Borsod - Miskolci Értesítő, 1883 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1883-11-21 / 47. szám
Miskolcz, 1883. november 21. 47-ik szám Tizenhetedik évfolyam BORSOD. MIKKOMIS ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉsekre : . 2 frt —kr. • rOSSZ ÁRAK: Rendkivüli. Negyed évre . Nyilt tér sorsa eg. . 1 frt 20 kr. . . 20 . BEIGTATÁSI DÍJ: Előlegesen fizetendő: Bélyegdij: 50 szóig.........................— frt 50 kr. minden hirdetéstől 30 kr, melyek a 50-től 100-ig .... 1 . , kiadó-hivatalhoz intézendők. * helyben és vi. Fél évre .... Egész évre (Megyei hivatalos közlemények. 46^7. sz. Borsodvármegye alispánjától, ul. 1883. Gömörmegye nagylelkű emberbarátok alapitványaiból és közadakozásokból Rimaszombat városában a kor igényeinek megfelelő közkórházat épített, a mely a jövő 1884-dik év január hó 1-ső napján fog a szenvedő emberiség használatára megnyíltam. Erről a közönség, a szolgabiró urak s Miskolcz város polgármestere útján, valamint a „Borsod“ hivatalos közlönyben is oly hozzáadással értesiltetik, hogy az említett közkórházban az 1876. évi XIV. t. ez. 58. sz-ji értelmében minden jelentkező beteg, legyen az helybeli vagy idegen illetőségű, személy külömbség nélkül, ápolás és gyógyítás végett fel fog vétetni. Kelt Miskolczon, 1883. november hó 13. Buy Bertalan, alispán, Borsodvármegye alispánjától. al. főiu. A Kassán állomásozó m. kir. 5-ik honvéd huszár ezred parancsnokságának megkeresése folytán felhivatnak a t. szolgabiró urak és Miskolcz város polgármestere, hogy az alábbi hirdetményt, hatóságuk területén szabályszerűen tegyék közzé. Bay Bertalan, alispán. Hirdetmény. A magyar királyi 5-ik honvédhuszár ezred lóállományának pótlása czéljából Miskolczon f. évi november hó 29-én az ezred pótlovazó bizottsága által 60 drb pótlovak fognak azonnali készpénz fizetés mellett vásároltatni. A lovak tökéletes egészségesek -- jóltápláltak és teljesesen hibátlanoknak, 155 egész lötométernyi magasaknak, 5 egész 8 éveseknek kell lenni. Az itt leírtnál kisebb, fiatalabb vagy öregebb lovak nem vételnek. A lovakért minőségükhöz képest —alku szerint ~ 200 egész 300 forintnyi (egy darabért pedig 300 egész 400 forintnyi) összeg fog az eladónak (a tulajdonjogot igazoló lólevél előmutatása és átadása mellett) ár fejében a helyszínen kifizettetni. A lovakat ezen pótlovazó bizottságnak eladni szándékozók lovaikat Miskolczon, 1883. évi november hó 29-én a város majorban mutassák be. Az eladók lovaikat visszavenni és az ár, valamint a tartási költséget visszafizetni tartoznak — ha az eladott lovon az eladás napjától számítva 15 nap alatt „gyanús mirigy, takony vagy kelt“, továbbá 30 nap alatt kábaság, bőrféreg, fekete hályog vagy havi vakság észleltetik. Miután ezen póllovazásnál a ló tulajdonosok lovaikat sokkal jobban értékesíthetik, mintha bárki másnak adnák el — annál fogva felhivatnak, a lovak minél tömegesebb előállítására. — Kelt Kassán, 1883. november hó 6-án. (P. H ) Zoltán s. k. alezredes, ezredparancsnok mint a pótlovazó bizottság elnöke. Másolat. Földmivelés,ipar-és kereskedelemügyi m. kir. minister 49199 sz. Borsod megye közönségének Miskolczon. A szendrei járás Szendrő-Lád községében a phylloxera jelenléte konstatáltatván, a rovar elhurczolásának megakadályozása czéljából ezennel a következőket rendelem. 1. A nevezett község határában levő öszszes szőlőterületek (esetleg a kertek is, amelyekben egyes szőlőtőkék állanak) zárlat alá helyeztetnek, melynek értelmében a község határában levő összes szőlőterületről (esetleg olyan kertekből, melyekben egyes szőlőtőkék állanak) gyökeres vagy gyökéretlen szőlővessző, szőlőnövény, szőlőlevél és általában a szőlőtő minden egyéb alkatrésze (a szőlőfürt kivételével), továbbá bármilyen fa vagy cserjenemű ültetvény, használt dúczok és szőlőkarók, szőlőlevélbe csomagolt bárminő tárgyak kivitele s úgy e tárgyaknak egyik szőlőből a másikba való átvitele is illatik. 2. A zár alá helyezett egész terület szőlőtulajdonosai nyilvános kihirdetés útján, nemcsak ezen tilalmakra, hanem általában a philloxera veszélyes voltára figyelmeztetendők. 3. A zár alá helyezett községgel szomszédos községek szőlőtulajdonosai szintén nyilvános hirdetés útján figyelmeztetendők, hogy a zár alá helyezett területen foglalkozó szőlőmunkásokat, szőlőikben alkalmazni óvakodjanak, mivel ezek lábbelijükön és ruháikon, de főleg szerszámaikon a szabad szemmel nem igen látható rovart könnyen elhurczolhatják a még egészséges szőlőkbe. 4. A jelen rendelet ellen vétők az 1883. XVII. tez. értelmében az abban kiszabott büntetés alá esnek. Utasítom a közönséget, hogy a tett intézkedésekről, nevezetesen a zárlatnak miként történt foganatosításáról ide azonnal jelentést tegyen. Kell Budapesten, 1883. évi november hó 12-én. A miniszter megbízásából Matlekovics s. k. 4717. al. Ezen rendelet másolata a szakasz területén leendő kihirdetés, a zárlat foganatosítása és arról szóló jelentés tétele végett. Gombos György szolgabiró úrnak kiadatik, egyszersmind a közönség értesítése végett a „Borsod“ hivatos lapban is közzététezik. Miskolcz, 1883. november 19. Bayertalan, alispán. •A sok vásár. Nem először, de valószínűleg nem is utóször kell e kérdéssel foglalkoznunk. Sok a vásár nálunk, pedig egyre adnak ki országszerte új vásártartási engedélyeket. Legújabban a temesvári ipar- és kereskedelmi kamra is felszólal ez ügyben az előző évekről kiadott jelentésében. A temesvári kamra területén is, mint mindenhol, a vásárok rendszerint silányul ütnek ki, úgy a látogatottság, mint a forgalom tekintetében. És ez igen természetes következménye a közlekedési viszonyok óriási átalakulásának. Azon korban ugyanis, midőn még a vasutak és gőzhajók nem kötötték össze a legnagyobb távolságokat is egymással, midőn a kereskedők és iparosok a sok kellemetlenséggel és veszélylyel járó s a mellett napokat igénybe vevő közúti közlekedés folytán egyes vidékek központjaira voltak szorulva és a házalók is jutottak még el a legjelentéktelenebb falucskába is: az országos vásárok megtartása közszükséget képezett. A központi kereskedő s iparos a vidék szükségleteit képező czikkekkel látta el magát, a vidéki közönség pedig saját termelvényeit szedte össze s vitte a vásárra. Egyik is másik is eladta áruit, mert voltak vevői elegendő számban, a kapott értéken pedig azt vásárolt, mire szüksége volt s otthon nem kaphatott meg. Az idők azonban változtak s ma már minden nagyobbacska községnek megvannak az igényekhez mérten saját kereskedői s iparosai, kik a könnyű, olcsó és gyors közlekedési eszköz segélyével könnyen elláthatják magukat a közönség szükségleteihez tartozó czikkekkel anélkül, hogy emiatt egy fél napot is távol kellene tölteniük üzletüktől. A nagyközönség pedig látva, hogy mindazt, amit az előtt csak vásáron kaphatott most, olcsóbban és jobb minőségben otthon is megkaphatja, vagy pedig a vasút segítségével máshonnan is kényelmesen megszerezheti s belátva, hogy az azelőtt a vásáron elfecsérelt időt otthon haszonnal értékesítheti, ma már mind ritkábban látogatja a vásárokat. Habozás nélkül kimondhatjuk tehát, hogy a vásárok intézménye túlélte magát, s hogy az ma már nem sokkal több, mint kedvező alkalom a köznépnek semmittevési és dőzsölési hajlamainak kielégítésére. S nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a vásárok a legtöbb községben csakis a kövezetvám és helypénz czímén elért financziális érdekből tartatnak tán továbbra is, mert gabna és marhaforgalom — az egyedüli még számba vehető két vásári czikk — szintén érezhetőleg fordul a magánforgalom felé, amenynyiben a nagyobb gyárak és kereskedők majdnem kivétel nélkül személyesen vagy megbízottjaik által lakhelyén keresik fel a termelőt, a vásáron kívül szerezik be szükségleteiket, miben a vasúti összeköttetés nagy előnyükre van, vagy megfordítva a termelők be sem várva az országos vásárt, termelvényeikkel maguk be-