Borsod - Miskolci Értesítő, 1888 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1888-01-05 / 1. szám

állanak a románok, melyeknél csak 608 járt is­­­­kolába. Terjedelmesen foglalkozik a jelentés az is­kolai mulasztások feltüntetésével. A mulasztá­sokért kirótt pénzbirságból behajtatott 42.872 frt 85 kr., melynek egy része iskolai könyvtárak­­ gyarapítására, szegény sorsú gyermekek segé­lyezésére, tanszerekre fordittatott, 13.262 főt tőkésít­tetett. Iskola volt 16.417; 1767 községnek más községhez csatlakozva volt iskolája ; 333 köz­ségnek egyátalában nem volt iskolája. A 16.417 népiskola közt volt 40­9°/0 ál­lami, 1­47% községi, 32 49% rom. kath., 13­3% g. kath, 1079% g. keleti, 14,22% ev. ref., 18­7% ág. hitv., O26°/C unitárius, 3­ 2% Mózes vallásu. A felekezeti iskoláknak mintegy 44°/c-a nem kizárólag felekezeti vagyonból tar­tatnak fel. Az állami jellegű iskolák száma 128-al, a községi iskolák száma 27-el növeke­dett ; a felekezeti iskoláké 60-al fogyott. Uj is­kola keletkezett 402, bezáratott 290. A tanítói állomások száma 24.116. A ta­nítás eredményére nézve felemlítésre méltó, hogy az 1885—6-ik tanévben iskolába járt gyer­mekek közül 209.622 tanuló hagyta el a nép­iskolai tanfolyamot s ezekből 96­/2 % írni is, ol­vasni is jól tudott; 372 % lépett ki úgy, hogy csak olvasni tudott. A magyar nyelv kötelező tanításának eredménye csak azon 5125 népiskolában jött kérdésbe, melyekben az oktatási nyelv nem magyar. Ezek közül a magyar nyelv tekinteté­ben csak 50­­2 % mutat fel jó vagy legalább el­fogadható eredményt, míg majdnem felében az eredmény figyelmet sem érdemelt. A terjedelmes jelentés jellegük szerint részletezi azon iskolá­kat, melyek e részben a törvény követelményei­nek meg nem feleltek. Tannyelv szerint magyar volt­­ 3,392 is­kola , magyarral vegyes két tannyelvű 2960. A magyar tannyelvű iskolák száma 183-al emel­kedett. Felső népiskola volt 85, ezek közül fiuk számára 21, leányok számára 64. Ezekben ta­níttatott 746 fiú, 3096 leány. Polgári iskola volt 147, még­pedig fiuk számára 73, leányok számára 74. A tanulók száma volt 15,202 és pedig 7724 fiú, 7478 leány. Az állami elemi népiskolák feltartása 1,023 639 frtba került. A polgári iskoláké 270,653 frtba, mihez az állampénztár 235,220 frttal járult. Az állami felsőbb leányiskolák — a bu­dapestinek kivételével — internátusokkal kap­csoltattak össze. (Vége köv.) de kabinok s hozzájuk a partról hosszú palló vezet. Az est gyorsan leszáll s eltakarja előlünk a csillogó Balatont. E napnak még egy nevezetessége volt. A nagy­kanizsai krónikás ennyit jegyezhetett fel : «Itt volt egy csomó vendég vegyesz, nők és férfiak«, s pár percz alatt minden enni valót el­pusztított, végül a koupékba vonult. Csakugyan ezek után egy órával később aludt az egész kö­zönség. Éjfélkor a »Zagraby és Starcsevics« ki­áltásukról tudtuk meg, hogy a horvátok székhe­lyén állomásozunk és nem látva se Drávát, se Szávát, értünk reggel Horvátország túlsó szé­lére. Sovány, hegyes-völgyes tartomány ez. Nincs rajta mit irigyelnünk. A Jura mész he­gyekről a fákat is majd mind kipusztították, úgy, hogy ezért a fűrészmalmok is elpusztultak. Egyes óriás fenyőtörzsek a hajdani jó világról beszélnek ugyan, de m­a már a horvát atyafi az ő hagyományos harmathasító bocskorában csak méla bámulattal méregeti e törzseket, me­lyek őseinek előre látó gondosságát fényesen hirdetik. De ha egyebe nincs is e vidéknek, meg van a vadon-költészete, a szűk völgyek, merész ka­nyarulatok, itt-ott tunellek,­­ egymást érik, a vonat emelkedni kezd ; a táj mindinkább regé­nyesebb képet ölt. Már néhol dús fenyőerdők tűnnek fel s a tölgyes cserjések ritkábbak. Elér­jük az ős Ogulint, s ha a mohi csatában el nem esett volna Ogulin érsek, azt hinnék, hogy róla nevezték el. Nyomorúságos fészek, de itt nagy szerepet játszik ; régi vára azonban pusztulóban van. A vidék ezután festői szép. Uj meg uj pano­ráma tárul elénk. Be-be szaladunk az óriás hegy­kúpok belsejébe s szinte megszokjuk a sok alag­utat úgy, hogy mikor kijutunk a pokolból a napvi­lágra kétszeresen gyönyörködtetnek az égbenyú­­ló büszke béretek ; sűrű, sötét fenyőkből álló ős­­rengeteg, a kis völgyi falvak zöldelő rétek köze­pén ; egy-egy folyócska, mely kiki villan a nap­sugárban, és a magányba épült hegyi kápolnák. Négy-öt óráig emelkedünk, míg elérjük a kopár karsztot s egyúttal a hegyek legmaga­sabb pontját. A fagyos északi szél a Bóra, meg­öl itt minden növényzetet ; a vasút mentén vas­tagon és szilárdan épített kőfalakat látunk ; ezek a Bóra-falak, hogy télben a dühöngő orkán le ne fordítsa a vonatot a Tartarusba. Egy állomá­son figyelmeztettek, hogy most fogjuk meglátni a tengert. Nem kellett soká várnunk, néhány percz múlva ezer méter magasban, kirobogtunk a kopasz karszt perronjára. Elállt szavunk az isteni látványra , lent a kék tenger bű­bájos és fönséges­­ voltában. Fö­lötte merészen emelkedik a hat­ezer láb magas Monte-Maggiore, alant, Fiume, Portore, Buccari és több falu parányi arányokban. Soha ilyen magasztos és megható kép még nem tárult szemem elébe. Csak néztem le mereven, míg az őrült gyorsasággal lefelé ro­hanni kezdő vonat miatt szemem könybe nem lábadt. A többiek is úgy voltak vele s valóban e pillanat nagyszerűsége távolról sem irható le. A szédítő magasság, kihalt, kopár világával; a bámulatos munkaerővel megépített hegyi vasút; lent ama bűvös-bájos óriási jókép fel­­tűnő tenger a száraz­földbe benyúló öbleivel; a vizen lebegő hajók, mik csak egy-egy fehér­lepke nagyságban látszanak, az az áttetsző ké­kes párázat, mely varázsfátyolként ül a habo­kon, mögöttük Cherzó és Veglia hegyei, mind­mind olyanok, a­melyeket látni és élvezni kell. A guarnerói öböl egy szerfelett nagy kék nagy tó­nak látszik, körül szárazfölddel, s noha a nyílt tengerrel való összeköttetései nem látszanak, mégis csak érezzük, hogy tenger ez, főkép ha már a partokhoz közeledünk. Nagyon meglepő ezen magasságból való lebocsátkozás, mely egy pár óráig tart. A hús rég lassanként átváltozik meleg, balzsamos, tiszta levegővé. A délvidéki légáramlat saját­­szerű benyomással bír idegeinkre. A szőlő luga­sok, dió- és szilvafák közül kiemelkednek a szelíd gesztenye, olaj- és babér­fák, főkép pedig az ujjaslevelű nagy fügefák. Különben az egész táj csupa kőhát, a­hol élelneműek termesztéséről vagy földművelésről szó sem lehet, sőt még szénát is igen bajos itt gyűjteni. Fiume a tenger szélén fekszik, hosszában és keleten Horvát­országtól a Fiumara folyó különíti el, a­melynek hídján át elmenve Su­­dakba jutunk, a­hol már Horvátok a háziurak. Fiuménak csak egy pár tengerparti utczája van síkságon, a többi a hegyoldalban fekszik. A lent levő utczák szépek és jó benyomást gyakorolnak a szemlélőre, míg a hegyoldalban levők rondák és oly szűkek, hogy ha két szemben levő háztu­lajdonos össze­perel, a­mint mondják, kézzel fog­­hatólag is magyarázzák egymásnak az igazságot. (Folyt. köv.) Jegyzőkönyve a magyarországi községi és körjegyzők országos központi egylete által az 1881. évi szeptember hó 21. napján Budapesten Pest Pilis-Solt- és Kis­­, Kunvármegye házának nagytermében tartott évi­­ rendes közgyűlésének. (Folytatás.) A jutalmazott pályamű a pályázati feltéte­lek szerint az országos központi jegyzői egylet tulajdona maradván, erre vonatkozólag az orsz. központi jegyűi egylet elnöke, Kuncze Imre, fő­jegyzője Vágó Ferencz, pénztárnoka Kovács Gyula és tiszteletbeli főjegyzője Barta László urakat a választmány felhatalmazandónak véle­ményezi a pályadíj kiutalványozása s kifizeté­sére, továbbá a műnek kinyomatása és a pá­lyamű árának meghatározására és ezen mű ter­jesztése érdekében az általuk szüségeseknek tartandó czélravezető intézkedések korlátlan megtételére. A közgyűlés a felolvasott választmányi véleményt egész terjedelmében magáévá tette és elfogadta s határozatiig kimondotta, mikép a »Viribus unitis« jeligés pályaművet 300 frttal, a másik »Mi lenne az emberiségből, ha csak az küzdene, ki a siker bizonyosságát előre lát­hatná« czimü jeligés műnek az »Átnézet« czimü 111. részét pedig, mely az időszaki teendők nyil­vántartására czélszerű és hasznos munka, 100 írttal jutalmazza azon megjegyzéssel, hogy az »Átnézet« czimü résznek az egylet tulajdonába leendő átbocsátása iránt szerző az elnökség ál­tal keressék fel, kijelentvén, mikép a jutalmazott »Viribus unitis« jeligés pályamunka az országos központi jegyzői egylet tulajdona leend, a választ­mány véleményéhez képest elnök, főjegyző, pénztárnok s tiszteletbeli főjegyző a pályadijak és jutalmak kiadására, a műnek kinyomatása s az eladási ár meghatározása s általában a mű terjesztése érdekében teendő intézkedések kor­látlan megtételével megbizatnak. Ezek után a »Viribus unitis« jeligés levél a közgyűlés színe előtt felbontatván, abból szer­zőkül Szegedi Albert Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun­­megye községi jegyzői egyletének számvizsgá­lója, ugyan azon megye váczi alsó járás jegyzői egyletnek II. jegyzője és Valkó községi jegyző és Jamriska Lajos, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun me­gye jegyzői egyletének IV. jegyzője, ugyanazon megye Vácz alsó-járási jegyzői egyletének I. Jegyzője s Iklád községi jegyző nevei tűntek ki, mely kijelentést a közgyűlés zajos éljenzések között vette tudomásul. Elnök Kuncze Imre felszólalt, mikép­p »Mi lenne az emberiségből, ha csak az küzdene, ki a siker bizonyosságát előre láthatná, a czimü jeligés levélke nem bontható fel, mert nem nyer­tes, hanem a pályázat eredménye közzé fog té­tetni s a szerző intencziója szerint fog az elnök­ség a művel rendelkezni. Ezen felszólalás után szót kért Zsupánszky Lyubomér, Bácsmegye ó-sziváczi községi jegyző s a közgyűlés színe előtt kijelentette, mikép a nem nyertes pályaműnek a szerzője ő, s a ré­szére megszavazott 100 frtnyi jutalomdíjat elfo­gadja és azt ünnepélyesen az országos jegyzői árvaház alapjára ajánlja fel, egyszersmind mun­kájának »Átnézet« czímű III. részét az országos központi jegyzői egylet tulajdonába, sőt szabad rendelkezésére bocsátja. Zsupánszky Lyubomirnak ezen élőszóval tett­ ünnepélyes nyilatkozatát a közgyűlés lelke­sült éljenzések között köszönettel tudomásul vette, s Kovács Gyula egyleti pénztárnokot uta­sítani rendelte, mikép az országos árvaház alapra felajánlott 100 frtot az árvaházi alapról vezetett naplójában könyvelje el és megfelelő módon tovább kezelje. Mely végzés az érdekeltekkel jegyőkönyvi kivonatban közlendő lészen. XII. Olvastatott az 1886. évi közgyűlés 13. számú végzése folytán a megyei jegyzői egyletek­nek véleményezésül kiadott s a földadó katasz­ter nyilvántartásáról szólló 1885. évi XXI. t. sz. végrehajtása tárgyában kelt miniszteri utasítás 9. §. módosi­ása iránt a komárommegyei jegy­zői egylet részéről beadott indítványára vonatko­zólag beérkezett jelentésekre hozott központi egyleti választmányi vélemény. Miután a komárom megyei jegyzői egylet elnöke Kiss Mór beadott indítványát a választ­mányi ülés tárgyalása folyamán visszavonta, a további tárgyalás szüksége is elesvén, a közgyű­lés e kérdés felett napi­rendre tért. XIII. Olvastatott az elnökséghez a szabály­szerű időben a gömör megyei jegyzői egylet ré­széről a községi és közjegyzők ügykezelésénél hiányzó s kívánatosnak bizonyult adónyomtat­ványok elfogadása iránt beadott indítvány fe­lett hozott választmányi vélemény, mely szerint a választmány, tekintettel azon körülményre, hogy a jutalmazott pályaműben az ajánlott min­ták ben foglaltatnak, elfogadásra nem ajánlja. A közgyűlés a választmány véleményének elfogadásával az indítvány felett napi­rendre tért. XIV. Olvastatott ugyancsak a gömör me­­gyei jegyzői egylet által a községi és körjegyzők és segédjegyzők életbiztosítási szövetkezetének létesítése iránt beadott indítvány felett mondott választmányi vélemény, mely szerint a kérdés felett a választmány napirendre térést indítva- Folytatása a mellékleten.

Next