Borsod - Miskolci Értesítő, 1897 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-06 / 1. szám

Tőkekamat és járadékadó tárgyát képezi mindazon vagyon, mely a föld,­ ház és kereset­adó, valamint a nyilvános számadásra kötele­zett vállalatok és egyletek adója által közvetve vagy közvetlenül nem érintetik, képezik jele­sül : mindazon kamatok, osztalékok és jutaléok, melyeket az ország valamelyik lakosa (egyén vagy erkölcsi személy) a következő jövedelem forrásokból úgymint: a) bel- vagy külföldről folyó életjára­dékokból, özvegyi ellátásból vagy rokonsági évi járadékból; b) kézi vagy jelzálogra biztosított vagy egyszerű adóslevelekre, váltókra vagy bármin­emű kötvényekre, bel- vagy külföldön adott, továbbá hitbizományi, családi és alapítványi tőkékből; c) belföldi földbirtokkal összekötött, a föl­dadó tárgyát nem képező dologi jogosítvá­nyokból ; d) külföldön fek­vő föld- vagy házbirtok­ból, ipari, kereskedelmi, s bármi nevezet alatt értendő külföldi részvényekből; e) az állam vagy f) törvényhatóságok által kibocsátott s külön törvények által adómentesség kedvez­ményében nem részesített kötvényekből húz; végre g) a hitelüzlettel foglalkozó, s alapsza­bályaik értelmében pénzbetétek átvételére jo­gosított pénzintézeteknél továbbá takarékpénz­táraknál és mindazon intézeteknél, melyekkel takarékpénztári üzlet­ van összekötve, utalvá­nyok, betét könyvek és egyébb betét okmá­nyok vagy folyó­számla mellett gyümölcsözés végett el­helyezett tőkékből folyó jövedelem. A tőkekamat- és járadékadó az adóévet megelőző évben élvezett kamat- és járadék jövedelem után lévén kivetendő, az 1897. évi adóztatás alá az 1896. évben élvezett kamat­­járadékjövedelem vallandó be. A tőkekamat és járadékadó az adóköte­les félállandó tartózkodási helyén vetetik ki. A tőkekamat- és járadékadó alá tar­tozó jövedelem eltitkolásának vagy valótlan bemondásának bírsága 1­8 annyi, mint az az adóösszeg, melylyel a kincstár megkárosítatott. Kárösszegnek vétetik az az öszszeg, melyet a közadók kivetésére a törvény szerint illetékes közegek (hatóságok) jogérvényesen megállapí­tottak. Ha ez összeg nem tudatik, a birság 1­­ 500 forint. Kelt Miskolczon, 1996. decz. 15. M. kir. pénzügyigazgatóság. Folytatása a mellékleten. helybeli és vegyes hírek. * Kérelem! Vármegyénk tollfor­gató embereihez , a lelkészekhez, taní­tókhoz, községi jegyzőkhöz, de egyálta­lán mindazokhoz, a­kik közügyeink iránt érdeklődéssel viseltetnek, fordulunk legelőször is ez új évben egy kérelem­mel. A­mint jelen számunkból is látszik lapunk beosztása s ezzel együtt előre láthatólag cselekvési köre és nagysága is megváltozott. Többet szentelhet a közügynek, s ha e részben támogand­­ják, azt nagyobb energiával is teheti mint eddig De — mint említénk, ehez csakugyan vármegyénk értelmiségének támogatása szükséges oly módon, hogy közügyekről s esetleg fennforgó aktuális kérdésekről az arra hivatottak lapunk­ban fejezzék ki nézeteiket. Lapunk min­den községben megjelenik, tehát leg­szélesebb körben van elterjedve, ennél­fogva legczélszerűbben közvetítheti a felvetett kérdéseket. Nézetünk szerint így lehet legalaposabban közérzületté emelni valamely óhajtást, s így lehet megérlelni és sorsát már előre biztosí­tani, mielőbb még az a döntő fórum elé került volna. Ha valamely köz­ségnek bizonyos irányban óhajtása van, forduljanak lapunkhoz, hogy a kérdést abban megvitassuk. Meggyőződésünk, hogy a vármegyei élet oly elevenséget nyer ez­által, s az ügyek a valódi köz­érdeknek annyira megfelelően nyernek majd megoldást, minőt az illetők nem is reméllenének. Felkérjük vármegyénk intelligenciáját, különösen, hogy a közsé­gükben előforduló nevezetesebb esemé­nyekről habár csak egy levelező lapocs­kán is bennünket mindannyiszor értesí­teni szíveskedjenek. * Újévi tisztelgések. A megnyílt új esz­tendő első napján a szokásos új­évi tisztelgések városunkban az idén is megtörténtek és pedig mint rendesen a nagyobb hivatali körök főnökei­­nél, egyházi személyeknél, s a közéletben neve­zetesebb állást elfoglaló egyéneknél, jóllehet, hogy az újév köszöntésének szép társadalmi szokása most már összeköttetés nélkül is felkeresik egy­mást, jó kivonataik kicserélése végett. Hivatalos tisztelgések voltak Borsodvármegyénél, a­hol a tisztikar mindenekelőtt Báró Vay Elemér főispán­nál jelent meg testületilég, a­hol Dr. Tarnay Gyula alispán fejezte ki mindnyájuk jó kivánatát. Majd az alispánhoz ment a tisztikar, a­hol Mol­nár Bertalan mondott üdvözlő beszédet. Azon kivül üdvözölte még a tisztkar Molnár Bertalan főjegyzőt is, s az árvaszék személyzete Losonczy Farkas Gusztáv elnököt. Kun Bertalan ref. püs­pöknél a tanári és tanítói kar külön-külön szin­tén testületileg tisztelegtek, s ezen kivül számo­san az egyház hívei közzül. Így történt Zelenka Pál ág. ev. püspöknél és Blazsejovszky Ferencz apátplébánosnál is. Testületi tisztelgések voltak még Ortvay Miksa törvényszéki elnöknél, Rad­­ványi István kamarai elnöknél, Görgey László üzletvezetőnél stb. Lichtenstein Józsefet mint a miskolczi szabadelvű párt elnökét ilyen minősé­gében szintén felkereste a pártnak egy díszes csa­pata Görgey László vezetése alatt. * Árvaszéki ügykezelés. Borsodvárme­­gye árvaszékénél — mint már írtuk - a­z. év első napjaival az árva ügyeknek új kezelési sza­bályai lépnek életbe. Hogy az átmenet mennél csekélyebb zökkenéssel járjon, vármegyénk alis­pánja megbízta Szepessy Béla árveszéki helyettes elnököt, hogy Heves várm­egye szabályrendeleté­nek (melynek szellemében készült a borsodme­­gyei) tanulmányozása végett Egerbe menjen, mi végből a nevezett elnök Egerbe el is utazott. * Kitüntetés. Városunk érdemes polgá­rának Dr. Szabó Gyulának egy újabb kitünteté­séről kell számot adnunk, mely őt legközelebb érte. II. Lipót belga király ugyanis a borterme­lés terén szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül és méltánylásául neki a Lipót rend nagy kereszt­jét adományozta. Szívünkből örülünk polgártár­sunk eme kitüntetésének, mely azonban annyiban természetesnek látszik, hogy ott a­hol szőlő­te­nyésztésről és bortermelésről van szó, valóban előtte alig vonható szóba az ó­világ területén. Ezt bizonyítja azon körülmény is, hogy a magas kitüntetések külföldről is felkeresik. * Sylvester est. Városunk helyőrségének tisztikara, mint már régi idő óta, az idén is ren­dezett egy Sylvester-estélyt és pedig talán sike­rültebben minden eddiginél. Annyi tény, hogy hasonló alkalomból a Seper szálloda nagyterme, még úgy tömve nem volt, mint az idén, daczára annak, hogy a rendezőség lényegesebben keve­sebb meghívót bocsátott ki most. Már 8 óra után mindjárt megteltek a terített asztalok. A katona­zenekar megkezdette néhány számból álló prog­­rammjának lejátszását. Keveset lehetett azonban belőle élvezni, mert persze sok ember nagy zaj­jal jár, főként ha vacsorás. Tíz óra tájban kezdő­dött a szokásos tombolajáték, mely az idén sok­kal gazdagabb volt, mint máskor a főnyeremény három is volt. Mire ezt bevégezték elérkezett az éjfél, a­midőn pillanatra elsötétültek a lámpák, majd mikor ismét fellángolt, minden ember be­lemerült az újévi gratuláczióba. Ekkor lépett a terem közepére Cronenbold altábornagy, hogy szokásos újévi üdvözlő szónoklatát elmondja, mely ezúttal szintén jelentőségteljesebb volt ed­digi beszédeinél. Tartalmánál és azon meleg hangnál fogva, melylyel mondva volt, egyaránt megragadta a hallgatókat, úgy hogy a lelkes él­jenzés alig akart lecsilapulni. Beszéde külömben körülbelül ez volt : „Köszönöm Önöknek, hogy, mint az előző években, úgy az idén is oly szép szám­ban keresték fel mulatságunkat. Szívből üd­vözlöm a helyőrség nevében az itt egybegyűlt díszes közönséget, első­sorban pedig báró Vay Vay Béla főrendiházi elei­ éle az ő excellen­­tiáját és méltóságos báró Vay Elemér főispán urat. — Ma egy esztendeje ilyenkor, a kato­nai zenekar harsonái adták a város tornyáról a lakosok tudtára, hogy Magyarország fenn­állásának ezredik évébe lép; ma ugyanezen év befejezését ünnepeljük. Kívánom, hogy a­milyen szép és sikerült volt a millennáris ün­nepély, mely ezeréves küzdelem és munka zárköve volt, oly dicsőséges és eredményekben gazdag legyen a második ezer év. Éltetem az itt megjelent közönséget, első­sorban báró Vay Béla és báró Vay Elemér urakat, továbbá Miskolcz város egész közönségét s kérem ad­ják át üdvözletemet a lakosságnak. Éljen­­“ Ekkor aztán tánczba fogott az ifjú rész, mely jó reggelig tartott. Hanem bár nem aka­runk vele senkinek sem ártani, nem mellőzhetjük azon megjegyzést, hogy a Seper-féle teremre na­gyon ráférne egy kis kiigazítás, bővítés, ahogy az asztaloktól felállottak, azoknak a­kik nem tánczoltak, nem volt többé maradásuk. A nagy­terem fal melletti asztalai mellett csak kevesen fértek, az előteremben szintén nem sokan és a mellett oly léghuzam és hideg uralkodott ottan, hogy alig lehetett kiállani. * Az „Otthon“ estélye. A­mit még ta­valy nem reméltünk, városunknak ez a legifjabb közművelődési egylete mind nagyobb jelentő­ségre emelkedik és hódít. Január 2-án tartotta az idén második estélyét a Seper szállodában, mely úgy terjedelemre, mint művészi tartalomra nézve a közművelődési egylet estélyeivel verekedett, sőt bizonyos tekintetben felül is múlta némelyiket. Pártoló és úgynevezett belső tagok, mely utóbbi­ak alatt, az írók, színészek és főként ez utóbbiak értendők, egyaránt nagy számmal voltak jelen, mikhez­ az estély kezdetén, úgy 10 óra tájban, Bulyovszky Gusztáv díszelnök néhány barátsá­gos üdvözlő szót intézett, mire az estély művészi részének szentelte érdeklődését az ott levő figyel­mes és hálás közönség. Először Galyassy Paula és Somló Emma léptek fel az emelvényre, amaz hegedű volt a kezébe, emez pedig zongorához ült s előadták Dankkt »Resignation« czimü he­gedű compositióját, s bizony nem ő rajtuk múlt hanem a tyúkültetőnek való zongorán, hogy nem olyan hatást ért el, a­minőt művészetüktől várni lehetett. Hanem annál nagyobb, mondhatni fenomenális hatást ért el Hrebenda Béláné Kom­­lóssy Ilona »Bál után« cz. monológjával. A pom­pás fogékony előadás nem is egyetlen nem is a legnagyobb érdeme, sokkal nagyobbak : az a ki­tűnő színezés, közvetlenség, a komikumnak iga­zán művészi kidomborítása, egyáltalán az a hév­­teli játék, melylyel a hallgatókat mindjobban ron­­vával ragadta, hogy közbe-közbe meleg, őszinte tapsokban tört ki, végre pedig tomboló zajjal fe­jezte ki lelkesedését. Azután Simándy Józsefné énekelt férje zonorakísérete mellett egy kis dalt kellemes hangon, csinosan. Meg is kellett újráz­­nia. Intra parenthezim megjegyezzük, hogy az énekdarabnál az a szokás és az is helyes, hogy a műsorra nem a költemény szerzőjének a nevét teszik ki csupán, hanem a dal szerzőjét. Majd Makó Aida szavalta »Keresem az Istent« cz. és utána Prokob Béla a »Gyáva« cz. költeményét; mindkettő nagyon jól de különösen az utóbbi érte el a különbben sötét tónusú műnek művészi előadásával nagy hatást. Végül Ixel Béla és Stein­­berger Dezső énekeltek egy alkalmi couplét. Azután a bohémok gondtalan vigságával roeg­­eredt a táncz s abban is volt gyönyörködni való elég annak a ki nem járta. * Dalestély. Koszorús daláregyletünk február havában fogja tartani farsangi dalestélyét a mire már is felhívjuk közönségünk figyelmét. Felhívjuk pedig azon jóakaratu figyelmeztetéssel hogy magas művészi néven álló, s a társadalm élet mozgalmaiban absolute nélkülözhetetlenné vált ezen egyletet közönségünk nagyobb párto­

Next