Borsod - Miskolci Értesítő, 1893 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-05 / 1. szám
A kölcsön visszafizetés módozata tekintetében egyébiránt a kölcsönben részesültek, külön utasítást veendnek. A kötelező nyilatkozatot aláírja a kölcsönben részesült és ha van, a neje is; szükséges továbbá, hogy a kötelező nyilatkozatot a községi elöljáróság két tagja is (jegyző, bíró) mint tanú aláírja és azt a község pecsétjével is megerősítse. A méhtenyésztésben való nem tökéletes járatosság ne szolgáljon akadályul a folyamodásnál, mert intézkedve van, hogy a kerületi méhészeti vándortanitó a kölcsönben részesülteket a méhészet elmálelt és gyakorlati ismereteibe bevezesse. Régtől fogva hangoztatom már azt, hogy a méhtenyésztés ütése a tanítóknak második kenyere. Szép és méltó foglalkozás az, mely őt hivatásában nem gátolja s a mellett, hogy nemesen foglalkoztatja, nem megvetendő jövedelmet is nyújt neki. Ama számos példa után, melyet e tekintetben az élet lépten-nyomon elénk tár, fölöslegesnek tartom hazánk ügybuzgó tanítói karát lelkesíteni és biztatni a méhészet űzésére. Használják fel az alkalmat, lendítsenek a maguk ügyén, mert a közmondás szerint: Segíts magadon, és az isten is megsegít. Buziás, (Temesmegye) 1892. november. Grand Miklós, s. 7c., méhész felügyelő. A másolat hiteléül: Mészöly, s. k., igazgató. 38. szán: Borsodvármegye igazoló választmáai.1892. nya elnökétől. Az 1892. évi deczember hó 5-én Ábrányiján, Edelényben, Harsányban és Bogácson megtartott megyebizottsági tagsági választások ellen felszólamlási kérvények adatván be, ezek elbírálása végett a vármegyei igazoló választmány e folyó január hó 6-án Miskolczon, a vármegyei hivatalos helyiségben ülést fog tartani. Ami is ezennel közhírré tétetik. Miskolcz, 1893. január 3. Kun István, választmányi elnök. Nem hivatalos rész. Kilátások. Újévkor a többek közt mindig elő szoktunk állani valami különös kívánsággal; olyannal, a mely kezünk ügyében nem fekszik, mely valami nagy, alapos változást kíván, vagy épen csodaszerül. Majd azt óhajtjuk, hogy betegség által tönkre tett testünk hirtelen meggyógyuljon, majd arra vágyódunk, hogy jólétben, boldogságban valami kívánatos helyzetbe jussunk stb. Mind e kívánságok az emberi természetben rejlenek és természetszerűen jön ki, hogy e kívánságokat az újévvel hozzuk kapcsolatba, mint amely időpont az emberi elme által részekre osztott végtelen időnek egyik nevezetes határköve, amelyhez mi egyúttal azt a fogalmat kötjük, hogy e határkőnél valaminek okvetlen változni kell. Hazánk politikai és társadalmi életében talán sohasem hangzott fel erősebben egy kívánság, jobban mondva: egy meggyőződésszerű kijelentés, hogy t. i. az újévnek a demokráczia fejlődésében és a szabadelvű eszmék győzelmében nagy haladást kell tennie. E meggyőződés biztosítékául több jelenséget és tényt hoznak fel, hogy annál erősebb legyen a remény a jövőben. így például hazánk politikai életében a demokráczia nagy győzelmének tekintik kormányunk élére egy oly férfiúnak állítását, aki nem születésénél fogva, hanem tehetsége és jelleme által jutott oda s ebből az következtetik, hogy a ránk következő újévben a demokratikus és liberális eszmék óriási léptekkel fognak azon magaslat felé haladni, hol az általános emberi egyenlőséggel együtt él és uralkodik a legnagyobb emberi boldogság és megelégedés. Mi ezelőre azonban azt mondjuk, miszerint sajnos, hogy mindez csak egy újévi óhajtás. Vajha úgy lenne, de félünk tőle, sőt a történelem logikájának támogatása mellett esküt mernénk reá tenni, hogy nem úgy lesz. Nem veszik észre amaz utópikus gondolkozók, hogy félszázad óta nem történt erősebb visszahatás sem állami, sem társadalmi, sem egyházi téren, az abszolutisztikus, arisztokratikus és konzervatív irány felé, mint a XIX. század utolsó évtizedének két első esztendejében! Az európai államok helyzetét mindenki ismeri, nem szükséges példákat idézni. Társadalmunkban a jogtalan és alap nélküli megkülönböztetés alacsony korszakát éljük, ahol a valódi önérzet fut a társadalmi érintkezés elől, nehogy lépten-nyomon szégyen érje. Egyházi téren a hierarchikus középkor felé való visszatérítés törekvése sohasem nyilatkozott olyan merészen, mint épen az elmúlt esztendőben. És mégis sokan a biztos teljesülés reményét kötik a beállott újévhez, hogy ez meghozza a demokráczia győzedelmét. Messze van még az ! És csak az hozhatja közelebb az óhajtott jövőt, az bátoríthat hitünkben, hogy a demokráczia előbb utóbb győzedelmeskedni fog, ha valódi művelt és igazán szabadelvű gondolkozásu emberek összetartva, homlokot vetnek a konzervativizmusnak s azt kérlelhetlenül üldözik és leleplezik. Ily esetben lehet csak joga reményt fűzni az újév fordulatához az emberi jogokért küzdőjének, másként még évek hosszú során hantja alá temeti reményeinket az elmúló idő. Köz- és egyleti élet. Nyilvános köszönet. A miskolczi önkéntes tűzoltó egylet részére újabban a következő adományok folytak be: Ngos Horváth Lajos 100 frt, Dr. Csáthy Szabó István, Weidlich Pál, Mikuleczky István 10—10 frt; Dr. Kurcz Jakab, Mázer Lajos és Dick Mór 5—5 frt s Kompolty János úr részéről 1 frt 40 kr., továbbá a fizetéses tőzoltók nyugdijegylete javára; Tek. Kun Kálmán 50 frt s Mayer Rezső úr részéről 5 frt. Fogadják alólirott egylet parancsnokságának kegyes adományaikért hála teljes köszöneté nyilvánítását. Miskolcz, 1892. deczember hó 31. A miskolczi önk. tűzoltó egylet parancsnoksága. Hirdetmény. A városi tanácsnak 9209 892. sz. a. végzésével a város tulajdonát képező közvetlen a göröri vaspálya udvar mellett fekvő mintegy fél holdat tevő terület, mely rakodó helyiségnek igen alkalmatos s eddig is annak használtatott, jövő 1893. január 1-től árverés utjáni bérbeadása elrendeltetvén, annak eszközlésével alólirott bizatott meg. Annálfogva ezen árverés határidejéül 1893. évi január hó 10. napja délelőtti 10 óráját, hivatali helyiségemben Széchenyi-utcza 59. sz. alatt kötüzöm, mely alkalomra ezen földterületet netalán kibérleni óhajtókat jelen hirdetmény utján meghívom. Miskolcz, 1892. deczember 18. Ballaghy Béla, első tanácsnok, helybeli és vegyes hírek. “Vármegyei közgyűlés. December 30-án rendkívüli közgyűlés volt a vármegyénél, melyet a miskolczi szesz-italmérési jog bérbeadása ellen beadott fellebbezések tettek szükségessé. Neuman Sámuel miskolczi polgár ugyanis fellebbezést adott be a városi képviselő testület azon intézkedése ellen, miszerint az italmérési jogot kiadta a Grünfeld cégnek albérletbe évi 72 ezer forint bérért, holott Lövy Ferencz jászapáti vállalkozó azért 3 ezer forinttal többet ígért évenként. Ugyanazon városi határozatot Lövy Ferencz is megfellebbezte. Mindkét fellebbezésben főként azon körülmények voltak megtámadva, hogy a városi képviselő testület határozata hozatalánál olyanok is szavaztak a teremben, akik a képviselő testületnek nem tagjai, s hogy a szavazás egyszerű felállással ejtetett meg, amely nem volt biztos eredmény , érdemileg pedig azért volt szabálytalan a bérbeadás, mert arra a városnak nyilvános árverést kellett volna kitűznie. A kérdés annyira érdekes volt, hogy a miskolci városi megyei bizottsági tagokon kívül még vidékről is számosan jöttek be a kérdés eldöntésében részt venni. Számosan és hévvel védték a városi képviselő testület álláspontját, de viszont többen erősen is ostromolták azt. A városi álláspont mellett főindokul felhozatott, hogy a szavazás szabálytalanságát s azt, hogy abban jogosulatlan egyének vettek volna részt, semmi sem bizonyítja. Az egy légből kapott állítás, melyet az elnöklő polgármester igazságszeretete, elnöki tapintata és részrehajlatlansága érdekében vissza kell utasítani. A nyilvános árverést a jelen esetben a törvény nem parancsolja. De főképen azért kellett a Grünfeld czégnek, bár mint olcsóbb ajánlattevőnek a bérletet odaadni, mert az ő humánus eljárását a korcsmárosok és a közönséggel szemben már 9 év tapasztalata bizonyítja, holott egy idegen s a város polgárainak érdekére mit se hajtó bérlő könnyen és valószínűleg módokat talált volna magának, hogy a nagy bérösszeget irgalmatlan sarcolás által vegye be. A felszóllalók között leghelyesebb álláspontja volt nézetünk szerint Lichtenstein Józsefnek, aki azt ajánlotta, hogy utasíttassék a város, miszerint a bérletet 75 ezer forintért akár egyik, akár másik ajánlattevővel kösse meg, mert 3000 forint évi többlet egy ilyen város életében, mint Miskolcz, sem kicsinység s ha van, aki azt megadja, ál lokálpatiotizmusból eldobni nem szabad és pedig annyival kevésbé nem, mert nem áll az, hogy az idegen bérlő megnyúzná a korcsmárosokat és a polgárságot, mert mindezek törvény által a legszabatosabban védve vannak. Az állandó választmányi üléssel együtt több mint három óráig tartó vitának ez elnöklő alispán név szerinti szavazás elrendelésével vetett véget, amelynek következtében 36 szavazattal 8 ellenében a városi képviselő testület határozata helyben hagyatott. * Városi közgyűlés tartatott a múlt év utolsó napján, amelyen az elnöklő polgármester mindenek előtt kifejezte részvétét Dr. Ernst Péter képviselő testületi tag elhunyta felett. Majd felolvastattak a vármegye határozatai az árukioszkok felállítása, az alsó malom kisajátítása és az italmérési jog bérbeadása felett hozott városi határozatok jóváhagyása tárgyában. — Pataky Sándor rendőrfőkapitány írásban benyújtván végleges lemondását, búcsút vesz a képviselő testülettől, mely utóbbi aztán a polgármester indítványára jegyzőkönyvileg fejezte ki elismerését a 8 éven át lelkiismeretes buzgósággal működő tisztviselőnek. Ezután felolvastatott főispán úr ő méltóságának azon értesítése, hogy a rendőrfőkapitányi állásra Lukács Bélát nevezte ki. A polgármester bemutatta őt a képviselőtestületnek, ki az esküt nyomban le is tette s rövid programszerű beszédben ajánlotta magát a képviselőtestület és polgárság bizalmába és pártfogásába. * Újévi tisztelgések. Újév első napján a tisztelgéseknek bevett társadalmi szokása folytán most is erősen hullámzott a közönség egyes társadalmi előkelőink termeiben, így Melczer Gyula alispánnál a vármegyei tisztikaron kívül számosan voltak üdvözletüket kifejezni. Kun Bertalan ref. püspököt az egyháztanács tagjai, a gymnasiumi tanári kar, Soltész N. Kálmán polgármestert Folytatásai mellékleten.