Borsodvármegye Hivatalos Lapja, 1907 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-03 / 1. szám
Utasítom ennélfogva a főszolgabirákat és az anyakönyvvezetőségeket, hogy a regérkezett példányokat vegyék leltárba. Végül megjegyzem, hogy a kézikönyv kimerítő betűrendes tárgymutatója munkában van s még e hó folyamán szintén meg fog küldetni, továbbá, hogy a kézikönyv könyvkereskedésben is kapható (ára példányonként 4 korona) s elárusitásával Toldy Lajos budapesti könyvkereskedő (II. ker. Fő-utcza 2. sz.) bízatott meg. Miskolcz, 1906. deczember 20. Dr. Tarnay Gyula, alispán. 15502/ai. 906. Borsodvármegye alispánjától. A m. kir. földmivelésügyi miniszter úrnak 80644/906. sz. alatt a hasznos madarak és állatok kimélete tárgyában kelt körrendeletét egyegy példányban tudomás vétel és végrehajtás végett az összes községi elöljáróságoknak és Miskolcz város polgármesterének megküldöm, egy példányátpedig a hivatalos lapban közzétenni rendelem. Miskolcz, 1906. deczember hó 10-én. Dr. larnay Gyula, alispán. M. kir. földmivelésügyi miniszter. 80644/I/B — 3/ 1906. Körrendelet valamennyi törvényhatósághoz. A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII.-cz. 57. és 58. §-a, illetőleg a mezőgazdaságra hasznos madarak védelme végett Párisban 1902. évi márczius hó 19-én kötött nemzetközi egyezmény, valamint az ennek függelékét képező két jegyzék beczikkelyezésére vonatkozó 1906. évi I. t.-cz. alapján rendelem, hogy a mezőgazdaságra hasznos állatok oltalmazása érdekében 1901. évi márczius hó 18-án kelt 24655/VII. 1. szám alatt kiadott körrendeletemben felsoroltak közé még a következő öt madárfaj felveendő és ezen körrendeletem határozmányai szerint védendő: 1. Vörös vércse, Közönséges vércse, Szélverő, Széltapogató, Nyeritő. 2. Kék vércse, Hamvas vércse, Vöröslábú vércse, Szürke vércse, Palavércse. 3. Fehérkörmű vércse, Sárgakörmű vércse. 4. Fehér gólya, Közönséges gólya, Czakó, Eszterág, Gagó, Koszta. 5. Fekete gólya, Barna gólya, Erdei gólya. Budapest, 1906. november 16. Darányi s. k. 3 15655/ai. 906. Borsodvármegye alispánjától. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter urnak 83161/1906. szám alatt a gyárosok és vállalkozók szolgálatában álló napszámosok útadójának kivetése tárgyában kiadott körrendeletét Miskolcz város adópénztári hivatalának, az összes községi elöljáróságoknak és a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségnek tudomásvétel és alkalmazkodás végett másolatban kiadom. Miskolcz, 1906. deczember 19. Dr. Tarnay Gyula, s k. alspán-Másolat. Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter, 83161. I.—B. szám. Körrendelet. Valamennyi vármegyei és önálló törvényhatósági joggal felruházott város közönségének. (Budapest székesfőváros és Fiumét kivéve.) A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége oly kérelemmel fordult a pénzügyminiszter úrhoz, hogy miután a gyárosok és vállalkozók az ország több helyén szavatosságra kényszeríttetnek a napszámosokra kivetett útadó tekintetében, illetőleg a napszámosoktól be nem fizetett, illetve tőlünk be nem hajtható útadó a gyárosoktól és vállalkozóktól követeltetik, ezen eljárás beszüntetése iránt intézkedjék. A nevezett miniszter úr ezen kérvényt illetékes intézkedés végett hozzám tevén át, arra vonatkozólag a következőkről értesítem a közönséget: A jelzett eljárás törvényes alappal nem bir, mert sem az 1890. évi I. t.-cz., sem az annak végrehajtása iránt kiadott rendeletek és utasítások, oly értelmű rendelkezést a melyek értelmében a napszámosok átadója a munkaadókra volna kivethető, illetőleg tőlük volna beszedhető, nem tartalmaz. Az 1890. évi I. tez. végrehajtása iránt az 1892. évi márczius hó 31-én 15.322. szám alatt kelt körrendelettel kiadott utasítás II. csoportja 15. §-ának 18, 19. és 20. pontjaiban ugyanis csupán a szegődött szolgák (cselédek) gyári, kereskedői, iparossegédek és segédmunkások, valamint a pinczérek soroltatnak fel mint olyanok, akiknek átadója a munkaadókra vettetik ki azon az alapon, mert az 1875. évi XXIX. t.-cz. 11. §-a értelmében azoknak kereseti adója is a munkaadókra vettetik ki. Hivatali elődöm azonban az idézett végrehajtási utasításnak még ezeket a rendelkezéseit is megszorította, amennyiben 1897. évimárczius hó 17-én 6577. sz. körrendeletében akként intézkedett, hogy a segédek útadója a munkaadótól csak az esetben követelhető, ha a munkaadónak az általa fizetett útadót az illető béréből levonásba hozni módjában áll. Az eddig előadottakból kétségtelenül kitűnik, hogy a munka