Borsod - Miskolci Értesítő, 1878 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1878-08-01 / 31. szám
Miskolcz, 1878. augustus 31-ik szám. Tizenkettedik évfolyam BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyien és vidékre : Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő . Bélyegdij: Fél évre . . . . 2 ft. 1 kr. Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. 50 szóig . . . . 50 kr. minden hirdetéstől 80 kr. melyek Egész évre . . 4 „ - „ Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. - „ a kiadó hivatalhoz intézendők. WMmm&m értesítő. Hogy állunk a tagosítással. Alig hisszük, hogy legyen város széles nagy Magyarországon, ahol a tagosítás oly soká vajúdnék mint minálunk Miskolczon. Épen 22 éve, hogy megkezdték tollal, s folytatják azóta anélkül, hogy mind e mai napig befejezést ért volna. Ki az oka, mi az oka e példátlan és hallatlan lassúságnak, csak az tudná megmondani, ki a tagositási munkálatok titokteljes labirintusába beavatva van. A mi hallomásunk után a tagositási választmányt, a multról nem szólva, ma nem okozhatjuk, mert az munkálatát befejezte s elintézetlen jogi kérdése nincs. — A kir. tagositó bírót sem vádolhatjuk, mert az tudomásunk szerint rövid köztünk tartózkodása alatt, — nem is számítva a kihasítási munkálatokból hozzá beadott százakra menő panaszok elintézését, — a tagosítás befejezésének siettetésére többet tett kötelességénél. Ha tehát van, ki a megrovást méltán megérdemli, az, a mérnök úr, — az ő rettenetes lassúságáért és megfoghatatlan indolenciájáért, kit keleti kényelméből sem a nagyközönségnek, sem a tagosító választmánynak, sem a kir. bírónak felserkenteni nem sikerül. És mi épen ezért ki merjük mondani bátran, hogy a tagosítás mind a mai napiglani be nem fejezhetésének egyedül a mérnök úr az oka, kit ezen hanyagságáért felelősségre lehetne és kellene is vonni. A tagosítással ma épen ott vagyunk, ahol ezelőtt voltunk, s ma sem tudjuk, hogy vájjon az a föld, mely részünkre úgy a hogy kihasítva van, csakugyan a magunké-e, magunknak javítunk, kövéritünk-e avagy másnak, miután a hitelesités még meg nem történt. És hogy ezen hitelesítés meg nem történhetik, annak csak is egyedül a mérnök úr az oka, ki daczára a kir. bíró úr számtalan sürgetésének, 100 ft. birsággali fenyegetésének, mind ez ideig sem a földkönyvet, sem a térképet el nem készítette. Hogy mit tud a mérnök úr a miskolczi kis határon oly rettenetes soká mérni, azt nem tudjuk, és épen azért kétely támad bennünk: vájjon csakugyan érti-e a mérnök úr szakmáját alaposan? avagy talán eddig végzett munkájába van belebonyolódva? s abból kibontakozni nem tud-e, avagy kir. mérnöki állásával van-e annyira elfoglalva, hogy régibb kötelezettségeinek eleget tenni nem bir ? — nem tudjuk. De azt nagyon jól tudjuk, hogy a mérnök úr a tagosítási pénztárból már 8000 frtot vett fel, amiért pedig Miskolcz város közönsége, azt hisszük, jogosan megkövetelheti, hogy a tagosítást végezze be. A mérnök úr igen jól tudhatja, hogy Miskolcz város közönsége a tagosítási költségek fedezhetésére kölcsönpénzhez folyamodott s hogy ezen kölcsön ma már a kifizetett és hátralékos kamatokkal 25—26000 írtra rúg, — minek csak évi kamatja is 10°/0 számítva 2500 o. é. írttal szaporítja az adósságot. Nehogy azonban valaki azt állíthassa, hogy elmondottainkat igazolni nem tudjuk, a már holdanként nagyrészben kifizetett 50 krokat nem is számítva, — közöljük a tagositási pénztár általunk eddig felfedezhetett adósságait: 1. Adósság a Reviczky-féle pénztárnál Miskolcz város által kifizetve . . 4000 frt. 2. Ugyanennek kamatja 1860-tól 1875-ig fizetve .... 5000 „ 3. Ugyanennek kamatja 1875-től három évre 8% • • • • 2160 „ 4. Adósság a takarékpénztárnál 1600 „ 5. Ennek kamata elmaradva 1876 14-ik júniustól .... 320 „ 6. Adósság a takarékpénztárnál 1600 „ 7. Ennek elmaradt kamata 1877. 23-ik februártól .... 240 „ 8. Adósság a tak. pénztárnál . 600 » 9. Ennek kamata elmaradva 1876. juuius 16-tól.....................120 „ 10. Adósság a takarékpénztárnál 1200 „ 11. Ennek elmaradt kamata 1874. aug. 14................................ 480 új 12. Adósság a takarékpénztárnál 1500 „ 13. Ennek elmaradt kamata 1876. 5-ik octóbertől..................... 300 „ 14. Adósság a takarékpénztárnál 2000 „ 15. Ennek elmaradt kamata 1876. 4-ik júliustól..................... 400 „ 16. Adósság a takarékpénztárnál 1500 „ 17. Ennek elmaradt kamata 1876. nov. 25-től . . . . 300 „ 18. Adósság a takarékpénztárnál 1500 „ 19. Ennek elmaradt kamata 1877. 13-ik martiustól .... 225 „ öszveg: 25045 frt. Hogy ha a nagyon tisztelt mérnök úr az itt felsorolt adósságok létezéséről tud, valóban furcsa fogalommal kell hogy legyünk a mérnök úr Miskolcz gazdaközönségét illető jóindulatáról, midőn látja, hogy az az adósság épen ő miatta lavina módra növekedik, sőt a város épen ezen adósság miatt a takarékpénztár által már be is pereltetett. Hiszen ha a mérnök úr mérnöki renommejára nem ad semmit, a gazdaközönség iránti tekintetből, gazdálkodás szempontjából, de azért is, hogy a bíró is meglegyen már egyszer valahára mentve a panaszos zaklatástól, be kelletett volna munkáját régen végeznie. Mindezeknél fogva tisztelettel felszóllítjuk a mérnök urat, hogy a bíróság előtt tett ígéretének, t. i. hogy október 1-ig munkálatát bevégzi feleljen meg, ellen esetben Miskolcz város közönsége kénytelen lesz ellene panaszt emelni s az általa okozott károkért felelőssé tenni, mert Miskolcz város megunta már a biztatást és sürgős eredményt vár. Egyébiránt óhajtandó volna, hogy a bíróság felkeressék, miszerint a költségek fedezésére előlegesen és holdanként bizonyos öszleg kivetését s behajtását engedélyezné s rendelné el, hogy a tagosítási pénztár kezelői bevételeikről, kiadásaikról számadást adjanak, hogy a végrehajtás befejezése tekintettel az 1832/6 12-ik tez. 18. §-ára akadály nélkül eszközöltethessék. Végül az elmondottakat Miskolcz város minden földbirtokosának figyelmébe ajánlván, kérjük őket, hogy minden kitelhető erejükkel igyekezzenek a tagosítás minél hamarabbi befejeztetésén, hogy a már meglévő súlyos adósságok ne szaporodjanak, s a még szükséglendő tetemes költségek kifizetése megkönnyíttessék. Félünk, sokan lesznek, kik a miskolczi tagosításra siró szemmel fognak reá gondolni. B. viszhang. Nagy Sándor néptanítónak Szabó Károly tanfelügyelő úrhoz intézett szózatára. Mily szép és magasztos a czél, melyet a végzet a haza legelső napszámosainak , a népnevelőknek elébe tűzött. Való igaz, hogy nagyon súlyos s meghálálatlan egy népnevelőnek hivatala (értve oly egyélű, ki teljes erejével hivatalának él) s kiket egy ily nagy horderejű állomásra dob a sors, — kevés kivétellel, — küzdenek a nélkül, hogy a legnagyobb erő megfeszítéssel is eredményre juthatnának. Mi lehet ennek oka ? Szerintemnem említve fel a gyermekek, illetőleg a szülők hanyagságát, mert az orvosolható, m ott a törvény, tessék alkalmazni.) A tanítók képzetlensége. Tudhatják önök, pályatársak, hogy valamint vannak népnevelők, kik éjét s napot egygyé téve munkálódnak a népnevelésügy előmozdításán , úgy vannak ismét mások, kik napjainkban is alig érdemlik e czímet: népnevelő, néptanító. — De ha vallás különbség nélkül alkotunk egy tömör testületet, melynek tagjai, az egymáshoz való vonzódás, egyetértés, szeretet és őszinte bizalom kapcsában