Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1874-03-26 / 13. szám

megtartattak-e mindazon szabályok, — a­melyek a nyilvánosság, a rend, a megnyug­tatás érdekében szükségesek. — Nem gya­núsítok senkit, de minden esetre a polgár­ság zaklatásban lévő érzület — megér­demel annyi figyelmet — hogy lecsillapítá­sára, a mende-monda elhallgattatására valami történjék. (?) A miskolczi ref. női filléregylet folyó hó 15-én tartotta nyolczadik évi köz­gyűlését, mely alkalommal az egylet jegy­zője a választmány nevében jelentést tevén az egylet közelebbi évi működéséről, ebből a következőket véljük szükségesnek a t. ez. közönségnek tudomására juttatni. Az egyleti pénztár állása tett az 1873. év végével 6642 ft. 54 krt, ehhez járulván az ezen évi februárban tartott hangverseny és színi előadás tiszta jövedelme 445 ft. és két jóltevő által elárvult gyermekek élelme­zésére alapított 160 ft., az egylet vagyona egész állása ma már 7147 ft. 54 krt tesz, mely öszveg a miskolczi takarékpénztárban van elhelyezve. Ezen tőke kamatainak s az évenkénti adakozásokból befolyó öszvegnek kétharmada szegény és elárvult gyermekek elemi iskoláztatására fordittatik , egyharm­a­­da pedig az alapszabályok értelmében tőké­­sittetik. A múlt 1873-ik évben segélyeztetett 45 gyermek, kettő élelmezés és ruházattal is elláttatván, a többiekért rendes tandíj fizettetett, tankönyvekkel s taneszközökkel mindenik elláttatott; és igy ha hozzávesszük az egylet működése óta segélyezett gyerme­kek számát, hét év alatt az egylet költsé­gén 680 szegény gyermek részesült elemi oktatásban, m oly eredmény tehát, mely megérdemli hogy a választmányi tagok ér­deklődését folytonosan ne csak föntartsa de fokozza is. A kézi munkábani oktatás, melynek szükségét elemi iskoláinkban egyletünk be­látván , mint úttörő tett intézkedéseket, hogy a legszegényebb néposztály leány gyer­mekei varrni tanulhassanak, a legközelebbi évben rendezettebb alakot öltött; e czélra 326 ft. alaptőkével rendelkezvén — Szűcs Sámuelné fő- és Kun Kálmánná, Csesznek Józsefné, Farkas Gusztávné segédfelügyelők vezetése mellett, naponta kedveltebb foglal­kozás kezd lenni a gyermekek közt. Egyle­tünk hat évi működése alatt varrástanításban 165 gyermek részesíttetett. Választmányunk a legközelebbi évben „miskolczi női filléregylet ismertetése czime alatt az egylet keletkezéséről, állásáról, ed­digi működéséről a t. ez. pártoló közönséget értesíteni akarván, egy füzetkét adott ki, melyet a nm. oktatásügyminiszteriumnak is megküldött, mely alkalomból ugyanazon mi­nisztérium leirata folytán alapszabályainkon, az egyletekre vonatkozó országos törvények­kel szemben némely módosításokat kellvén tenni, közgyűlésünk a szükséges módosítá­sokat megtette, s a módosított alapszabályo­kat fölterjeszteni elhatározta. Ezen közgyűlés egyúttal tisztújító gyű­lés is lévén, az egylet volt hivatalnokai újra megválasztattak. Tóthfalussy Károly úr al­jegyzői állásáról leköszönvén, helyére egy­hangúlag Farkas Kálmán úr választatott. Uj választmányi tagokat megválasztattak: Néhány szó­ny. úrhoz! Semmin sem örülök annyira, mint ha egy egésséges humorral írt czikket vagy bármi mást olvashatok, — ,de semmin sem boszanko­­dom jobban , mintha magukat tanultaknak tartó embereknél,tapasztalnom kell, hogy minden le­írt soruk egy óriási szarvas tévedést tartalmaz. Hímek s az imitt-amott ellesett szavaknak köszönhetem én, hogy felfedezhettem y. urat azon gordonosi compossessor­­ban, ki azt hiszi magáról, hogy ő találta fel a rimaszombati csu­torát. — Hja! tisztelt y. úr nem úgy van ám az, mint a­hogy ön hiszi, — hogy ha valaki gaz­dag, egyszersmind tanult okos ember is. — A pénzt ki lehet adni magas kamatra — szaporodik , ám­de a tudomány sovány kapitális, nem kamatozik, épen azért nincs meg önnél, bár mennyire igyekszik is ön azt ambitiosul be­szélhetném viszketegével a világ előtt fitogtatni. Azonban, úgy látszik, hogy ön nincs is maga magával egészen tisztában, mert kitűnő ezrükében hozzám úgy beszél, mintha csekély­ségem két személyt­ is öszpontositana magában , pedig hidje el, hogy a kis a. is, meg a kis nyúl is más. — Azonban köztünk legyen mondva, — ha nékem lehet is valakit kis nyúlnak nevezni, ezt önnek tenni nem szabad, mert hát epiod licet Jovi, non licet — sat. Legyen ön különben nyug­ton , mert meg vagyok bizva, hogy önnek — mint két személy — felelhessek. Azt mondja ön y. úr, hogy álarczom alól csúnyán ki­lóg a lóláb. No lám, vak veti a világtalannak szemére, hogy nem lát. — Hiszen ön is az y. betűnk alá bujt. Engedje meg azonban itten megsúgnom azt, miszerint a lóláb nem kilógni szokott, h­a­nem­ kilátszani, s ez is a köpeny alól, nem az álarcz alól, mely alól én önnél e­g­é­s­z­e­n m­á­st látok ég felé meredni. No de hagyjuk ezt! Elösmeréssel tarto­zom önnek azonban azon „melegében lefor­rázott sole rák- féle hasonlatáért, bár Ta­más vagyok benne, hogy g. úrtól származott le­gyen. — De mondja meg csak, mi az ördögnek irta ön, hogy melegében, hiszen ha járt ön iskolába, és tanulta a zoológiát, tudhatná, hogy a rák a hidegvérfiek osztályába tartozik ,­ és le­­forrázás után lessz csak meleg és veres. Abban mégis igazsága van önnek , hogy az a bizonyos kis nyúl, azon a rendkívüli gyű­lésen rettenetesen neki veresed ott, — no de hát ezt nem is lehet csodálni, jó vére van, — még nem volt reá szüksége, hogy elküldjék Carlsbad­­ba epét aszalni. — Tudja-e miért lett veres az a solo rák? mérgébe, — mert kénytelen volt látni, hogy vannak bizonyos emberek, kik, csakhogy ma­gán bosszújukat legyezgethessék, nem szégye­­nelték a képviselői testület komoly intézményét a világ előtt nevetségessé tenni. — Avagy nem nevetséges-e az, midőn önök a képviselő­gyűlést sértett­ félnek mondják ki, és maguk hoznak a maguk ügyében ítéletet. — Hát van aztán önöknek egy körömfeketényi ju­­diciumok, kik még azt sem tudják, hogy senki magának bírája nem lehet, és megvonják egy embertől még a védelmezhetési jogot is. Ezért lett az a kis nyúl olyan veres, — bár láthatta ön, hogy kevés időre reá, mennyire mosolygott és milyen jó kedvű lett y. úrnak nagyszerű beszédén. Azonban az ön czikkére visszatérve, mond­ja csak meg én nékem t. y. úr, mit értett ön ez alatt a bokorból kihajtott falka alatt, — csak nem kutyákat értett ön, — mert ha igen, ak­kor azt kellene mondanom: Wie der Schelm ist, so denkt­er, — és akkor elveszítené ön sokak előtt azon renomét, melyet minden művelt em­bernek fel kell tartani. — A csalhatatlanságra szót sem szólok, eli­télte azt a világ, igen népszerűtlen valami az, — különben kinek a pap, kinek a papné, — nem irigylem senki gusztusát. — Beszél ön t. g. úr a chemiáról is. A che­mia magyarul vegytan, holt tárgyakkal foglal­kozik , — a­ növény ha mérges is, élvelő növény­­nyel pedig a botanicus szokott foglalkozni. — Ugyan kérem, kérje vissza professorától a tandij­­ját, bizonyisten meg nem szolgált érte, ha még csak erre sem tanította meg önt. — Minek szól ön olyashoz, mihez nem ért, si tacuisses philo­sophus mansisses. — Úgy látszik, hogy muhi ezikkemben leg­jobban tetszett önnek azon részecske, mely a narancs ligetekről szól, ez azt bizonyítja, hogy ön szereti a déli gyümölcsöket, meg a limoná­dét, jó is az, kivált olyan epés embernek mint ön g, úr. Azonban legyen ön nyugodt, a sárga irigy­ségnek nincs önnel semmi baja, az csak az ön agyréme, ugyan mit is irigyelhetnének öntől, legfeljebb szánhatják, mint oly gazdag embert, ki attól fél, hogy éhen hal meg. Ápolgassa ön nyugodtan a narancs fák termő rügyeit, (azért mondom ön, mert itt is­mét tudnia kellene, miszerint ápolni az ember szokott, s nem a liget) — és áldja meg Önt az ég sok narancsokkal, akarom mondani s­okkal, hogy megtaníthassa őket arra, miszerint a pö­röly ha dolgos kézben van, legfeljebb feltöri azt, de erkölcsileg be nem szennyezi, s ily munkás kézzel sokszor inkább lehet kezet szorítani, mint azzal, ki szarvas bőr kéztyűt viselt ugyan, de a­­vagyon szerzésben és sok egyébben Loyola Ig­­nátz tanát valja. Azért jó barátok maradunk ugy­e v. úr?­­a. (Ez ügyet minden oldalról befejezettnek nyilvánítjuk.) Kóczán Gyuláné, Kubacska Anna, Máhr Nándorné és Oláh Blanka urhölgyek. Miskolcz, martins hó 20. 1874. „Adjátok meg a császárnak a mi a csá­száré, és az istennek a mi az istené.­" Ezt a pa­rancsolatot teljesíté Miskolcz városa is a közel múlt napokban. Megadá „Mars“ hadistennek a magáét a hadkötelesekből. A midőn egyrészről örömünket nyilvánítjuk a fölött, hogy volt mi­ben válogatni, úgy más részről szomorúság fog­ja el lelkünket, látván a nemzeti csenevészese­­dést, törpülést, és satnyúlást. Tudjuk hogy hol, és miben rejlik ennek a fő oka, azonban erről ez­úttal szólni nem akarunk. A tekintetes vizsgáló­bizottság eljárása fölött elismerésünket nyilvánítjuk, mert láttuk, hogy a szemérmetesség sok tekintetben kimérve volt, de mégis nem ártott volna bízott, ha az olasz fal tágasabb lett volna , hogy többet takar­jon. A másik alázatos megjegyzésünk pedig az: tudunk oly tárgyat , melynél az adás vagy verés követeli a közszemle előtti elléptetést. Ha az it­ten az ilyen vizsgálatnál is szükségeltetik, talán ennek is lehetne egy kissé kíméletesebb vagy fe­dezettel:»­) módja. .Mert úgy hisszük, hogy nem hibázunk, amidőn azt állítjuk hogy: a nemze­tiségnek világa és rúgója az hiúság, s minél na­gyobb nála a becsületérzés és szemérmetesség, annál több hozzá jövőre a bizalom és remény, hogy ez lomul hazafiúi kötelmei teljesítésének fő rúgója, mind polgári, mind hadi pályáján. Egy jelen volt, Kiír Józsefné asszonynak Miskolczon. A „Borsod“ 12-dik számában a mellékle­ten, kegyed úgy mutat be a közönségnek, mint ki, a nőegyletre tett 15 ft. ajánlatából 5 ftot eltit­koltam. Szememre veti, hogy ezzel önt komp­­romittáltam. — Felhív, hogy ezt tisztába hoz­zam. — Mondja, miszerint nem dicsekvési visz­­ketegből szólal fel, hanem az igazság érdekében, megsértése miatt. — Megvárja tőlem, hogy iga­zoljam. Szíveskedik, a nőegylet helyett, meg­ró­vni azért is, hogy számadásomat hibásan ve­zettem, mivel többet adtam be, mint kimutatni képes voltam. — Ennyi ferde, alaptalan vád ellen, valóban tartozom is, igazolni, de nem helytelen vádló­mat, hanem magamat. — Azt mondanom sem kellene, miután min­denki tudja, hogy a nőegylet által, az adandó bál háziasszonyává felkérettem. Csak nehezen és re­megve vállaltam el azt, félvén attól, hogy a je­len pénz szűk világban, az gyümölcsözni nem fog. De parancsoltak csekély személyemmel. Meg kell­ hajolnom.

Next