Borsod - Miskolci Értesítő, 1884 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1884-03-26 / 13. szám

Miskolcz, 1884- márczius 26. 13-ik szám. Tizennyolczadik évfolyam. BORSOD. II Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre: Rendkivülileg: Előleg­esen fizetendő. Bélyegdij: Fél évre.........................2 frt — kr-Negyed évre . . . . 1 frt 20 kr 50 szóig.........................— frt 50 kr. minden hirdetéstől 30 kr, melyek a Egész évre .... 4 . , Nyilt-tér sorsa ... , 20 , 50-től 100-ig .... 1 , kiadó­ hivatalhoz intézendők. jegyei hivatalos közlemények, a TFHV- Borsodvármegye alispánjától. Hivatalos értesítés. Fejér Endre főszolgabíró jelentése sze­rint, Mező-Csáth városában, a fővárosban felál­lítandó szabadságharcz-szobor javára utólagosan 23 frt gyüntetett. Ezen 23 forint általam illetékes helyre jut­tatott. A mi is ezennel köztudomásra hozatik. Kelt Miskolczon 1884. márczius hó 15-én. Melczer Gyula, alispán. 4991. sz. Borsodvármegye alispánjától. al. 1884. Hivatalos értesítés. A Beregmegye nagydobronyi tűzkárosul­­tak felsegélyezésére Feyér Endre szolgabiró 4 frt 24 krt. Molnár Emil szolgabiró 26 frt 6 krt, Fekete László szolgabiró 3 forint 51 krt, Zsóry Gusztáv szolgabiró 6 forint 50 krt, Gombos György szolgabiró 12 forint 46 krt, és Miskolcz­­ város polgármestere 10 forintot gyűjtöttek. A gyűjtés eredménye 62 forint 77 krt ré­szen. Ezen öszveg általam illetékes helyre jut­tatott. A mi is ezennel hirlapilag köztudomásra hozatik. Miskolcz, 1884. márczius 15-én. Melczer Gyula, alispán. Másolat 5047. szám. A vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. Ö cs. és ap. kir. Felsége folyó évi február hó 2-án Bécsben kelt legf, elhatározással jóváhagyott izraelita or­thodox szervezőszabályzat 26-ik szakaszának hatályon kívül tétele mellett engemet felhatal­mazni méltóztatott legkegyelmesebben a kellő intézkedések megtételére, hogy egyelőre az iz­raelita hitközségekben csak oly egyének alkal­maztathassanak rabbikut, kik magyar alattvalók és kik legalább a gymnasium, vagy reáliskola négy alsó osztályát, esetleg a polgári iskolát si­kerrel végezték. Erről a közigazgatási bizottságot szoros miheztartásul az izr. hitközségekkel leendő köz­lés végett oly megjegyzéssel tudósítom, hogy a jeschidák és a talmud-b­óra iskolák rendezése tárgyában rendeletemet közelébb veendi. — Budapesten, 1884. évi február hó 6-án Trefort s. k. Borsodmegye közigazgatási bizottságának. 182. sz. kb. 1884. Ezen rendelet másolata az izraellita hit­községekkel leendő közlés végett a főszolgabi­­ráknak s Miskolczváros polgármesterének ki­­adatik, — egyszersmind a kir. tanfelügyelővel közöltetik s a „Borsod“ lapban közzététetik. Kelt Miskolczon, 1884. évi márczius hó 12-én tartott megyei közigazgatási bizottsági ülésünkből. B. Vay Béla főispán elnök­ 362. sz. Borsodmegye kir. tanfelügyelősége. Felhívás az iskolai gondnokságok és iskolaszékek tagjaihoz. A népoktatatás ügyének előmozdítása czél­­jából elhatározta a vall. és közokt. magy. kir. miniszter úr, hogy a „Néptanítók Lapját“ az is­kolai gondnokságok, iskolaszékek tagjainak s elnökeinek, ha a lapot a magok nevére czimezve kívánják, meg fogja küldeni. Felhívom ennek alapján az illetőket, hogy ez iránt lehetőleg mind azt adják be hozzám írásbeli rövid nyilat­kozatukat, hogy váljon kívánják e, s mily czim alatt a lapot a magok részére járatni? Megjegy­zem, hogy úgy a saját, mint a helység s utolsó posta neve világosan, olvashatólag legyen kiírva. Miskolcz, 1884. évi márcz. hó 25 én. Ballagi Károly kir. tanácsos, tanfelügyelő. (Iparos kert­­Miskolcznak! Az új törvényjavaslat felrázta ipa­rostársaimat a közönyből, azon közöny­ből, melybe a fatalizmus, az elfásultság, a reménytelenség, a jobb jövőbe nem bí­zás döntöttek. Nagy érdeklődéssel kísérték majd­nem mindannyian az iparosok életébe vágó eme rendkívül fontos tárgyalásokat; érvényt óhajtottak szerezni mindannyian oly javaslatnak, mely végre valahára a sok kontárkodást, fegyelmetlenséget, ren­detlenséget megfékezi, mely visszaadja a tanult és józan gondolkodású iparosnak kenyerét és ezzel jó kedvét s már-már elvesztett existencziáját. Eme felébredést az apathiából, eme reményteljes pillanatot fel kell használnia az egész iparos testületnek és pedig arra felhasználni, hogy egy erős, kompakt tö­­meggé egyesüljön, hogy így szavának, akaratának döntő érvényt szerezzen min­den alkalommal, ahol hatni akar. Hiszen nincs, nem is volt az összes iparosság közt eddig összetartás; az egyik iparosság ide hajlott, a másik amoda; az egyik az ósdi eszméknek volt hive, a má­sik a haladásnak, a harmadik egyiknek sem. Az egyik sokkal nagyobb fontosságú­nak tartotta a mesterségét a másikénál és egész arisztokrácziát, kasztot képezett a­ nagy számú iparosszakmák között. Ez így nem mehet tovább;­­ az iparos világnak félre kell tenni minden mellék­tekintetet, félre minden képzelő­dést, hogy egy hatalmas testületté váljon, mely mint az imént jeleztem, mindenütt döntő befolyással hathasson, a­hol akár a haza, akár a város, akár az ipar tár­gyában életbe vágó fontos kérdések me­rülnek föl. És miképen létesíthető ezen tömö­rülés, ezen összeolvadás? Egy iparos kör alakítása által ! Budapest jó példával ment elől; több nagy városa hazánknak követte e szép és hasznos példát. Miskolczon sokan vagyunk iparosok és elég miveltek arra, hogy hátra ne le­hessen, ne szabadjon maradnunk. Iparos kört kell alakítanunk, a­mely­ben a legcsekélyebb díjért minden ipa­ros társunk hírlapokat és könyveket ol­vashasson, a­hol tömeges megjelenés alkalmával a társadalmi kérdések meg­oldásában tettleg részt vehet; a­hol otthon találja magát kartársai, iparostársai köré­ben; a­hol az önmivelődésnek­, közlé­­kenységnek tág és hálás tér nyílik; ahol érvényre emelhetők helyes eszmecsere útján a legfontosabb és hasznosabb néze­tek; a­hol megóvatnak az oly sokszor unatkozásból eredő vad mulatságoktól, szóval oly iparos körben, a­hol mindenki jól találandja magát. Lehet, hogy azt fogják néhányan el­lenvetni, hogy ott van a miskolczi polgári egylet, igaz, az ott van, de rég kivetkő­zött azon jellegéből, a­milyennek az ala­kítva volt; ott az iparos osztály most csak nagyon kis arányban van képviselve ; a polgári egylet most igen szép és kelle­mes szórakoztatási hely, inkább kaszinó, és inkább más állású férfiak tanyája, mint az iparosoké. Ott az iparos osztálynak nincs többé vezér szerepe és ép ezért nem az a hely többé, a­hol ők tömegesen részt vehetnének, a­hol magukat jól ta­lálnák. Felhívom az intéző köröket, hogy e fontos tárgyban tegyék meg az előmun­kálatokat. Próbálják meg egy „Miskolczi iparos kör“ alakítását ! Higyyék meg tisztelt iparos társaim, hogy áldásos és hasznos czélt fogunk elérni, ha összetartva ezt a kört megalakítjuk ! Vegyék kezébe kiváló iparosaink az ügyet; én meg leszek jutalmazva, ha kezdeményezésemnek némi sikerét lá­­tandom. Forster Rezső: A gyermek és a szülői ház. Az ember, életének bármely szakában, de legkivált abban a korban, midőn a feje fölött nagyon felszaporodott évek a haját galambfe­hérre festették, szívesen vissza-visszatér gon­dolatban a mögötte messze elmaradt múlt időkre s különösen örömest el-elmereng gyermekko­rának emlékképein. Tiszta körvonalaiban szin­­tél­ szinte maga előtt látja a lelkében elmosód­­hatatlanul lerajzolódott kedves szülői házat .

Next