Borsod - Miskolci Értesítő, 1875 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-07 / 1. szám
módot kell találni különösen a jelen teljes ipari, kereskedelmi pangás s silány hitel, pénzhiány korszakában, mely a kedvezőtlen évekkel vidékünk bortermelőit a végpusztulással fenyegeti. És mily úton, mily módon ez a kérdés! Dicsérettel említjük föl, hogy helyzetünket fölfogva A vastáji K ur nyílt levelében egyebek közt a forgalom előmozdítása czéljából Sugár Dávid fogyasztási adókezelő urnak azon tanácsosai élt, „hogy irodáját alakítaná át oly helyiséggé , hol a hozzánk vetődött borkereskedő biztosan tudhatná, kinél minő bort és mennyiségben kaphat 11 s. a. t. Ámde szerény nézetünk szerint mi úgy hisszük, hogy a czél ezáltal aligha eléretnék, mindössze is talán a vevő s eladó közönség öszpontosíttatnék. Biztosan megvagyunk a felől győződve, hogy ez esetben annak terménye kelne el leghamarább, mellőzve minden körülményt — ki Sugár ur embereit jól honorálná. Tehát épen ottan volnánk hol voltunk, s leendőne egy geschert a termelő közönség kárára s legfeljebb Sugár ur alkalmazandó emberei zsebeit töltenénk. Hogy vidéki illetőleg megyénk szunnyadozó borkereskedését felélesztve, a szőlőművelést ezen különösen figyelmünket érdemlő nálunk hasznos mezei iparágat előmozdulhassuk, szerény helyzetünknél fogva jelenben egy utat bírunk csupán, nevezetesen ha Miskolczon e czélra egy külön álló ügynökség állíttatnék föl, ellenőrzése mellett egy a szőlőbirtokosokból alakulandó néhány tagú választmánynak. Ezen ügynökségnek a többek között különösen főkötelességévé tétetnék a vidékünk illetőleg megyénk területéni terménykészletek minőségét , mennyiségét hirlapok útján időnként közzé tenni, a távol eső borvevőkkel levelezéseket folytatni satsat. Ezen pár tagból álló ügynökségnek az eladóktól díj nem járna, csupán szabályozva a vevőktől. Évi fizetését a nagyszámú szőlőbirtokosság fizetné , kikre aránylagosan csekélység, néhány krajczár esne. Bizton hisszük, hogy mindenki készséggel hajlandó volna fizetni ezen dijjat azon tudatban , hogy a terhes s időveszteséggel összekötött utánna való járásoktól, eladási gondoktól s az aránylag sokkal nagyobb mármár határt nem ismerő szenzált djjak fizetésétől szabaduland. Ekként, ily módon látjuk szerény nézetünk szerint jelenben egyelőre elérhetni terményeinknek teljes hitelét, s ezáltal nálunk a szőlőművelés , borkereskedés virágzásának alapját megvethetni. És Sugár úr is talán a nagyközönség számos haszna mellett jobban elérhetné czélját s kevesebb költséggel, mint jelenben. V.... ! I... c. Nyilvános köszönet. A f. évi augusztus hó 9-én kiütött tűzvész alkalmával, községünk nagy része a pusztító elem martalékává lön, s vagyonilag tönkre téve a jótékony emberbarátok könyörületességére szorult. Nem mulaszhatjuk el a környéknek irántunk tanúsított részvétét a nyilvánosság utján is megköszönni. Miklós Gyula szolgabiró úr és az alsó szakasz községei elöljárói fáradhatatlan buzgalma folytán, begyült 119 frt 63 kr. — 25 köböl vegyes életnemü , 27 kenyér és 95 darab ruha. A felső szakasz községei részéről begyült 31 frt 67 kr és 10 köböl élet. Bay Barna szolgabiró gyűjtő ivén 8 frt 18 kr. küldetett be. Siettek a nyomort enyhíteni magányosok is u. m. az edelényi czukor gyár 200 frt, gróf Csáky László 100 frt, özvegy gróf Csáky Istvánná 50 frttal és 12 teljes női ruhával, továbbá Ragályi György 10% köböl, özv. Ragályi Ábrahámné 7 köböl és őrgróf Pallavicini Zsigmond 7 köböl életnemüeket küldöttek be. Összesen begyült 509 frt 48, — 59 1/2 köböl vegyes életnemü, 27 kenyér, 95 drb ruha, 12 teljes női öltöny, mely adományok a község tűzkárosult lakossai között Gombos György szakaszbeli szolgabiró úr közvetítésével osztattak ki. Mindezekért fogadják lelkes pártolóink szívből eredő halás köszönetünket. Kelt Szendrő-Ládon, 1874. decz. 28-án. A kárvallottak nevében Bodnár Ferencz, biró. T. szerkesztő úr! A korcsolyázó egylet részéről deczember hó 26-án rendezett reunio alkalmával felülfizetésként adakoztak: Dominkovics Mária ő nagysága 5 fr., Farkas Károly főpolgármester úr 5 fr., báró Vayné méltósága 3 fr., Xifkovics Emil úr 2 fr., és Melczer Gyuláné úrhölgy 1 forintot. A feltűnően díszes cotillon jelmezek és virágcsokrokat Dominkovics Mária ő nagysága, egyletünk alelnöknője ajándékozta, ki szives volt egyletünket 500 drb nyomatott nyugtákkal is megajándékozni. A midőn is a kegyes adakozóknak és Dominkovics Mária nagyságának, ki egyletünket szellemi és anyagi tekintetben páratlan buzgalommal támogatja, hálás köszönetemet az egylet nevében nyilvánítani szerencsém van, vagyok a tek. szerkesztő urnak alázatos szolgája Dr. Zaák József, e. pénztárnok. A városi képviselő testület időszaki közgyűlését , a tanácskozási tárgyak előkészíthetése tekintetéből — folyó január hava 25-ére elhalasztani kénytelen lévén, — ezt azon megjegyzéssel hozom köztudomásra, miszerint a tanácskozás tárgyai a szokott módon ideje korán közöltetni fognak. Kelt Miskolczon, január 5-én 1875. Farkas Károly, polgármester. Helybeli és vegyes hírek. * Miskolcz város középponti választmánya sok vajúdás után végre megalakította az összeíró küldöttséget. — A küldöttség tagjai lettek: a déli kerületben Éles János úgy is mint elnök, továbbá Ferenczy Sándor és Kohn Lipót. — Az északi kerület küldöttség elnökéül Soltész N. Albert, tagjaiul Bidza Dániel és Czakó István választottak meg. — A központi bizottság tagjai közül Faragó Sámuel leköszönt, helye az e hó folyamában tartandó közgyűlésen fog betöltetni. * Újabban is figyelmeztetjük a képviselő választásra jogosultakat, miszerint múlt évi adójukat , vagy régi adóhátralékaikból legalább annyit, mennyi múlt évi adójuknak megfelelve hó 15-ig befizetni igyekezzenek, mert máskülönben a választók névjegyzékébe nem fognak felvétethetni, s két évre esnek el választói joguktól. Ezekre nézve bővebb felvilágosítást adni , a helyesen vezérelt párt élet van hivatva. * Megdöbbentő azon nyomorúság, azon lusta tehetetlenség, mely minden oly tetteinkben nyilvánul, a midőn saját magunk érdekeinek előmozdításáról van szó. — Íme egy eklatáns példa áll előttünk, ugyanis azon felhívásra, melyet a nemzetközi borvásár érdekében, a bortermelő közönséghez intéztünk, a mai napig egyetlen egy eladó sem jelentkezett. — Valóban elszomorító dolog! — Csak várják uraim a sült galambot, mig az egy ide tévelt borrupeer személyében pinczéjökbe vetődik , szidják a kormányt, mely semmit nem tesz a nemzet e kincsének értékesítése ügyében ; szidják az alkuszokat, hogy nagy alkuszdijt kezdenek szedni, kik egyébiránt ép oly örömest fognának egy-egy vevőt , mint azt a bortermelők várják; — de maguk ne tegyenek semmit, — igy aztán csakugyan sósra fogunk menni. * Az itt előadottak alapján azt kellene hinnünk, hogy Miskolcz pinczéi mind üresek, hogy Avastáji ur czikke meghalaolta Sugár ur közvetítésével minden borát eladta s hogy most már se borvásárra, sem perczentes alkuszra nincsen többé semmi szükség. — Ne csak éljenek uraim e boldogító hitben, de ne feledjék el ama régi példabeszédet, hogy ki magán nem segít, annak az istenek sem jőnek segítségére, és épen azért kell magunknak mindent elkövetni arra, hogy borkészleteinket értékesítsük, valamint épen azért nem kell sajnálni az alkuszoktól az alkusz dijt, ha még az perezent alakjában kéretik is, mert hisz helyes kereskedői fogalom szerint méltányos szerzői dij csak is perezentenkint fejezhető ki; mi legalább ezt szívesen megadjuk , de a borvásár ügyét is készek vagyunk előmozdítani. * A munkácsi gör. kath. püspökség, melyhez a g.-tapolczai uradalom is tartozik, Pasztélyi János ur személyében ő felsége által betöltetett. — A ráltozásra nézve a lapok oda nyilatkoznak, hogy a kormány a választásnál igen tapintatos volt. — Pasztelyi Kovács János Velejten született Zemplénmegyében 1826-ban május 8-án, hol atya g. k. lelkész volt. Anyja Pankovics Anna, a megboldogult püspöknek testvérje volt. 1849-ben megnősült, kit boldog házas élete után, 1873-ban veszítettél, s úgy tudjuk 5 élő gyermeke maradt. (Beküld.) Tekintetes szerkesztő ur! Becses lapja nagy horderejét ismerve, reményt táplálok, hogy felszólalásom nem lesz kiáltó szó a pusztába. — Panaszom tárgyát azon egyptomi sötétség képezi, mely a m. kir. miskolczi postahivatal kapuja előtt és folyosóin, ezen hivatalt igénybe vevők bosszúsága sőt veszélyeztetésére tapasztalható, ha erről eddig a t. gondnok úr nem tudott, tisztelettel kéretik az „ur“ „legyen világosság“ parancsának hivatalos helyiségeire való kiterjesztésére. Kiváló tisztelettel maradtam: Incognito. — A miskolczi önkéntes tűzoltó egylet rendes évi közgyűlése, folyó évi január hó 10-én d. e. 10 órakor, a városháza nagytermében fog megtartatni, arra az egylet alapító, pártoló és működő tagjai tisztelettel meghivatnak. Óriási rablás történt Tomszk szibériai városban, hol az orosz birodalmi bank fiókintézetét teljesen kifosztották. A rablók aknát ástak a föld alatt s azon hatoltak be a bank pinczeibe, honnan az egész pénzkészletet, 340.000 rubelt elvitték. Eddigelé még nem sikerült nyomára akadni a vakmerő gonosztevőknek. Ü Z L E T. Termény árak. Miskolcz, január hó 5-én 1875. Bécsi börze 1875. január 4-én. Arany 5.30 Ezüst 104.80. Alsó ausztriai mérő szerint ht.Kjrt. AT. Búza ......................4 30 4TO Búzás gabona .... 375 390 Rozs ...........................3 203 30 Árpa .... . .2 502 60 Zab...................................... 180 190 Kukoricza...........................— — 240 Bab................................— — 810 Köleskása...........................— — 7 — Lencse................................— — 620 Szesznek itezéje 30 fok— — — 24 Szalonnának fontja . . .— — — 52 Marhahús...........................— — — 20 Borjúhús...........................— — —26 Városi kapitányi hivatal. Felelős szerkesztő: Rácz Ádám. NYI L T-T É R. Nyilatkozat. Helybeli lakos Kassay Endre építőmester úr panaszkodott előttem, hogy a városban egynémely rossz akarói szaktudományát compromittáló oly hírt bocsátottak közre, mintha az én alsó-piaczi házam kiépítése iránt, vele megkötött szerződésben kitett tervezett költségvetési összegen felül 3000 forinttal rúgtatta volna fel kiadásomat; — ezen csak rosszlelkű irigység kifolyásául tekinthető, ily rágalmi hir raegczáfolására késztetvén az igazság — ezennel nyilvánítom, miszerint nevezett Kassay Endre úr az összes tervezett költségvetést 4200 forintra tévén ki, a vele már megejtett végszámolás alkalmával csupán 327 forintot tet ki a fizetett töblet, némely a házam földszinti részén, a reánk jövendő tavaszkor, általa teljesítendő munkálatokon kívül, melyek összevéve is, igen messze járnak a rossz hír kovácsolói által hirjesztett összegtől, amely többet különben ily nagyobb mérvű építkezésnél alig kikerülhető, s annál kevésbé róható fel a tervező hátrányára. Kell Miskolczon, január 4. 1875. Klein Vilmos, építtető.