Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1874-02-26 / 9. szám

Miskolcz, február 26. 1874. 9-ik szám. Nyolczadik évfolyam BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre : Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő: Bélyegdij: Fél évre . . . 2 frt 2­kr. Negyed évre . . 1 frt 20 kr. 50 szóig....................50 kr. minden hirdetéstől 30kr,melyek Egész évre . . 4 „ — „ Nyilt tér sorsa. . 20 kr. 50-től 100-ig . 1 írt. — „ a kiadó-hivatalhoz intézendők wmmmm lawim Borsodvármegye felterjesztése Miskolcz királyi várossága ügyében. Nagyméltóságú magy. kir. belügymi­niszter úr! Miskolcz város képviselő testülete a vá­ros köztörvényhatósággá leendő átalakulása tárgyában az ország­gyűlés képviselő­házá­hoz immár benyújtott folyamodványát, ok­mányaival együtt azon kérelemmel terjesz­tette közgyűlésünk elé, hogy a város ebbeli törekvését a nagyméltóságú m. kir. kormány­hoz minél előbb felküldendő kedvező nyilat­kozatával maga e megye közönsége is párt­fogolja és elősegélje. Midőn nevezett székvárosunk folyamod­ványát a hozzá csatolt okmányokkal együtt ide hajlítva nagyméltóságodhoz felterjesztjük, sietünk egyszersmind kijelenteni, hogy saját körülményeink és a jelenlegi közviszonyok higadt megfontolása után, a folyamodvány­ban kitűzött törekvést ajánló vagy pár­toló véleményünkkel nem kísér­hetjük. A múlt idők egész folyama tanúsítja, hogy Borsod megye közönsége mindig szíve­sen igyekezett támogatni székvárosát minden oly törekvésében, melytől annak jólléte vagy előhaladása függött. Miskolcz gyarapodását önnön gyarapodásának, erősbödését saját erősbödésének tartotta a megye. Ámde a je­lenleg fenforgó nagy horderejű kérelem az abban elősorolt számos indok mellett sem bírhat bennünket arra, hogy támogatása vé­gett nagyméltóságod előtt szavunkat emeljük. Annak ugyanis hogy Miskolct a jelen viszonyok között emeltessék önálló köztör­­vény hatósági rangra, nem látjuk előnyeit se magára a városra, se a megyére nézve. Nincs szándékunk ez alkalommal tüze­tes vizsgálat tárgyává tenni azt, váljon Mis­­kolcz város lakosainak oly általános óhajtása s a város tényleges viszonyainak oly elutasít­­hatlan követelménye volt-e a folyamodvány­ban kérelmezett átalakulás a mely elől kitér­ni immár nem lehetett? Nem akarjuk köze­lebbről bírálat alá venni azon érveket sem, melyekkel a kérelem támogattatik, hogy t. i. váljon a czélbavett átalakulás nem sujt­­ja-e érezhetőbb anyagi vesztességgel a várost s valósággal biztosit-e az annak számára vi­lágos és elvitázhatlan hasznot? vájjon a köz­­törvényhatósági ranggal együtt járó igények kielégítésére meg vannak-e a kellő feltételek és biztosítékok Miskolcz város jelenlegi álla­potában ? Mindezen kérdéseket alaposan meg­vitatni és megfontolni, főleg magának a vá­ros közönségének volt a legközvetlenebb ér­dekében álló feladata. Hanem igen is a mi kötelességünk, el­fogulatlanul gondolkozni a következmények­ről melyek megyénket okvetlen sújtani fog­nák , ha ennek kötelékéből Miskolcz város tel­jesen külön választatnék. Mi, — meg kell vallanunk, m­oly vesztességnek tartanók ezt magunkra nézve, a­melyet csak c­áfol­­hatlanul bebizonyított politikai szükségesség magasabb állami érdekek, vagy magának Miskolcznak épen csak ez által elérhető fel­virágzása tehetne elfogadhatóvá, vagy tűr­­hetővé. Ez alkalommal azonban se az egyik se a másik eset nem forog fen. Miskolcz lehet nagy és virágzó, kifejtheti iparát, kereske­delmét , szellemi és anyagi erőit önálló tör­vényhatósági rang nélkül is, s a megyei köte­lékben maradás nem lehet a kifejlődésnek lé­nyeges akadálya. Ellenben a megyét az önfen­­tartás érdeke utalja arra, hogy e kapcsolatot Miskolczczal továbbra is fentartani törekedjék. Ennek megszüntetése bénítólag érzékeny hatással lenne a megye közéletére mind szel­lemi , mind anyagi tekintetben. Szellemi te­kintetben elveszítenék Miskolcz értelmiségé­nek tekintélyes összegét, mely nem csak ön­magában becses előttünk, hanem azért is, mivel az befolyását a központon a megyei ön­­kormányzat intézésében legkönnyebben, s legalkalmasabban gyakorolhatja. Anyagi te­kintetben elveszítenek tényleg csaknem 30 ezer lélekből álló nagy közönség részvétét a megyei közterhek viselésében, és a mi szin­tén főfontossággal bír, elveszítenők, magát székvárosunkat, melynek érdekei többé nem lennének összeforva Borsod megye külön ér­dekeivel. Nem pártolhatjuk e külön szakadási tö­rekvést az állami közigazgatás magasabb szempontjából sem. Meggyőződésünk, hogy magyarország jelen viszonyai között a me­gyéket mondhatni, a megélhetés ösztönéből, nem gyöngíteni, hanem erősbíteni kell. Gyöngülnénk pedig ha kötelékükből az értel­mes polgársággal bíró nagyobb városok ki­­szakasztatnának s a polgári elem befolyása a megyei önkormányzattól külön állás czime alatt elvonatnék. Azt hisszük nem jött még el hazánkban ideje annak, hogy az államkor­mányzat súlypontja a megyékről a községekre helyeztessék. Nem elaprózott igen számos municipiumra van szükség, hanem inkább kevesebb számú, de erőssen összetartó na­gyobb testületekre melyek mind az állam kormányzatát könyebben s alkalmasabban közvetíthessék, a szabadság fejlődését és biz­­­ositását eszközölhessék, mind saját érdekei­­előmozdítására annál nagyobb súlyai vethes­sék latba erejüket és képességüket. Ezen szempont bővebb indokolásától felment bennünket a törvényhatóságok terü­letének szabályozása és új beosztásáról épen nagyméltóságod által a képviselő­házhoz be­nyújtott törvényjavaslat a­melynek 32 §-ára vonatkozó indokolásában saját nézeteink nyil­vánítására ismerünk. Mély tisztelettel kérjük azért excel­enti­­ádat, hogy akkor midőn Miskolcz város je­len folyamodványa felett az eldöntő lépés e­­lőtt nagyméltóságod magas befolyásának mérlegbe vetésére is alkalom nyílik Borsod­vármegye érdekében a fentebbiekben előadott indokokat figyelembe venni és érvényesíteni méltóztassék. Kelt Miskolczon , 1874. február 10-én tartott közgyűlésünkből. Borsodvármegye közönsége nevében Bay Bertalan, alispán. Válasz Farkas Károly polgármester úrnak a regale és fogyasztási ügyben adott válaszára. Nem akarván szóárba fulasztani ma­gát a lényeget, rövid leszek s ez­úttal csak is arra terjeszkedem ki, hogy Weisz­­berg és Weisz Fülöpnek a büntető hata­lom égise alatt kiadott s a válaszban köz­­lött nyilatkozatuk által, mennyiben let­tek meggyengitve mindazon állítások, me­lyek a Borsod múlt évi 40. számában, mint általuk előadottak közöltettek. Ismétlésekbe nem akarok bocsátkoz­ni , hanem vegye elő bár­ki a nevezett számot, s abból, mint lényeget mást nem olvashat ki, mint azt, hogy jelentkezők­nek a nyílt ajánlat feltétele, az évi bér­összegnek háromszorosa mint biztosíték — ezt akkor föl sem említem — tehát oly feltételek szabadak elő, miszerint annak hasztalan voltát belátták, s inkább for­dultak Paczauer Mórhoz, a kibérlés, il­letőleg kezelésbe vétel iránt, kivel 18 ezer forintban meg is alkudtak, mint ma­gához, az ennek kiadásával megbízott kül­döttséghez. — Ez a lényeg, mert a többi ott el­mondott, alig számba vehető illustratio­n inkább P. M.-ra vonatkozik, mint a pol­gármester úrra , avagy a küldöttségre , kiknek becsületüket épen nem támadtam meg, sőt önzetlennek jelentem ki.

Next