Borsod - Miskolci Értesítő, 1879 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1879-09-11 / 37. szám
de még a más vallásiokkal szemben is az, hogy milyenek a zsidók e korbeli papjai és milyet választ az illető hitköz ég. Öt éve, hogy a miskolczi zsidók rabbija a híres talmudista, Fischmann Jezekiel Mózes jobb létre szendérült.De mondhatni 15 éve, hogy nem volt a miskolci zsidóságnak rabbija, mert a községben akkor történvén meg a vallási szakadás, melyet a rabbi minden nemes törekvése sem bitt megakadályozni, a különben is aggkorú férfiú minden működése meggátoltatott. Ezen 15 év alatt a miskolczi szr. hitközség sokat, igen sokat tanult A folytonos viszálkodás és perlekedés után, melyben a községi vagyon nagy része mellett leginkább a drága időt vesztették el, megtanulták végre mily káros az egyenetlenkedés s mily vészt hozó az bármely egyesület kül- és beléletére. Öt év előtt tehát létrejött a kiegyezés a két különvált község között. Az orthodoxok, kik csak vallási elvekben makacsak, belátták, hogy a mai korban a műveltséget és haladást más téren pártolni honfiúi kötelesség, s örömmel nyújtottak kezet az új frigyhez; a haladó pártiak pedig észrevévén, hogy az itteni talaj még nem elég kedvező a vallási reformoknak, a nép még nem képes azok hasznát és üdvét felfogni, a béke kedvéért lemondottak már akkor elért vívmányaikról. A lefolyt öt év alatt a község ügyeit gondos vezetés annyira rendezte, hogy most már új rabbi választására gondolhattak. De a rabbi választás újabb gondokra adott okot,mert a megmaradt két párt kielégítésére oly rabbit kellett választani, aki nagy vallásossága és mély tudományossága mellett korszerűleg művelt és felvilágosodott ember is legyen. Találtak is kettőt, az óbudait, rabbi Hirsch Amramot a volt miskolczi rabbi vejét és Rosenfeld Mátért nádudvari rabbit. Mindkettő híres talmudista, színieten vallásosságú és kitűnő műveltségű férfiú. Azonban a fenkölt jellemű Hirsch rabbi nem akarván a községet újra a pártoskodás színhelyévé tenni, önként lemondott a jelöltségről, így tehát egyhangúlag és nagy lelkesedéssel Rosenfeld Májért választották a miskolczi zsidók rabbijukat, ki még azon előnnyel is bir, hogy jó magyar szónok és kedves hazai nyelvünket előszeretettel ápolja. Most már a miskolczi izr. hitközség rendezett viszonyaival, művelődési és egyházi intézményeivel s választott kitűnő rabbijával a legszebb jövőnek nézhet elé. Reményijük és hisszük, hogy az uj rabbi minden orthodoxismusa mellett is, községének haladását s művelődését hathatósan fogja pártolni és előmozdítani s hogy viszont a község őt ebbeli szándékában sohasem fogja gátolni, vagy vallási és egyházi intézkedéseit fanatismusnak bélyegezni. Mert csak a kölcsönös tisztelet és bizalom által fogják elérhetni azt, hogy a zivataros múlt után csendes és békés időknek örvendhessenek. A vallásosság nem zárja ki a haladást s viszont a műveltség nem gátolhat senkit vallásának lelkiismeretes gyakorlásában. Lengyen tehát az egyetértés és békesség szent áldása a község és rabbija fölött. Törekedjenek egyesült erővel megfelelni azon nagy feladatnak, melyet a múlt, a jelen és a jövő rájuk jó s eleget tenni az idő s a viszonyok jogos követelményeinek. Goldberger, TÁR CZ A. (Nem boldogít. Vígjáték 1 felvonásban. Irta H. Dózsa Géza. Személyek: Daruváry Victor I Vámosy Oszkár Málcsi, neje Mari, szobaleány (Csinosan bútorzott divatos szoba, íróasztal, melyen könyvek és újságok vannak. Oldalt ajtók.) Második jelenet. Folytatás. Daruváry. Most lépett hozzá be látogató — bizonyosan kávénénike, s igy mindjárt uzsonnához, ülnek, s én nyugodtan dolgozhatom. (dolgozik) Reggel óta folyvást gyötröm magam s már kevés híja volt hogy fejtörésemet eredmény fogja koszoruzni és im ez az átkozott fizkács minden számarányaimat megsemmisítette, — a tanári élet, én nem fogom a hálátlan pásztort vádolni, csak egy újabb adattal, egy újabb csöpp méreggel tetézni szivem keserűségét azon lények ellenében, kiket gyűlölni — nem szűnök mindaddig — mig e száraz és rideg számok között nem jutnak el a bolondulásig. (kopogás az ajtón) Megint látogató — vinné el az ördög valamennyi algebrával. Vámosy. (belépve) Jónapot kívánok kedves tanár úr, megint azok a számok, s azok a számok — Gott über die Welt. — Erre menvén benéztem megtudni, hogy mint vannak ? !! Daruváry: Köszönöm, csak lassan — lassan. (félre) Csak mielőbb megszabadulhatnék e patiensek hiányában szenvedő doctortól, mert azon kellemes szokása van, hogy órákig ül az ember nyakán. (Vonatkozásul a „Borsod“ f. é 29 ik számában megjelent ezen czikkemre: „Annyira közel van, hogy már az ajtó előtt áll.“) Gömör megye öszpontosított tanítói közgyűlése f.é. aug. 25—26-án tartatott, sőt mondhatni 27-én ért véget Putnok városában. Kissebb részletes események leírásával nem foglalom azért, mert hisz mindenkinek van fogalma ily nagyszerű népes összejövetelnek ismerkedési, találkozási mozzanatairól. Az ismerkedést és találkozást, az úgynevezett „Vám“ fogadóban rendezte a derék város igazi magyar szellemű lakóinak erre kinevezett bizottmánya. De mint érintem, ezt bővebben nem tárgyalon, mert bármily rövid akarnék is lenni, hasábokra terjedne az itt lefolyt, dicséretre méltó események leírása. — Ide vorlatkokozólag egyedül azt jegyzem meg: a tanítói elem, pár óra lefolyása alatt őszinte baráti testvéries kezet szorított egymással. Akaratlanul is Árpád korszaka jutott eszembe azon testvériesség, s egyetértés nyílt kinyomatai felett. Azok bizonyságot tettek életre valóságokról , s az itt összejött magyar néptanítók arról, hogy ők a szerzett hazában észt, erkölcsöt, jogot, honszeretetet, egyetértést törekszenek megerősíteni. — Ott a vezér karddal kezében járt elő , itt a tanfelügyelő, a tapintat, elismerés, ügyszeretet, és érzés hódító fegyvereivel Vámosy. Nem mondhatnám, hogy ő nagysága jól van, mert pár nap óta azt észleltem, hogy igen szenvedő, rendkívül ideges ismét, valóban állatpota aggasztani kezd. Na de a fürdőtől várok minden jót. Szliács tökéletes hatással leend. Siessenek is kérem, mert minden pereznyi késedelem bajt hozhat, komolyan lelkére kötöm önnek, hogy kedves nejét okvetlenül s mielőbb Balaton-Füredre vigye. . . Daruváry. Igen-igen (félre) Sánandó martyrja én a margitszigeti szép napoknak. (fen) Pedig, mint óhajtottam volna nőmet az alföldre, az én kis szülőfalumba vinni: a lehajló láthatár végéig sima és egyenes. Se domb, se buczka nem zavarja. Nyílt, mint az őszinteség, egyenes, mint a becsület, mely itt a föld tartozékának látszik Itt lakik az én jó édes anyám, Vámosy. Bocsánat — ő nagyságára nézve csak is a tölgy erdők, fenyves csoportok homályai hatnak üdülőséggel, igen a természet szabad ege alatt, a szaladó patak csevegésénél, az illatozó virágok közelében, a iüilemile méla bus dáliáinál Oh csak itt tágul a tüdő, elevenül a lélek, az arcz kipirul, vérünk gyorsabb kerin- s gésnek, szivünk hevesebb dobogásnak indul. Igen, dobogásnak ... de ön a prózai számok között elfelejti önmagát, nejét, s gyermekét, a szív dobogását, s hogy azok a folyók a leghidegebb források, a kedves madárkák és tölgyek egy pillanatra is mily élvezetesek, boldogítók. Daruváry: Oh elég orvos úr. (félre) Az unalmas nagy böjti predikáczió siralmas harangja. Vámosy. Mert kérem alásan, mindenkinek jogában áll összerombolni életét, ha egy gondolattal kibékül. Daruváry. Hogyan ő beteg ? — szóljon orvos úr — meghal. Harmadik jelenet. Daruváry (egyedül) Ah —ez mégis rettenetes — vizsgáim küszöbén. Szliács, Füred tehát hova küldjem — az orvos is megbolondult, hisz kettőről beszélt. Oh nők, nők — valamenynyien a hiúság játékai csupán, melyekkel férjeik iránti szeretetlenségüket bizonyítják be. S van-e sajnálatra méltóbb, nevetségesebb, mint oly férfi, ki ily cháoszban vesz el — minőkkel e szívtelen lények telve vannak. És én ily szívtelen nő szeszélyének áldozzam fel magamat? — nem soha, mert közel látom az örvényt, mely szemeim előtt tárul föl. Férfi leszek, de valóban (Már bekopogtatott!! ragadta maga után azt a munkás tömeget, mely anemzet büszkeségét, nyelvét, jogát, miveltségét képes lesz folytonosan ápolni és fentartani. Az értekezleti gyűlés a ref. templomban tartatott. A felmerült több nemű ügyek között, egyik kiváló rész volt a „kisded óvodák“ meghonosításának eszméje. E fontos tárgy érdekében, egy jól átgondolt értekezési mű is olvastatott fel. E tárgy kimerítő fejtegetésénél mutatták meg a tanítók , hogy ők nem úgynevezett napszámosai a nép, és nemzetnek, hanem olyan apostolai, kik ön anyagi javak és idejök feláldozásával is készek e századok óta siváron tengő ügy felkarolása s kiművelésére. A jelen volt szép számú hölgykoszorú, e tárgy iránt a legnagyobb érdekfeszültséget tanúsította. S ez biztosíték arra, hogy a hintett eszmék élettelenül el nem veszhetnek. A közebéd szintén a „Vám“ fogadónál történt. A magyar vendégszeretetről már a külföldiek is annyira fel vannak világosodva, hogy azt lapunk olvasói előtt fölösleges volna fejtegetnem. Putnok városa megmutatta, hogy az összejövetel ügyét érti, szerti, s felkarolta, egészben magáévá tette. A városi tanács áldozatkészsége, az egyesek bőkezűsége, s az általánosan bebizonyított szives fogadtatás tisztán igazolja, hogy Putnok városának minden rendű és nemű lakói, a magyar népnevelés országának várva várt idejét az idő teljességében elfogadták. E nemes érzelmű város — hogy fenkelt szellemének a művészet iránti érzékét, és télességét is bebizonyítsa, — műkedvelői által szini előadást rendeztetett, s a szerep úgy sikerült, hogy viharos éljen reszketteté a legördülő függönyt. Vidék és másoldalú ismeretszerzés tekintetéből kirándulás is történt. Egyrész a Bánvölgyén azon hegyomlást tekintette meg, melynek irtózatos ugrása ezelőtt mintegy 32 évvel történt a képzeletet túlhaladó morajjal. . .Más része az összeolvadt testületnek Ózdra ment a gyárt megtekintendő Mindkét helyen a legnagyobb előzékenység és rokonszenv fogadta a látogatókat. Ha a hizelkedésnek legkissebb szikrája volna lelkemben , kiírnám neveit azoknak, kik oly benső lelki odaadással viseltettek a népnevelés apostolai iránt. De igy az általánosság keretébe foglalva őket,prófétai édes reménnyel kimondhatom : Gömör megye úttörője azon szent eszme felvirágzásának, mely az embert emberré, a polgárt Vámosy. E jelenség meg volt örök időn át az emberek között. Daruváry. Ne kínozzon az égre, — szóljon — meghal ? Vámosy. Hol napsugár van, ott árnyéknak is kell lennie. Minden napnak van éjje, minden fénynek foltja. Ezt minden ember örökségül kapja és legboldogabb helyeken is van valami titkos fájdalom elrejtve. . Ez nem azt teszi, hogy ő meghal — oh nem, de igen azt, hogy lesz egy férfiú, ki egy busongó nőt, egy kedes gyermeket felvidítson, mert az, ki annyira tud szeretni, és viszont nem szerettetik — ez bocsánat több, mint tévedés — ez szívtelenség. No, de én a fürdőtől várok minden jót, a baj még nem oly komoly, mint hisszi"a azt. Daruváry: Ön derék ember, beszéde jó hatást tett, s van benne némi intés azokra, kik nyelvvitorláikat annyira kieresztik, hogy a közvélemény szellője megakad bennök, s ilyen vádakra okot adnak. Vámosy: Igaz — igaz, de most távozom — ne feledje tanácsomat, s küldje nejét Szliácsra. Magamat ajánlom. (Bl.)