Borsod - Miskolci Értesítő, 1886 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-16 / 37. szám
Miskolcz, 1886. szeptember 16 37-ik szám. Huszadik évfolyam. BORSOD. MISEMÉZI ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap, Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Megjelen minden csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : a „Borsod' Gazdasági melléklapjával együtt: rendkivülileg : Negyed évre . . . . 1 frt 20 kr. Nyilt-tér sorsa ... »25 kr. BEIGTATÁSI DÍJ Előlegesen fizetendő: 50 szóig...................1 frt 50 kr. 50-től 100-ig .... 1 » » A »Gazdasági rovat« külön egész évre 1 frt. Helyben és vidékre: Fél évre........................2 fit—kr. Egész évre...................4 » » Bélyegdij : minden hirdetéstől 30 kr, melyek r. kiadóhivatalhoz intézendők. Jegyes hivatalos közlemények. Másolat: Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir minister. 47735. szám. Valamennyi vesztegintézetnek és vesztegállomásnak. Beérkezett hivatalos jelentések szerint a keleti marhavész rövid idő alatt Romániának három kerületében ütvén ki, az 1880. XVI. t. czikk alapján, az egész román határszél mentén, az 1874. XX. t. sz. 13. §-ában körülírt szoros határzárt rendelem el. Erről czimet oly felhívással értesítem, hogy jelen rendeletem vételét és foganatosítását hozzám haladéktalanul jelentse fel. Honi bárczás állatok bebocsátását esetről-esetre kieszközlendő külön engedélyemtől teszem függővé. — Budapesten, 1876. augusztus hó 30-án. A miniszter helyett : Matlekovics s. k. 4420. Borsodvármegye alispánjától. al. 1886. Ezen ministeri rendelet másolata tudomásvétel, értesítés és sürgős közhirrététel czéljából a t. főszolgabíró uraknak és Miskolcz város t. polgármesterének s a vasúti szemlélő bizottság tagjainak kiadatik, valamint a »Borsod» hivatalos közlönyben is közzétételű Miskolcz, 1886. szeptember 9. Melczer Gyula, alispán. Árlejtési hirdetmény. Borsodmegye közigazgatási bizottságának folyó évi szeptember hó 13-án 1047./kb. 1886. sz. a. kelt határozatával a megyebeli hosszúrévi kőhidfőkkel ellátott, öt járommal biró, 50 méter hosszú sajóhid fa felszerkezete, két jármű, jégtörői, s átalában minden rongált alkatrészei újbólépitése elrendelve lévén, ezen munkálat vállalat utján leendő foganatositásának biztosítása végett e folyó évi szeptember hó 27-ik napján d. e. 10 órakor az alispáni hivatalos helyiségben zárt ajánlati versenytárgyalás fog tartatni. Minél fogva felhivatnak a vállalkozni kívánók, hogy szabályszerűen kiállított s készpénzből vagy óvadékképes papírokból álló, ezer forintnyi biztosítékkal ellátott zárt ajánlataikat a jelzett határidőig alulírt alispánhoz nyújtsák be, az elkésett vagy távirati ajánlatok figyelembe vétetni nem fognak. A vállalati feltételek, a terv, s az egységárak, melyekre az ajánlatnak vonatkoznia kell, a Borsodmegyei m. kir. építészeti hivatalban a hivatalos órák alatt addig is megtekinthetők. Kelt Miskolczon, az 1886. évi szept. hó 14-én. 3ielczer Gyula, alispán, 447. szám. Borsodvármegye alispánjától. al. 1886. A szendrei járásbeli Dövény községben f. é. szeptember hó 1-én egy darab ló takonykórosnak találtatván, kiirtatott. A szükséges óvintézkedések meglétettek s az ottani lóállományra a zárlat 60 napi tartamra elrendeltetett. Miről a t.szomszéd törvényhatóságok ezennel értesittetnek, egyszersmind az előfordult ragályos kereset megyeszerte is köröztetik. Miskolcz, 1886 szeptember hó 6-án. Melczer Gyula, alispán. Gazdák szövetsége, a társaságok ligája. Egerfarmos, 1886. augusztus 14. Gazdasági egyesületünk f. hó 2-iki választmányi ülésében nagy tetszéssel fogadtuk el az „első magyar általános biztosító társaságinak a jégbiztosítási szövetség ügyében tett javaslatát. Elhatároztuk egyhangúlag, hogy a jégbiztosítás ezen üdvös reformját, amennyire tőlünk telik, diadalra segítjük. Fölhívjuk az egyesület tagjait, hogy mielőbb lépjenek be a szövetségbe s buzdítsák belépésre többi gazdatársaikat is. Tartunk gazdaösszejöveteleket s azokon tárgyaljuk s megkedveltetjük a gazdaközönséggel az üdvös reformot. S most az a kérdés, megérdemli-e a jégbiztosítási szövetség és a magyar biztositó társaság, hogy érettük ennyire buzogjunk ? Igen, — hangzik a gazdák nagy és komoly többségének ajkán a megfontolt válasz. Nem, nem!— rikácsolja szenvedélyesen a külföldi társaságok ligája. S e szenvedélyesség mindjárt gyanús. Akinek igaza van, az nyugodt,— aki harsogva kiabál, az a hang erejével akarja pótolni ügyének gyöngeségét. A szenvedélyes, harsogó hang grassál ama körlevelekben és ujságczikkekben, melyekkel az idegen társulatok bennünket magyar gazdákat a szövetségtől és a magyar társaságtól elriasztani akarnak. Az »Egyetértés« czimű nagy politikai újság közgazdasági rovatában,— mely a mint látjuk, a »pro«-nak és »contrá«nak egy kis kopogtatásra egy képen megnyílik — intézték az idegen társaságok leghevesebb concentrált támadásukat, melyben mind egy csokorra voltak szedve mindazon szylvirágok, melyek az idegen társaságok gazda ijesztgető körleveleiben szétszórtan illatoznak E nagy támadás, amennyiben a magyar társaság múltjára vonatkozott, azt mondta, hogy e társaság uzsoradíjakkal dolgozott. íme, az első szenvedélyesség sugalla valótlanság! Mindnyájan, kik az első magyarnak régi cliensei vagyunk, jól tudjuk, hogy fizettünk a társaságnak kezdetben magasabb, később, amint az üzlet terjedt, fokozatosan alacsonyabb, a „solid“ hírben álló külföldi társaságokénál nem terhesebb díjakat, — ám ha kárunk volt, sohasem bántuk meg díjainkat, mert a liquidátió kifogástalan tisztessége ellen sohasem lehetett panaszunk. S nem egy gazdatársunk, kit egy-egy mindenre vállalkozó társaság a féldijak s mindenképen „leszállított“ dijak olcsó húsával magához édesgetett, máig is elkeseredetten lubiczkol a liquidátió híg levében s megesküszik rá, hogy kisebb díjat daczára is ő biztosított drágábban. A magyar társaság jelen szövetségi tervére meg azt mondja a támadó czikk, hogy az nem egyéb indokból eredt, mint ama kárhozatos szándékból, hogy a veszteséggel járó jégüzlet terhei a gazdákra tolassanak át. Ezt is a szenvedély diktálta, ez is valótlanság ! Könnyű ezt kimutatni. Először is nem igaz, hogy a jégüzlet veszteséggel jár. Ha a jégbiztosítás nem volna a társaságokra hasznos, arról már régen lemondott volna valamennyi s nem törné most is magát érte annyira minden társaság. Ami különösen az első magyart illeti, annak mérlegeit láttuk. Hamis mérleg készítésével e tekintélyes hazai intézetet — azt hiszszük — még szenvedélyes külföldi versenytársai sem merik vádolni. E mérlegek azt mutatják, hogy a magyar társaság a jégüzleten igen tekintélyes összegeket nyert. Tény az, hogy voltak a társaságnak évei, melyekben vesztett a jégüzleten valamit, de a következő évek nagy nyereségei e veszteségeket mindig elmosták s az összeredmény úgy alakult, hogy a társaság fennállása óta minden évre átlag 84.000 frt tiszta nyereség esik-