Borsodi Bányász, 1960. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-06 / 1. szám

2 BORSODI BÁNYÁSZ A kommunisták helytállásáról GYAKORLATTÁ VÁLT, hogy ahol nehézségek, bajok vannak az üzem­ben, akkor ott gyorsan átszervezik a munkaerőket, és kommunistákat állítanak a problémák leküzdésére. Nem véletlenül történik ez. A kom­munisták számtalan esetben bebizo­nyították és példáját adták annak, hogy ahol más emberek nem tudnak megbirkózni a nehézségekkel, ők helytállnak ott is, így volt ez, és így van ez ma is, a kondói aknánál is. No, de­ hadd beszéljenek a tények. Tavaly, a nyár folyamán nehézsé­gekkel küzdött az akna. A létszámhi­ányon kívül a legsúlyosabb probléma a szállítás volt, ami abból adódott,­ hogy a szénmező lefejtése nagy tá­*­volságban, szerteágazó volt egymás­* tól. Kiesést jelentett a tervteljesítés­* ből az is, hogy a XVI. frontfejtés ki­ J búvásra ért. Vetőket kellett harán­t tolni, amelyek nagymértékben hát­­­ráltatták a front sebességét. Nem vé­­­letlen tehát, hogy az akna májusban­ 85,2 százalékra tudta csak teljesíteni* az előírást. S ilyen viszo­nyok köze­l­­ette az sem csoda, hogy az akna ve­­­zetői elcsüggedtek, nem bíztak az­ éves terv teljesítésében. Decemberi 29-én azonban büszkén jelentették, hogy befejezték éves tervüket. No, de ennek is megvan a története és ebben a történetben elsősorban kom­munisták a hősök. SZEPTEMBERBEN a frontfejtésen váratlanul nagyobb omlást kaptak. Ezenkívül szinte egymást érték a ve­tők, amelyek nagyban meglassították a front előrehaladását. Gyors és hat­hatós intézkedésre volt szükség. Az akna vezetősége el is követett min­dent. A frontelőkészítő kamrák ki­képzésére tapasztalt vájárokat, kom­munistákat, így Virágh Pál, Sulyok László, idős Bencs Pál, Masztics La­jos és Kövesdi Barna elvtársakat ál­lította. Erre az intézkedésre annál is inkább szükség volt, mert ha csak egy napot is késnek a kamrák kikép­zésével, akkor az 100—120 tonna szén kiesést jelentett volna a termelésből, ből. Nem volt könnyű feladat ez. Az amúgy is nehéz, fárasztó fizikai munkát még csak súlyosbította a­ rossz levegő, a füst. A kommunisták­ azonban önfeláldozóan dolgoztak,­ megunták helyüket. . . — Ha ezt a munkát más csapatok­ végzik, — mondotta Záhorszki Lász­­­ló főmérnök —, akkor körülbelül két­ héttel később készültek volna el a a frontelőkészítő kamrák. ANNAK IDEJÉN, AMIKOR meg­­­alakultak az aknában a KISZ-brigá­­­dok, megintcsak a kommunistákat­ vették számításba. Mindegyik brigád­ élére egy-egy párttagot állítottak.) Mácsai József, Kocsis Géza és Kiss­ László elvtársak szívesen vállalkoz­­­tak a feladatra. Sőt, már a kezdet­­ kezdetén elhatározták, hogy fegyel­­­mezett munkabrigádokat „faragnak”­ a fiatalokból. Ezért is kérték, hogy az­ acéltámos biztosítást a KISZ-brigá­­­dok végezzék. ) Hogy mennyire jó kezekben vol­­­tak — és ma is vannak — a fiatalok,­ azt ékesen bizonyítja az, hogy amióta­ megalakultak a brigádok, sem egyet­­­len igazolatlan mulasztó, sem baleset­ nem fordult elő. A KISZ-brigádok­ 110—120 százalék között teljesítették­ minden hónapban tervelőírásukat. A türelmes nevelésben, a fiatalok összefogásában és serkentésében nyil­vánult meg a fentebb említett kom­munisták helytállása. S mondjuk meg őszintén, ez sem volt könnyű dolog. A KOMMUNISTA HELYTÁLLÁS­NAK­ talán a legszebb példáját a hár­mastelepi lejtős­­ akna kifalazásánál dolgozó elvtársak adták. Sztari Jó­zsef, a pártszervezet titk­ára és ifjú Drobon Pál igen nehéz viszonyok között dolgoztak. Veszélyes, már a lefejtett szakaszok alatt haladtak el. Micsoda bátorság és körültekintő unka kellett ahhoz, hogy mindezt megoldják baleset nélkül Ők meg­oldották. De megérte és ők joggal b­üszkék is rá, mert azóta zavartala­nul történik a szállítás. SOROLHATNÁNK TOVÁBB a példákat, D­e ez a néhány eset is ele­gendő arra, hogy ahol az öntudat pá­rosul a tenniakarással, a bátor kiál­lással, akkor ott nincs megoldatlan­nak látszó feladat. A kommunisták pedig ilyen emberek. Nem, ilyen­­ehéz helyzetben különösen nem, az anyagiak ösztönzik ezeket az embe­reket, hanem az öntudat, a szocializ­mus tudatos építése. TÖRÖK ALFRÉD ♦*♦*♦ [UNK] [UNK]**♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]*♦ [UNK]*♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] B­ UESET EttEM így nem szabad csillét összekapcsolni, mert a kezed összenyomja a két csilleütköző. Ne a földet nézd, amikor a csillét tolod, balesetet, mert emiatt is okozhatsz 1860. január 6. Értékelte a múlt év eredményeit és megtárgyalta a műszaki feltételek ez évi feladatait a királdi pártbizottság EREDMÉNYEKBEN GAZDAG esz­tendőt hagytak maguk mögött a ki­ráldi bányászok. Az üzem minden hó­napban túlteljesítette termelési ter­vét, s ezzel együtt a legfontosabb mutatókat is. Ennek eredményeképpen elnyer­ték az élüzem címet és december 17- re befejezték éves tervüket. Az elért­­ nagyszerű eredmények mellett voltak hibák is, melyek na­gy­­része a munkafegyelem megsértésé­ből adódott. Az elmúlt évben nyolc dolgozót kellett elbocsájtani igazo­latlan hiányzások miatt, kettőt a tár­sadalmi tulajdon elsajátításáért, illet­ve hanyag munkáért.­­ Négy dolgozótól elvonták a táp­pénzt, mert betegállományban, a­­ kocsmában találták őket. E néhány esettől eltekintve általá­ban jó volt a munkafegyelem, ami az eredményekben is megmutatko­zott. EZ ÉVI MŰSZAKI FELTÉTELE­KET illetően a pártbizottság megálla­pítása az volt, hogy a terv, melyet ez­­ évre megkaptak, reális és teljesíthe­tő, s ennek érdekében javaslatok hangzottak el. Az üzemvezető javaslata az volt,­ hogy bár a tervet főként két front­fejtésből akarják biztosítani, emellett három-négy pillérfejtést is meg kell nyitni, mert az egyes szalagvágat frontszárnyai zavartak a meddő be­ágyazások miatt. Az új akna üzembelépése nagyban elősegíti a tervteljesítést annál is inkább, mert a hozzávezető körvágat kihajtásával teljesen megszűnik az üres csillehiány. Ez évben a tavalyihoz hasonlóan igen komoly gondot okoz a kalória megjavítása, a szemhullási arány nö­velése, a nagyobb szemnagyság ja­vára, valamint a fajlagos robbanó­anyagfelhasználás. Ez annál is in­kább fontos, mert elsősorban népgaz­dasági érdek, s nem utolsó sorban pedig jelentősen befolyásolja a dol­gozók nyereségrészesedését is. A pártbizottság az üzemvezetők kérésére ígéretet tett, hogy a tervek­ teljesítéséhez minden segítséget meg­ad. Ahol a fokozottabb ellenőrzés anyagtakarékossághoz vezetett­ ­ SZINTE VALAMENNYI bánya­♦ üzemünknél tapasztalható volt, hogy ♦ a TH-gyűrűkhöz használatos ken­­♦ggel és pipacsavarból jóval több fo­­♦gyott, mint amennyi a beépített ♦ gyűrűkhöz szükséges lett volna. ♦ Ugyanez volt a sínszög és a szer­­♦számfelhasználásnál is. Somsúlyon ♦ az indokolatlanul sok fogyó­ anyag ♦felhasználás csökkentése érdekében ♦ új módszert vezettek be, amely foko­zottabb ellenőrzést követelt meg az­­­ anyag felhasználásánál. ♦ 1­958-ban például több hónapon át, ♦majdnem kétszerannyi pipacsavart ♦ vételeztek fel a TH-gyűrűkhöz, mint ♦amennyi beépítéshez szükséges volt. ♦Ma már a kengyel és a pipacsavar ♦ nem csille számra megy a bányában,­­hanem csak annyi amennyit az ak­­­nász igényel. így tudták elérni, hogy Ju kivételezett mennyiség arányban ♦ áll a beépített mennyiséggel. A villamosmozdonyok reflektorai­nak égőit kicserélték az autóknál használatos bilux-égőkkel, s azóta tizenketted részére csökkent a fel­­használás. A sín­szöget most a bányamester adja ki és csak annyit amennyit elő­reláthatólag aznap felhasználnak. A kézi szerszámot csak ócska elle­nében adják ki. Tapasztalható azonban még ma is egyes anyagoknál pazarlás, amely főként nemtörődömségből adódik. Ilyen például az üzem területén több mint egy éve a szabadon heverő ka­rimás cső, am­elynek értéke kb. 400 000 forint. SOMSÁLYON A FOKOZOTTABB ellenőrzés már eddig is jelentős meg­­­takarítást hozott, ezt azonban mind szélesebb körben ki kell szélesíteni. Megalakult a Fiatal Műszakiak Tanácsa AZ ÓZDI JÁRÁSI KISZ-BIZOTT­­SÁG javaslatára megalakították az ‘Ózdvidéki Szénbányák legjobb fiatal műszaki dolgozóinak bevonásával a fiatal Műszakiak Tanácsát. A FIATAL MŰSZAKIAK TANÁ­CSÁNAK célja, hogy segítsék az üzemeket az egyes műszaki problé­mák megoldásában. A tanács tagjai rövidesen tervet dolgoznak ki és en­nek megvitatására összehívják az Ózdvidéki Szénbányák valamennyi műszaki dolgozóját. Megvizsgálta a „Szocialista, ifjúb­rigád“ címért­­ versenyző brigádok munkáját az Ózdi Járási KISZ Bizottság . AZ ÓZDVIDÉKI SZÉNBÁNYÁ­­­SZATI Trösztnél 1959. február 22.­­óta 9 szocialista ifjúbrigád alakult, i A brigádok versenyének jellemző­ire, hogy nemc­sak­ a termelési terv­i mutatók teljesítését, hanem politikai­­ és szakmai továbbképzésüket is terv­­be vették. . [ A járási KISZ-bizottság a vizsgá­lat alkalmával megállapította, hogy „a brigádok összetételénél fogva al­­­kalmasak arra, hogy elnyerhessék a Szocialista ifjúbrigád” címet. A vizsgálat alkalmával igen ala­posan mérlegelték a brigádok válla­lásait és azok teljesítését, mert nem akarták, hogy a mozgalmat félig tel­jesített vállalások alapján odaítélt címekkel lejárassák.­­ A KISZ V. B. VÉGÜL IS ARRA a megállapodásra jutott, hogy az ed­digi eredményeket, illetve vállalások teljesítését figyelembe véve egyedül Nagy Szilveszter somsályi KISZ-bri­­gádjának javasolja a „Szocialista ifjúbrigád” cím odaítélését. ^Visszatérve az anya, a haza ott Lé­sedt Még a második világháború ki­robbanása előtt a japán hódítók sok koreai állampolgárt elhurcol­tak hazájukból. A hosszú szenve­désekkel, megaláztatással és kí­­noz­tatás­sal telt évek után a Koreai Munkapárt közbenjárására az el­múlt évben az elhurcoltak közül többen visszatértek hazájukba. Az alábbiakban közlünk néhány nyi­latkozatot azoktól, akik a sok-sok szenvedés után újra visszatértek az édes haza ölelésébe. Ko Szun Szeng néni: — Én haltgyermekes anya, mikor arra gondoltam, hogy nem lehet gyermekeimet felnevelni, csak el­nyomás és megvetés vár rájuk, gyak­ran összeszorult a szívem. E keserű percekben úgy határoztam, hogy gyermekeim miatt is mihamarabb haza fogok érni s azzal a gondolat­tal újra meg újra erőre kaptam. Ilyen körülmények között a Ko­reai Munkapárt és köztársaságunk meleg gondoskodása következtében az első hazatelepítési hajón vissza­tértem hazámba s ezzel életem vágya valósult meg. Én, aki visszatértem hazámba, melyet álmomban sem tudtam elfelejteni, elsősorban­­ hálás köszönetemet fejeztem ki a Koreai Munkapártnak és Kim Ir Szen mi­niszterelnök elvtársnak. Gyermeke­immel hazám földjére lépve legelő­­ször is azt láttam, hogy a gyermekek arca boldogságtól sugárzik. Alig­hogy partra léptek gyermekeim, a többi gyerekek örömmel karjaikba zárták őket. Mikor ezt láttam, nem tudtam megakadályozni könnyeim hullását, és szívem örömmel telt meg. Én, aki visszatértem a haza meleg ölelésébe, most már másokat nem irigyelve, nevelhetem gyerme­keimet és ezzel fogom meghálálni hazám és Kim Ir Szen marsall meleg gondoskodását. Az öreg Dzen Szen lun: — Nekem, aki csaknem 70 éves vagyok, egyetlen kívánságom az volt, hogy hazám földjén temessék el csontjaimat. Elsők között nyújtot­tam be hazatérési kérvényemet. Amikor Csengcsin­ban la­­p­tam, mindent amit láttam olyan ba­ráti volt és végtelenül örültem. Az ottani többszázezres tömeg, m­ég összegyűlt üdvözlésünkre édes test­vérként fogadott bennünket, ez­ an­­­nyira felizgatott engem, hogy sokáig egy szót sem tudtam szólni. Az út mentén, amerre kocsink el­haladt a tömeg teli szívvel­ ujjongott és üdvözölt bennünket, szálláshe­lyünkön pedig meleg padlófűtéssel vártak. 36 év után először ülhettem le pad­­lófűtéses szobában, kinyújtva lába­mat. A hatalmas ház valamennyi szobájában meleg padlófűtés van, rádióval és külön fürdőszobával van felszerelve és ízlésesen berendezve. Én, aki 34 éves voltam, amikor kivittek Japánba, ahol a Hakusima tartomány egyik bányájában dolgoz­tam, úgy, hogy a ház am­a is beleg­ör­­bült, azonban mégis elnyomás, lebe­csülés és megvetés volt osztályré­szem és állandóan életnehézségek miatt kínlódtam, most életemben először ily pompás lakásban lehetek, úgy bámulok, mintha álmodnál Megtudtam, hogy hazám földjén ez egy egyszerű ember lakását jelenti, e szálláshely mellett is ehhez hason­ló komfortos lakások vannak sűrűn egymás után.­­ Most, mikor visszatértem hazám ölébe, melyet sem álmomban, sem ébren nem tudtam elfelejteni, az a fő gondom, hogy sokáig éljek. Li­ Bjan Hon: — Goczi tartományban (Japán) ahol laktam, sokan a fiatalok közül ha csak összekerülnek, azt­ sem veszik észre, hogy már hajnalodik, ha elme­rülnek a hazájukról szóló beszélge­tésekben. Ily­en­kor, mikor visszaemlékszem keserű helyzetünkre, hogy az idegen földön megszűnt a tanulási lehető­ség, szívem elszorul és tűrhetetlen­né lesz elkeseredésem. El akartam sajátítani a villany szerelési mesterséget és többször próbálkoztam ezzel, de sem iskolába nem lehetett beiratkozni, sem a­ gyá­rakban nem lehetett technikát vagy mesterséget tanulni.­­ Ilyen körülmények között végre visszatérhettem ez alkalommal áhí­­­tozott hazám földjére. Megnyílt előttem az igazi élet fé­nyes útja. A jövőben, miután el fogom sajá­títani a villanyszerelési technikát, minden tehetségemet szeretett hazám felvirágoztatásának és fejlesztésének fogom szentelni. Jól tudom, hogy ez az út, mely hazámat szolgálja, mely hazánk fiatalsága számára meghozza­ a fényt és boldogságot és­­ ugyanak­kor a sötét Dél-Koreában élő fiatal­­­­ság megmentésének útja. Kvan Dzon Szon: — Én, aki első alkalommal látom­, hazámat, mely után szívem mélyén­ vágytam, örömöm kifejezésére nem­ tudok szavakat találni.­­ Japánban születtem és 15 évet töl­töttem ott. De már mióta gondolkoz­­­ni kezdtem, büszkeség és öröm töl­­­tötte el szívemet, hogy nekem is van hazám. „Fáj, hogy úgy halok meg, hogy nem láthatom újra hazám földjét"." Ezt mondta apám könnyes szemmel, mielőtt tavaly novemberben lehuny­­­ta szemét és a szavak mindig fáj­dalmat és keserűséget okoztak, szí­­­vemnek. Mióta, meghallottam azt­ a hírt,­ hogy Csengcsin kikötőjéből elindult az első hazatelepítési hajó, nem jött­ álom a szememre. Hogy teljesítsem apám utolsó el­ nem múló vágyát, mely szerint „le­galább csontjaimat temessék el ha­­­­ai földön", magammal hoztam, apám hamvait. •­­ Azt hiszem most már apám is meg fog nyugodni. Forró hálámat fejezem ki pártunk és Kim Ir Szen marsallnak, kik­ való­ra váltották apám vágyát és biztosí­tották számomra a tanulás és megél­hetés lehetőségeit. E földi anya, testvéreim és baráta­im ölelésében, akik forró karjaikba zártak engem, mikor a hajóról le­szálltam, szilárdan elhatározta, hogy szorgalmasan tanulok és fogok tanulni és hű fia leszek hazámnak. Üzemi tanácsülés Ormosbányán A nagyfontosságú összejövetelen szó volt a párt VII. kongresszusa tiszte­letére indított munkaverseny kiérté­keléséről és az 1959. évi nyereségré­­­szesedés elosztásának módszereiről, ,illetve a kizáró tényezők meghatáro­­­zásáról. A két beszámoló után, ame­lyet Visoczky György igazgató és Bu­­rka Imre szakszervezeti elnök tartott, y élénk vita következett. r) A VÁLASZADÁSOK BEFEJEZÉ­SSE után az üzemi tanács feljogosí­­­­totta az Üzem igazgatóját, főmérnökét (lés az üzemi tanács elnökét arra, hogy­­)a munkavédelem területén lévő hiá­­­nyosságokért, valamint a technológiai élelőírások be nem tartásáért a fele­lősökkel szemben a helyszínen határo­zatot hozzon a nyereségrészesedés ki­fizetésének bizonyos mennyiségű­­, visszatartására. (k ********** AZ ELMÚLT NAPOKBAN az or­­­mosbányai kultúrteremben értekez­letet tartott a bánya üzemi tanácsa. ­ Tovább­á a kongresszusi verseny­­ szellemében 7 A VII. pártkongresszus tiszteletére f) indított országos méretű szocialista­­­ munkaversenyben az Ózdvidéki Szén­­fj­bányák dolgozói régi hírnevükhöz­­ méltóan nagyszerű eredményeket ér­etek el. (­ A verseny igazi értéke abban van, és hogy a kongresszus befejezésévelí («nem csökkent a verseny lendületes #) hanem azt tovább folytatva hazánk («felszabadulásának 15-ik évfordulója ) tiszteletére felszabadulási versenyt­­^kezdeményeztek.­­ Ennek eredményeképpen december havi tervét két üzem kivételével va­­lamennyi bányaüzem túlteljesítette s így a tröszt 105 százalékos eredmén­­nyel zárta a múlt év utolsó hónapját. A kongresszusi verseny szelleme napról napra újabb­ kimagasló ered­ményekben nyilvánul meg, amelyek­nek kivívásában a szocialista munka­brigádok járnak az élen.

Next