Borsodi Bányász, 1965. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-06 / 1. szám
2 T Többet törődni az emberekkel A szakszervezeti taggyűlések tapasztalataiból MINDKÉT TRÖSZT üzemeiben, munkahelyein megtartották a szakszervezeti választási taggyűléseket. Rengeteg jegyzőkönyv, tapasztalat mutatja: a jól előkészített taggyűlések jelentős része színvonalas, tartalmas volt, elérte célját. Csaknem mindenütt jó összetételű jelölő bizottságot választottak, amelyek javaslatot tesznek az aknavezetőség megválasztására, hogy a februárban megtartandó választásokon olyan vezetőket válasszanak meg az aknabizottságok, szakszervezeti bizottságok élére, akik megfelelő felkészültséggel képesek dolgozni a szakszervezeti mozgalom céljaiért. ELSŐSORBAN az jellemezte a taggyűléseket, hogy a beszámolók jól mérték fel a helyzetet, s különösképpen bátor és őszinte felszólalások mutatták: sok feladat áll a szakszervezetek előtt. Az eddigi tapasztalatok alapján még intenzívebb módon és szerteágazóbban kell foglalkozniok a szervezett bányászok egész életével, munkájával, még több segítséget adva az emberi problémák megoldásához, az igazságtalanságok megszüntetése érdekében. Sokkal több segítséget adva a szocialista munkaversenyben résztvevő brigádoknak, az akadályok gondok leküzdéséhez. Nem utolsósorban az üzemvezető »ségekkel karöltve határozottabb küzdelmet folytatva a« lelketlen, bürokratikus módszerek, intézkedések, ügykezelés ellen. • KURITYÁNBAN azt kérték az egyik taggyűlésen: olyan rátermett embereket vá «lasszanak a vezetőségekbe, akik érzik a felelősséget és törődnek az emberekkel. Szeles- aknán például 28-an szólaltak fel, s legtöbben ugyancsak ezzel a kérdéssel: többet törődni az emberekkel. Som e súlyon is igen aktív taggyűlééseket tartottak. Nyíltan tárák fel a problémákat s jelölték meg azokat a szép fel- • adatokat, célpontokat, amelyeket a szakszervezetnek, a szervezett bányászoknak kell • elvégezniök, elérniök. Karintyánban például 2902 szerveezett dolgozó képviseletében 1300 küldött vesz részt a febru aár 21-én megtartandó szakszervezeti bizottságot választó nagy jelentőségű küldött- • értekezleten. S ugyanígy más üzemekben, Ormoson, Farkaslyukon s mindenfelé ilyen nagy erő képviseli a szervezett bányászokat a választásokon. A TAPASZTALAT tehát mindenütt azt mutatja: a szocialista építés jelenlegi szakaszában a szakszervezeti bizottságokra is komolyabb, felelősségteljesebb feladat hárul. Ezt követeli a törvényszerű fejlődés, az emberek, akik az elkövetkezendő szakszervezeti választásokon minden bizonnyal megfelelő vezetőket választanak majd a bányász szakszervezetek élére. Ehhez a munkához — ugyancsak a tapasztalatok szerint — igen nagy és valóban lemérhető, értékes segítséget nyújt mindkét tröszt szakszervezeti trösztbizottsága, s ez lényeges pozitívum. Olyan segítség, amely előbbre viszi a szakszervezeti munkát a bányaüzemben is. ERVTAROI la* OINSAGOK Nemzetközi front Her only a Tervtáró távol esik a forgalomtól, mint mondani szokás, az isten háta mögött két lépésre van. De ha fejlődését tekintjük, úgy azt kell mondani, hogy Tervtáró Utolérte, sőt hamarosan túl is haladja egyik-másik központi helyen levő aknánkat. A bánya rekonstrukciója befejeződött, a külszíni rendezés és szociális létesítmények építése is szép ütemben halad. Az 1965-ös évben jelentős műszaki fejlesztésre kerül sor. A pálszigeti részen Löbbe-gyalus front indul. Az egyszárnyú 100 méteres homloké frontfejtés előkészítése teljes ütemben megy. Az előkészítés során három kisebb levegőt harántoltak át (1—1 és fél méterig terjed az elvetési magassága) , amelyek előreláthatóan zavarják majd a fejtést. Az aknavezetőség arra törekszik, hogy ezek a zavarok ne okozzanak termeléskiesést. Másik újdonság Tervtáron a III-as siklóban üzemelő maróhengeres frontfejtés, amelynek az az érdekessége, hogy itt egyelőre maróhenger nélkül termelnek, mert a gép nem érkezett meg. Tervtáron remélik, hogy a lengyel KWB-2-es típusú maróhengert az első negyedév végéig megkapják beszerelhetik és a front az eredeti terv szerint valóban maróhengeres lesz majd. Az említett két frontfejtés a gépesítést és korszerű biztosítást tekintve nemzetközi jellegű. Mind a gyalus, mind a maróhengeres frontot SW-30-as lengyel vasvámmal és III. B típusú magyar süveggerendával biztosítják. Bízunk benne, hogy ezek a berendezések teljes egyetértésben szolgálják a célt: könnyítik a bányászok munkáját, s biztonságosabbá teszik a termelést. BORSODI BÁnYAsz Megtalálták helyüket Mlég nem is olyan régen volt az az idő, amikor a cigányokat lenézték, alacsonyabb rendű fajnak tartották, sőt egyenesen megvetették a faji előítéletek pusztító ópiumával megmérgezett, elhódított emberek. Nagyban hozzájárult ennek a felfogásnak a kialakításához a kapitalista társadalom ilyen irányú érdeke is, mivel a faji villongások felerősítése bizonyos mértékig elterelte más komoly problémákról az egyszerű emberek figyelmét. Nem kell különösebb vizsgálatokat folytatnia a kíváncsi érdeklődőnek, aki a cigányok jelenlegi életét össze akarja hasonlítani a múlttal. Egyre többen találják meg helyüket a társadalomban, becsületes munkát vállalnak és nagyon sok esetben kiválóan dolgoznak. Az elmúlt héten írtunk a Putnoki Bányaüzemben dolgozó Kótai brigádról, amelyet az ózdi tröszt „mintabrigádjaként” tartanak számon. Ebben a kis írásban egy cigánybrigádról szeretnék képet rajzolni, mivelhogy ezek is nagyon jól és eredményesen dolgoznak. Ez a brigád a Borsodi Szénbányászati Tröszt bükkaljai üzemében tevékenykedik a III-as akna 12-es siklójában. Lakatos Károly, Guba Ferenc és Kalocsai József alkotja ezt a kiváló elővájó brigádot. Termelési tervüket mindig 100 százalék fölött teljesítik, de példát mutatnak a többieknek a technológiai fegyelem betartásával, a munkahely rendbentartásával, a többi dolgozóhoz való helyes viszony kialakításával is. Lakatos Károly 1956-ban jegyezte el magát a bányával, s azóta is hűséges munkájának bizonyult. Valamennyien tisztában vannak azzal is, hogy a jobb munkához több tudás szükséges. Mind a hárman tanulnak. Lakatos Károly az általános iskola VII. osztályát végzi, míg két társa Vl-ba jár. Valamennyien megelégedett, boldog életet élnek, mert érzik, tudják, hogy megbecsülik, szeretik, tisztelik őket. Mind a hárman megtalálták helyüket ebben a társadalomban, s ezt becsületes, jó munkájuknak köszönhetik. P. J. így gazdaságosabb! Többször írtunk róla, hogy a Szuhavölgyi Bányaüzemhez tartozó Feketevölgy-akna frontfejtésén milyen nehéz körülmények között dolgoznak a frontosok. Nyolc hónapon keresztül gumiruhában termeltek a vizes fronton, abban reménykedve, hogy majdcsak megjavul a helyzet, szárazabb részhez érnek. A remények nem váltak valóra, s az állandóan csepegő víz miatt annyira lecsökkent a teljesítmény, hogy a frontfejtés üzemeltetése gazdaságtalanná vált. Ezért az akna és az üzem szakemberei úgy döntöttek, hogy a fronton beszüntetik a termelést, s áttérnek a feketevölgyi viszonylatban gazdaságosabb kamrafejtésre. A KÜLDÖTT Már nyolcadik éve dolgozik együtt Alberttelep I-es aknán Soltész István 110 tagú frontbrigádja. Évek hosszú során minden hónapban 120 százalékra teljesíti a tervet. Fegyelmezettek, példamutatóak, tanulnak, s a brigádvezető mindenben példát mutat keménykötésű társainak. Eddig 6 esetben nyerték el a szocialista címet, s ez nem kis dolog. De az sem, hogy 1964-ben már november első hetében túlteljesítették az éves tervet. Egész évben 115 ezer tonna szenet termeltek, 20 ezer tonnával többet az előírtnál. Rendkívüli teljesítmény ez, országos viszonylatban is szinte egyedülálló eredmény! Ezért választották meg Soltész István brigádvezetőt a bányász szocialista brigádvezetők országos tanácskozására küldöttnek. Ő képviseli majd Budapesten a borsodi szénmedence sokezer bányászát. Jól választottak, amikor ilyen kitűnő brigád kiváló vezetőjét küldik a nagy fontosságú országos tanácskozásra. A SZAKMA SZERELMESE Molnár Károly asztalos. Szerelmese a szakmájának. A pálinkás-tárói aknának hűséges dolgozója. Fotó: Bíró A térkép felett... Palkovits Flórián és Békési Gyula Pálinkás-táró gépmesterei térképen tanulmányozzák a gépi berendezések elhelyezését. Fotó: Bíró 1965. január ÓL Az éles b altára terültek az alkony ázott, fakószínű vásznai, amikor megérkeztem a sajószentpéteri járási szülőotthonba. Hideg, sáros, ködös, szomorú téli este volt, de bent a szülőotthonban kellemes meleg, ragyogó tisztaság és nagy-nagy csend fogadott. Kissé megilletődve sétáltam végig a némán hallgató folyosón, s minden pillanatban arra vártam, mikor hasít bele a sűrű csendbe egy újszülött kisbaba hangos sírása. De erre hiába vártam. Minden békés, csendes, nyugodt volt. A kis emberpalánták jóízűen aludtak a puha pokrócok lágyan ölelő karjaiban, a kismamák pedig jókedvűen társalogtak a szobákban. Dr. Kelemen István a szülőotthon főorvosat kalauzolt végig az intézeten, s bőséges információval szolgált minden kérdésemre. folyosón egy kis meglepetésben volt részem. Már messziről hallottam,hogy egy erélyes férfihang előadást tart, egyelőre általam nem látható közönségnek. Nos, a férfit hiába kerestem. Az intézet magnetofonja volt bekapcsolva, és a szokásos tájékoztató előadást hallottuk, amint a kismamákat kioktatják a szükséges tudnivalókra. Egyezz emelék egy hasznos útmutató-tanács elhangzása után vidám zeneakkordok is felcsendültek a bűvös szalagról. Óvatos léptekkel sétálunk végig a tiszta folyosókon. Először a kisbabák rezidenciáját látogatjuk meg. Apró kis ágyacskákban békésen alusszák az igazak álmát a párnapos, vagy néhány órás csecsemők. Itt ismerkedtem meg Varga Béluskával, egy újszülött kisfiúval. Békésen szunyókált a puha pokrócban, kis száját érdekesen összecsücsörítette, kezével a kisbabák szokásos mozdulatát mutatta felém. ci szfíntizedjakal pesszimistább színben látta a világot, mert minden kérdésemre sírással válaszolt. Aztán elindultunk a kismamák lakosztálya felé. Az 5—6 ágyas szobákban vidám terefere folyt. A legtöbben már édesanyák lettek, de néhányan még félve tekintenek az elkövetkező éjszaka elé. önkéntelenül is megeresztem néhány pillanatra gondolataim gyeplőjét, s őszinte tisztelettel adózok minden édesanyának, akiknek valamennyien a legdrágábbat, életünket köszönhetjük. Ez a szülőotthon 1950-ben épült fel. Azóta már 15 000 kisbabának adtak itt életet. Nagyon nagy szám ez, összeemlít-hasonlításként hadd sem meg: körülbelül ennyi Sajószentpéter lakóinak száma.A múlt évben van" másfél ezer felé közeledett a születések száma. Hosszú, küzdelmes, de szép múlt áll a szülőotthon mögött. Tizenkét ággyal indult meg az intézet, s ma már 26-nál tartanak. De jelenleg még ez is kevésnek bizonyult. Az ágyak kihasználása 114,5 százalékos. Remélhetőleg ez a kép kedvezőbb lesz az idén, mert megnyitja kapuit a kazincbarcikai kórház is. Még nem is olyan régen volt az az idő, amikor a gyermekszülés komoly veszélyeket rejtegetett magában. Ismeretlen fertőzések, gyilkos kórokozók leselkedtek a kismamák ágyainál, s bizony sokszor dacolni kellett a közelben ólálkodó halálfival is. Nagy volt a csecsemőhalandóság is. c ,________ _ Hála ez őrei ma ttttJF, vostudomány óriási fejlődésének és társadalmi rendszerünknek, mindent megkapnak a kismamák: gondos kezelést, szerető ápolást, kényelmet, és nem utolsósorban a társadalom tiszteletét és megbecsülését. A szülőotthon grafikonja a halálozási szám megjelölésénél alig mozdul el a nulláról, mindössze 0,1 százalékot mutat. Óriási, szinte fantasztikus eredmény ez, ha a néhány évtized előtti adatokkal összehasonlítjuk. Persze a mosolygó eredmények elérésében nagy szerepe van a jól megszervezett terhes-gondozásnak, és a megelőző intézkedéseknek is, a kismamákkal is. Valamennyiük szavából kiérződik, hogy nagyon meg vannak elégedve a intézetben kapott gondozónal, nincs semmi panasza jól érzik itt magukat. Azt van dr. Kelemen István főovos és a 9 tagú személyzet , hogy minden lehetőt megadjnak a kismamáknak. Gyerekorvosa is van a szülőot honnak, aki az újszülött, egészsége felett őrködik fél gondossággal. Kardos Andrásné, Wertritt Ferencné, Gajdos József, Simon Ferencné valamennyit bányászfeleségek, és nagyi jól érzik, magukat az intézeten. De lassan be is fejezzük sétánkat, mert közeleg a „vacsora” ideje. A kisbabáknak erősödni, fejlődni kell, s ehhez sokat kell enni. Kifelé jövet megakad a szemem egy feliraton: „Születéskor mindnyájan egyformák vagyunk. Nálunk előjogokkal nem születik senki.” Qálein "telekiigát *£ jaimon, s arra gondolok: ezek a kis emberek még nem sejtik, hogy egy szabad ország, szabad polgárainak születtek. &Lb*izéLg.ettem Patai! Jenó