talán senki sem tudja jobban mint mi, kik egyrészt azért, mivel szerkesztői tisztünknél fogva Magyarország majdnem összes borvidékeivel egyenes összeköttetésben állunk, s ennélfogva magunknak e téren meglehetős tájékozást szerezhetünk, de másrészt még azért is, mivel az orsz. szőllőiskola s a hozzája tartozó szöllőkét kezeljük, de végül még azért is, mivel majdnem félszázad óta a szőllőmiveléssel foglalkozunk s ezen hoszszú idő alatt csuak két szüretet értünk, mely oly rosszul fizetett mint az idei, ti. az 1832-diki és az idei, és mégis mindezen tájékoztatási módok és hosszas tapasztalásunk daczára még sem merjük magunkra vállalni, hogy az idei termés mennyiségéről határozott ítéletet mondjunk, míg pontosabb és határozottabb adatok birtokában nem leszünk az ország valamennyi borvidékeire nézve. Ha egy eb iránt tekintetbe vesszük, hogy csak a szűken vett Magyarország több mint 500,000 catast. holdon szőllőt termel, s hogy holdja átlagosan többet nem hozott, mint 4—5 akót, akkor talán mégis kénytelenek vagyunk Magyarország ez idei bortermését is egy pár millió akóra becsülni, mi borzasztó kevés ugyan, leginkább ha számításba vesszük, hogy egy catast. hold szöllőnek egy évi művelési költsége legalább 100 írtra becsülhető, migten ez évi termésünk értéke a tett költségeknek alig harmadrészét fedezheti. Elég okuk van ennélfogva a magyar szőlős gazdáknak, ha az idén szőlleik országszerte szűk termése, és az ebből folyó érzékeny veszteség miatt feljajdulnak, elismerjük tehát ismételve, hogy elég okuk van a panaszra, de azért — feltéve, hogy fentebbi számításunk állana — még nem volna okunk arra, hogy a jövő Szt.György nap táján a nemzetközi borvásárt meg ne indítsuk. — A szűk termés miatt méltán felhangzó panaszaink el fognak rövid idő múltán ismét merülni a feledékenység tengerébe, de sokáig fog még fennmaradni az idei borter. 6352. sz. ai 1874 Borsodvármegye alispánjától. A nagyméltóságú m. k. honvédelmi minisztérium i. é. 41601. számú rendeleténél fogva megyénk területén a hadi szolgálatra alkalmas lovaknak újabb összeírása rendeltetett. Ennek folytán a megyei közgyűlés i. é. 360. számú határozatából utasítottam a tekintetes szolgabíró és állatorvos urakat, valamint Miskolcz város tekintetes polgármesterét, hogy az összeírást a szabályos minták szerint akként foganatosítsák hogy a munkálat legföljebb f. é. deczember 15-én a nagyméltóságú minisztériumhoz felterjeszthető legyen. Miről a t. közönség azon felhívással értesittetik, hogy a fenálló törvény rendeletéhez képest, a lovaknak elővezettetése és hivatalos bejegyeztetése körüli kötelességét az összeíró bizottságoknál pontosan teljesítse. Miskolcz, 1874. november hó 7-én. Bay Bertalan, alispán Pályázat. 6512. sz. al. 1874. A megyei közigazgatásnál 500 frt évi fizetéssel díjazott 2 irnoki állomás üresedésben lévén, ez azon értesítéssel hozatik köztudomásra, hogy a pályázni kívánók folyamodványaikat a főispáni irodában folyó hó utolsó napjáig benyújthatják. Miskolcz, 1874 november 13. Bay Bertalan, alispán.