Borsod - Miskolci Értesítő, 1897 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-06 / 1. szám
Tőkekamat és járadékadó tárgyát képezi mindazon vagyon, mely a föld, ház és keresetadó, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója által közvetve vagy közvetlenül nem érintetik, képezik jelesül : mindazon kamatok, osztalékok és jutaléok, melyeket az ország valamelyik lakosa (egyén vagy erkölcsi személy) a következő jövedelem forrásokból úgymint: a) bel- vagy külföldről folyó életjáradékokból, özvegyi ellátásból vagy rokonsági évi járadékból; b) kézi vagy jelzálogra biztosított vagy egyszerű adóslevelekre, váltókra vagy bárminemű kötvényekre, bel- vagy külföldön adott, továbbá hitbizományi, családi és alapítványi tőkékből; c) belföldi földbirtokkal összekötött, a földadó tárgyát nem képező dologi jogosítványokból ; d) külföldön fekvő föld- vagy házbirtokból, ipari, kereskedelmi, s bármi nevezet alatt értendő külföldi részvényekből; e) az állam vagy f) törvényhatóságok által kibocsátott s külön törvények által adómentesség kedvezményében nem részesített kötvényekből húz; végre g) a hitelüzlettel foglalkozó, s alapszabályaik értelmében pénzbetétek átvételére jogosított pénzintézeteknél továbbá takarékpénztáraknál és mindazon intézeteknél, melyekkel takarékpénztári üzlet van összekötve, utalványok, betét könyvek és egyébb betét okmányok vagy folyószámla mellett gyümölcsözés végett elhelyezett tőkékből folyó jövedelem. A tőkekamat- és járadékadó az adóévet megelőző évben élvezett kamat- és járadék jövedelem után lévén kivetendő, az 1897. évi adóztatás alá az 1896. évben élvezett kamatjáradékjövedelem vallandó be. A tőkekamat és járadékadó az adóköteles félállandó tartózkodási helyén vetetik ki. A tőkekamat- és járadékadó alá tartozó jövedelem eltitkolásának vagy valótlan bemondásának bírsága 18 annyi, mint az az adóösszeg, melylyel a kincstár megkárosítatott. Kárösszegnek vétetik az az öszszeg, melyet a közadók kivetésére a törvény szerint illetékes közegek (hatóságok) jogérvényesen megállapítottak. Ha ez összeg nem tudatik, a birság 1 500 forint. Kelt Miskolczon, 1996. decz. 15. M. kir. pénzügyigazgatóság. Folytatása a mellékleten. helybeli és vegyes hírek. * Kérelem! Vármegyénk tollforgató embereihez , a lelkészekhez, tanítókhoz, községi jegyzőkhöz, de egyáltalán mindazokhoz, akik közügyeink iránt érdeklődéssel viseltetnek, fordulunk legelőször is ez új évben egy kérelemmel. Amint jelen számunkból is látszik lapunk beosztása s ezzel együtt előre láthatólag cselekvési köre és nagysága is megváltozott. Többet szentelhet a közügynek, s ha e részben támogandják, azt nagyobb energiával is teheti mint eddig De — mint említénk, ehez csakugyan vármegyénk értelmiségének támogatása szükséges oly módon, hogy közügyekről s esetleg fennforgó aktuális kérdésekről az arra hivatottak lapunkban fejezzék ki nézeteiket. Lapunk minden községben megjelenik, tehát legszélesebb körben van elterjedve, ennélfogva legczélszerűbben közvetítheti a felvetett kérdéseket. Nézetünk szerint így lehet legalaposabban közérzületté emelni valamely óhajtást, s így lehet megérlelni és sorsát már előre biztosítani, mielőbb még az a döntő fórum elé került volna. Ha valamely községnek bizonyos irányban óhajtása van, forduljanak lapunkhoz, hogy a kérdést abban megvitassuk. Meggyőződésünk, hogy a vármegyei élet oly elevenséget nyer ezáltal, s az ügyek a valódi közérdeknek annyira megfelelően nyernek majd megoldást, minőt az illetők nem is reméllenének. Felkérjük vármegyénk intelligenciáját, különösen, hogy a községükben előforduló nevezetesebb eseményekről habár csak egy levelező lapocskán is bennünket mindannyiszor értesíteni szíveskedjenek. * Újévi tisztelgések. A megnyílt új esztendő első napján a szokásos újévi tisztelgések városunkban az idén is megtörténtek és pedig mint rendesen a nagyobb hivatali körök főnökeinél, egyházi személyeknél, s a közéletben nevezetesebb állást elfoglaló egyéneknél, jóllehet, hogy az újév köszöntésének szép társadalmi szokása most már összeköttetés nélkül is felkeresik egymást, jó kivonataik kicserélése végett. Hivatalos tisztelgések voltak Borsodvármegyénél, ahol a tisztikar mindenekelőtt Báró Vay Elemér főispánnál jelent meg testületilég, ahol Dr. Tarnay Gyula alispán fejezte ki mindnyájuk jó kivánatát. Majd az alispánhoz ment a tisztikar, ahol Molnár Bertalan mondott üdvözlő beszédet. Azon kivül üdvözölte még a tisztkar Molnár Bertalan főjegyzőt is, s az árvaszék személyzete Losonczy Farkas Gusztáv elnököt. Kun Bertalan ref. püspöknél a tanári és tanítói kar külön-külön szintén testületileg tisztelegtek, s ezen kivül számosan az egyház hívei közzül. Így történt Zelenka Pál ág. ev. püspöknél és Blazsejovszky Ferencz apátplébánosnál is. Testületi tisztelgések voltak még Ortvay Miksa törvényszéki elnöknél, Radványi István kamarai elnöknél, Görgey László üzletvezetőnél stb. Lichtenstein Józsefet mint a miskolczi szabadelvű párt elnökét ilyen minőségében szintén felkereste a pártnak egy díszes csapata Görgey László vezetése alatt. * Árvaszéki ügykezelés. Borsodvármegye árvaszékénél — mint már írtuk - az. év első napjaival az árva ügyeknek új kezelési szabályai lépnek életbe. Hogy az átmenet mennél csekélyebb zökkenéssel járjon, vármegyénk alispánja megbízta Szepessy Béla árveszéki helyettes elnököt, hogy Heves vármegye szabályrendeletének (melynek szellemében készült a borsodmegyei) tanulmányozása végett Egerbe menjen, mi végből a nevezett elnök Egerbe el is utazott. * Kitüntetés. Városunk érdemes polgárának Dr. Szabó Gyulának egy újabb kitüntetéséről kell számot adnunk, mely őt legközelebb érte. II. Lipót belga király ugyanis a bortermelés terén szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül és méltánylásául neki a Lipót rend nagy keresztjét adományozta. Szívünkből örülünk polgártársunk eme kitüntetésének, mely azonban annyiban természetesnek látszik, hogy ott ahol szőlőtenyésztésről és bortermelésről van szó, valóban előtte alig vonható szóba az óvilág területén. Ezt bizonyítja azon körülmény is, hogy a magas kitüntetések külföldről is felkeresik. * Sylvester est. Városunk helyőrségének tisztikara, mint már régi idő óta, az idén is rendezett egy Sylvester-estélyt és pedig talán sikerültebben minden eddiginél. Annyi tény, hogy hasonló alkalomból a Seper szálloda nagyterme, még úgy tömve nem volt, mint az idén, daczára annak, hogy a rendezőség lényegesebben kevesebb meghívót bocsátott ki most. Már 8 óra után mindjárt megteltek a terített asztalok. A katonazenekar megkezdette néhány számból álló programmjának lejátszását. Keveset lehetett azonban belőle élvezni, mert persze sok ember nagy zajjal jár, főként ha vacsorás. Tíz óra tájban kezdődött a szokásos tombolajáték, mely az idén sokkal gazdagabb volt, mint máskor a főnyeremény három is volt. Mire ezt bevégezték elérkezett az éjfél, amidőn pillanatra elsötétültek a lámpák, majd mikor ismét fellángolt, minden ember belemerült az újévi gratuláczióba. Ekkor lépett a terem közepére Cronenbold altábornagy, hogy szokásos újévi üdvözlő szónoklatát elmondja, mely ezúttal szintén jelentőségteljesebb volt eddigi beszédeinél. Tartalmánál és azon meleg hangnál fogva, melylyel mondva volt, egyaránt megragadta a hallgatókat, úgy hogy a lelkes éljenzés alig akart lecsilapulni. Beszéde külömben körülbelül ez volt : „Köszönöm Önöknek, hogy, mint az előző években, úgy az idén is oly szép számban keresték fel mulatságunkat. Szívből üdvözlöm a helyőrség nevében az itt egybegyűlt díszes közönséget, elsősorban pedig báró Vay Vay Béla főrendiházi elei éle az ő excellentiáját és méltóságos báró Vay Elemér főispán urat. — Ma egy esztendeje ilyenkor, a katonai zenekar harsonái adták a város tornyáról a lakosok tudtára, hogy Magyarország fennállásának ezredik évébe lép; ma ugyanezen év befejezését ünnepeljük. Kívánom, hogy amilyen szép és sikerült volt a millennáris ünnepély, mely ezeréves küzdelem és munka zárköve volt, oly dicsőséges és eredményekben gazdag legyen a második ezer év. Éltetem az itt megjelent közönséget, elsősorban báró Vay Béla és báró Vay Elemér urakat, továbbá Miskolcz város egész közönségét s kérem adják át üdvözletemet a lakosságnak. Éljen“ Ekkor aztán tánczba fogott az ifjú rész, mely jó reggelig tartott. Hanem bár nem akarunk vele senkinek sem ártani, nem mellőzhetjük azon megjegyzést, hogy a Seper-féle teremre nagyon ráférne egy kis kiigazítás, bővítés, ahogy az asztaloktól felállottak, azoknak akik nem tánczoltak, nem volt többé maradásuk. A nagyterem fal melletti asztalai mellett csak kevesen fértek, az előteremben szintén nem sokan és a mellett oly léghuzam és hideg uralkodott ottan, hogy alig lehetett kiállani. * Az „Otthon“ estélye. Amit még tavaly nem reméltünk, városunknak ez a legifjabb közművelődési egylete mind nagyobb jelentőségre emelkedik és hódít. Január 2-án tartotta az idén második estélyét a Seper szállodában, mely úgy terjedelemre, mint művészi tartalomra nézve a közművelődési egylet estélyeivel verekedett, sőt bizonyos tekintetben felül is múlta némelyiket. Pártoló és úgynevezett belső tagok, mely utóbbiak alatt, az írók, színészek és főként ez utóbbiak értendők, egyaránt nagy számmal voltak jelen, mikhez az estély kezdetén, úgy 10 óra tájban, Bulyovszky Gusztáv díszelnök néhány barátságos üdvözlő szót intézett, mire az estély művészi részének szentelte érdeklődését az ott levő figyelmes és hálás közönség. Először Galyassy Paula és Somló Emma léptek fel az emelvényre, amaz hegedű volt a kezébe, emez pedig zongorához ült s előadták Dankkt »Resignation« czimü hegedű compositióját, s bizony nem ő rajtuk múlt hanem a tyúkültetőnek való zongorán, hogy nem olyan hatást ért el, aminőt művészetüktől várni lehetett. Hanem annál nagyobb, mondhatni fenomenális hatást ért el Hrebenda Béláné Komlóssy Ilona »Bál után« cz. monológjával. A pompás fogékony előadás nem is egyetlen nem is a legnagyobb érdeme, sokkal nagyobbak : az a kitűnő színezés, közvetlenség, a komikumnak igazán művészi kidomborítása, egyáltalán az a hévteli játék, melylyel a hallgatókat mindjobban ronvával ragadta, hogy közbe-közbe meleg, őszinte tapsokban tört ki, végre pedig tomboló zajjal fejezte ki lelkesedését. Azután Simándy Józsefné énekelt férje zonorakísérete mellett egy kis dalt kellemes hangon, csinosan. Meg is kellett újráznia. Intra parenthezim megjegyezzük, hogy az énekdarabnál az a szokás és az is helyes, hogy a műsorra nem a költemény szerzőjének a nevét teszik ki csupán, hanem a dal szerzőjét. Majd Makó Aida szavalta »Keresem az Istent« cz. és utána Prokob Béla a »Gyáva« cz. költeményét; mindkettő nagyon jól de különösen az utóbbi érte el a különbben sötét tónusú műnek művészi előadásával nagy hatást. Végül Ixel Béla és Steinberger Dezső énekeltek egy alkalmi couplét. Azután a bohémok gondtalan vigságával roegeredt a táncz s abban is volt gyönyörködni való elég annak a ki nem járta. * Dalestély. Koszorús daláregyletünk február havában fogja tartani farsangi dalestélyét a mire már is felhívjuk közönségünk figyelmét. Felhívjuk pedig azon jóakaratu figyelmeztetéssel hogy magas művészi néven álló, s a társadalm élet mozgalmaiban absolute nélkülözhetetlenné vált ezen egyletet közönségünk nagyobb párto