Borsodi Bányász, 1965. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 1. szám

2 T Többet törődni az emberekkel A szakszervezeti taggyűlések tapasztalataiból MINDKÉT TRÖSZT üze­meiben, munkahelyein meg­tartották a szakszervezeti vá­lasztási taggyűléseket. Ren­geteg jegyzőkönyv, tapaszta­lat mutatja: a jól előkészített taggyűlések jelentős része színvonalas, tartalmas volt, elérte célját. Csaknem min­denütt jó összetételű jelölő bizottságot választottak, ame­lyek javaslatot tesznek az aknavezetőség megválasztá­sára, hogy a februárban meg­tartandó választásokon olyan vezetőket válasszanak meg az aknabizottságok, szakszerve­zeti bizottságok élére, akik megfelelő felkészültséggel ké­pesek dolgozni a szakszerve­zeti mozgalom céljaiért. ELSŐSORBAN az jellemezte a taggyűléseket, hogy a beszá­molók jól mérték fel a hely­zetet, s különösképpen bátor és őszinte felszólalások mu­tatták: sok feladat áll a szak­­szervezetek előtt. Az eddigi tapasztalatok alapján még in­tenzívebb módon és szerteága­­zóbban kell foglalkozniok a szervezett bányászok egész éle­tével, munkájával, még több segítséget adva az emberi problémák megoldásához, az igazságtalanságok megszünte­tése érdekében. Sokkal több segítséget adva a szocialista munkaversenyben résztvevő brigádoknak, az akadályok gondok leküzdéséhez. Nem­­ utolsósorban az üzemvezető­ »­ségekkel karöltve határozot­­­­tabb küzdelmet folytatva a« lelketlen, bürokratikus mód­­­­szerek, intézkedések, ügyke­­­zelés ellen. • KURITYÁNBAN azt kér­­­ték az egyik taggyűlésen:­ olyan rátermett embereket vá­ «­lasszanak a vezetőségekbe,­­ akik érzik a felelősséget és tö­­­rődnek az emberekkel. Szeles-­ aknán például 28-an szólal­­­tak fel, s legtöbben ugyan­­­­csak ezzel a kérdéssel: többet­ törődni az emberekkel. Som­ e súlyon is igen aktív taggyűl­é­­é­seket tartottak. Nyíltan tár­­­­ák fel a problémákat s je­­­lölték meg azokat a szép fel- • adatokat, célpontokat, ame­­­­lyeket a szakszervezetnek, a­ szervezett bányászoknak kell • elvégezniök, elérniök. Kari­n­tyánban például 2902 szerve­­e­zett dolgozó képviseletében 1­300 küldött vesz részt a febru­ a­ár 21-én megtartandó szak­­­­szervezeti bizottságot válasz­­­tó nagy jelentőségű küldött- • értekezleten. S ugyanígy más­ üzemekben, Ormoson, Far­­­­kaslyukon s mindenfelé ilyen­­ nagy erő képviseli a szervezett­ bányászokat a választásokon. A TAPASZTALAT tehát mindenütt azt mutatja: a szo­cialista építés jelenlegi szaka­szában a szakszervezeti bizott­ságokra is komolyabb, fele­lősségteljesebb feladat hárul. Ezt követeli a törvényszerű fejlődés, az emberek, akik az elkövetkezendő szakszervezeti választásokon minden bi­zonnyal megfelelő vezetőket választanak majd a bányász szakszervezetek élére. Ehhez a munkához — ugyan­csak a tapasztalatok szerint — igen nagy és valóban lemér­hető, értékes segítséget nyújt mindkét tröszt szakszervezeti trösztbizottsága, s ez lénye­ges pozitívum. Olyan segítség, amely előbbre viszi a szakszer­vezeti munkát a bányaüzem­ben is. ERVTAROI la* OINSAGOK Nemzetközi front Her only a Tervtáró távol esik a forgalomtól, mint mon­dani szokás, az isten háta mögött két lépésre van. De ha fej­lődését tekintjük, úgy azt kell mondani, hogy Tervtáró Utol­érte, sőt hamarosan túl is haladja egyik-másik központi helyen levő aknánkat. A bánya rekonstrukciója befejeződött, a külszíni ren­dezés és szociális létesítmények építése is szép ütemben halad. Az 1965-ös évben jelentős műszaki fejlesztésre kerül sor. A pálszigeti részen Löbbe-gyalus front indul. Az egy­­szárnyú 100 méteres homloké frontfejtés előkészítése teljes ütemben megy. Az előkészítés során három kisebb levegőt harántoltak át (1—1 és fél méterig terjed az elvetési magas­sága) , amelyek előreláthatóan zavarják majd a fejtést. Az aknavezetőség arra törekszik, hogy ezek a zavarok ne okoz­zanak termeléskiesést. Másik újdonság Tervtáron a III-as siklóban üzemelő maróhengeres frontfejtés, amelynek az az érdekessége, hogy itt egyelőre maróhenger nélkül termelnek, mert a gép nem érkezett meg. Tervtáron remélik, hogy a lengyel KWB-2-es típusú maróhengert az első negyedév végéig megkapják be­szerelhetik és a front az eredeti terv szerint valóban maró­hengeres lesz majd. Az említett két frontfejtés a gépesítést és korszerű biz­tosítást tekintve nemzetközi jellegű. Mind a gyalus, mind a maróhengeres frontot SW-30-as lengyel vasvámmal és III. B típusú magyar süveggerendával biztosítják. Bízunk benne, hogy ezek a berendezések teljes egyetértésben szolgálják a célt: könnyítik a bányászok munkáját, s biztonságosabbá teszik a termelést. BORSODI BÁnYAsz Megtalálták helyüket M­lég nem is olyan régen volt az az idő, amikor a cigányokat lenézték, alacso­nyabb rendű fajnak tartották, sőt egyenesen megvetették a faji előítéletek pusztító ópiu­mával megmérgezett, elhódí­tott emberek. Nagyban hozzájárult en­nek a felfogásnak a kialakítá­sához a kapitalista társadalom ilyen irányú érdeke is, mivel a faji villongások felerősítése bizonyos mértékig elterelte más komoly problémákról az egyszerű emberek figyelmét. Nem kell különösebb vizsgá­latokat folytatnia a kíváncsi ér­deklődőnek, aki a cigányok jelenlegi életét össze akarja hasonlítani a múlttal. Egyre többen találják meg helyüket a társadalomban, becsületes munkát vállalnak és nagyon sok esetben kiválóan dolgoz­nak. Az elmúlt héten írtunk a Putnoki Bányaüzemben dolgo­zó Kótai brigádról, amelyet az ózdi tröszt „mintabrigádja­ként” tartanak számon. Ebben a kis írásban egy cigánybrigádról szeret­nék képet rajzolni, mivelhogy ezek is nagyon jól és eredmé­nyesen dolgoznak. Ez a brigád a Borsodi Szén­­bányászati Tröszt bükkal­jai üzemében tevékenykedik a III-as akna 12-es siklójában. Lakatos Károly, Guba Ferenc és Kalocsai József alkotja ezt a kiváló elővájó brigádot. Ter­melési tervüket mindig 100 százalék fölött teljesítik, de példát mutatnak a többieknek a technológiai fegyelem be­tartásával, a munkahely rend­­bentartásával, a többi dolgo­zóhoz való helyes viszony ki­alakításával is. Lakatos Károly 1956-ban je­gyezte el magát a bányával, s azóta is hűséges munkájának bizonyult. Valamennyien tisz­tában vannak azzal is, hogy a jobb munkához több tudás szükséges. Mind a hárman ta­nulnak. Lakatos Károly az ál­talános iskola VII. osztályát végzi, míg két társa Vl-ba jár. Valamennyien megelége­­­­dett, boldog életet él­nek, mert érzik, tudják, hogy megbecsülik, szeretik, tisztelik őket. Mind a hárman megta­lálták helyüket ebben a tár­sadalomban, s ezt becsületes, jó munkájuknak köszönhetik. P. J. így gazdaságosabb! Többször írtunk róla, hogy a Szuhavölgyi Bányaüzem­hez tartozó Feketevölgy-akna frontfejtésén milyen nehéz körülmények között dolgoz­nak a frontosok. Nyolc hóna­pon keresztül gumiruhában termeltek a vizes fronton, abban reménykedve, hogy majdcsak megjavul a helyzet, szárazabb részhez érnek. A remények nem váltak valóra, s az állandóan csepegő víz miatt annyira lecsökkent a tel­jesítmény, hogy a frontfejtés üzemeltetése gazdaságtalanná vált. Ezért az akna és az üzem szakemberei úgy döntöttek, hogy a fronton beszüntetik a termelést, s áttérnek a fekete­­völgyi viszonylatban gazdasá­gosabb kamrafejtésre. A KÜLDÖTT Már nyolcadik éve dolgo­zik együtt Alberttelep I-es aknán Soltész István 110 tagú frontbrigádja. Évek hosszú során minden hónap­ban 120 százalékra teljesíti a tervet. Fegyelmezettek, pél­­damutatóak, tanulnak, s a bri­gádvezető mindenben példát mutat keménykötésű társai­nak. Eddig 6 esetben nyer­ték el a szocialista címet, s ez nem kis dolog. De az sem, hogy 1964-ben már novem­ber első hetében túlteljesí­tették az éves tervet. Egész évben 115 ezer tonna sze­net termeltek, 20 ezer ton­nával többet az előírtnál. Rendkívüli teljesítmény ez, országos viszonylatban is szinte egyedülálló ered­mény! Ezért választották meg Soltész István brigádvezetőt a bányász szocialista brigád­vezetők országos tanácsko­zására küldöttnek. Ő kép­viseli majd Budapesten a borsodi szén­medence sok­ezer bányászát. Jól választottak, amikor ilyen kitűnő brigád kiváló vezetőjét küldik a nagy fon­tosságú országos tanácsko­zásra. A SZAKMA SZERELMESE Molnár Károly asztalos. Sze­relmese a szakmájának. A pá­linkás-tárói aknának hűséges dolgozója. Fotó: Bíró A térkép felett... Palkovits Flórián és Békési Gyula Pálinkás-táró gépmesterei térképen tanulmányozzák a gépi berendezések elhelyezését. Fotó: Bíró 1965. január ÓL Az éles b­ altár­a terültek­ az al­kony ázott, fakószínű vásznai, ami­kor megérkeztem a sajó­szentpéteri járási szülőott­honba. Hideg, sáros, ködös, szomorú téli este volt, de bent a szülőotthonban kellemes meleg, ragyogó tisztaság és nagy-nagy csend fogadott. Kissé megilletődve sétáltam végig a némán hallgató folyo­són, s minden pillanatban ar­ra vártam, mikor hasít bele a sűrű csendbe egy újszülött kisbaba hangos sírása. De er­re hiába vártam. Minden bé­kés, csendes, nyugodt volt. A kis emberpalánták jóízűen aludtak a puha pokrócok lá­gyan ölelő karjaiban, a kisma­mák pedig jókedvűen társa­logtak a szobákban. Dr. Kelemen István a szülő­otthon főorvosat kalauzolt vé­gig az intézeten, s bőséges in­formációval szolgált minden kérdésemre. folyosón egy kis meglepetésben volt részem. Már messziről hallottam,­hogy egy erélyes férfihang előadást tart, egyelőre általam nem lát­ható közönségnek. Nos, a férfit hiába kerestem. Az intézet magnetofonja volt bekapcsol­va, és a szokásos tájékoztató előadást hallottuk, amint a kismamákat kioktatják a szükséges tudnivalókra. Egy­ezz emel­ék­ egy hasznos útmutató-tanács elhangzása után vidám zene­akkordok is felcsendültek a bűvös szalagról. Óvatos léptekkel sétálunk végig a tiszta folyosókon. Elő­ször a kisbabák rezidenciáját látogatjuk meg. Apró kis ágyacskákban békésen alus­­­szák az igazak álmát a párna­pos, vagy néhány órás csecse­mők. Itt ismerkedtem meg Varga Béluskával, egy újszülött kis­fiúval. Békésen szunyókált a puha pokrócban, kis száját ér­dekesen összecsücsörítette, ke­zével a kisbabák szokásos moz­dulatát mutatta felém. ci szfíntizedja­­kal pes­­­szimistább színben látta a vi­lágot, mert minden kérdésem­re sírással válaszolt. Aztán elindultunk a kismamák lak­osztálya felé. Az 5—6 ágyas szobákban vidám terefere folyt. A legtöbben már édes­anyák lettek, de néhányan még félve tekintenek az elkö­vetkező éjszaka elé. önkéntelenül is megeresz­tem néhány pillanatra gon­dolataim gyeplőjét, s őszinte tisztelettel adózok minden édesanyának, akiknek vala­mennyien a legdrágábbat, éle­tünket köszönhetjük. Ez a szülőotthon 1950-ben épült fel. Azóta már 15 000 kisbabának adtak itt életet. Nagyon nagy szám ez, össze­említ-hasonlításként hadd sem meg: körülbelül ennyi Sajószentpéter lakóinak száma.­­A m­últ évben van" másfél ezer felé közeledett a születések száma. Hosszú, küz­delmes, de szép múlt áll a szülőotthon mögött. Tizen­két ággyal indult meg az in­tézet, s ma már 26-nál tarta­nak. De jelenleg még ez is ke­vésnek bizonyult. Az ágyak kihasználása 114,5 százalékos. Remélhetőleg ez a kép kedve­zőbb lesz az idén, mert meg­nyitja kapuit a kazincbarcikai kórház is. Még nem is olyan régen volt az az idő, amikor a gyermek­­szülés komoly veszélyeket rej­tegetett magában. Ismeretlen fertőzések, gyilkos kórokozók leselkedtek a kismamák ágyai­nál, s bizony sokszor dacolni kellett a közelben ólálkodó halálfival is. Nagy volt a cse­csemőhalandóság is. c ,________ _ Hála ez őr­ei ma ttttJF, vostudomány óriási fejlődésének és társa­dalmi rendszerünknek, min­dent megkapnak a kismamák: gondos kezelést, szerető ápo­lást, kényelmet, és nem utolsó­sorban a társadalom tisztele­tét és megbecsülését. A szülőotthon grafikonja a halálozási szám megjelölésé­nél alig mozdul el a nulláról, mindössze 0,1 százalékot mu­tat. Óriási, szinte fantasztikus eredmény ez, ha a néhány év­­­­tized előtti adatokkal össze­hasonlítjuk. Persze a mosolygó eredmé­nyek elérésében nagy szerepe van a jól megszervezett ter­hes-gondozásnak, és a meg­előző intézkedéseknek is, a kis­ma­mákkal is. Valamennyiük szavából kiérződik, hogy na­gyon meg vannak elégedve a intézetben kapott gondozó­nal, nincs semmi panasza jól érzik itt magukat. Azt van dr. Kelemen István főo­vos és a 9 tagú személyzet , hogy minden lehetőt megadj­nak a kismamáknak. Gye­rekorvosa is van a szülőot honnak, aki az újszülött, egészsége felett őrködik fél gondossággal. Kardos Andrásné, Wertritt­ Ferencné, Gajdos József, Simon Ferencné valamennyit bányászfeleségek, és nagyi jól érzik, magukat az intéze­ten. De lassan be is fejezzük sé­tánkat, mert közeleg a „va­csora” ideje. A kisbabáknak erősödni, fejlődni kell, s ehhez sokat kell enni. Kifelé jövet megakad a sze­mem egy feliraton: „Születés­kor mindnyájan egyformák vagyunk. Nálunk előjogokkal nem születik senki.” Qálein "telekiig­­át *£ jaimon, s arra gondolok: ezek a kis emberek még nem sej­tik, hogy egy szabad ország, szabad polgárainak születtek. &Lb*izéLg.ettem­ Patai! Jenó

Next