Borsodi Bányász, 1966. január-június (9. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-05 / 1. szám
s BOBBOT* BANYA_* A pártoktatás eddigi tapasztalatai Mák völgyében A pártoktatás eddig eltelt szakasza az előző évekhez viszonyítva nagymérvű változást mutat. Szinte mindegyik oktatási formában, mindegyik szemináriumon megnőtt az érdeklődés az előadások, az anyagok tanulmányozásával kapcsolatban és ugyanakkor az oktatások látogatottsága is nagyon jónak mondható. Vajon minek tudható be ez a javulás az előző évhez viszonyítva, hiszen akkor is sokat foglalkozott az oktatással a pártbizottság. Talán az elsők között kell megemlíteni azt a tényt, hogy az idén a hallgatók kiválogatása sokkal jobb volt, mint az előző években. Most valóban az az elv érvényesült, hogy inkább a minőségre kell gondot fordítani, mint a mennyiségre. A másik változás az volt, hogy a lehetőségek figyelembevételével mindenkit a képzettségének, gazdasági beosztásának megfelelő oktatási formába osztottak be, így sokkal nagyobb lett a tanulási kedv, érdekeltebbé lettek téve a hallgatók. Jelentős az a változás is, amely a propagandisták felkészítésével kapcsolatos. A BSZT pártbizottsága a vezető propagandisták és minden oktatási forma egy előadója részére konzultációs előadásokat tart, majd az ott hallottakat és tanultakat a többi propagandista részére átadják, így alaposabbá válik az előadók felkészítése is, színesebb, változatosabb az előadás, ami természetesen maga után vonja a hallgatók nagyobb érdeklődését is. Még az oktatással járó adminisztráció is sokkal alaposabb, következetesebb, mint az előzőekben. A pártszervezetek, a mellettük működő oktatási bizottság, az előadók rendszeresen áttekinthetik és figyelemmel kísérhetik a hallgatók megjelenését, fejlődését, a szemináriumokon felvetett olyan kérdéseket, melyek megválaszolásra várnak. Nem jelentéktelen az sem, hogy a pártbizottság, az alapszervezetek, a vezető propagandisták rendszeresen, következetesen hétről hétre figyelemmel kísérik az oktatásokat és azonnal megteszik az intézkedéseket, ha szükséges. Az egyik legsikerültebb és legeredményesebben működő oktatási forma a marxista— leninista középiskola. A tematika, amely az esti egyetem anyagának kivonatos részét képezi, már szinte biztosíték volt arra nézve, hogy az idő körültekintően kiválasztott hallgatók szívesen fogják hallgatni és elsajátítani az itt tanultakat. Ehhez még hozzájárult az is hogy az előadók kiválasztása is sikeres volt. Az indulástól kezdve szinte alig van mulasztó, nagyon jó és színvonalas viták jellemzik az iskolát, ami egyaránt dicséri a hallgatókat és előadókat is. Az eddigi munkáért itt feltétlenül dicséret illeti Lőcsei Viktor előadót. Javult a színvonal a gazdaságpolitikai tanfolyamok ipari tagozatain is. A hallgatók megjelenése itt is jó, a témák érdekesek és „szakmába vágók”. Kár, hogy egyes anyagok az előző évinek ismétlése, vagy „felújításai”, mert ez kissé sablonossá és a múlt évben is ide járt hallgatóknak egy bizonyos részig unalmassá teszik az oktatást. A legnagyobb tömegeket megmozgató oktatási forma az „Időszerű kérdések” tanfolyama. Az alapszervezeteknél, Múcsonyban és Kazincbarcikán egyaránt kielégítően haladnak az oktatások, az aktivitás igen jó, sok olyan kérdést és problémát vetnek fel ezeken az oktatásokon, amik foglalkoztatják a dolgozókat, de ugyanúgy az üzemmel kapcsolatban is számos észrevétel és javaslat hangzik el. Az idei oktatási év eddig eltelt időszaka azt bizonyítja, hogy a jó előkészítő munka, a rendszeres és következetes ellenőrzés, a propagandisták jó felkészítése meghozza gyümölcsét, párttagok és pártonkívüliek egyaránt akarnak tanulni, akarják magukat politikailag képezni, csak az szükséges hozzá, hogy őket érdeklő, a világ és belpolitika legjelentősebb eseményei, gazdaságpolitikánk eredményei, a jövő tervei, a mindennapi élet témaköreit dolgozzuk fel részükre, lássák azt, hogy foglalkozunk velük, a párt törődik és figyelemmel kíséri fejlődésüket. Ha továbbra is ilyen lelkesedéssel és ambícióval folyik Mák völgyében a pártoktatás, úgy az 1965—66-os oktatási év eredményekben igen jelentős lesz a pártszervezetekre és hallgatókra nézve egyaránt, de a jövőre nézve is. Somogyi Lajos A kurityámiak dicsérete Kurityán lejtősakna kitűnő kollektívája a múlt év december 7-ére teljesítette évi tervelőirányzatát. Ez a munkasiker az ott dolgozó szocialista brigádok kiváló eredményeit is tükrözi. A sok brigád közül csak néhányat említünk. Pozsgai Barna frontfejtési brigádja, Szabó Imre, Tamás Vencel, Katinszki Albert, Baricska József szocialista elővárosi brigádjai mindig a legjobb munkát végezték, vigyáztak a tisztán termelésre, a darabos szemhullás növelésére, a biztonsági szabályokat betartották. Nemcsak azért, mert a szocialista brigád cím feltételei között szerepeltek ezek a feladatok, hanem azért, mert érzik, hogy jó munkát csak a szabályok betartása mellett, biztonságos körülmények között lehet végezni. EK VÉGI BESZÉLGETÉS Interjú Hősse Gyulával, az ózdvidéki Szénbányászati Tröszt trösztbizottság titkárával — Az 1964. december 10-i párthatározat megjelölte a szakszervezet legfontosabb teendőit. Hogyan hajtotta ezeket végre az ózdvidéki trösztbizottság? — A szakszervezet tevékenységére, feladataira vonatkozó határozat minden főbb pontját valóra váltottuk. Sok szakszervezeti aktivista vett részt az oktatásban, gyarapította tudását, az idén többen kapcsolódtak be a szakszervezeti munkába, mint korábban ... — Ez továbbra is fontos feladat ... — Valóban, hiszen a határozat előírja, hogy az aktivistáknak állandóan képezniük kell magukat, csak így végezhetnek színvonalas munkát. A decemberi határozat nemcsak egy évre, hanem évekre szabta meg feladatainkat. — Melyik üzemben volt a legeredményesebb 1965-ben a szakszervezet tevékenysége? — Leginkább a somsályi szakszervezeti bizottság dolgozott a határozat szellemében, itt volt a legjobb a munka. Ez a bizottság a nevelőmunkát jól összehangolta a termeléssel, a termelési feladatokkal. Ebben az üzemben a szakszervezet sokat segített a műszaki, gazdasági vezetőknek. De ez mondható el Borsodnádasd és Egercsehi szakszervezeti munkájáról is. — Az új feladatok? — Sok új feladat lesz az új esztendőben s egyik nehezebb, mint a másik. Először is résztveszünk a tervkészítésnél, majd segítünk a tervismertető termelési tanácskozások megszervezésében. Az a célunk, hogy hathatós segítséget nyújtsunk a szocialista brigádok szerződéseinek megkötésénél is, hogy a lehetőség szerint elkerüljük a korábbi sablonos vállalásokat.— Ezek a főbb szempontok és feladatok, de hosszan sorolhatnám a rengeteg teendőt, amely az ózdvidéki tröszt területén komoly tevékenységet, az eddigieknél jobb, alaposabb, színvonalasabb munkát követel minden szakszervezeti vezetőtől, aktivistától és a tagságtól is egyaránt — fejezte be rövid, de értékes nyilatkozatát Hossó Gyula elvtárs. — szegedi — 196K. Jasinár S. MÉRLEGEN A II. 5 ÉVES TERV A további feladatokról (Befejező rész.) ELŐZŐ SZÁMAINKBAN folytatásokban beszámoltunk a Borsodi Szénbányászati Trösztnek a második ötéves terv során elért eredményeiről. Sorra vettük a sikereket, mindazon tervfeladatokat, amelyek végrehajtása eredményes volt, de beszámoltunk azokról is, amelyek megvalósítása még nem érte el a kívánt szintet. A második ötéves terv befejezése nem jelenthet azonban munkánk során éles határvonalat, hiszen a harmadik ötéves terv közvetlen folytatása az elmúlt tervidőszaknak. Éppen ezért cikksorozatunk befejezéseként, mintegy teljessé tételeként fel kell vázolnunk azokat a fontosabb feladatokat, amelyek maradéktalan végrehajtása alapját képezi az elkövetkezendő tervidőszak eredményes munkájának. Szükséges, hogy a továbbiakban is munkánk vezérfonala legyen az MSZMP Központi Bizottsága 1964. december 10-i határozata. Rendszeresen elemezzük az abból adódó és munkaterületünkre konkretizált feladatokat, s következetesen törekedjünk azok végrehajtására. FOKOZNUNK KELL a kommunisták helytállását és példamutatását mind a termelő, mind a politikai munkában. A párttagság és a pártonkívüli dolgozók körében végzett nevelő, tudatformáló munkánkat úgy kell végezni — támaszkodva az MSZMP Központi Bizottsága ideológiai irányelveire —, hogy párttagságunk egésze, dolgozóink döntő többsége élenjáró legyen a párthatározatok, politikai és műszaki-gazdasági feladataink végrehajtásában. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy az egyes munkahelyek között biztosítani kell a kommunisták helyes elosztását. A döntő fontosságú frontfejtéseken biztosítani kell a kommunisták helyes arányát. A frontfejtések ugyanis a széntermelés döntő munkaterületei. (A széntermelés közel 80 százalékát adják.) Ezen a területen további feladat, hogy megalapozott műszaki és munkaszervező tevékenységgel el kell érni a fejtések napi előrehaladási sebességének növekedését s ezáltal a termelékenység emelkedését. A GYORSABB LEFEJTÉS megköveteli az előkészítő tevékenység fokozottabb vitelét és ezért helyes, korszerű vágathajtási technológiák kialakítása, valamint munkaszervezés révén meg kell gyorsítani a vágathajtások előrehaladási sebességét. Tovább kell folytatni az aknákon belüli termelési koncentrációt. Ez a leghatékonyabb útja a termelékenyebb és gazdaságosabb munkának. Ennek érdekében többek között a beruházási és rekonstrukciós tevékenységet — a már kialakított takarékossági szempontok szerint — elsősorban a nagy kapacitású aknák kialakításának szolgálatába kell állítani. Igen fontos feladat, hogy a fűtőérték, a hamutartalom, a durva szemhullási arány értékét az adott lehetőségek határain belül hathatósan javítani kell. Minden egyes széntermelő munkahelyen a legkövetkezetesebben be kell tartani az előírt lyuktelepítési és robbantási előírásokat a minél magasabb arányú durva szemhullású szén arányának és mennyiségének növelése érdekében. Ugyanitt nap mint nap biztosítani kell a tisztán termelést s minden eszközzel kerülni a szén aprózódását. A MŰSZAKI FEJLESZTÉS vonatkozásában tovább kell haladni az eddig kikísérletezett, bevált és megkezdett úton úgy, hogy az a fizikai munka megkönnyítése mellett a termelékenység növekedését és az önköltség csökkentését eredményezze. Tovább kell javítani a bányák biztonsági helyzetét. Meg kell teremteni a biztonságos és balesetmentes munka végzéséhez szükséges műszaki feltételeket. Meg kell tartani a termelési folyamatokra előírt technológiai fegyelem legszigorúbb betartását. Olyan légkört kell kialakítani dolgozóink körében, hogy a fegyelmezett munkavégzés az üzemi kollektíva egészére biztosított legyen. AZ ELMONDOTTAKKAL csupán az elkövetkezendő tervidőszak fontosabb feladatait soroltuk fel, amelyek alapját képezik a harmadik ötéves terv során végzendő sikeres munkánknak. Ehhez a munkához a Borsodi Szénbányászati Tröszt minden egyes dolgozójának erőt, egészséget, jó szerencsét kívánunk. St—í, VISSZA AZ UTCN u sors? Emberi sors? És egyáltalán ki tehet arról, ha valakinek különös sorsa van? Nincs sors, csak élet van. És ember van, aki maga irányítja az életét. Az ember teremti meg a saját helyét a közösségben. Nem azért rossz egy ember sorsa, mert az ő számára így van megírva, hanem azért rossz, mert rosszul rendezte be az életét. Az észnek kell elrendeznie, berendeznie, az életet. Az ember megszületik, felnő és elindul az úton. Az élet szép, de az út göröngyös, s zsákutcába is vezethet. Nem szabad letérni az egyenesről. Küzdve, bátran kell előrehaladnia. Mert élni csak így érdemes. Küzdeni az életért, amely szép, de önmagától nem adja kincseit az embernek. Nem filozófia ez, tapasztalat, igazság. Az élet írja megcáfolhatatlanul. De térjünk csak vissza az útra. Aki egyszer utat választott, haladjon végig rajta. Aki egyszer célt tűzött maga elé, fáradozzon érte. Aki egyszer eszmét, elvet választott, tartson is ki mellette. Élete árán is. Mert mivégből ember az ember? Az ész, az akarat, a cselekedet teszi azzá. Aki egyszer eszmét választ, s elindul a helyes úton, nem fordulhat vissza. Az eszmét nem lehet váltogatni, mint a fehérneműt. Milyen ember az olyan? Hogyan néz szembe társaival? Aki visszafordul a választott úton, hova érhet? Zsákutcába jut. S nem lesz már ereje, hogy ismét visszaforduljon. Mert az évek gyorsan szállnak. Az életművét mindenkinek be kell fejeznie. Aki elkésik, nem fejezheti be. Nem érhet az út végére. De hát nem lehet ezt szabályozni, olyan törvény ez, amelyet maga alkot és alkalmaz is az ember. És milyen az ember? Bonyolult lény, bizony előfordul, hogy önmagát se ismeri. T. G. B. ismeri önmagát? Biztos-e benne, hogy helyesen döntött? Milyen tények glőzték meg arról, hogy helyesen cselekszik s csak neki lehet igaza? Milyen filozófia az, amely átformálta, meggyőzte ezt az embert? Mert T. G. B visszafordult az úton, amelyet tudatosan választott. Hátatfordított társainak, barátainak mert eszmét, elvet cseréit. Hogyan? A történet egyszerű, így kezdődött: Bányász lett. Törekvő ember. Becsületes. Nyílt, őszinte. Jó szakember. Borsodnádasdon így ismerték. Ezért lett csapatvezető vájár. Ezért lett szocialista brigádvezető. Szocialista embernek vallotta magát. Erre nevelte társait is. És bíztak benne. Hittek neki. Miért ne hittek volna, hiszen IS. G. B. ff munkájával bizonyított. Vagy csak látszat volt mindez? Csak szemfényvesztés' Aztán hogyan tovább? Ő is jelentkezett a nyáron az üzem vezetőinél: engedjék el a termelőszövetkezetbe, hogy mint traktorista segítse a föld művelőit. Elengedték, negyven bányásszal együtt ő is segíteni ment a szövetkezetbe. És amikor lejárt az idő, a negyven bányászból csak harminckilenc vette fel ismét a csákányt, vette ismét kezébe a fúrót, s állt vissza az évmilliók óta mozdulatlan szénfalak mellé. Igaz, ő, T. G. B. is visszament, de bejelentette: amíg traktoristaként távol volt a bányától, szombatista lett. Elfogadta a szombatista szekta tanítását, tehát szombaton nem, dolgozik többé. Se ő, se a felesége, mert az asszony is belépett a szekta tagjai sorába. Az üzemvezetőség nem járult hozzá T. G. B. szombati pihenőnapjához. S mit tett ezután a szekta új tagja? Otthagyta az üzemet. Visszament a faluba, s traktorista lett. Látszólag egyszerű a történet, még akkor is, ha nem mindennapi. S itt be is fejezhetném, minden kommentár nélkül. De az igazság mást kíván. A történet teljes feltárását, az igazság megközelítését. E. A. és L. I. felkereste Födémeden T. G. B-t. Azért küldték őket, hogy beszéljenek vele, végleges-e az elhatározása, amely az üzemben sok embert meglepett, elsősorban a brigád tagjait. Rendes, tiszta házban lakik T. G. B. családjával. Otthon találták. Így folyt le az érdekes beszélgetés: — Talán sejti, miért jöttünk ... — Ha megmondják, akkor igen — válaszolt T. G. B. közömbösen.— Tagja lett a szombatista szektának, közben tagjelölt is a pártban. Hogyan tudja ezt a két dolgot összeegyeztetni? Szerintünk nem lehet. A marxizmus és a vallás tanítása nem egyeztethető össze. — Valóban nem, nem is akarom összeegyeztetni! — És akkor mi lesz a tag jelöltségével? — Tessék, itt van, visszaadom a könyvet — nyújtotta át tagjelölt igazolványát a 33 éves fiatalember. S a beszélgetés folyt tovább: — Hogyan lett szektatag? — Elolvastam az erről szóló tanításoktól. — Akkor miért kérte a pártba való felvételét? Akkor nem volt ilyen gondolata? — Nem, higgye el, nem. Csak most kaptam meg a lenyilatkoztatást és csak most, tudom, hogy mi az igazság: a megváltó igazsága. — Csak igy máról-holnapra szombatista lett, fannztikus istenhivő ember? — Igen,,— válaszolta T. G. B. — csak igy, máról-holnapra. — És ki a papjuk, és mát tanít? — Nálunk minden ember egyforma, aki szombatiista! T. G. B. felesége hirtelen közbeszólt: — Magyarázza meg, hogyan lett a világ? Ki teremtette? — Minek magyarázzuk most ezt, úgyse győzhetjük meg magukat. Minek fejtegessük a tudományos elméleteket, a dialektikus materialista filozófiát, vagy a darwini evolúciós elmélet igazságait. Talán meg se értené, asszonyom. — Lehet — válaszolt a fiatalasszony, — de egy biztost a világot és az embert az isten teremtette! Közben a televíziót és a rádiót is lepecsételték, mert a szekta előírja, hogy ezek használata káros. L. I. vette át a szót, aki az üzemben párttitkár, és jól ismerte T. G. B. brigádvezetőt: — Te Béla, azt mondod, nem iszol szeszes italt, feketekávét, mert, az élvezetet jelent, s ezt tiltja a szekta. Pedig én jól emlékszem, nem vetetted meg az élvezeteket. Annyira szeretted a kolbászt is, hogy szinte élvezet volt nézni, amikor kosztoltál... Hát mi lesz veled, ezután? — Majd lesz valami — hangzott a semmitmondó válasz. Közben dióval kínálták meg a két vendéget, mert a szombatista vallás szerint a dió fogyasztása nem jelent élvezetet. Így történt. E. A. és L. I. otthagyták T. G. B-t, az végül még őket is meg akarta győzni a szombatista hitről, amely szerinte megnyugvást, boldog érzést, boldogságot hozott a szívébe. Amely lehetővé tette, hogy máris boldog legyen, addig is, amíg eljön a világ vége, amikor a megyváltó dicsér és büntet, jutalmaz és felemel és__ stb., stb. Akik pedig ismerték — és sokan ismerték — T. G. B-t, most így vélekednek: — Érthetetlen, mi történt vele. Pedig egészen normáls földi ember volt... Mi történt T. G. B-vel? Egyszeriben csak az, hogy eszmét cserélt, visszafordult az úton. De megteheti, senki sem akadályozza meg ebben. Az ember csak egyszer él a földön s úgy rendezi be az életét, ahogyan akarja. Csak az eszmét, az elvet nem szabad úgy váltogatni, mint a fehérneműt. Milyen ember az, aki ezt teszi? Mit mondanak róla az emberek? Érdemes lenne meghallgatni őket is, sok érdekes véleményt lehetne összegyűjteni. De ez már nem az én feladatom. Nincs is rá időm. Szegedi László