Borsod - Miskolci Értesítő, 1881 (15. évfolyam, 1-54. szám)
1881-01-13 / 2. szám
Tizenötödik évfolyam. Miskolcz, 1881. január 13.______________2-dik szám. BORSOD Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye Helyien és vidékre : Fél évre . . . . 2 ft. — kr. Egész évre . . . 4 „ — „ nERTS8ITQ. .......’ ELI AKAR. BEIKTATÁSI DÍJ: Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő : Bélyegdij: Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. 50 szóig . . . . . 50 kr. minden hirdetéstől 30 kr. melyek Nyik-tér sorsa . . 20 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. - „ a kiadó-hivatalhoz intézendők. jegyei hivatalos közlemények. - a — Borsodvármegye alispánjától. Pályázat. A szőlőtermelő közönség érdekében kívánatosnak mutatkozván, hogy Sajó-Szentpéteren és Nyéken hordó hitelesítő hivatal állíttassák, felhivatnak a netalán válalkozni óhajtók, hogy ebbeli szándékukat f. évi február 1-ig az alispáni hivatalnál jelentsék be, a hol a feltételekről is értesülhetnek. Kelt Miskolczon, 1881. január 10-én. Bay Bertalan, alispán. 41. sz. 1881 Az egri járás felső szakasz szolgabirójától. Értesítés: Borsodvármegye Tekintetes közgyűlése. Aranyos község 118 hold, tagositott ingatlana-ainak bérbeadását elrendelvén, ennek foganatosítására 1881. évi január hó 19-ik napja reg. 9 órája tűzetik ki Aranyos község házához. A haszonbérbeadás nyilvános árveréssel fog eszközöltetni, mely árverésre, a bérleni szándékozók kellő bánatpénzzel ellátva meghivatnak. A haszonbéri feltételek hivatalomnál addig is betekinthetők. T.-Darócz, 1881. január hó 6-án. Nikell Aurél, szolgabiró. „Leányaink és jövőjök“ (Németből átdolgozta: Tóth Pál, ismerteti Dr. Kovács Gábor.) II. Ezek után következik, hogy a főelvek, melyek szerint helyes nőnevelés lehet, a következők : Természetesség, vallásosság, engedelmesség, munkásság, takarékosság, rend, igazmondás és mértékletesség. Ezen elveknek kell áthatnia az egész rendszert, hogy a nő betölthesse istentől neki rendelt magasztos hivatását, úgyis mint a társadalom tagja, úgyis, mint családjának őrangyala és főleg mint anya, a nemzet felvirágoztatásának e legfontosabb szerepében. E munka tüzetesen foglalkozik az említett elvek mindenikével. A kor, a társadalom bajait éles bírálata tárgyává téve, az anyagiság, a látszat, a pénz uralma ellen a meggyőző igazságok erős logicájával küzd elsőben is. Felemlíti az akadályokat, a megcsontosodott hibás világnézetet, a külsőség és tüntetés utáni vágyat, a haszon uralmát, mely a kor anyagelviségénél fogva minden társadalmi jobb intézmény létrehozása elé mint alig meghágható chinai fal tolul. , Minél nagyobb hátad görbesége — mondja keserűen annál inkább bele illet korunk életébe!“ így áll ama szörny, ama szellemi óriási kígyó mely mindekit fenyeget, melytől mindenki fél, ez a társadalmi hazugság. Nem szomoru-e, hogy mai nap meg lehet számolni azokat, akik még igazak? Mindenki titkolódzik, nagyit vagy kisebbít, és valaki egyszer nyíltan akar beszélni, előbb ígéretet vesz mástól, hogy az hallgatni fog, és így szól: „csak magunk közt“. A csalási törekvés a kor bélyege. Mindenki nem lehet gazdag, s becsületes szegénység nem szégyen, de a kevesebbel biró a jobb módúnak ma elébe akar hatolni, ez pedig vagyonát elrejti. Még maga a test se marad hátra a csalásban. A hiányzó izmok guttapercha és bőrvánkosok által pótoltatnak, a hiányzó hajók pamut és mesterséges fürtök által, így kell a borítéknak segíteni ott, hol a tartalom hiányzik. A látszat szörnyű uralma természetesen behat a családi élet házi tűzhelyéhez is, az élet viharai benyomulnak a békének e szentelt kikötőjébe is, így állanak aztán elő a kor és társadalom nehéz nyavalyáiból, azon roppant akadályok, melyek a nőnevelés természetes vezetésének a szokás által ellenállanak. Mennyire megvan ily viszonyok között nehezítve azok állása, kik épen a nőneveléssel foglalkoznak. Míg működésükkel szemben a legnagyobb igény támasztatik, addig fáradozásaikért alig kapnak száraz kenyeret jutalmul. Még csak az hiányzik, hogy oda jussanak, ahova jutottak a templom és a lelkészek, kik nem ritkán gúnytárgyai a vallással együtt. Valóban ma sokan kinevetik azt, aki vallásos nevelésről beszél. Minek is volna az? Pedig hányszor van maga az istentagadó is abban a helyzetben, hogy a lét és nem lét közötti halálharczban, ahoz kénytelen fordulni, a kit, míg napja tündökölt, gőgösen megtagadott! Mennyivel inkább van pedig a nőnek szüksége a vallás vigaszára, aki a sors nehéz csapásai ellen magát már természeténél fogva sem edzheti meg annyira, mint a férfi. Valóban a természetszerű nevelésnek egyik és fősarkalatos elve a vallásos nevelés. Kétszeresen drága kincsévé kell tenni a női szívnek a vallást, — mondja e könyv — mert ő nem nélkülözheti az istenit, mely az ő életsajkájának árbocza, vitorlája, kormányosa és iránytűje. Ő van hivatva, hogy mint a ház napja vallásosságban és erényben az előtt világítson, és a férfit megtanítsa, hogy él az isten. Azért a nő vallásos nevelése véletlen fontosságú; ez az alap és talaj, melyre minden mást építeni kell.“ A héber bölcsesség a női naphoz hasonlította, mely az úr egére feljön. És méltán, ő intézi, mint a természetnek ama nagy úrnője a nap óráit, ő igazgatja a házat, melynek központját ő alkotja, körülte forog minden, gyermekek, cselédek, szolgák s maga a férj is. De ő csak akkor fog kormányozni helyesen, ha szigorúan, határozottan növeltetett. Azért kell a leánykának, ha még kis gyermek, a törvénynek és engedelmességnek mintegy vérébe átmennie, hogy erős, szilárd akaratú lénnyé nőjjön fel, s ne legyen a repkényhez hasonló, mely a fát gyöngéden karolja át, azzal él és azzal hal el, hanem oly személyiséggé, ki szükség esetén a magasabb törvényt, melynek engedelmeskedik, védelmezi, és magától a férfitól erkölcsi erőben és szépségben engedelmességet kényszerít ki. De jónak lenni, jellemesen viselni magát, vallásos, benső igaz életet élni még magában nem elég a mai világban, ahol a létérti küzdelemben még az erőseknek is nehéz fáradság által lehet csak fentartani magukat. A munkásság egyedül azon varázsszó, mely biztosíthatja a nők jövőjét, amilyen lesz helyzete azon nőknek és leányoknak, a kiket a halál megfoszt a gondozó kezektől s a kik egyedül maradnak a világban ?“ Irtóztató valóban — mondja a szerző — azon női lények helyzete, a kik előkészületlenül ragadtatnak ki némelykor boldog, fényes életviszonyaik közül s látják, hogy az élet küzdelmének vannak kitéve.* „Tudjuk, hogy minden nevelés csak úgy ér valamit, ha az életre vonatkozik! Képezzünk tehát házi nőket és anyákat! De tekintettel legyünk azokra is, kik e természeti hivatásukat nem érhetik el, kik a férfiakhoz hasonlóan az élet küzdelmeinek lesznek kitéve. Vessünk tehát jó, szilárd alapot, törekedjünk a jóra és igazra, munkálkodjunk lelkiismeretesen és szeretettel. Hadd fejlődjenek ki a nőnevelés elvei, nem úgy mint egyesek kívánják, hanem úgy, a mint azokat mindenki szüksége követeli.* Ezek azon fontosabb tételek, melyek tüzetes fejtegetésével e könyv foglalkozik. A szerkezet, vagyis a tárgy valamennyi részeinek szabályos és arányos elrendezése és kifejtése, kellő terjedelemben tartása, elhagyása mindennek, ami attól idegen, a szerző érdemeit csak fokozzák. Irodalmunkban a nőnevelésről számos munka jelent meg kivált azóta, mióta ama túlkapásokat, melyek közt a nőnevelés egy ideig veszélyes irányt vett, a jobb és gondolkodó szellemek észrevették. De nem mondok valótlant, ha azt állítom, hogy e könyv, mint egy dióhéjba szorítása azon legjobb elveknek, me