Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1874-11-19 / 47. szám

Miskolcz, november 19. 1874. 47-ik szám. Nyolczadik évfolyam. BORSO­D. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben és vidékre . Rendkivülileg: Fél évre . Egész évre 2 ft. 4­0 kr. Negyed évre Nyikt-tór sorsa 1 ft. 20 kr. 20 kr. BEIGTATASI DU Elővlegesen fizetendő : 50 szóig...................50 kr. 50-től 100-ifi 1 ft. Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a villai hivatalhoz intézendők. Megyei hivatalos közlemények. 6511. sz. al. 1874. Borsodvármegye alispánjától. Borsodvármegye részéről folyó évi deczem­­ber hó 3-án reggeli 10 órakor rendkivűli közgyű­lés fog tartatni, melynek tárgyai lesznek. a. ) Az 1875-ik évi községi költségvetések megbirálása, illetőleg megerősítése. b. ) A megyei pénztárból úttfentartási czé­­lokra utólagos számadás beterjesztése mellett kiadott összegekről a számadások megvizsgálása. c. ) Az apátfalusi és felsőnyárádi választó kerületekben eszközlött pót­választások eredmé­nyének megerősítése. d. ) Községi számadások megvizsgálása. Miről a t. bizottsági tagok és a t. közönség azzal értesittetnek, hogy e tárgyak szabályos előkészítése végett folyó november hó 25, 26, 27 és 28-ik napjain állandó választmányi illés fog tartatni, melyre a választmány tagjai tisztelet­tel meghivatnak. Miskolcson, 1874. évi november hó 14-én. Bay Bertalan, al­ispán. A nemzetközi borvásárról. (Borászati lapokból.) Midőn először a nemzetközi borvásár nagy horderejű gyakorlati kivitelének esz­méjét megpendítettük, nem ignorálhattuk azon számos nehézségeket, melyek annak életbe léptetését megnehezítik, de meg kell vallanunk, hogy ép azon nehézségre nem számítottunk, melyet az idei rendkívüli szűk bortermés elibénk gördített. Nemzetközi borvásárt akarunk megin­dítani, s nem csak mi akarjuk azt már ma, hanem az ország összes bortermelő közön­ség meleg óhaja osztozik e tekintetben ve­lünk , midőn mindnyájunkban rémületesen felmerül a kérdés: hogy van-e jelenleg any­­nyi bor az országban, miszerint érdemes volna azzal a világ elé kilépni? s nem vol­na-e inkább tanácsos az eszme gyakorlati kivitelét addig elhalasztani, míg Magyaror­szág bortermése ismét szokott medrébe visz­­szatérni nem fog. A kérdés szint oly fontos, mint igaz azon állításunk, hogy Magyarországnak soha sem volt pénzre nagyobb szüksége, mint most.­­ De mivel ezen fontos kérdést sem magunk, sem bármely zöld asztalnál ülők határozottan s nyomban el nem dönthetik, felmerül önkéntesen annak szüksége, hogy magunkat mielőbb tájékozzuk, s kimerítőbb tudomást szerezzünk arról: várjon mennyi eladó bor van Magyarország összes pinczei­­ben ma?! Mindnyájunk érdekében fekszik, hogy a nemzetközi borvásár eszméje megteste­süljön, s kincseredményeiben bortermő kö­zönségünk nyomorúságán megváltókép se­gítsen, de mindnyájan érezzük azt is, hogy az o­roszkor megindítva, é­s fiascot csi­nálva , bajainkat csak mód nélkül növelné. S mivel ezeknél fogva mindenek­előtt arra van szükségünk, hogy Magyarország jelenlegi borkészletéről, legalább közelítő­leg tudomást szerezzünk, bátrak vagyunk e fontos és közérdekű dolog pajzsa alatt Ma­gyarország valamennyi bortermő vidékeinek intelligenciáját arra felkérni, hogy szerkesz­tőségünket szíveskedjenek értesíteni a lehe­tő legrövidebb úton s módon, vidékük azon borkészleteiről, melyek akár kész áruk, a­­kár mint jóravaló nyersanyag a vásárra va­lók, s a melyeknek gazdái arra is hajlandók, hogy azokat illően kiállítván, a vásárra be is küldjék. Csak az ily tudósítások s adatok bir­tokában tájékozhatjuk magunkat s az egész érdekelt bortermő közönséget arról, hogy az ország jelenlegi borkészletei érdemesek-e arra, hogy velük a megindítandó nemzetkö­zi borvásár sorsát és jövendőjét koc­káz­­tassák.­­ Nem elég az, hogy az eddig odavetett tudósítások után azt véljük tudni, hogy az idei termés a legtöbb helyen csekély volt, míg másutt meglehetősnek, vagy épen kie­légítőnek mutatkozik, mert ezen ingadozó alapra fektetve még­sem tudunk az idei összes bortermésünk számszerinti mennyi­ségéről magunknak kielégítő következteté­seket levonni, s azért nem marad más hát­ra, mint arra törekedni, miszerint lehető biztos adatok mielőbbi gyűjtése alapján ter­mésünk valódi mennyiségéről magunknak megbízható tudomást szerezzünk. Hogy hazánkban az idén a bortermés a lehető legszűkebb volt, azt talán senki sem tudja jobban mint mi, kik egyrészt a­­zért, mivel szerkesztői tisztünknél fogva Magyarország majdnem összes borvidékei­vel egyenes összeköttetésben állunk, s en­nélfogva magunknak e téren meglehetős tá­jékozást szerezhetünk, de másrészt még a­­zért is, mivel az orsz. szőllőiskola s a hoz­zája tartozó szöllőkét kezeljük, de végül még azért is, mivel majdnem félszázad óta a szőllőmiveléssel foglalkozunk s ezen hosz­­szú idő alatt csuak két szüretet értünk, mely oly rosszul fizetett mint az idei, t­i. az 1832-diki és az idei, és mégis mindezen tájékoztatási módok és hosszas tapasztalá­sunk daczára még sem merjük magunkra vállalni, hogy az idei termés mennyiségéről határozott ítéletet mondjunk, míg pontosabb és határozottabb adatok birtokában nem le­szünk az ország valamennyi borvidékeire nézve.­­ Ha egy eb iránt tekintetbe vesszük, hogy csak a szűken vett Magyarország több mint 500,000 catast. holdon szőllőt termel, s hogy holdja átlagosan többet nem hozott, mint 4—5 akót, akkor talán mégis kény­telenek vagyunk Magyarország­ ez idei bor­termését is egy pár millió akóra becsülni, mi borzasztó kevés ugyan, leginkább ha számításba vesszük, hogy egy catast. hold szöllőnek egy évi művelési költsége lega­lább 100 írtra becsülhető, migten ez évi termésünk értéke a tett költségeknek alig harmadrészét fedezheti. Elég okuk van ennélfogva a magyar szőlős gazdáknak, ha az idén szőlleik or­szágszerte szűk termése, és az ebből folyó érzékeny veszteség miatt feljajdulnak, elis­merjük tehát ismételve, hogy elég okuk van a panaszra, de azért — feltéve, hogy fen­tebbi számításunk állana — még nem vol­na okunk arra, hogy a jövő Szt.­György nap táján a nemzetközi borvásárt meg ne in­dítsuk. — A szűk termés miatt méltán felhangzó panaszaink el fognak rövid idő múltán is­mét merülni a feledékenység tengerébe, de sokáig fog még fennmaradni az idei borter­. 6352. sz. ai 1874 Borsodvármegye alispánjától. A nagyméltóságú m­. k. honvédelmi mi­nisztérium i. é. 41601. számú rendeleténél fogva megyénk területén a hadi szolgálatra alkalmas lo­vaknak újabb összeírása rendeltetett. Ennek foly­tán a megyei közgyűlés i. é. 360. számú határo­zatából utasítottam a tekintetes szolgabíró és ál­latorvos urakat, valamint Miskolcz város tekin­tetes polgármesterét, hogy az összeírást a sza­bályos minták szerint akként foganatosítsák hogy a munkálat legföljebb f. é. deczember 15-én a nagyméltóságú minisztériumhoz felterjeszt­hető legyen. Miről a t. közönség azon felhívással érte­­sittetik, hogy a fenálló törvény rendeletéhez ké­pest, a lovaknak elővezettetése és hivatalos be­jegyeztetése körüli kötelességét az összeíró bi­zottságoknál pontosan teljesítse. Miskolcz, 1874. november hó 7-én. Bay Bertalan, alispán Pályázat. 6512. sz. al. 1874. A megyei közigazgatásnál 500 frt évi fize­téssel díjazott 2 irnoki állomás üresedésben lévén, ez azon értesítéssel hozatik köztudomásra, hogy a pályázni kívánók folyamodványaikat a főispáni irodában folyó hó utolsó napjáig benyújthatják. Miskolcz, 1874 november 13. Bay Bertalan, alispán.

Next