Borsod - Miskolci Értesítő, 1875 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-16 / 37. szám

Miskolcz, September 16. 1875. 37-ik szám. Kilenczedik évfolyam. B O R S O D. Előlegesen fizetendő : 50 szóig.....................50 kr. Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek Egész évre . . . 4 „ — „ Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ a kiadó-hivatalhoz intézendők Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny.­­ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben és vidékre : Fél évre . . . . 2 ft. — kr. immuni imf­sstm Rendkivülileg : Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. BEIGTATÁSI DÍJ: A miskolczi sommás igazságszolgáltatás érdekében. Dr. Gutttman Soma ügyvédtől. A múlt év közepe táján avatott tollal élénk eszmecsere kezdetett e lapok hasábjain a helybeli járásbíróság működésének javítása iránt; eredménye a polgári albíró úrnak oly­­szerű kimutatása jön, hogy a neheztelt mű­ködés más nem lehet s igy pláne kitűnő (?!) Azonfelül ügyvédi toll — felteszem egyéb­ként , hogy e toll egy kegyelt ügyvédé lehe­tett — is lándzsát tört a fenállóknak con­­serválása tárgyában s maradt minden a mint volt, vagy ha lehetséges, még rosszabb len. — Újabban ügyvédi kamaránk közgyűlése a jelzett érdekben felterjesztést intézett az igaz­­ságügyminisztériumhoz. Eredmény lesz : uta­lás az ország financziáira, mely személy sza­porítást nem enged s egyúttal felhívás a hi­vatalos kötelességnek kettős szorgalommal le­endő teljesítésére. Egyszóval a körvégénél leszünk. — Hogy ez igy nem maradhat, hogy qua justitium mellett városunk csekély hitele, kereskedelme, ipara, jóléte könnyen tönkre mehet, ezt könynyen felfoghatni s kötelesség orvosolni, — megkísértjük utóbbi szempontból újabban a nyilvánosság útján. Tartózkodni fogunk az indokolatlan sze­mélyeskedéstől , tárgyilagosan fogunk egyet­­mást elmondani, de épen azért ne vegyék rész néven azok, kiknek erkölcsi érzületét ez alkalomból érinteni találjuk. Szólani fogunk először is a legtöbb ma­gyarországi bírónak s igy a miskolcziaknak is közös hibáiról, másodszor az itt divó som­más eljárásról párhuzamosan a budapestivel. I. A magyarországi birói karnak legna­gyobb része azon cardinális hibában szen­ved, hogy csekély fizetését a külföld hason hivatalnokainak fényes javadalmazásával ha­sonlítja össze. Ezen nézetben lelhetjük az­tán meg szomorú justitiánk csiráit, mert ezen felfogás azon okoskodásra vezet, hogy az itteni fizetésnek minden szolgálat eléggé megfelelő, bármily csekély mérvű szorga­lom is önfeláldozás, a legkissebb erőltetett tevékenység is díjazást meghaladó, s igy az igazságot kereső t. ez. publicumnak a jól — rosszul féle kezeléssel meg kell elégednie, feledvén a t. bírák azt, hogy több és jobb fizetésért sem nyújthatnának jobbat. Tiszte­let a kivételeknek, de mihelyest a bíróban fenti meggyőződés érlelődött, mihelyt ő ál­­lását magasabb szempontból felfogni elmu­lasztja, mihelyt azon öntudata elvész, hogy egy egész anyagi és szellemi közönség jóléte függ működésétől,­­mert hiszen maguk a politikai tanok is, egy állam fő feltételeiül a jogbiztonságot declarálják , hogy ezen működést ilyenkor többé nem a fizetéshez, hanem a hozzákötött etnikai igényekhez kell minősíteni,­ mihelyt a birónak működése többé nem önczél, hanem száraz kenyérke­reset, azon perezben a birói állás sinecu­­rává degradálódik s lessz belőle oly intéz­mény , mely azt mutatja miként kell az igaz­ságot nem szolgáltatni. — Hogy minden működésnél első sorban az önczél legyen a főbuzdító, azt tekintettel azon nemes erőkre, melyek épen ezen erő folytán lettek kiváló emberekké kijelölt fog­lalkozási terüken, felesleges taglalnom csu­pán tiszteletérzetem nyilvánítgatása végett említem fel, per analogiam a miskolczi kir. törvényszéknek telekkönyvi irattárában mű­ködő hivatalnokot, kinek működése, tapin­tatossága, páratlan rendezésű levéltára leg­biztosabban megmutathatná sok magyaror­szági bírónak, hogy az önczél adja azon büszkeséget, mely arra ösztönöz, hogy ki­érdemeljük a derék és jó hivatalnok nevét. A fent vitatott felfogás teszi aztán le­hetségessé, hogy a budapesti járásbíróságok egyenként 40.000 számra terjedő évi for­galmukat egyetlen hátralék kimutatása nél­kül végzik el. Az igyekezet: az igazságot kereső közönség igényeit pontosan kielégí­teni és a betöltött bírói állás tekintélyét an­nak szemében megerősíteni, szüli azon te­hetséget, a­mely a fenálló kereten belül a legjobbat kikeresni, sőt a czélszerűtlen he­lyett önkezdeményezéssel a czélszerűt sike­resen alkalmazni tudja. Ez igyekezet az, mely igazságszolgáltatásunk mételyét a hosszadalmasságot a pesti, debreczeni, nagyváradi sat. kiváló gyorsaságú járásbí­róságoktól kiküszöbölte s az idők szelleme parancsolta gyorsaság és czélszerűséggel si­keresen pótolni indította. Szakítanunk kell valahára a múlttal. A gőzerők s villanyszikrák korában úgy akarni igazságot szolgáltatni, mint a boldog szolgabirói időkben, képtelenség. Szükségleteink száma irtóztató mérvekben szaporodott , szaporodtak tehát az ezek ál­tal alakuló jogviszonyok is, melyeket ép oly gyorsan kell kielégíteni, mint a­hogyan teremtünk. A nagy consum elfogadott biz­tató szava lengje át az egész világot s kö­vetkezményeiben melyek közé a gyorsasá­got, olcsóságot s czélszerűséget soroljuk, az igazságszolgáltatásba is importáltassék. Azoknak, kik ezt az alaposság rovására történőnek vallják, azt feleljük, hogy a sta­tisztikai adatok, — mely szerint a buda­pesti gőzerővel hozott járásbirósági ítéle­tekből 16—18°/0-ot változtatnak meg ak­kor, midőn a vidékiekből 30—45°/0-ot — épen ellenkezőt bizonyítanak és hogy a gyors eljárás adta gyakorlottság valamint a számos perekben ny­újtott tapasztalat bő­ven ellensúlyozzák a lassú eljárásban vita­tott érdemet, a meg- és átgondolást.­­ Egyébiránt ki meri azt állítani, hogy csiga­gyorsaságú igazságszolgáltatásunkban nem annyi a félszeg és helytelen határozat, mint a gyors mellett volna. Nem az tehát a baj nálunk Miskolczon hogy a biró talán nem tölti ki hivatalos órá­it, hanem az épen, hogy csak kitölti, s hogy e puszta betöltése az óráknak, nem az önczél, hanem a fizetés parancsolta szem­pontból történt. — Nem követeli a közön­ség, hogy a biró 8-kor jöjjön hivatalba s este 6 órakor távozzék, — az neki mindegy, hanem végezze a biró, bárminő módon, egy óra alatt bár, agendáit, akkor bizonyára nagyobb rokonszenv fogja működésében ki­­sérni, mintha a napnak 24 óráját hivatal­ban tölti. (Folytatása következik.) Névjegyzéke a 12 forintos vadász­jegygyel biró egyéneknek. Miskolcz városából a követke­zők: Bay Barna, Kovács György, Csizy Károly, Bischitzky Antal, Bakos Antal, Toper Lajos, Kerékgyártó Bertalan , Kotz Józsif, Polgár Im­re, Glosz Soma, Witthen Emil, Horváth Lajos, Bartányi, Gyula, Szabó Gyula, Nagy István, Farkas Árpád , Dobos Lajos, Kissze­y Albert, Kisszely István, Bakos Antal, Sebastianovíts Lindmeyer Sándor, Lévay József, Varga Soma, Schack Antal, Radványi István , Harasievics Ig­­nác­z, Springer János, Zsolnay­ Samu, Molnár Béla, Tindly Károly, Klein Ágoston, Szűcs Lajos, Balogh István, Kun István, Zeher And­rás, Juhász István, Szakó Lajos, Bemer Géza, Szeghő Ferenc­z Szentpéter, Kisházy Kálmán Szuha­ Kálló, Ragályi Miklós Dövény, Losonczy Jenő , Molnár János Borsod , Szentimrey József, P. Szathmárry József Igriczi, Exinger Ferencz Palkonya , Kottász György Diósgyőr, Heiss Bá­lint Szent-Jakab, Nemes József, Gaganetz Ala­jos Sajó-Szeged, Orosz Mihály Csáth , dr. Sec­kendorf Armin Sály , Berzeviczy Kelemen Lád­­bessenyő , Terray István Ózd, gr. Guyon Edgár Aranyos, Latinák Márton, Holics Endre, La­­tinák Miksa Visnyó, Osizik Károly, Nikel Aurél, Nemes Simon , Majthényi Gyula T - Darócz , Mattanovich Lajos Ábrány , if. Szath­­máry K. Pál F.­Zsolcza, Heinzely Gyula Diós­győr, Nádpataky János Tapolcza, Körmendy Dániel Em­őd, Márk József, Márk István Csáth, Sehuselka Gusztáv Gyertyánvölgy , Balogh Já-

Next