Borsod - Miskolci Értesítő, 1886 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1886-04-08 / 14. szám
Miskolcz, 1886. április 8. 14-ik szám. Huszadik évfolyam. BORSOD m. i & w ubjixti Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap, Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Megjelen minden csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : a „Borsod“ Gazdasági melléklapjával együtt: Helyben és vidékre: Fél évre........................2 frt—kr. Egész évre...................4 » » Rendkivülileg : Negyed évre .... 1 frt 20 kr. Nyílt tér sarja ... »25 kr. BEIGTATÁSI DÍJ : esen fizetendő: 50 szóig...................—frt 50 kr. 50-től 100-ig .... » » Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kv, melyek a kiadó-hivatalhoz intézendők. A »Gazdasági rovat« külön egész évre 1 frt. (Megyei hivatalos közlemények. 470. sz. Borsodmegye kir. tanfelügyelőségétől. Jelentés és felhívás A magy. kir. méhészed vándorlapitó f. hó 1- én Felső-Zsolczán, 12-én Sajó-Keresztúron és 13-án Sajó-Vámoson fog méhészeti előadást tartani, éspedig a délelőtti órákban. Felső-Zsolcza, Sajó-Keresztúr és Vámos községek elöljáróságait ezennel felhívom, hogy az előadás megtarthatása czéljából a szükséges előkészületeket azonnal tegyék meg, s hirdessék ki, hogy a jelzett előadásokon megjelenni mindenkinek szabad. Felhívom továbbá nemcsak a nevezett községekben működő tanítókat, hanem a környékbelieket is, nemkülönben a méhészetkedvelőket általában, hogy a tanulságosaknak ígérkező, mindenesetre hasznos előadásokat mennél számosabban látogassák meg. Miskolcz, 1886. évi április 8-án Ballagi Károly kir. tanácsos, tanfelügyelő. Mi idézi elő a protekcziót ? — Harmadik czikk. — Az eddigi két czikkben igyekeztem kifejteni egyfelől azt, hogy a protekciót mai elfajzásában úgy lehet tekinteni, mint társadalmi életünk veszélyes betegségét; másfelől, hogy általa a közerkölcsiség komolyan veszélyeztetvén, nemsokára egy általános demoralizáczióval állunk szemben, melynek elijesztő tünetei a mindennapi élet számos terén máris félreismerhetlenül mutatkoznak Az alább egybefoglaltakban egy lépéssel megint tovább akarok haladni ,s igyekszem fölfejteni azon okokat, amelyek eddigi tapasztalataim szerint annak létrehozásában első rangú tényezőkként szerepelnek,s melyek ennek előidézésén kívül még számtalan más, de itt ezúttal nem fejtegethető társadalmi kinövésnek, fogyatkozásnak is forrásai, közvetlen előidézői. Mi is voltaképen a protekció? mi értendő tulajdonképen azon társadalmi kor alatt, melynek — mondhatjuk jobb hiányában — magyar neve is protekczió? .... Ezt röviden, de hitem szerint gondolom megcáfolhatlanul igy határozhatom meg: protekczió alatt azon erkölcs-társadalmi szempontból teljesen elítélendő abnormis ténykedés értendő, midőn a kétségtelenül hitelre méltó és így elfogadható okok és bizonyítékokkal támogatott érdem, ahelyett, hogy az illetők által elismertetnék, a protegált egyén erkölcsi fogyatkozásai és szellemi elmaradottságának szándékos és rosszakaratú elhallgatásával, illetőleg elnézése mellett ennek előnyére öntudatosan és czélzatosan mellőztetik. Ha a protekcziónak adott meghatározását a tisztelt olvasó elfogadja, minthogy szerény nézetem szerint az ellen nem is tiltakozhatik, akkor már nyomában vagyunk azon okoknak, amelyek a protekcziót mai elijesztő nagyságában előidézték és amelyek azt folytonosan táplálják és élesztik. A társadalmi tevékenység napjainkban minden téren óriási hullámokat vet. E hullámok hatását erősen és tartósan érzi a társadalom minden rétege ; kénytelen tehát azokhoz alkalmazkodni, ha nem akarja magát azok által nyomorultan nyomtalanul elsodortatni, illetőleg férfiatlanul lemondani az élet esélyeivel való küzdés további folytatásáról, öngyilkossá lenni. Küzdeni, dolgozni kell tehát mindenkinek, mivel csakis így szerezheti meg mindennapi kenyerét és életét tisztességesen a minden oldalról ostromolt létért való küzdelemben csak így tarthatja fenn. Az emberi természet ugyanis sajátszerű alkotás: a jó és rossz tulajdonoknak meg nem határozható és jellemezhető módon egyesülése, társulása az. Ez elemek örökös harczban állanak egymással, melynek kimenetele — igen kevés kivétellel — a legtöbbször sorsszerű, legpontosabb megfigyeléseinket és számításainkat is felforgató, megsemmisítő. Ha már most ura vagyunk akaratunknak, ha le tudjuk győzni kellő időben az elhatározásunkat egész erővel ostromló nemtelen szenvedélyeket, önző czélokat, biztosítva vagyunk győzelmünk sikere felől, illetőleg legalább emberi számításaink szerint attól semmi akadály által el nem üttethetünk. De (és ez az, ami ezen czikkecskének az eddigi fejtegetések alapján sarkpontul szolgál) nézzünk csak körül és figyeljük csak meg a körülöttünk hullámzó élet tüneteit, jelenségeit! . . Mit fogunk tapasztalni?! . . . tapasztalni fogjuk azt, hogy az emberek legnagyobb részénél nincs meg az erős elhatározás érzete, nincs meg a kitűzött czél felé vezető úton előforduló akadályok leküzdéséhez szükséges kitartás, röviden, hogy igen kevés ember jár, vagy legalább akar a maga lábán járni. Már most mi történik ezekkel, kikben nincs meg a lelkesítő önbizalom ? Mi sors vár ezekre, kik azt teljesen elvesztették? Ők maguk sokkal gyámoltalanabbak, a tett kiviteléhez múlhatlanul szükséges elhatározásnak sokkal nagyobb hiával vannak, semhogy ingatag természetüket figyelembe véve, józan észszel arra még csak gondolhatnának is, hogy magukat akár ideig, óráig biztosíthassák. Ambícziójuk nagy, ezzel ellentétben tehetségük, képzettségük elenyészőleg csekély. A tehetségnek, a képzettségnek ezen hiányát minden módon igyekeznek tehát elpalástolni és ambícziójuknak annak lehető elleplezésével szerezni óhajtott elégtételt, képzeletüknek világában már régen megalkotott állást, tekintélyt. Mire gondolnak tehát e nyomorultak elsősorban? . . . Mi jut eszükbe a teljes levertség és önbizalomról való lemondás keserű pillanatában ? . . . a protekczió, ez a csábos ajkkal hívogató és oly sokat igérő szirén. Egész készséggel rohannak tehát karjaiba, örömmel engedik át magukat a becsületes munka nélkül is megszerezhetőnek ígérkező élvezet gondolatának. Minden követ megmozdítanak, minden tevékenységüket ennélfogva a protekczió megszerzésére irányozzák. Ezt a mai viszonyok között biztos számítással teszik, és legtöbbször azok elsősorban pártfogóik, kikről hallomásból már tudják, hogy protekezió segíti őket bizonyos állás birtokába. A háló tehát kivettetett, bizonyára akad maszlagos hal is elég. A protekezió útján bizonyos állás birtokába juttatott könnyű lelkiismeretű emberekhez fordulnak tehát, kikről biztosan tudják, hogy kérésükre hajlanak s őket - mint leendő társukat és nézeteiknek tovább terjesztőjét — előzékenyen fogadják. Kerülik azonban azokat, kik — mint nemes gondolkozásnak — az ilyen ügyek pártolásától utálattal fordulnak el és a kik szives fogadás helyett a kegyek megnyeréséért nyomorultan csengőket ridegen elutasítanák maguktól: igen, mert keblek mélyén otthonos azon komoly meggyőződés érzete, hogy