Borsodi Bányász, 1966. január-június (9. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-05 / 1. szám

s BOBBOT* BANYA_* A pártoktatás eddigi tapasztalatai Mák völgy­ében A pártoktatás eddig eltelt szakasza az előző évekhez vi­szonyítva nagymérvű változást mutat. Szinte mindegyik okta­tási formában, mindegyik sze­mináriumon megnőtt az érdek­­lődés az előadások, az anyagok tanulmányozásával kapcsolat­ban és ugyanakkor az oktatá­sok látogatottsága is nagyon jónak mondható. Vajon minek tudható be ez a javulás az előző évhez viszo­nyítva, hiszen akkor is sokat foglalkozott az oktatással a pártbizottság. Talán az elsők között kell megemlíteni azt a tényt, hogy az idén a hallgatók kiválogatása sokkal jobb volt, mint az előző években. Most valóban az az elv érvényesült, hogy inkább a minőségre kell gondot fordítani, mint a mennyiségre. A másik változás az volt, hogy a lehetőségek figyelembevéte­lével mindenkit a képzettségé­nek, gazdasági beosztásának megfelelő oktatási formába osztottak be, így sokkal na­gyobb lett a tanulási kedv, ér­dekeltebbé lettek téve a hall­gatók. Jelentős az a változás is, amely a propagandisták fel­készítésével kapcsolatos. A BSZT pártbizottsága a vezető propagandisták és minden ok­tatási forma egy előadója ré­szére konzultációs előadásokat tart, majd az ott hallottakat és tanultakat a többi propa­gandista részére átadják, így alaposabbá váli­k az előadók felkészítése is, színesebb, vál­tozatosabb az előadás, ami természetesen maga után von­ja a hallgatók nagyobb érdek­lődését is. Még az oktatással járó adminisztráció is sokkal alaposabb, következetesebb, mint az előzőekben. A párt­­szervezetek, a mellettük mű­ködő oktatási bizottság, az elő­adók rendszeresen áttekinthe­tik és figyelemmel kísérhetik a hallgatók megjelenését, fejlő­dését, a szemináriumokon fel­vetett olyan kérdéseket, me­lyek megválaszolásra várnak. Nem jelentéktelen az sem, hogy a pártbizottság, az alap­szervezetek, a vezető propa­gandisták rendszeresen, következetesen hétről hétre figyelemmel kí­sérik az oktatásokat és azonnal megteszik az intéz­kedéseket, ha szükséges. Az egyik legsikerültebb és legeredményesebben működő oktatási forma a marxista— leninista középiskola. A tema­tika, amely az esti egyetem anyagának kivonatos részét ké­pezi, már szinte biztosíték volt arra nézve, hogy az idő körül­tekintően kiválasztott hallga­tók szívesen fogják hallgatni és elsajátítani az itt tanulta­kat. Ehhez még hozzájárult az is hogy az előadók kiválasztása is sikeres volt. Az indulástól kezdve szinte alig van mu­lasztó, nagyon jó és színvona­las viták jellemzik az iskolát, ami egyaránt dicséri a hallga­tókat és előadókat is. Az eddi­gi munkáért itt feltétlenül di­cséret illeti Lőcsei Viktor elő­adót. Javult a színvonal a gazda­ságpolitikai tanfolyamok ipari tagozatain is. A hallgatók megjelenése itt is jó, a témák érdekesek és „szak­mába vágók”. Kár, hogy egyes anyagok az előző évinek ismétlése, vagy „felújításai”, mert ez kissé sab­lonossá és a múlt évben is ide járt hallgatóknak egy bizonyos részig unalmassá teszik az ok­tatást. A legnagyobb tömegeket megmozgató oktatási forma az „Időszerű kérdések” tanfolya­ma. Az alapszervezeteknél, Múcsonyban és Kazincbarci­kán egyaránt kielégítően ha­ladnak az oktatások, az akti­vitás igen jó, sok olyan kérdést és problémát vetnek fel ezeken az oktatásokon, amik foglal­koztatják a dolgozókat, de ugyanúgy az üzemmel kapcso­latban is számos észrevétel és javaslat hangzik el. Az idei oktatási év eddig el­telt időszaka azt bizonyítja, hogy a jó előkészítő munka, a rendszeres és következetes el­lenőrzés, a propagandisták jó felké­szítése meghozza gyümölcsét, párttagok és pártonkívüliek egyaránt akarnak tanulni, akarják magukat politikailag képezni, csak az szükséges hoz­zá, hogy őket érdeklő, a világ és belpolitika legjelentősebb eseményei, gazdaságpolitikánk eredményei, a jövő tervei, a mindennapi élet témaköreit dolgozzuk fel részükre, lássák azt, hogy foglalkozunk velük, a párt törődik és figyelemmel kíséri fejlődésüket. Ha továbbra is ilyen lelkese­déssel és ambícióval folyik Mák völgyében a pártok­tatás, úgy az 1965—66-os oktatási év eredményekben igen jelentős lesz a pártszervezetekre és hall­gatókra nézve egyaránt, de a jövőre nézve is. Somogyi Lajos A kurityámiak dicsérete Kurityán lejtősakna kitűnő kol­lektívája a múlt év december 7-ére teljesítette évi tervelőirányzatát. Ez a munkasiker az ott dolgozó szocialista brigádok kiváló ered­ményeit is tükrözi. A sok brigád közül csak néhányat említünk. Pozsgai Barna frontfejtési bri­gádja, Szabó Imre, Tamás Vencel, Katinszki Albert, Baricska József szocialista elővárosi brigádjai min­dig a legjobb munkát végezték, vi­gyáztak a tisztán termelésre, a darabos szemhullás növelésére, a biztonsági szabályokat betartották. Nemcsak azért, mert a szocialista brigád cím feltételei között szere­peltek ezek a feladatok, hanem azért, mert érzik, hogy jó munkát csak a szabályok betartása mellett, biztonságos körülmények között lehet végezni. EK VÉGI BESZÉLGETÉS Interjú Hősse Gyulával, az ózdvidéki Szénbányászati Tröszt trösztbizottság titkárával — Az 1964. december 10-i párthatározat megjelölte a szakszervezet legfontosabb teendőit. Hogyan hajtotta eze­ket végre az ózdvidéki tröszt­bizottság? — A szakszervezet tevékeny­ségére, feladataira vonatkozó határozat minden főbb pont­ját valóra váltottuk. Sok szak­­szervezeti aktivista vett részt az oktatásban, gyarapította tu­dását, az idén többen kapcso­lódtak be a szakszervezeti munkába, mint korábban ... — Ez továbbra is fontos fel­adat ... — Valóban, hiszen a határo­zat előírja, hogy az aktivisták­nak állandóan képezniük kell magukat, csak így végezhet­nek színvonalas munkát. A decemberi határozat nemcsak egy évre, hanem évekre szabta meg feladatainkat. — Melyik üzemben volt a legeredményesebb 1965-ben a szakszervezet tevékenysége? — Leginkább a somsályi szakszervezeti bizottság dolgo­zott a határozat szellemében, itt volt a legjobb a munka. Ez a bizottság a nevelőmunkát jól összehangolta a termeléssel, a termelési feladatokkal. Ebben az üzemben a szakszervezet so­kat segített a műszaki, gazda­sági vezetőknek. De ez mond­ható el Borsodnádasd és Eger­­csehi szakszervezeti munkájá­ról is. — Az új feladatok? — Sok új feladat lesz az új esztendőben s egyik nehezebb, mint a másik. Először is részt­­veszünk a tervkészítésnél, majd segítünk a tervismer­tető termelési tanácskozások megszervezésében. Az a cé­lunk, hogy hathatós segítséget nyújtsunk a szocialista brigá­dok szerződéseinek megkötésé­nél is, hogy a lehetőség sze­rint elkerüljük a korábbi sab­lonos vállalásokat.­­— Ezek a főbb szempontok és feladatok, de hosszan sorol­hatnám a rengeteg teendőt, amely az ózdvidéki tröszt te­rületén komoly tevékenységet, az eddigieknél jobb, alapo­sabb, színvonalasabb munkát követel minden szakszervezeti vezetőtől, aktivistától és a tagságtól is egyaránt — fejezte be rövid, de értékes nyilatko­zatát Hossó Gyula elvtárs. — szegedi — 196K. Jasinár S. MÉRLEGEN A II. 5 ÉVES TERV A további feladatokról (Befejező rész.) ELŐZŐ SZÁMAINKBAN folytatásokban beszámoltunk a Borsodi Szénbányászati Trösztnek a második ötéves terv során elért eredményeiről. Sorra vettük a sikereket, mindazon tervfeladatokat, amelyek végrehajtása eredmé­nyes volt, de beszámoltunk azokról is, amelyek megvaló­sítása még nem érte el a kí­vánt szintet. A második ötéves terv befe­jezése nem jelenthet azonban munkánk során éles határvo­nalat, hiszen a harmadik öt­éves terv közvetlen folytatása az elmúlt tervidőszaknak. Ép­pen ezért cikksorozatunk be­fejezéseként, mintegy teljessé tételeként fel kell vázolnunk azokat a fontosabb feladato­kat, amelyek maradéktalan végrehajtása alapját képezi az elkövetkezendő tervidőszak eredményes munkájának. Szükséges, hogy a továbbiak­ban is munkánk vezérfonala legyen az MSZMP Központi Bizottsága 1964. december 10-i határozata. Rendszeresen ele­mezzük az abból adódó és munkaterületünkre konkreti­zált feladatokat, s következe­tesen törekedjünk azok végre­hajtására. FOKOZNUNK KELL a kom­munisták helytállását és pél­damutatását mind a termelő, mind a politikai munkában. A párttagság és a pártonkívüli dolgozók körében végzett ne­velő, tudatformáló munkánkat úgy kell végezni — támasz­kodva az MSZMP Központi Bizottsága ideológiai irány­elveire —, hogy párttagságunk egésze, dolgozóink döntő több­sége élenjáró legyen a párt­­határozatok, politikai és mű­szaki-gazdasági feladataink végrehajtásában. Nem győzzük eléggé hang­súlyozni annak fontosságát, hogy az egyes munkahelyek között biztosítani kell a kom­munisták helyes elosztását. A döntő fontosságú frontfejtése­ken biztosítani kell a kommu­nisták helyes arányát. A front­fejtések ugyanis a szénterme­lés döntő munkaterületei. (A széntermelés közel 80 százalé­kát adják.) Ezen a területen további feladat, hogy megala­pozott műszaki és munkaszer­vező tevékenységgel el kell érni a fejtések napi előrehala­dási sebességének növekedését s ezáltal a termelékenység emelkedését. A GYORSABB LEFEJTÉS megköveteli az előkészítő te­vékenység fokozottabb vitelét és ezért helyes, korszerű vá­gathajtási technológiák kiala­kítása, valamint munkaszerve­zés révén meg kell gyorsítani a vágathajtások előrehaladási sebességét. Tovább kell folytatni az ak­nákon belüli termelési kon­centrációt. Ez a leghatéko­­nyabb útja a termelékenyebb és gazdaságosabb munkának. Ennek érdekében többek kö­zött a beruházási és rekonst­rukciós tevékenységet — a már kialakított takarékossági szempontok szerint — első­sorban a nagy kapacitású ak­nák kialakításának szolgála­tába kell állítani. Igen fontos feladat, hogy a fűtőérték, a hamutartalom, a durva szemhullási arány érté­két az adott lehetőségek hatá­rain belül hathatósan javítani kell. Minden egyes széntermelő munkahelyen a legkövetkeze­tesebben be kell tartani az előírt lyuktelepítési és robban­tási előírásokat a minél maga­sabb arányú durva szemhul­­lású szén arányának és men­­­nyiségének növelése érdeké­ben. Ugyanitt nap mint nap biztosítani kell a tisztán terme­­lést s minden eszközzel kerülni a szén aprózódását. A MŰSZAKI FEJLESZTÉS vonatkozásában tovább kell haladni az eddig kikísérlete­zett, bevált és megkezdett úton úgy, hogy az a fizikai munka megkönnyítése mellett a termelékenység növekedését és az önköltség csökkentését eredményezze. Tovább kell javítani a bá­nyák biztonsági helyzetét. Meg kell teremteni a biztonságos és balesetmentes munka végzésé­hez szükséges műszaki feltéte­leket. Meg kell tartani a ter­melési folyamatokra előírt technológiai fegyelem legszigo­rúbb betartását. Olyan lég­kört kell kialakítani dolgozó­ink körében, hogy a fegyelme­zett munkavégzés az üzemi kollektíva egészére biztosított legyen. AZ ELMONDOTTAKKAL csupán az elkövetkezendő tervidőszak fontosabb felada­tait soroltuk fel, amelyek alapját képezik a harmadik ötéves terv során végzendő sikeres munkánknak. Ehhez a munkához a Borsodi Szénbá­nyászati Tröszt minden egyes dolgozójának erőt, egészséget, jó szerencsét kívánunk. St—í, VISSZA AZ UTCN u­ sors? Emberi sors? És egyáltalán ki tehet arról, ha valakinek különös sorsa van? Nincs sors, csak élet van. És ember van, aki maga irányítja az életét. Az ember teremti meg a saját helyét a közösségben. Nem azért rossz egy ember sorsa, mert az ő számára így van megírva, hanem azért rossz, mert rosszul rendezte be az életét. Az észnek kell elrendeznie, berendeznie, az életet. Az em­ber megszületik, felnő és elindul az úton. Az élet szép, de az út göröngyös, s zsákutcába is vezethet. Nem szabad letérni az egyenesről. Küzdve, bátran kell előre­haladnia. Mert élni csak így érdemes. Küzdeni az életért, amely szép, de önmagától nem adja kincseit az embernek. Nem filozófia ez, tapasztalat, igazság. Az élet írja meg­cáfol­hatatlanul. De térjünk csak vissza az útra. Aki egyszer utat vá­lasztott, haladjon végig rajta. Aki egyszer célt tűzött maga elé, fáradozzon érte. Aki egyszer eszmét, elvet választott, tartson is ki mellette. Élete árán is. Mert mivégből ember az ember? Az ész, az akarat, a cselekedet teszi azzá. Aki egyszer eszmét választ, s elindul a helyes úton, nem for­dulhat vissza. Az eszmét nem lehet váltogatni, mint a fe­hérneműt. Milyen ember az olyan? Hogyan néz szembe társaival? Aki visszafordul a választott úton, hova érhet? Zsák­utcába jut. S nem lesz már ereje, hogy ismét visszafordul­jon. Mert az évek gyorsan szálln­ak. Az életművét minden­kinek be kell fejeznie. Aki elk­ésik, nem fejezheti be. Nem érhet az út végére. De hát nem lehet ezt szabályozni, olyan törvény ez, amelyet maga alkot és alkalmaz is az ember. És milyen az ember? Bonyolult lény, bizony előfordul, hogy önmagát se ismeri. T. G. B. ismeri önmagát? Biztos-e benne, hogy helyesen döntött? Milyen tények g­lőzték meg arról, hogy helyesen cselekszik s csak neki lehet igaza? Milyen filozófia az, amely átformálta, meggyőzte ezt az embert? Mert T. G. B visszafordult az úton, amelyet tudatosan választott. Hátat­­fordított társainak, barátainak mert eszmét, elvet cseréit. Hogyan? A történet egyszerű, így kezdődött: B­ányász lett. Törekvő ember. Becsületes. Nyílt, őszin­te. Jó szakember. Borsodnádasdon így ismerték. Ezért lett csapatvezető vájár. Ezért lett szocialista brigádvezető. Szocialista embernek vallotta magát. Erre ne­velte társait is. És bíztak benne. Hittek neki. Miért ne hittek volna, hiszen IS. G. B. ff munkájával bizonyított. Vagy csak látszat volt mindez? Csak szemfényvesztés'­ Aztán hogyan tovább? Ő is jelentkezett a nyáron az üzem vezetőinél: enged­jék el a termelőszövetkezetbe, hogy mint traktorista se­gítse a föld művelőit. Elengedték, negyven bányásszal együtt ő is segíteni ment a szövetkezetbe. És amikor lejárt az idő, a negyven bányászból csak har­minckilenc vette fel ismét a csákányt, vette ismét kezébe a fúrót, s állt vissza az évmilliók óta mozdulatlan szénfalak mellé. Igaz, ő, T. G. B. is visszament, de bejelentette: amíg traktoristaként távol volt a bányától, szombatista lett. Elfo­gadta a szombatista szekta tanítását, tehát szombaton nem, dolgozik többé. Se ő, se a felesége, mert az asszony is belé­pett a szekta tagjai sorába. Az üzemvezetőség nem járult hozzá T. G. B. szombati pihenőnapjához. S mit tett ezután a szekta új tagja? Otthagyta az üzemet. Visszament a fa­luba, s traktorista lett. Látszólag egyszerű a­ történet, még akkor is, ha nem mindennapi. S itt be is fejezhetném, minden kommentár nélkül. De az igazság mást kíván. A történet teljes feltárá­sát, az igazság megközelítését. E. A. és L. I. felkereste Födémeden T. G. B-t. Azért küldték őket, hogy beszéljenek vele, végleges-e az elhatáro­zása, amely az üzemben sok embert meglepett, elsősorban a brigád tagjait. R­endes, tiszta házban lakik T. G. B. családjával. Ott­hon találták. Így folyt le az érdekes beszélgetés: — Talán sejti, miért jöttünk ... — Ha megmondják, akkor igen — válaszolt T. G. B. közömbösen.­­— Tagja lett a szombatista szektának, közben tagjelölt is a pártban. Hogyan tudja ezt a két dolgot összeegyeztetni? Szerintünk nem lehet. A marxizmus és a vallás tanítása nem­ egyeztethető össze. — Valóban nem, nem is akarom összeegyeztetni! — És akkor mi lesz a tag jelöltségével? — Tessék, itt van, visszaadom a könyvet — nyújtotta át tagjelölt igazolványát a 33 éves fiatalember. S a beszélgetés folyt tovább: — Hogyan lett szekta­tag? — Elolvastam az erről szóló tanításoktól. — Akkor miért kérte a pártba való felvételét? Akkor nem volt ilyen gondolata? — Nem, higgye el, nem. Csak­ most kaptam meg a le­nyilatkoztatást és csak most, tudom, hogy mi az igaz­ság: a megváltó igazsága. — Csak igy máról-holnapra szombatista lett, fannztikus istenhivő ember? — Igen,,— válaszolta T. G. B. — csak igy, máról-hol­napra. — És ki a papjuk, és mát tanít? — Nálunk minden ember egyforma, aki szombatiista! T. G. B. felesége hirtelen közbeszólt: — Magyarázza meg, hogyan lett a világ? Ki teremtette? — Minek magyarázzuk most ezt, úgyse győzhetjük meg magukat. Minek fejtegessük a tudományos elmélete­ket, a dialektikus materialista filozófiát, vagy a darwini evolúciós elmélet igazságait. Talán meg se értené, asszo­nyom. — Lehet — válaszolt a fiatalasszony, — de egy biztost a világot és az embert az isten teremtette! K­özben a televíziót és a rádiót­­ is lepecsételték, mert a szekta előírja, hogy ezek használata­ káros. L. I. vette át a szót, aki az üzemben párttitkár, és jól ismerte T. G. B. brigádvezetőt: — Te Béla, azt mondod, nem iszol szeszes italt, feke­tekávét, mert, az élvezetet jelent, s ezt tiltja a szekta. Pedig én jól emlékszem, nem vetetted meg az élvezeteket. An­­nyira szeretted a kolbászt is, hogy szinte élvezet volt nézni, amikor kosztoltál... Hát mi lesz veled, ezután? — Majd lesz valami — hangzott a semmitmondó vá­lasz. Közben dióval kínálták meg a két vendéget, mert a szombatista vallás szerint a dió fogyasztása nem jelent él­vezetet. Így történt. E. A. és L. I. otthagyták T. G. B-t, az végül még őket is meg akarta győzni a szombatista hitről, amely szerinte megnyugvást, boldog érzést, boldogságot hozott a szívébe. Amely lehetővé tette, hogy máris boldog legyen, addig is, amíg eljön a világ vége, amikor a megy­váltó dicsér és büntet, jutalmaz és felemel és__ stb., stb. Akik pedig ismerték — és sokan ismerték — T. G. B-t, most így vélekednek: — Érthetetlen, mi történt vele. Pedig egészen normáls földi ember volt... Mi történt T. G. B-vel? Egyszeriben csak az, hogy esz­mét cserélt, visszafordult az úton. De megteheti, senki sem akadályozza meg ebben. Az ember csak egyszer él a földön s úgy rendezi be az életét, ahogyan akarja. C­sak az eszmét, az elvet nem szabad úgy váltogatni, mint a fehérneműt. Milyen ember az, aki ezt teszi? Mit mondanak róla az emberek? Érdemes lenne meghallgatni őket is, sok érdekes véleményt lehetne össze­gyűjteni. De ez már nem az én feladatom. Nincs is rá időm. Szegedi László

Next