Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1874-02-26 / 9. szám
Miskolcz, február 26. 1874. 9-ik szám. Nyolczadik évfolyam BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre : Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő: Bélyegdij: Fél évre . . . 2 frt 2kr. Negyed évre . . 1 frt 20 kr. 50 szóig....................50 kr. minden hirdetéstől 30kr,melyek Egész évre . . 4 „ — „ Nyilt tér sorsa. . 20 kr. 50-től 100-ig . 1 írt. — „ a kiadó-hivatalhoz intézendők wmmmm lawim Borsodvármegye felterjesztése Miskolcz királyi várossága ügyében. Nagyméltóságú magy. kir. belügyminiszter úr! Miskolcz város képviselő testülete a város köztörvényhatósággá leendő átalakulása tárgyában az országgyűlés képviselőházához immár benyújtott folyamodványát, okmányaival együtt azon kérelemmel terjesztette közgyűlésünk elé, hogy a város ebbeli törekvését a nagyméltóságú m. kir. kormányhoz minél előbb felküldendő kedvező nyilatkozatával maga e megye közönsége is pártfogolja és elősegélje. Midőn nevezett székvárosunk folyamodványát a hozzá csatolt okmányokkal együtt ide hajlítva nagyméltóságodhoz felterjesztjük, sietünk egyszersmind kijelenteni, hogy saját körülményeink és a jelenlegi közviszonyok higadt megfontolása után, a folyamodványban kitűzött törekvést ajánló vagy pártoló véleményünkkel nem kísérhetjük. A múlt idők egész folyama tanúsítja, hogy Borsod megye közönsége mindig szívesen igyekezett támogatni székvárosát minden oly törekvésében, melytől annak jólléte vagy előhaladása függött. Miskolcz gyarapodását önnön gyarapodásának, erősbödését saját erősbödésének tartotta a megye. Ámde a jelenleg fenforgó nagy horderejű kérelem az abban elősorolt számos indok mellett sem bírhat bennünket arra, hogy támogatása végett nagyméltóságod előtt szavunkat emeljük. Annak ugyanis hogy Miskolct a jelen viszonyok között emeltessék önálló köztörvény hatósági rangra, nem látjuk előnyeit se magára a városra, se a megyére nézve. Nincs szándékunk ez alkalommal tüzetes vizsgálat tárgyává tenni azt, váljon Miskolcz város lakosainak oly általános óhajtása s a város tényleges viszonyainak oly elutasíthatlan követelménye volt-e a folyamodványban kérelmezett átalakulás a mely elől kitérni immár nem lehetett? Nem akarjuk közelebbről bírálat alá venni azon érveket sem, melyekkel a kérelem támogattatik, hogy t. i. váljon a czélbavett átalakulás nem sujtja-e érezhetőbb anyagi vesztességgel a várost s valósággal biztosit-e az annak számára világos és elvitázhatlan hasznot? vájjon a köztörvényhatósági ranggal együtt járó igények kielégítésére meg vannak-e a kellő feltételek és biztosítékok Miskolcz város jelenlegi állapotában ? Mindezen kérdéseket alaposan megvitatni és megfontolni, főleg magának a város közönségének volt a legközvetlenebb érdekében álló feladata. Hanem igen is a mi kötelességünk, elfogulatlanul gondolkozni a következményekről melyek megyénket okvetlen sújtani fognák , ha ennek kötelékéből Miskolcz város teljesen külön választatnék. Mi, — meg kell vallanunk, moly vesztességnek tartanók ezt magunkra nézve, amelyet csak cáfolhatlanul bebizonyított politikai szükségesség magasabb állami érdekek, vagy magának Miskolcznak épen csak ez által elérhető felvirágzása tehetne elfogadhatóvá, vagy tűrhetővé. Ez alkalommal azonban se az egyik se a másik eset nem forog fen. Miskolcz lehet nagy és virágzó, kifejtheti iparát, kereskedelmét , szellemi és anyagi erőit önálló törvényhatósági rang nélkül is, s a megyei kötelékben maradás nem lehet a kifejlődésnek lényeges akadálya. Ellenben a megyét az önfentartás érdeke utalja arra, hogy e kapcsolatot Miskolczczal továbbra is fentartani törekedjék. Ennek megszüntetése bénítólag érzékeny hatással lenne a megye közéletére mind szellemi , mind anyagi tekintetben. Szellemi tekintetben elveszítenék Miskolcz értelmiségének tekintélyes összegét, mely nem csak önmagában becses előttünk, hanem azért is, mivel az befolyását a központon a megyei önkormányzat intézésében legkönnyebben, s legalkalmasabban gyakorolhatja. Anyagi tekintetben elveszítenek tényleg csaknem 30 ezer lélekből álló nagy közönség részvétét a megyei közterhek viselésében, és a mi szintén főfontossággal bír, elveszítenők, magát székvárosunkat, melynek érdekei többé nem lennének összeforva Borsod megye külön érdekeivel. Nem pártolhatjuk e külön szakadási törekvést az állami közigazgatás magasabb szempontjából sem. Meggyőződésünk, hogy magyarország jelen viszonyai között a megyéket mondhatni, a megélhetés ösztönéből, nem gyöngíteni, hanem erősbíteni kell. Gyöngülnénk pedig ha kötelékükből az értelmes polgársággal bíró nagyobb városok kiszakasztatnának s a polgári elem befolyása a megyei önkormányzattól külön állás czime alatt elvonatnék. Azt hisszük nem jött még el hazánkban ideje annak, hogy az államkormányzat súlypontja a megyékről a községekre helyeztessék. Nem elaprózott igen számos municipiumra van szükség, hanem inkább kevesebb számú, de erőssen összetartó nagyobb testületekre melyek mind az állam kormányzatát könyebben s alkalmasabban közvetíthessék, a szabadság fejlődését és bizositását eszközölhessék, mind saját érdekeielőmozdítására annál nagyobb súlyai vethessék latba erejüket és képességüket. Ezen szempont bővebb indokolásától felment bennünket a törvényhatóságok területének szabályozása és új beosztásáról épen nagyméltóságod által a képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslat amelynek 32 §-ára vonatkozó indokolásában saját nézeteink nyilvánítására ismerünk. Mély tisztelettel kérjük azért excelentiádat, hogy akkor midőn Miskolcz város jelen folyamodványa felett az eldöntő lépés előtt nagyméltóságod magas befolyásának mérlegbe vetésére is alkalom nyílik Borsodvármegye érdekében a fentebbiekben előadott indokokat figyelembe venni és érvényesíteni méltóztassék. Kelt Miskolczon , 1874. február 10-én tartott közgyűlésünkből. Borsodvármegye közönsége nevében Bay Bertalan, alispán. Válasz Farkas Károly polgármester úrnak a regale és fogyasztási ügyben adott válaszára. Nem akarván szóárba fulasztani magát a lényeget, rövid leszek s ezúttal csak is arra terjeszkedem ki, hogy Weiszberg és Weisz Fülöpnek a büntető hatalom égise alatt kiadott s a válaszban közlött nyilatkozatuk által, mennyiben lettek meggyengitve mindazon állítások, melyek a Borsod múlt évi 40. számában, mint általuk előadottak közöltettek. Ismétlésekbe nem akarok bocsátkozni , hanem vegye elő bárki a nevezett számot, s abból, mint lényeget mást nem olvashat ki, mint azt, hogy jelentkezőknek a nyílt ajánlat feltétele, az évi bérösszegnek háromszorosa mint biztosíték — ezt akkor föl sem említem — tehát oly feltételek szabadak elő, miszerint annak hasztalan voltát belátták, s inkább fordultak Paczauer Mórhoz, a kibérlés, illetőleg kezelésbe vétel iránt, kivel 18 ezer forintban meg is alkudtak, mint magához, az ennek kiadásával megbízott küldöttséghez. — Ez a lényeg, mert a többi ott elmondott, alig számba vehető illustration inkább P. M.-ra vonatkozik, mint a polgármester úrra , avagy a küldöttségre , kiknek becsületüket épen nem támadtam meg, sőt önzetlennek jelentem ki.