Borsodvármegye Hivatalos Lapja, 1907 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-03 / 1. szám

Utasítom ennélfogva a főszolgabirákat és az anyakönyvvezetőségeket, hogy a re­gérkezett példányokat vegyék leltárba. Végül megjegyzem, hogy a kézikönyv ki­merítő betűrendes tárgymutatója munkában van s még e hó folyamán szintén meg fog küldetni, továbbá, hogy a kézikönyv könyvkereskedésben is kapható (ára példányonként 4 korona) s el­­árusitásával Toldy Lajos budapesti könyvkeres­kedő (II. ker. Fő-utcza 2. sz.) bízatott meg. Miskolcz, 1906. deczember 20. Dr. Tarnay Gyula, alispán. 15502/ai. 906. Borsodvármegye alispánjától. A m. kir. földmivelésügyi miniszter úrnak 80644/906. sz. alatt a hasznos madarak és ál­latok kimélete tárgyában kelt körrendeletét egy­­egy példányban tudomás vétel és végrehajtás vé­gett az összes községi elöljáróságoknak és Mis­kolcz város polgármesterének megküldöm, egy példányát­­pedig a hivatalos lapban közzétenni rendelem. Miskolcz, 1906. deczember hó 10-én. Dr. larnay Gyula, alispán. M. kir. földmivelésügyi miniszter. 80644/I/B — 3/ 1906. Körrendelet valamennyi törvényhatósághoz. A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII­­.-cz. 57. és 58. §-a,­­ illetőleg a mezőgazdaságra hasznos madarak védelme vé­gett Párisban 1902. évi márczius hó 19-én kötött nemzetközi egyezmény, valamint az ennek füg­gelékét képező két jegyzék beczikkelyezésére vo­natkozó 1906. évi I. t.-cz. alapján rendelem, hogy a mezőgazdaságra hasznos állatok oltalma­zása érdekében 1901. évi márczius hó 18-án kelt 24655/VII. 1. szám alatt kiadott körrendeletem­­ben felsoroltak közé még a következő öt madár­faj felveendő és ezen körrendeletem határoz­mányai szerint védendő: 1. Vörös vércse, Közönséges vércse, Szél­verő, Széltapogató, Nyeritő. 2. Kék vércse, Hamvas vércse, Vöröslábú vércse, Szürke vércse, Palavércse. 3. Fehérkörmű­ vércse, Sárgakörmű vércse. 4. Fehér gólya, Közönséges gólya, Czakó, Eszterág, Gagó, Koszta. 5. Fekete gólya, Barna gólya, Erdei gólya. Budapest, 1906. november 16. Darányi s. k. 3 15655/ai. 906. Borsodvármegye alispánjától. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter urnak 83161/1906. szám alatt a gyárosok és vállal­kozók szolgálatában álló napszámosok útadójának kivetése tárgyában kiadott körrendeletét Miskolcz város adópénztári hivatalának, az összes községi elöljáróságoknak és a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségnek tudomásvétel és alkal­mazkodás végett másolatban kiadom. Miskolcz, 1906. deczember 19. Dr. Tarnay Gyula, s k. alspán-Másolat. Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter, 83161. I.—B. szám. Körrendelet. Valamennyi várme­gyei és önálló törvényhatósági joggal felruházott város közönségének. (Budapest székesfőváros és Fiumét kivéve.) A Magyar Gyáriparosok Or­szágos Szövetsége oly kérelemmel fordult a pénzügyminiszter úrhoz, hogy miután a gyáro­sok és vállalkozók az ország több helyén szava­tosságra kényszeríttetnek a napszámosokra kive­tett útadó tekintetében, illetőleg a napszámosok­tól be nem fizetett, illetve tőlünk be nem hajt­ható útadó a gyárosoktól és vállalkozóktól köve­­teltetik, ezen eljárás beszüntetése iránt intéz­kedjék. A nevezett miniszter úr ezen kérvényt illetékes intézkedés végett hozzám tevén át, arra vonatkozólag a következőkről értesítem a közön­séget: A jelzett eljárás törvényes alappal nem bir, mert sem az 1890. évi I. t.-cz., sem az an­nak végrehajtása iránt kiadott rendeletek és utasítások, oly értelmű rendelkezést a melyek értelmében a napszámosok átadója a munka­adókra volna kivethető, illetőleg tőlük volna beszedhető, nem tartalmaz. Az 1890. évi I. t­ez. végrehajtása iránt az 1892. évi márczius hó 31-én 15.322. szám alatt kelt körrendelettel ki­adott utasítás II. csoportja 15. §-ának 18, 19. és 20. pontjaiban ugyanis csupán a szegődött szolgák (cselédek) gyári, kereskedői, iparossegé­dek és segédmunkások, valamint a pinczérek so­roltatnak fel mint olyanok, a­kiknek átadója a munkaadókra vettetik ki azon az alapon, mert az 1875. évi XXIX. t.-cz. 11. §-a értelmében azoknak kereseti adója is a munkaadókra vette­tik ki. Hivatali elődöm azonban az idézett végre­hajtási utasításnak még ezeket a rendelkezéseit is megszorította, amennyiben 1897. évi­­már­czius hó 17-én 6577. sz. körrendeletében akként intézkedett, hogy a segédek útadója a munka­adótól csak az esetben követelhető, ha a munka­adónak az általa fizetett útadót az illető béréből levonásba hozni módjában áll. Az eddig elő­adottakból kétségtelenül kitűnik, hogy a munka­

Next