Borsod - Miskolci Értesítő, 1891 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1891-12-03 / 49. szám

ezelőtt 20 évvel; igaz, hogy nem is al­kalmatlankodtak sohasem. De ennek a közönyösségnek meg kell szűnni. Az önérzet parancsolja azt. Másrészről a kormánynak kell belátnia, hogy nagy igazságtalanságot követ el, midőn a vármegyei tisztviselőket annyira mellőzi. A városi tisztviselők is részesülnek bizonyos periódusokban, fizetésemelés­ben és pedig a kor- és a helyi viszonyok által követelt mértékben, csak a vár­megyeiek vannak kárhoztatva a tespe­­désre és a remény nélküli várakozásra. A közigazgatás államosításában fel­csillant egy kis remény a vármegyei tiszt­viselőkre nézve, legalább anyagi helyze­tük javulása tekintetében. Az is eltűnt, ki tudja mennyi időre ! Azt azonban nem lehet, nem szabad feltennünk, hogy a vármegyei tisztviselők fizetésjavításának sorsa a közigazgatás államosításához van kötve. Meg kell annak történnie a jelenlegi keretben is. A vármegyéknek és tisztviselőiknek együttesen kell felemelniük szavukat. Legyen Borsod vármegye közönsége az elsők között, melynek tisztviselői kü­lönbben bizonyára a legérdemesebbek közt is vannak, hogy felterjesztést intéz­zen a képviselőházhoz, hogy a vármegyék dotáczióit, főként a tisztviselők jobb ja­vadalmazása czéljából emelje fel. Jegyzőkönyv felvétetett a borsodmegyei gazdasági egyesület borászati szakosztályának 1891. évi november 24-én Miskolczon, a megyeháznál d. u. 3 órakor tartott gyűlésén. Jelen voltak: Dr. Szabó Gyula szak­osztály­elnök elnöklete alatt: Tresza István, Lo­­sonczy Jenő, Mészáros Bálint, Soltész János, Dobozy Dániel, Piskóty János, Berger Venczel, Mérten János, Pamlényi János, Patzauer Mór, Asztalos Ferencz, Sztarcz Tivadar, Csorba Sámuel és Biró Géza titkár. Elnök az összegyűlt tagokat üdvözölvén, a gyűlést megnyitja és kéri a bizottságot, hogy hallgassa meg a titkár által felolvasandó elnöki jelentést: Mélyen tisztelt szakosztály! Miután a szőlők telepítésének egy új ciklusa elé értünk , a­midőn az ősz hetti­tával e téreni működésünk jövő évi prog­­rammját már most kell megállapítanunk, sőt a területek kijelölését és a föld­forga­tást a kijelölendő helyeken meg is kell kezdetnünk; szükségesnek tartottam a mélyen tisztelt szakosztály támogatását ismét igénybe venni s e czélból az érdek­lődő tagokat jelen alkalomra összehívni. Mielőtt azonban az ezután végzendő teendők megbeszélésébe bocsátkoznánk, kötelességemnek tartom a szakosztálynak ez évben végzett működéséről, a rendel­kezésére bocsátott vessző és pénzkészlet mikénti felhasználásáról és jelenlegi álla­potáról jelentésemet a következőkben be­terjeszteni. 1. Méltóztatott tudomással bírni ar­ról, miszerint az elnökség a közgyűlés ha­tározatából kifolyólag és jóváhagyásával az alapító tagok írásban beküldött bele­egyezésével, a befizetett alapítványi tő­kéből Miskolczon a szentpéteri kapu mel­lett egy központi szőlőtelep czéljaira 11 katasztrális hold földet vásárolt 3500 írt­tal, a­mit ki is fizetett. 2. Ugyancsak a szakosztály határo­zatából és jóváhagyása reményében meg­vásároltam tekintetes Bizony Tamás úrtól 400 írttal egy a telep közvetlen szom­szédságában levő nagy borházat és pin­­czét , mely borháznak hátulsó részét a munkavezető lakásául át is alakítottam. Az egyesület úgy is szándékozott oda egy pásztorházat építeni, a­mit ennél jobb helyre úgy sem tehettünk volna, a­mi ennél kevesebbe úgy sem került volna, de még azon esetben is sem ajtó helyi­ségünk, — a­mely czélra a fűthető borház most nagyszerűen alkalmazható, — sem pedig a vesszőnk eltartására pinczénk nem lett volna. — Azt hiszem tehát, hogy ezen pincze megvásárlásával én az egye­sületnek előnyére jártam el és bizton re­mélhetem ezen eljárásom jóváhagyását, mely esetben csak az lenne az elhatáro­zandó, hogy a pinczének mint ingatlan vagyonnak a vételára az alaptőkének vagy a megyétől kapott beruházási tőkének h­assék-e számlájára? Szerény vélemé­nyem szerint, miután a pincze az egyesü­let ingatlan vagyonát gyarapítja, az alap­tőkéből lenne fedezendő annál is inkább, miután a beruházások czéljából rendel­kezésünkre bocsátott 3000 főt ezen összeg kiadása nélkül is az utolsó krajczárig igénybe fog vétetni. 3. A telep megvásároltatván, abból 5 hold, a gyökereztető telepen pedig 2700 □-öt még a tavaszon megforgattatok és beültettetek. 4. A szakosztály nem csak a köz­pontban, de ezenkívül az alább kimuta­tandó községekben is létesített közös ves­­­­sző termelő telepeket. A szőlő telepekhez szükséges vessző készletet a következő helyekről vettük be a szentpéteri filoxera részvénytársaságtól 15000 sima kevert ripáriát, Bánhorváti egyháztól is 1500 sima ripáriát, Tárd községétől 1000 Jan­­quer, 1000 Herbemontot, 200 Canadát. (gőz- és egyleti élet. Hirdetmény. Miskolcz rendezett tanácsú város helypénz szedési joga az 1892. évi junius 1-től számított három évi időtartamra 1. évi deczember hó 15-ik napján délelőtt 10 órakor a polgármesteri hiva­talban tartandó nyilvános árverésen bérbe fog adatni. Kikiáltási ár évi 16.000 forint. Miskolcz városában 5 országos vásár, 12 havi baromvásár, s minden héten két heti vásár van. Ezen kívül a helypénz egyes napokon is szedhető és a bérlet tárgyát a bérkocsisok, sze­keresek által fizetendő helypénz is képezi. A szóbeli árverés megkezdéséig a kikiáltási ár 10%-val ellátott írásbeli zárt ajánlatok is el­fogadtatnak Ezen ajánlatban kiteendő a meg­ígért öszszeg betűvel és számmal és hogy árverese a feltételeket ismeri és azokat elfogadja. Az árverési feltételek a közigazgatási irodá­ban megtekinthetők. Miskolcz, 1891. évi november 24. A városi tanács Soltész Nagy Kálmán kir. tanácsos polgármester. Hirdetmény. Az egyenes adók 1992. évre vonatkozó­­ kivetésének megindítása tárgyában a nm. m. k. pénzügyminiszter ur által 66881­89. sz. a. kibo­­csájtott rendeletben a munkaterv megállapítása mellett a vallomási ívek beadását bizonyos ha­táridőhöz köti és pedig : 1891. decz. hó 31-i­g b­e­va­lt­a­n­d­ó­k : a keresetadók 111. és IV. osztálya, a tőke­ kamat és járadék adó alá tar­tozó jövedelmek, továbbá az általá­nos jövedelmi pótadó kivetésénél tekintetbe veendő adósági kamat összegek. Minthogy azonban a III. oszt. kereset adó is a múlt 1890. évben 3 évre vettetett ki, magá­tól értetik, hogy azoknak, kik már a múlt 1890. és a I. 1891. évben ezen adónemmel megvoltak róva és ezen üzlet vagy foglalkozás, melynek alapján megrovattak, évközben változást nem szenvedett, újabb vallomást adni nem szükséges. Ellenben mindazok, a kik a 1. 1891 év­ben teljesített pótkirovás eszközlése óta a III. oszt. kér. adó alá tartozó üzletet nyitottak, vagy foglalkozást kezdettek, vagy előbbi üzletükkel felhagytak, s ezt mindeddig az illető helyen be­­nem jelentették, — kötelesek a fent kitett határ­idő alatt, a törvényes következmények terhe mellett az erre vonatkozó bejelentést megtenni, illetőleg szabályszerű vallomást benyújtani. Az általános jövedelmi pótadó kivetésénél tekintetbe veendő kamat­teher vallomásokban előforduló oly kölcsönökre nézve, melyeket a vallomást tevő adózó pénzintézetekből vett fel, a vallomás «jegyzet» rovatában kitüntetendő az összeg, mely az eredetileg kölcsönvett és bizo­nyos évek alatt törlesztendő tőke összeg után a kötvényben megállapított kamatláb szerint ka­mat gyanánt egy évre esik. A bevallásra szolgáló nyom­tatvány alólirt hivatalnál dij nélkül kapható és a hivatalos órák alatt ugyanott beadható. Miskolcz, 1891. nov. 30-án. Miskolcz város adópénztári hivatala. Meghivó. A borsodi orvos-gyógyszerész egylet f. hó 7-én d. u. 5 órakor a szokott helyiségben rendes havi ülést tart, melyre az egylet t. tagjait meg­hívom. Tárgysorozat: 1. Dr. Soltész Károly értekezése a d.-győri vasgyártelepen előfordult »trichinonis« kórese­tekről. 2. A közigazgatási orvosok szakosztályá­nak alakítása feletti határozat­hozatal. 3. A havi körjárat megbeszélése. 4. Bizottságok kiküldése. Miskolcz, 1891. év decz. hó 1. Dr. Markó László, egyleti elnök, helybeli és vegyes ti­rek. * Főispáni vizsgáltait Báró Vay Béla fő­ispán ur ő mél­tsága a szolgabirói hivataloknál immár befejezte. A múlt héten a miskolczi és edelényi szolgabirói hivatalokat tegnap pedig Miskolcz városa hivatalait vizsgálta meg. Mind­enütt kielégítő rendet és ügykezelést talált. * A nemzeti párt Miskolczon Azon nagy­szabású politikai actiónak, melyet a nemzeti párt a jövő választásokra készít, egyik mozzanata, a múlt vasárnap folyt le városunkban. Egyik moz­zanata volt ez mint mondánk ama szélesebb körű cselekvésnek, melyet valószínűleg még több is követ, de nem tervezetében, sem következmé­nyeiben nem az utolsó, a­mint azt a vasárnapi értekezlet külsőségeiből s a nemzeti párt vezéré­nek kijelentéséből ki­vehettük. A­mint lapunk múlt számában is jeleztünk, az érdeklődés váro­sunkban nagy volt e mozgalom iránt, de főként a gróf Apponyi személye iránt, kinek nagy szel­leme sugarait közelről érezni, s­őt a páratlan szónokot hallgatni, valljuk meg az igazat, párt­különbség nélkül mindenki óhajtotta. Ez el­végre olyan kívánság, mely a nagy szellemek iránt önként nyilatkozik, a melyet párt kötelé­kek által lenyűgözni nem lehet, a melyet eltit­kolni gyerekségnek látszik. Csakhogy — és ezt mindenek előtt konstatálnunk kell — városunk közönségénél még vasárnap reggel is nagy volt a bizonytalanság: várjon az értekezletre lehet-e, avagy illik-e felmenni azoknak a kik oda meg­­hiva nem voltak. Mert Miskolczon sem falragasz, sem magán meghívó útján nem lett meghiva senki, s még maguk a nemzeti párt tagjai is bi­zonytalanságban voltak a felől. Hiszen a dolog természetében fekszik, hogy egy ilyen politikai gyülekezésben való részvétel mindenkire nézve szabad, de denique ez a kétely felmerült, s tartotta magát az utolsó pillanatig, sőt még most sincs megmagyarázva, hogy legalább Mis­kolczon miért nem hirdette ki a nemzeti párt az ő szándékát falragaszok útján is. A fennebbieket ily kiváló súlylyal azért érintjük lapunkban, mert erre reflexiót sem a fővárosi, sem a helyi

Next