Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1874-12-03 / 49. szám
úgy gondolván, hogy előadottam által elegendő módot nyújtottam annak megbírálására, hogy vidékünk mennyiben képes a tervezett nemzetközi borvásár sikeréhez járulni, — még csak azon óhajomat fejezem ki, bár ha minden vidék csak ennyi adatot is nyújtana a „Borászati lapok“t. szerkesztőjének. Jövőre még egy pár szót arról, hogy miért kell még a nemzetközi borvásárt már a jövő évben mulhatlanul megtartanunk ? Rácz Ádám: Csak jó akarat: az akadályok legyőzetnek. A népnevelés érdekében szólok. Oly tárgy mely ma minden honfiút, és honleányt magához vonz. A ki nem vonatnék az egyetemes művelődés ereje által, annak szivében még nem értődött meg, mostani fogalmak szerint — a valódi hon, és emberbaráti szeretet, az olyat még csak a „hajdani nagylét“ ködös emléke, „párducos őseink“ buzogány ütéseinek haldokló viszhangjai foglalkoztatják. A jövő feletti gondolkozásnak , még az ily helyeken csak nagyon kevés csirái sarjadzanak. Igaz ugyan, hogy ha őseink emlékoszlopain a feliratokat lelki szemeinkkel végig tekintjük , mindenik vonásnál meg kell állapodnunk bámulatunkban; de mindez még sem lehet altató bölcső arra nézve, melyben talán kicsinységünk tudatában, a tenni képtelenség ürügye alatt, annak gyengítő emlékpárnáin álmodozzunk . . . Régen , más erő volt hivatva naggyá tenni a hazát s boldoggá a népeket, ámde most egyet rázkódott a világ, s ezen rázkódása által mintegy leszórta magáról az őslovagkor jellegét . . . most a nemzet napja vagy éje a szellem hatalmában határozódik meg. Az örökösen csak mindig magáról gondolkozó embert úgy lehet tekinteni mint a szívtelen sírásót. . . Igen is, a sírásót, ki megkövült érzéketlenségében , szeretetlenül a nemzet temetőjének készíti helyét. . . Mit tegyünk tehát ? Emeljük fel édes nemzetünk zömét — a népet, a lenézés és bizalmatlanság pocsolyájából! Testvéries jóakaratunk mellett mutassuk meg előtte azon utat, melyen ha együttesen haladunk, küzdünk, boldogok leszünk. — De talán nem volna képes felfogni a nép, annak az útnak a magasságát ? Tanítsuk meg reá, és ha megtanítottuk, a magunk fáradságán könyitettünk. De hogyan ? A humanitás korlátai között legyünk valódi emberbarátok egymást megértésével alakítsunk olyan köröket, hol általunk a közös fejlődés élesztessék. Hogy pedig a még nem egészen homály nélkül látok előtt nemzeti törekvésünket megkedveltessük , igyekezzünk lépéseinket megnyerőkké tenni. Egy- ■ szerre igaz, hogy nem fog meglenni a kívánt siker, de ne feledjük, hogy annyira állunk a műveltség útjában egymástól, hogy egyelőre kevés haladás is jutalma lehet nemzeti igyekeze tünknek. Igenis, nemzeti igyekezet, mert a nemzet nagy testének tagjairól van szó, amit tehát a tagokkal teszünk, azt az egész nemzet érdekében cselekedjük. Ilyen értelmezés szüleménye az, hogy Sajó-Kazán ezelőtt egy évvel a népköréből tisztelendő Leskó Béla evang. lelkész úr elnöklete alatt „Polgári olvasó kör“ alakult. Még ez ideig csak gyermekkorát élte az olvasó kör, mert egy ódásról a kicsinylés, más oldalról az érdektelenség , harmadik oldalról a m meg nem értés kifolyásaival kellett küzdenie ... De immár oszladoznak e hármas irányú borulatok! A kis olvasó kör ugyanis f. október 30-ikán tartott gyűlésén elhatározta hogy az egylet javára egy tánczvigalommal összekötött báli mulatságot fog rendezni. Az ezt rendező bizottsági tagok azonnal megválasztattak , s a kitűzött jótékony mulatság november 15-ike éjjelén, kedvező eredménnyel, a legjobb egyetértés, egymás iránti bizalom, és nyájas udvariasság kitükörzése mellett megtartatott. Körülbelül hatvan tag vett részt a mulatságban ; a tiszta jövedelem újsági lapok megrendelésére fordittatik. Lélekemelő volt látni, midőn egyházaink korral gondolkozó lelkészei, tanítói, más rendű hivatalnokok, mesteremberek, vidékiek, és a köznép osztályából egynéhányat. mily öszszevágó érzéssel, gondolattél töltötték el a hoszszú, de mégis rövid éjszakát. A nők nemes lelkesültségét nézni valóban élvezetes volt. Igazsággá fog válni azon jóslat, hogy amely ügyet lelkes honleányok pártolnak — nem bukhatik el. Mintha mindenkit az a gondolat ragadott volna meg, hogy a kis kör kitűzött célja nemes, s így egymás munkásságára mindenikünknek szüksége van . . . Kiemelendő hogy tisztelendő Leskó Béla elnök úr, akkori gyengélkedése mellett is egyedül csak buzgalmától erősittetve — reggelig vett részt a szép rend igazgatásában; de be kell vallanunk azt is, hogy a ..községi tanács“ jóravaló akaratától, az ügy érdekében most az egyszer többet vártunk volna. Hiszük azonban hogy jövőre ők is együtt értelmezik velünk az édes haza kiáltó szavát, mely azt mondja: ki nem akar előre törekedni, azt elhagyja az idő, utólérhetlenül... Csak jó akarat azért: az akadályok legyőzetnek ! Nagy Sándor, ref. tanító , a polg. dv. kör. jegyzője. T Á B C Z A. Stuart Mária utolsó órái. A színházi közönség előtt Schiller, „Stuart Mária“ czimű hires tragoediáját folyvást gyakorta szerepeltetik; ez okon érdekesnek véljük az azon regényesen hires nő utolsó óráinak leírásáról egy, azon korban írt jelentést olvasóinkkal megismertetni. A történelemben vannak hírneves családok , amelyeket örökké végzetszerű balsors üldöz. Ilyen családok valának: a „Hohenstaufen“, a „Stuart“, a „Napoleon“ stb. családok. III. Robert, a Stuart nemzetség második királya 1406-ban meghalt abbeli fájdalmában, hogy fia angol fogságban volt. Ezen I. Jakab ezután csak tizenöt év múlva szabadult ki. Akarata ellen egy angol kisasszonyt kellett nőül vennie, kinek hozománya képezte váltságpénzét. Ő 1437-ben ágyában megöletve halt meg. II. Jakab 1460-ban ágyúgolyó által öletett meg. Fia III. Jakab egy csatában, melyet 1488-ban elvesztett halt meg, épen így végzi életét IV. Jakab 1515-ben hasonló alkalommal. V. Jakab meghalt 1542-ben a feletti fájdalmában, hogy alattvalói az eretnekség és lázadásra vetemedtek. Leánya Stuart Mária királyné sorsa, hoszszas fogsága és a vérpadom irtóztatás halála még most is átalános részvétet gerjeszt. A Mária fia, skótiai VI. Jakab ágyában halt meg, de az egész , világ által megvettetve. I. Károly, ennek fia Lodonban a vérpadon halt meg, saját palotája ablaka előtt és halála által igazolta azon ítéletet, hogy a zsarnokság megsemisíti a zsarnokokat. Angolországi II. Jakab 1720-ban királyságától megfosztatva s kiűzetve halt meg. Fia egész életén át külföldön volt, mint trónkövetelő angol-országi III. és skótiai VIII. Jakab nevet viselve. Végre e szerencsétlen ház utolsó herczege, szintén a trónkövetelők neve alatt ismertetve, Rómába gyermektelenül halt el, így halt ki e királyi nemzetség, miután négyszázadnyi időszak alatt szakadatlanul szerencsétlenségek által üldöztetett. Azonban a ház legszerencsétlenebbike kétségkívül Stuart Mária volt. Erzsébet királyné vallási rajongásának , a pártszellem és szerelemféltés szenvedélyének sikerült e nőt életében és halála után csaknem kétszázadig úgy tüntetni elő , mint férjgyilkos béjenct és lázadó nőt, míg ellenben ő csak az uralkodási vágy és a magas nemesség erőszakoskodásainak áldozata volt, bűnössé kellett őt tenni, hogy Erzsébet királyné embertelenül féltékeny eljárása szépíttessék. Az újabb történeti kutatásnak, habár nem minden ellenmodás nélkül, sikerült azon eredményhez jutni, midőn Goodal tudós 1754-ben bebizonyította, hogy a levelek, melyekből Máriának Bothwelleli egyetértése és Darnley férjének meggyilkoltatásábani részvéte tűnt ki, nem lehettek valódiak; hasonló nézetben van több jelentékeny angol történetíró a múlt és a jelen századból is. Stuart Mária kivégeztetéséről a hiteles jelentés az 1587. évi július hó 28-án meghalt dr. Winpheling János kanczellár kézirati hagyatékában találtatott, s eltekintve e jelentés hamis vádjaitól , e szomorú esemény felől érdekes részleteket tartalmaz. Az alak és tartalomnál fogva kétségkivüli, hogy ez irat az angol kormánytól származott. A trieri követ küldötte e jelentést Wimpheling kanczellárhoz, ki azt fejedelmének trieri János választó fejedelemnek adta át. A jelentés, mint végéből kitűnik, a királyné kivégeztetése után tíz nap múlva szerkesztetett, a diák szövegből átfordítva, ez ime következő: Jelentés: Stuart M. Skót királyné és Francziaország trónörökösének özvegye kivégeztetése és haláláról, lefejeztetve 1587. évi febr. 18-án Fotheringhay kastélyban. (Folyt. köv.) Közrendőri szabályok. 1. §. Minden új építkezés és épületi átalakítás az építkező által engedély nyerés végett a városi hatóságnak bejelentendő , mely a szépitészeti szakosztály véleményére fektetendi engedély adás tárgyában kerendő határozatát. Az engedély nélkül építkezők 5—100 ftig terjedhető birsággal s szabályellenesnek talált építéseiknek leromboltatásával fognak büntettetni. 2. §. Minden épületnek lehetőleg tűzellenes anyagból kell építtetni, minélfogva szalmafedeleket jövőre sem átidomitani, sem újból épiteni nem szabad, a helyett cserép vagy fazsindelyek alkalmazandók; ezen szabály azonban szegénység által indokolt kérelem folytán, — de csupán a belvároson kivül, — a hatóság engedélye mellett kivételt szenvedhet. 3. §. Fából, sárból készült úgynevezett patics kéményeket, jövőre építeni nem szabad. A kéményekbe épített keresztfák s az ereszek alá a patics falakon keresztül eresztett füstvezető vascsövek, ezen szabályok életbeléptetésével a rendőrség felhívására azonnal eltávolítandók. Kémények közelében a padláson legalább 4—6' távolságban szénát, szalmát és más könnyen gyúrható anyagot tartani nem szabad. A 2—3. §. ellen vétők 5—10 ftig terjedhető birsággal, s a tiltott tárgyak megsemmisítésével büntetendők. 4. §. Minden háztulajdonos illetőleg bérlő köteles kéményeit tisztántartani s e végett azt minden hónapban legalább egyszer sepertetni. A pékek, kenyérsütők, kovács és lakatos műhely általában minden oly ház kéményei, hol a rendesnél több tüzelés történik , minden 15 napban kiseprendők. Ezen rendelet megtartásáért a háztulajdonos és lakó illetőleg, másodsorban a szakaszbeli kéményseprő 2—5 ft. birság terhe alatt felelős. Az alkapitány a maga kerületében havonként legalább egyszer egy melléje rendelt kéményseprővel az egész város területén közszemlét tartana, minden kéményt, tüzelőt megvizsgáltat s a mely tisztátalannak vagy más tekintetben tűzveszélyesnek találtatik , annak 24 óra alatti kitisztítását, kijavítását megrendeli, a főkapitánynak eljárásáról jelentést tesz. Az alkapitányi vizsgálatnál más-más szakaszbeli kéményseprők alkalmazandók. A kéményseprők kötelesek magukat bármily alakú kémény tisztításához szükséges eszközökkel ellátni. A kéményseprők a rendőrség által szakaszokra osztandók fel. A tisztítás díjai: czilinderkémény és takarék konyhánál 12 kr, nagykéménynél 15 kr, emeleti kéménynél 20 kr. Ezen díjszabály a rendőri hivatal által minden kéményseprő részére kiadandó, az által pedig a bérköveteléskor elő is mutatandó. Kémény ki-