Borsod - Miskolci Értesítő, 1891 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1891-03-26 / 13. szám
. Pályázati hirdetmény, kr. 1891. Münszter József leköszönése folytán Noszvaj községben üresedésbe jött jegyzői állásra pályázat nyittatik, s annak választás utján leendő betöltésére határidőül Noszvaj község házához a I. 1891. év áprilió 22-ik napjának délelőtt 10 óráját tűzöm ki. Ezen állás javadalmazása : szabad lakás, 5 hold 834 f-es szántóföld haszonélvezete, 400 frt évi fizetés, 54 frt fa-, 40 frt utazási- és 30 frt irodai átalány, valamint a magánmunkálatokért szabályrendeletileg megállapított díjak. Felhivatnak mindazok, kik ezen állást elnyerni óhajtják, hogy az 1883. évi I. t. ez. 6-ik §-a és az 1886. XXII. t. ez. 73. és 74. §-ai értelmében felszerelt, s eddigi alkalmazásukat, erkölcsi és társadalmi magaviseletüket igazoló okmányokkal is támogatott kérvényüket hozzám. 1891. évi április 19-ig adják be. M.-Kövesden, 1891. márczius 22. Gaszner Gyula, főszolgabíró. —— ^ ‘ Borsodvármegye alispánjától. Hl. rövi. Hirdetmény. Borsodvármegye közigazgatási bizottságának 1891. évi február hó 16-án 159. sz. a. kelt határozata folytán a vármegye területén levő törvényhatósági közutakon az 1891. és 1892. években előforduló műtárgy helyreállítási munkálatoknak (kivévén a 25 méteres avagy ezenfelüli műtárgyakat) egység árak melletti biztosítása czéljából az 1891. évi április 20-ik napjának délelőtti 10 órájára a vármegyei alispáni helyiségben tartandó zárt ajánlati versenytárgyalás hirdettetik. Versenyezni óhajtók felhivatnak, hogy a fentebbi munkálatok végrehajtásának elvállalására vonatkozó és kellő bánatpénzzel ellátott ajánlataikat a kitűzendő nap délelőtti 10 órájáig a nevezett alispáni hivatalhoz annyival inkább igyekezzenek beadni, mivel a később érkezettek figyelembe nem fognak vétetni. Ajánlatok benyújthatók az egész vármegye területén előforduló műtárgy építésekre vagy javításokra vonatkozólag, benyújthatók továbbá minden egyes szolgabirói járásra vonatkozólag is, első esetben az ajánlat mellé 2000 forint bánatpénz csatolandó, utóbbi esetben minden egyes szolgabirói járás területére vonatkozó ajánlatokhoz 500—500 frt csatolandó. Az ajánlatokban számmal és betűvel tisztán kiírandó azon egység ár, amely mellett vállalkozni óhajtott, illetőleg számmal és betűvel kiírandó azon százalék, melyet vállalkozó az egységárakból elenged. Jelen vállalatra vonatkozó műszaki művelet és részletes feltételek, a rendes hivatalos órák alatt a borsodvármegyei m. kir. államépítészeti hivatalnál betekinthetők. Miskolcz, 1891. évi márcz. 4-én. Melczer Gyula, alispán. Mi volna a tanügy felvirágzásának a legfőbb motívuma? E lap 11-ik számában egy czikk jelent meg, mely »A néptanítókról és jövőjükről« szólva, igen talpraesetten s a tanügy és a tanítók helyzetét igen reálisan s helyes felfogással tárgyalta. Ezen csakugyan »a szeget fején találó« czikk birt engemet, mint az érdekelt testületnek egyik igénytelen tagját arra, hogy a dolog érdeméhez, vagyis ahhoz: » Mi volna a tanügy felvirágzásának a legfőbb motívuma,« a tek. szerkesztő úr engedelmével, hozzászóljak. Fizikai törvény, hogy az erőnek, az általa véghezviendő munkával arányban kell állnia, hogy nagy munka véghez vitelére nagy erő kell. Szerény véleményem szerint aki helyesen tud gondolkozni, s ítélni, nem tarthatja csekélynek a tanítók elé kitűzött feladatot, különösen a magyarországi tanítókét nem, a kinkek rendes s magában véve is elég horderővel biró teendőik, — a népnevelés mellett még külön s nem kevésbé fontos specziális teendőik is vannak, melyek egyikéről koszorús költőnk Jókai azt mondta, hogy: »Magyarországot még egyszer meg kell hódítani, s ez a hadviselés (feladat) a néptanítókra vár . És ha tekintetbe vesszük azt, hogy nálunk az a haladás, amely a tanügy terén észlelhető, úgyszólván csak az utolsó pár évtizednek köszönhető, mert csak azóta van rendezettebb tanügyünk, úgy igen meg lehetünk az eredménynyel elégedve, mert ha egészen utól nem értük is, de már is megközelítettük azokat a nemzeteket, amelyek a kultúra és közoktatásügy vezérnépeinek tartatnak De ha azt akarjuk — pedig akarnunk kell,— hogy iskolaügyünk ne csak megközelítse a kultúra vezérnépeinek iskolaügyét, hanem azzal egy színvonalon álljon ; ebből igen természetszerűen következik az, hogy a népnevelők munkáját is úgy kell méltányolnunk, mint azt a nevezett nemzetek méltányolják. Mindaddig, amíg 300 frtos fizetésekkel boldogítjuk — vagyis inkább boldogtalanjuk tanítóinkat, — megengedem, hogy vannak itt-ott kivételes jobb dotatiójú tanítói állomások is, de ezek csak kivételek; de viszont vannak még olyanok is, ahol a 300 frt. is csak a papíron van meg — igazság szerint nem várhatunk azoktól teendőikben nagyobb lelkesedést, sőt eszükbe juttatjuk azt a régi közmondást: »Quem dit odere stb.« ami bizony nem fokozza a tanítói lelkesedést és önérzetet, ami pedig minden nagyobb feladat sikerének előföltétele, sőt nélkülözhetlen kelléke. Vannak némelyek, akik a tanítóképzés színvonalának emelését sürgetik, azt hívén, hogy akkor minden renden lesz, hogy az által emelkedni fog a tanítás eredménye. De azok nem ismerik a helyzetet s annak okait kellőleg, mert ha ismernék, tudniok kellene, mert hisz ez önként következik, hogy minél magasabb színvonalú a tanítóképzés, annál nagyobb igényekkel kerülnek ki onnan a tanítók, annál elégedetlenebbek lesznek helyzetükkel, annál kevésbé fognak lelkesedni hivatásukért s helyzetökkel való elégedetlenségüket természetesen a tanügy sínyli meg. Feltéve, hogy akad valaki, aki nyomorúsággal kecsegtető hivatalra még a mostaninál magasabb qualifikáció mellett ráadja fejét. Mintha a mostani tanító nemzedék elégtelen kiképzésén múlna a dolog. Aki így vélekedik, az elárulja, hogy ez ügyben járatlan. Nem az az akadálya uraim a tanügy felelvirágoztatásának, hanem a tanítói fizetések elégedetlen, nyomorúságos volta. Hiába ég szent tűz — a lelkesedés tüze — a tanítóképzőből kikerült tanítójelöltben, hiába igyekszik arra, hogy hivatalában a lelkesedés e nemes tüzét mindvégig megtartsa, mert annyi felől, oly gyakran megkísértik azt eloltani, hogy ugyancsak nem közönséges embernek kell lennie, hogy azt egészen kialudni ne engedje. Hogy a leghatalmasabb tűzoltó a hotátió nyomorúságos voltában keresendő, az kétséget nem szenved. Pedig a tanítónak napról-napra nagyobb lelkesedésre, buzgalomra van szüksége, mert hova tovább több követeltetik tőle. Manap nem csupán iskolamester többé a tanító, aki azzal elvégezné kötelességét, ha tanítványaival az előírt s az életben szükséges ismereteket elsajátítja ; ő neki az iskolán kívül napról napra nagyobb hivatása van, mert neki a felnőtteket is kell oktatni, olvasóköröket, népkönyvtárakat létesíteni, azokat vezetni; tőle kívántatik, hogy őrködjék a nép erkölcsei felett, alapítson ifjúsági egyesületeket stb. A tanító újabb teendői közé tartozik továbbá, hogy a népet méhészkedés, kertészet stb. által anyagilag is emelje, illetőleg ezekre megtanítsa s a nép boldogulhatását ezáltal is elősegítse. Nem mondom, hogy ezekben lehetetlen vagy jogtalan dolgok követeltetnének, nagyobb erkölcsi és anyagi elismerés feltétele mellett, de kétségtelen, hogy, ha a tanító mindezen követelményeknek eleget tesz, akkor valóban az önmagát emésztő gyertya feladatát teljesíti, miáltal méltán megérdemli — nagyobb anyagi elismerés mellett, — nemcsak a néptanító, de népboldogító nevet is. De hála úgy látszik, derengeni kezd a tanítók láthatára. Gróf Csáky közoktügyi ministerrel szivárvány jelent meg a tanítók egén. Eddigi tettei s nyilatkozatai azt tanúsítják, hogy csakugyan arra hivatott kézbe került a közoktatásügyi ministeri tárcza, aki nemcsak elég érzékkel bír a tanügy akadályainak felismerésében, de egyszersmind elég akarattal és tetterővel rendelkezik azok elhárítására. Minisztersége óta nagy bizalommal kísérjük az ő bölcs intézkedéseit, melyeknek egyike kétségkívül a tanügy felvirágzásának legnagyobb emeltyűje lesz, a tanítói fizetések rendezése. Adja Isten! hogy erre is mielőbb rá kerüljön a sor, ennek viszonzásául a magyar tanítók sem maradnak adósok s megmutatják, hogy mire képesek. Ez az intézkedés lesz hivatva megvalósulásra segíteni nagy Széchenyink azon látnoki mondatát, hogy: »Magyarország nem volt, hanem lesz « Adja Isten, hogy úgy legyen! Szabó Endre, néptanító. (Köz- és egyleti élet. Meghívó. Miskolcz város képviselő testülete részéről f. hó 26-án d. e. 9 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésre a t. képviselő urakat tisztelettel mehivom. Miskolcz 1891. márczius hó 21-én Soltész Nagy Kálmán, polgármester. A közgyűlés tárgyai: 1. Az Újvilág utczán levő házhelyek eladási ügye. 2. A Kossuth utczai volt katonai fogház eladása. 3. Előterjesztés a búzatéri volt sóház felépitményének kisajátítása iránt. 4. A papmalom megvételének tárgyalása. 5. Előterjesztés a 1. évben teljesítendő kövezési és útműveletek tárgyában. 6. A helypénz szedési árszabály módosítása. 7. A közegészségi és tisztasági szabályrendelet módosítása. 8. A polgári iskola igazgatóságának kérelme az országos tornaversenyben résztvevő tanulók segélyezése iránt.