Borsod - Miskolci Értesítő, 1888 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1888-01-05 / 1. szám
állanak a románok, melyeknél csak 608 járt iskolába. Terjedelmesen foglalkozik a jelentés az iskolai mulasztások feltüntetésével. A mulasztásokért kirótt pénzbirságból behajtatott 42.872 frt 85 kr., melynek egy része iskolai könyvtárak gyarapítására, szegény sorsú gyermekek segélyezésére, tanszerekre fordittatott, 13.262 főt tőkésíttetett. Iskola volt 16.417; 1767 községnek más községhez csatlakozva volt iskolája ; 333 községnek egyátalában nem volt iskolája. A 16.417 népiskola közt volt 409°/0 állami, 147% községi, 32 49% rom. kath., 133% g. kath, 1079% g. keleti, 14,22% ev. ref., 187% ág. hitv., O26°/C unitárius, 3 2% Mózes vallásu. A felekezeti iskoláknak mintegy 44°/c-a nem kizárólag felekezeti vagyonból tartatnak fel. Az állami jellegű iskolák száma 128-al, a községi iskolák száma 27-el növekedett ; a felekezeti iskoláké 60-al fogyott. Uj iskola keletkezett 402, bezáratott 290. A tanítói állomások száma 24.116. A tanítás eredményére nézve felemlítésre méltó, hogy az 1885—6-ik tanévben iskolába járt gyermekek közül 209.622 tanuló hagyta el a népiskolai tanfolyamot s ezekből 96/2 % írni is, olvasni is jól tudott; 372 % lépett ki úgy, hogy csak olvasni tudott. A magyar nyelv kötelező tanításának eredménye csak azon 5125 népiskolában jött kérdésbe, melyekben az oktatási nyelv nem magyar. Ezek közül a magyar nyelv tekintetében csak 502 % mutat fel jó vagy legalább elfogadható eredményt, míg majdnem felében az eredmény figyelmet sem érdemelt. A terjedelmes jelentés jellegük szerint részletezi azon iskolákat, melyek e részben a törvény követelményeinek meg nem feleltek. Tannyelv szerint magyar volt 3,392 iskola , magyarral vegyes két tannyelvű 2960. A magyar tannyelvű iskolák száma 183-al emelkedett. Felső népiskola volt 85, ezek közül fiuk számára 21, leányok számára 64. Ezekben taníttatott 746 fiú, 3096 leány. Polgári iskola volt 147, mégpedig fiuk számára 73, leányok számára 74. A tanulók száma volt 15,202 és pedig 7724 fiú, 7478 leány. Az állami elemi népiskolák feltartása 1,023 639 frtba került. A polgári iskoláké 270,653 frtba, mihez az állampénztár 235,220 frttal járult. Az állami felsőbb leányiskolák — a budapestinek kivételével — internátusokkal kapcsoltattak össze. (Vége köv.) de kabinok s hozzájuk a partról hosszú palló vezet. Az est gyorsan leszáll s eltakarja előlünk a csillogó Balatont. E napnak még egy nevezetessége volt. A nagykanizsai krónikás ennyit jegyezhetett fel : «Itt volt egy csomó vendég vegyesz, nők és férfiak«, s pár percz alatt minden enni valót elpusztított, végül a koupékba vonult. Csakugyan ezek után egy órával később aludt az egész közönség. Éjfélkor a »Zagraby és Starcsevics« kiáltásukról tudtuk meg, hogy a horvátok székhelyén állomásozunk és nem látva se Drávát, se Szávát, értünk reggel Horvátország túlsó szélére. Sovány, hegyes-völgyes tartomány ez. Nincs rajta mit irigyelnünk. A Jura mész hegyekről a fákat is majd mind kipusztították, úgy, hogy ezért a fűrészmalmok is elpusztultak. Egyes óriás fenyőtörzsek a hajdani jó világról beszélnek ugyan, de ma már a horvát atyafi az ő hagyományos harmathasító bocskorában csak méla bámulattal méregeti e törzseket, melyek őseinek előre látó gondosságát fényesen hirdetik. De ha egyebe nincs is e vidéknek, meg van a vadon-költészete, a szűk völgyek, merész kanyarulatok, itt-ott tunellek, egymást érik, a vonat emelkedni kezd ; a táj mindinkább regényesebb képet ölt. Már néhol dús fenyőerdők tűnnek fel s a tölgyes cserjések ritkábbak. Elérjük az ős Ogulint, s ha a mohi csatában el nem esett volna Ogulin érsek, azt hinnék, hogy róla nevezték el. Nyomorúságos fészek, de itt nagy szerepet játszik ; régi vára azonban pusztulóban van. A vidék ezután festői szép. Uj meg uj panoráma tárul elénk. Be-be szaladunk az óriás hegykúpok belsejébe s szinte megszokjuk a sok alagutat úgy, hogy mikor kijutunk a pokolból a napvilágra kétszeresen gyönyörködtetnek az égbenyúló büszke béretek ; sűrű, sötét fenyőkből álló ősrengeteg, a kis völgyi falvak zöldelő rétek közepén ; egy-egy folyócska, mely kiki villan a napsugárban, és a magányba épült hegyi kápolnák. Négy-öt óráig emelkedünk, míg elérjük a kopár karsztot s egyúttal a hegyek legmagasabb pontját. A fagyos északi szél a Bóra, megöl itt minden növényzetet ; a vasút mentén vastagon és szilárdan épített kőfalakat látunk ; ezek a Bóra-falak, hogy télben a dühöngő orkán le ne fordítsa a vonatot a Tartarusba. Egy állomáson figyelmeztettek, hogy most fogjuk meglátni a tengert. Nem kellett soká várnunk, néhány percz múlva ezer méter magasban, kirobogtunk a kopasz karszt perronjára. Elállt szavunk az isteni látványra , lent a kék tenger bűbájos és fönséges voltában. Fölötte merészen emelkedik a hatezer láb magas Monte-Maggiore, alant, Fiume, Portore, Buccari és több falu parányi arányokban. Soha ilyen magasztos és megható kép még nem tárult szemem elébe. Csak néztem le mereven, míg az őrült gyorsasággal lefelé rohanni kezdő vonat miatt szemem könybe nem lábadt. A többiek is úgy voltak vele s valóban e pillanat nagyszerűsége távolról sem irható le. A szédítő magasság, kihalt, kopár világával; a bámulatos munkaerővel megépített hegyi vasút; lent ama bűvös-bájos óriási jókép feltűnő tenger a szárazföldbe benyúló öbleivel; a vizen lebegő hajók, mik csak egy-egy fehérlepke nagyságban látszanak, az az áttetsző kékes párázat, mely varázsfátyolként ül a habokon, mögöttük Cherzó és Veglia hegyei, mindmind olyanok, amelyeket látni és élvezni kell. A guarnerói öböl egy szerfelett nagy kék nagy tónak látszik, körül szárazfölddel, s noha a nyílt tengerrel való összeköttetései nem látszanak, mégis csak érezzük, hogy tenger ez, főkép ha már a partokhoz közeledünk. Nagyon meglepő ezen magasságból való lebocsátkozás, mely egy pár óráig tart. A hús rég lassanként átváltozik meleg, balzsamos, tiszta levegővé. A délvidéki légáramlat sajátszerű benyomással bír idegeinkre. A szőlő lugasok, dió- és szilvafák közül kiemelkednek a szelíd gesztenye, olaj- és babérfák, főkép pedig az ujjaslevelű nagy fügefák. Különben az egész táj csupa kőhát, ahol élelneműek termesztéséről vagy földművelésről szó sem lehet, sőt még szénát is igen bajos itt gyűjteni. Fiume a tenger szélén fekszik, hosszában és keleten Horvátországtól a Fiumara folyó különíti el, amelynek hídján át elmenve Sudakba jutunk, ahol már Horvátok a háziurak. Fiuménak csak egy pár tengerparti utczája van síkságon, a többi a hegyoldalban fekszik. A lent levő utczák szépek és jó benyomást gyakorolnak a szemlélőre, míg a hegyoldalban levők rondák és oly szűkek, hogy ha két szemben levő háztulajdonos összeperel, amint mondják, kézzel foghatólag is magyarázzák egymásnak az igazságot. (Folyt. köv.) Jegyzőkönyve a magyarországi községi és körjegyzők országos központi egylete által az 1881. évi szeptember hó 21. napján Budapesten Pest Pilis-Solt- és Kis, Kunvármegye házának nagytermében tartott évi rendes közgyűlésének. (Folytatás.) A jutalmazott pályamű a pályázati feltételek szerint az országos központi jegyzői egylet tulajdona maradván, erre vonatkozólag az orsz. központi jegyűi egylet elnöke, Kuncze Imre, főjegyzője Vágó Ferencz, pénztárnoka Kovács Gyula és tiszteletbeli főjegyzője Barta László urakat a választmány felhatalmazandónak véleményezi a pályadíj kiutalványozása s kifizetésére, továbbá a műnek kinyomatása és a pályamű árának meghatározására és ezen mű terjesztése érdekében az általuk szüségeseknek tartandó czélravezető intézkedések korlátlan megtételére. A közgyűlés a felolvasott választmányi véleményt egész terjedelmében magáévá tette és elfogadta s határozatiig kimondotta, mikép a »Viribus unitis« jeligés pályaművet 300 frttal, a másik »Mi lenne az emberiségből, ha csak az küzdene, ki a siker bizonyosságát előre láthatná« czimü jeligés műnek az »Átnézet« czimü 111. részét pedig, mely az időszaki teendők nyilvántartására czélszerű és hasznos munka, 100 írttal jutalmazza azon megjegyzéssel, hogy az »Átnézet« czimü résznek az egylet tulajdonába leendő átbocsátása iránt szerző az elnökség által keressék fel, kijelentvén, mikép a jutalmazott »Viribus unitis« jeligés pályamunka az országos központi jegyzői egylet tulajdona leend, a választmány véleményéhez képest elnök, főjegyző, pénztárnok s tiszteletbeli főjegyző a pályadijak és jutalmak kiadására, a műnek kinyomatása s az eladási ár meghatározása s általában a mű terjesztése érdekében teendő intézkedések korlátlan megtételével megbizatnak. Ezek után a »Viribus unitis« jeligés levél a közgyűlés színe előtt felbontatván, abból szerzőkül Szegedi Albert Pest-Pilis-Solt-Kis-Kunmegye községi jegyzői egyletének számvizsgálója, ugyan azon megye váczi alsó járás jegyzői egyletnek II. jegyzője és Valkó községi jegyző és Jamriska Lajos, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun megye jegyzői egyletének IV. jegyzője, ugyanazon megye Vácz alsó-járási jegyzői egyletének I. Jegyzője s Iklád községi jegyző nevei tűntek ki, mely kijelentést a közgyűlés zajos éljenzések között vette tudomásul. Elnök Kuncze Imre felszólalt, miképp »Mi lenne az emberiségből, ha csak az küzdene, ki a siker bizonyosságát előre láthatná, a czimü jeligés levélke nem bontható fel, mert nem nyertes, hanem a pályázat eredménye közzé fog tétetni s a szerző intencziója szerint fog az elnökség a művel rendelkezni. Ezen felszólalás után szót kért Zsupánszky Lyubomér, Bácsmegye ó-sziváczi községi jegyző s a közgyűlés színe előtt kijelentette, mikép a nem nyertes pályaműnek a szerzője ő, s a részére megszavazott 100 frtnyi jutalomdíjat elfogadja és azt ünnepélyesen az országos jegyzői árvaház alapjára ajánlja fel, egyszersmind munkájának »Átnézet« czímű III. részét az országos központi jegyzői egylet tulajdonába, sőt szabad rendelkezésére bocsátja. Zsupánszky Lyubomirnak ezen élőszóval tett ünnepélyes nyilatkozatát a közgyűlés lelkesült éljenzések között köszönettel tudomásul vette, s Kovács Gyula egyleti pénztárnokot utasítani rendelte, mikép az országos árvaház alapra felajánlott 100 frtot az árvaházi alapról vezetett naplójában könyvelje el és megfelelő módon tovább kezelje. Mely végzés az érdekeltekkel jegyőkönyvi kivonatban közlendő lészen. XII. Olvastatott az 1886. évi közgyűlés 13. számú végzése folytán a megyei jegyzői egyleteknek véleményezésül kiadott s a földadó kataszter nyilvántartásáról szólló 1885. évi XXI. t. sz. végrehajtása tárgyában kelt miniszteri utasítás 9. §. módosiása iránt a komárommegyei jegyzői egylet részéről beadott indítványára vonatkozólag beérkezett jelentésekre hozott központi egyleti választmányi vélemény. Miután a komárom megyei jegyzői egylet elnöke Kiss Mór beadott indítványát a választmányi ülés tárgyalása folyamán visszavonta, a további tárgyalás szüksége is elesvén, a közgyűlés e kérdés felett napirendre tért. XIII. Olvastatott az elnökséghez a szabályszerű időben a gömör megyei jegyzői egylet részéről a községi és közjegyzők ügykezelésénél hiányzó s kívánatosnak bizonyult adónyomtatványok elfogadása iránt beadott indítvány felett hozott választmányi vélemény, mely szerint a választmány, tekintettel azon körülményre, hogy a jutalmazott pályaműben az ajánlott minták ben foglaltatnak, elfogadásra nem ajánlja. A közgyűlés a választmány véleményének elfogadásával az indítvány felett napirendre tért. XIV. Olvastatott ugyancsak a gömör megyei jegyzői egylet által a községi és körjegyzők és segédjegyzők életbiztosítási szövetkezetének létesítése iránt beadott indítvány felett mondott választmányi vélemény, mely szerint a kérdés felett a választmány napirendre térést indítva- Folytatása a mellékleten.