Borsod - Miskolci Értesítő, 1880 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1880-01-22 / 4. szám

Miskolci, 1880 január 22. 4-ik szám. Tizennegyedik évfolyam. B o R s o D. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELÖFlZE’lElSl AKAR: Helyben és vidékre . Rendkivilileg: Fél évre . . . . 2 ft. — kr. Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. Egész évre . . . 4 r — „ Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. BAIUTAXAOi DÍJ : Előlegesen fizetendő : 50 szjig......................50 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó-hivatalhoz intézendők "Titkári jelentés 1879 évről. Felolvastatott a borsodmegyei orvos gyógy­szerész egylet közgyűlésén. Tisztelt egylet! Amiként a folyón utazónak a part, úgy tűnik el előttünk a nappal és éjjel szakadat­lan egymásutánja. Úgy tetszik nekünk, hogy a part — az idő szalad, pedig mi haladunk tovább — tovább. S miként az utas, ki háttal ül a hajó orrának, nem láthat előre, úgy mi is egyedül a megfutott utat — a múltat — szemlélhetjük s valhatjuk magunkénak, a jövő képe rejtve előttünk! Egy határoszlop­hoz értünk, mely a part mentén fel volt ál­lítva. Egy új tájnak, egy új évnek határosz­lopa ez. Tekintsük végig ez utat, melyet im­már a történelem tárába sorakozott 1879-ik év alat egyleti életünkben át haladtunk. A múlt, tükre a jövőnek, e visszatekintésből új bizalmat, új tetterőt nyerhetünk a jövőre. A csapások minden nemében gazdag volt a letűnt év hazánkra s­ nemzetünkre. Talán annál boldogítóbá lett azon egyetértés s együttérzés tudata, mely e kis kör kereté­ben az egylet minden tagját áthatotta. Ki­­lencz rendes s egy rendkívüli gyűlésben mindannyiszor fényes tanújelét adta az egy­let minden tagja ez ügy társi szívélyes össze­tartás érzetének. Egy találkozási hely volt ez mindannyiszor, mely a létérti küzdelem­ben egymás ellen irányult törekvéseknek elsimítását, kiegyenlítődését ezközölte. S hogy e társadalmi szempontból fontos eszkö­zön kívül, egyletünk, mint egy szak­tudo­mánnyal foglalkozók egyesülete is igyekezett hivatását teljesíteni, erről tanúskodnak jegy­zőkönyveink, melyeknek lapjain fel­jegyez­­vék azon buzgó tagtársak nevei, kik időkö­zönként tartott értekezleteikkel, mindannyi­szor érdeket s élénk eszmecserére alkalmat tudtak üléseinknek adni. így: Popper Jr. a pestisről a vérkeringés felismerésének törté­netéről, a diphteritisről, — Kun tr. több tör­vényszéki esetről, — Szántó tr. a pyaemia, meningitis cerebro spinalis és haematoma subaponeuroticum egyes eseteiről, — Ixel tr. a magy. orvosok és természetvizsgálók XX-ik nagygyűlésének társadalmi s tudományos szempontból vett jellemzéséről. a Fuchs ír egy törvényszéki eset adalékairól tartott fel olvasásaikkal mindannyiszor felkeltötték a tagtársak figyelmét, s megnyerték elisme­­résöket. Az egylet tagjainak száma szaporodott öttel, nevezetesen: Frank, Fuchs, Hermann, Kvarz és Sassy írókkal, s kettővel fogyott: Bódogh és­­Sassy tudorokkal, kik elköltöz­ködtek. " Az egylet vagyonának s könyvtárának álásáról az egy kiküldött bizottság tévén je­lentést, ezt itt mellőzöm. S most fogadják­­. tagtársak tiszttár­­saim­ nevében is mélyen érzett köszönetü­nk nyilvánitását azon bizalomért, melylyel egy év előttie figtiszteltek. Azon nyugodt érzet­tel távozunk az egylet­ hajójának vezérlésé­től hogy helyünket erőnk szerint igyekez­tünk betölteni. E szellem éltesse az új tiszti kart is! Boldog új évet s egy szebb jövőt! Miskolcz 1880. január 5. Dr Marko László egyleti titkár. * ---------------------­fővárosi levél. in. Budapest, 1880. január 19-én Budapest lázong. A kedélyek fel vannak izgatva, a kaszinó elleni tüntetés vasárnap óta tehát öt napja tart. Jókai kimondja a „Honban,“ hogy az egész ügy, minden oldalról elkövetett hibáknak a konglomerátuma. A legelső hibát Festetich Pál gróf követte el azzal, hogy Pestről eltávozott. A második hibát a „Függetlenség“ szerkesztője követte el, a kezében levő terhelő iratok apránként való közlésével. A harmadik hiba elkövetői a Festetich segédei, kik személyes elégtételkérésnél azon körökre hivatkoztak, mik­hez ők tartoznak. S tetézte a hibát a nemzeti ka­szinó, mely a vádat semmibe sem vette s csak negyednapra jutott eszébe összehívni a választ­mányt és nyilatkozni. A baj megtörtént, vér folyt elég Buda­pesten 48 óra óta az ostromállapot egy neme uralkodik. Bizony szörnyű napokat élünk. A zavargásokat legtöbbnyire a katonaság és rend­őrség viscenirázta — Hol vagyunk? — Félünk békés polgárok az utczára menni, nem tudni merről jöhet az ádáz golyó. Pedig Budapesten volnánk az „alkotmányos“ Magyarország fővá­rosában ? Tegnapelőtt a nép volt a zendülő, tegnap a katonaság volt az. Ők üzentek har­­czot a békés polgárságnak. Vigyázzanak, ne­hogy a nép elfogadja a kihívást. — A gyilkos mai nap is bujdokol, nem mer Pestre jönni, hisz a nép egy percz alatt apróra tépné. Min­denesetre azt mondjuk: óvakodjék a magyar aristokratia ellentétbe jönni a magyar demo­­kratiával, s ismerje be, hogy vannak emberek, kik nem tagjai a nemzeti kaszinónak. A nép tüntetése óvás volt az üzelmek ellen, melyek a magyar erkölcsök és becsület roppant kárára történtek, s a közvéleményt annyira megbot­ránkoztatták az irányadó politikai körök rom­lottsága felett. A kaszinó, mint a kormány szövetségese, került előtérbe a corruptio lelep­lezésében. Kikből állt a tömeg? Erre azt mond­hatjuk, hogy azon plánta volt ez, melyet sze­münk láttáig vetettek el az utcza asphaltján s mely rövid pár óra alatt kikelt, nőtt, leveleket hajtott, terepélyes lett, gyümölcsöt termett, még pedig véreset. Mielőtt a lázadás kitört volna, kevesen tudták, hogy mi fog történni. Az emberek nem csak kandiák, de izgatottak is voltak s az inger­­kedési viszketeg éreztette magát jókor. Senki sem tudta minek kaczag és mit néz, de azért nézett és kaczagott Három nap óta csakugyan a csendh­iboritások oly nagy mérvre fokozódtak, hogy azok által a személy és vagyonbiztonság veszélyeztetve lett. A mai nap is a kaszinó be­tört ablakait oly nagy tömeg nézte, hogy a közlekedés fennakadt. Az épületnek a hatvani­­utczára néző ablakain egyetlen épség sincs, a szép­ utczai részen három ablak van betörve. Az emberek üvegdarabokat kerestek a földön, hogy emléket vigyenek haza, de azok eltűntek. Thaisz Elek brutalitását elégé jellemzi az, hogy a Kammon kávéház előtt egy orvosnövendéket sajátkezüleg botozott meg — s üssétek a kutyá­kat, mert nem lehet velük másképen bírni,d­e szavakkal biztatta drabantjait. A vérengzés a legborzasztóbb volt — a sip­utera sarkán a Salvator gyógyszertár előtt mentek végbe. A folyton növekvő tömeg nagy zajjal közeledett a kordonhoz, a katonaság szuronnyal űzte vissza és többeket megsebesített, de a hátulról jövő nyomásnak már nem lehetett többé ellenállani. A kordon tágult. Ekkor a katonaság tüzet adott, először csak vaktöltéssel és a levegőbe. Több oldalról állítják, hogy a nép­tömeg köz­­zül is estek lövések. Ez azonban még egyátalá­­ban nincs bebizonyítva. A katonaság közül erre 8—9 lövés esett éles töltéssel. A lövések­nek borzasztó hatása volt. Az utcza megtisztult, hanem egy Schwartz Adolf nevű joghallgató, fején egy golyó által találva, halva maradt a kövezeten. A másik véres jelenet a Kerepesi utón történt — Hajnal András a 223-ik számú bérkocsis az Eszterházy-utczán­ akart befordulni, e pillanatban lövések estek s a 35—40 éves bérkocsis holtan fordult le a bakról. A go­lyó nyakába fúródott. Mindkettőt ma d. u. 3 órakor temetik a Rókus-kórházból, az előbbeni temetéséhez az egyetemi fiatalság is kivonuland. A Verhovay állapota aggasztó, minden órában halálát várni. Alvását folyton megzavarja a szakgatott, de heves köhögés s ilyenkor vér gyülemlik. Billroth tanár is megvizsgálta, de úgy látszik nem nagy reményt kötött életéhez. A golyót ő sem tudta kivenni. Még csak egy nevezetes dolgot akarunk ide igtatni. Az országház előcsarnokába egy bedobott levelet találtak Tisza Kálmán miniszterelnökhöz czímezve. A levél Tiszát erős kifejezésekkel arra szólítja fel, hogy mondjon le hivataláról, mert különben az a golyó, mely Verhovay melléből kivétetik az övébe fog röpíttetni tízszeresen. Egyszersmind a levél figyelmezteti a képviselő­ket, hogy mikor T. Kálmán az országházból kimegy, olyankor óvakodjanak közelében lenni. Apropos — Végh Ignáczot is elfogták s már nyakán a fekélyt dr. Szikszay operálta is. Végh egészsége nehány nap alatt teljesen helyre lesz állítva. Hogy a vizsgálat meg ne szakittassák, a kir. ügyészség Véghet a fogházban gyógyke­zelted. Jövőre ezekről megint. A gyógyszerész-bálra a rendezőség meg­alakult. Elnök : Bartha Tiv., pénztárnok Gödry

Next