Borsodi Bányász, 1970. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-16 / 37. szám
ø A párt-vb napirendjén a szocialista brigádmozgalom helyzete A Borsodi Szénbányák párt-végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén tárgyalta a vállalat üzemeiben folyó szocialista brigádmozgalom eddig elért eredményeit és meghatározta a további feladatokat. A vállalat üzemeiben több mint tízéves múltra tekint vissza a szocialista brigádmozgalom. Ez idő alatt a szocialista brigádok, s az egész mozgalom megfelelő rangot és megbecsülést vívott ki magának. A hármas jelszó egyre inkább meghatározó szerepet tölt be az egyének és a kollektívák életében. A vállalat párt, szakszervezeti, KISZ- és gazdasági vezetősége ez év elején is nagy körültekintéssel fogott hozzá a munkaverseny megszervezéséhez. Legfőbb célkitűzés az volt, hogy megőrizzék a tavalyi évben kibontakozott jubileumi munkaverseny lendületét, s a brigádok vállalásai mind jobban tükrözzék a vállalati célokat. Ma már kb. 10 ezer dolgozó kapcsolódott be a mozgalomba. A vezetés és a szervezés egyre több lehetőséget tár fel, hogy a Velektívák kezdeményező kétségét, aktivitását a gazdaságosság szolgálatába állítsák. Az anyagi és erkölcsi elismerés formáinak rendezésével növelték a munkaintenzitást, a különböző kitüntetések tekintélyét, s az MSZMP X. kongresszusa tiszteletére indított verseny újabb lendületet adott a mozgalomnak. A pozitív eredmények ellenére számos területen vannak hiányosságok. Egyes üzemekben nem tekintik közös feladatnak a szervezést, vagy nem biztosítják a kellő nyilvánosságot. Az értékelés sokszor csak formális, a számszerű adatok közlésére szorul. Nem határozzák meg konkrétan a feladatokat és nem követelik azok következetes végrehajtását, összegezve a hibákat és pozitívumokat, határozott fejlődésről adott számot az átfogó értékelés, mind tartalmi, mind formai vonatkozásban. A további feladatok pedig adottak. a BORSODI BÁNYÁSZ 1970. szeptember 16. Tisztújítás a kötélpálya pártszervezetében SZEPTEMBER 10-én egy órával azután, hogy elharangozták a delet, a Központi Szénosztályozómű kötélpályarészleg alapszervezetének kommunistái ünneplőbe öltözve gyülekeztek a pártszervezet helyiségében. Mindenki tudta, miről lesz szó: újjáválasztják a vezetőséget. Valaki megszámolta a jelenlevőket, s röviddel utána a taggyűlést levezető elnök, Takács Lóránt közölte: — A taggyűlés határozatképes. A megjelenés 75zázalékos. A hiányzók igazoltan vannak távol. S kezdetét vette a taggyűlés. A teremben elhalkult a zaj, a figyelem az elnökségre terelődött, ahol helyet foglalt az üzem vezetője, Imre József elvtárs is. Bari Imre a pártszervezet titkára röviden tájékoztatta a tagságot a kongresszusi irányelvekről és a módosított szervezeti szabályzat tervezetéről. A TÁJÉKOZTATÓT követő vitában többen merk el véleményüket Ezekből kitűnt, hogy a tagság tarányozta a két dokumentumot. Helyeselték például azt, hogy ezek után 4 évenként kerül sor pártvezetőségek újraválasztására. azért — mondották — mert a vezetőségnek biztosítva van „hosszú” távon önállóan, rugalmasan megoldani sajátos feladatait. Annak a véleménynek is hangot adtak, hogy a jövőben a tagsági díjak megállapításánál ne az éves átlagot, hanem az alapkeresetet vegyék figyelembe. Imre József üzemvezető felszólalásában dicsérte a kötélpálya kommunistáit, akik a koncentrált nagyjavítások során, a viszontagságos időben is derekasan helytálltak. Ugyanakkor elmarasztalta azokat a dolgozókat, akik az edelényi szakasz TMK-jánál fegyelmezetlenek voltak. Ritter Istvánná szóvá tette a fürdő-öltöző vontatott építését, hogy még mindig 4—5- en szorulnak egy szekrénybe. A VITA SORÁN felengedett a feszültség. A kérdésesre és az elhangzott problémákra megnyugtató volt a válasz. A tagság megválasztotta az 5 tagú „új” vezetőséget, amelynek tagjai egytőlegyig a régiek lettek. A bizalom tehát tovább szól, amelynek — mint ígérték — eleget tesznek . A taggyűlés résztvevői figyelemmel hallgatják a beszámolót. A kötélpálya pártszervezetének titkára, Bári Imre elvtárs, vitára bocsátja a pártkongresszus irányelveit és a módosított szervezeti szabályzat tervezetét. A kongresszusi verseny élenjárói NÉMETH ISTVÁN I. 60 fős aranykoszorús szocialista brigádja Tervtáron a dobsonos fronton dolgozik. A brigád az évben 110—120 százalékos teljesítményt ért el. Jelenleg rossz geológiai viszonyok között dolgoznak, de remélik, hogy az elemekkel vívott harcból a brigád kerül ki győztesen. DIENES MIKLÓS elővájó brigádja 9 fővel dolgozik Tervtáron. Az ezüst koszorús szocialista brigád jelenleg a III-as ereszke frontinduló vágatát hajtja. A kongresszusi versenyben szép eredményeket ért el. Az elmúlt hónapban 147 százalékos teljesítményt produkált. De ért már el 197 százalékos teljesítményt is. BÁLLA BÁLINT, a Tervtáron működő Kandó Kálmán nevét viselő többszörösen kitüntetett ifjúsági szocialista villanyszerelő-brigád helyettes vezetője. A 27 fős brigád határidőre végzi el a frontátállás szerelési munkáit. Korábban kiemelkedő munkát végeztek a gumiszalagsor automatizásnál. Hol kapnak húsben Bizonyára sokan csodálkoznak a címbeli kérdéseken. Naivnak tűnhet azok előtt, akiknek lakóhelyén húsbolt, kenyérüzlet, vagy olyan vegyesbolt van, ahol ezek az áruk, s más élelmiszerek, sőt zöldség-gyümölcsféleségek is kaphatók. A Pitypalaty-völgyben lakó bányászok közül sokan mondhatják: ideje volna már a mi falunkban is törődni ezzel a kérdéssel. És igazuk van, mert rendkívül rossz az itteni települések kereskedelmi ellátottsága. A varbóiak azt panaszolják, hogy péksüteményt egyáltalán nem kapnak. Húst sem. Hasonló a helyzet Parasznyán. Négy autóbuszt töltenek meg azok a bányászok, akik a Pitypalaty-völgyből járnak dolgozni Lyukóba. Nem kevés ember. Munkájukhoz izomerő, jó kondíció kell. S a bányában a perecesiek is panaszkodnak: — Nálunk szintén rossz a húsellátás. Kenyérért is Miskolcra járnak be az asszonyok. Így egy vekni a buszköltséggel együtt tíz forintba kerül!... Ott van ugyan nálunk az önkiszolgáló bolt, de abban több a háztartási- és iparcikk, mint az élelmiszer. Persze italáru, az van bőven. . . No és a silány zöldség-gyümölcs ellátásról ne is beszéljünk ... S az így panaszkodók összekapcsolják ezt a témát azzal, hogy amikor nehéz helyzetbe kerül a bánya, ők készséggel vállalják a pluszműszakot, a segítségadást. Viszonzásképpen azonban elvárják a bányaüzem segítségét is a saját nehézségeik, közellátási gondjaik megszüntetésében. És ez az elvárás emberileg teljesen érthető. S mit tehet a bányaüzem ? A pártbizottság vezetői már régóta töprengtek ezen a kérdésen. A napokban tőlük hallottuk: szeretnének egy 4—5 tagú bizottságot alakítani, amely bejárná a Miskolci Bányaüzemhez tartozó bányászlakta településeket, felmérné a kereskedelmi ellátottságot, s az igényeket és javaslatokat továbbítaná az illetékeseknek. Az elgondolás feltétlenül okos, hasznos. Az ilyen vizsvizsgálatnak a kereskedelem illetékesei szintén csak örülhetnének, hiszen számukra is segítség lenne egy ilyen munka, amely persze nem kis időt és energiát venne igénybe a pártaktíváktól. R. A. 25 éve történt Teendők tengerében z 1945. január 1-én alakult pereces bányatelepi üzemi munkástanács, később üzemi bizottság, valamint a szakszervezeti bizalmi testület üléseinek birtokomban levő — időrendben utolsó — jegyzőkönyve 1945. szeptember 19-én kelt. A közben eltelt 262 nap alig tíz nappal kevesebb, mint a graviditas kilenc naptári, vagy tíz holdnapja. És valóban. Hazánkban ekkor született meg az új világ. A kommunistákból, a MOKÁN -komité tagjaiból megválasztott üzemi bizottság ez idő alatt a közélelmezésről és általában az ellátásról való gondoskodással — hogy csak a legfontosabbat említsük — megteremtette az élet, a munka feltételeit. Szeptemberben kaptak először élelmiszert — némi vajat — központi kiutalásból, s ez időben valósították meg a bányászok — igen nehéz körülmények között — az első tervet, „üzemtervet”, amelyet az üzemi bizottság dolgoztatott ki, majd az egész munkás vezető testület megvitatott és július végén elfogadott. Az eltelt kilenc hónap már bebizonyította, hogy a kommunista munkásokból, bányászokból álló üzemi bizottság a legnehezebb időszakban is képes helytállni, biztosítani az élet és a munka feltételeit. A teendők tengerében, munka közben tanultak meg szervezni, vezetni. A gyűléseken, értekezleteken gyorsírással készült jegyzőkönyvek, az ezekben rögzített — sokszor drámai fordulatokban bővelkedő — viták, intézkedések, határozatok hűen tükrözik a munkás vezető testület munkakörülményeit és munkastílusát. ezdettől fogva időhiánnyal küzdöttek. Sok volt a tennivaló, s kevesen tudták akkoriban, hogy mit kell tenni. Az 1945. január 18-i jegyzőkönyv — és ezt követően még néhány — a következőképpen fejeződik be: „Az idő túlhaladottsága miatt több tárgyat nem tárgyalt a tanácsülés.” Vagy például a február 10-i ülést így zárják: „Az idő előrehaladottsága miatt, az ülés befejezést nyert.” A rendelkezésükre álló idő jobb kihasználása érdekében igen szigorúan vették az ülésen való pontos megjelenést. Több esetben vonták felelősségre maguk közül azokat, akik késésükkel akadályozták a testület munkáját. Igyekeztek ökonomikusan kihasználni a rendelkezésre álló időt. Nem egy esetben hangzott el ilyen közbeszólás — jegyzőkönyvek ezt is rögzítették: „Maradjunk a tárgynál. Míg egy ügyet le nem tárgyaltunk, ne térjünk át más tárgyra.” Ezeken az üléseken és értekezleteken nem lehetett fecsegni, mellébeszélni. A szeptember 19-i bizalmi értekezleten Czerva István így fakad ki: „A vezetőség nem áll hivatásának magaslatán. Kérem a bizalmi testületet, hogy teljesítse hivatását és tartsuk magunkat a szakszervezet szabályaihoz, még a felszólalásokban is, amely kimondja, hogy egy tárgyban kétszer van joga egy bizalminak felszólalni, harmadik esetben csak akkor, ha a bizalmi testület megengedi. Mert így az egész ügy ellaposodik és nem tudunk döntést hozni a kérdésekben.” A munkás vezető testület arra törekedett, hogy gyorsan meghozott helyes döntésekkel, intézkedésekkel segítse a munka, a széntermelés menetét. A döntéseket őszinte, sokszor veszekedésig fajuló parázs vita előzte meg. Íme, az üzemi bizottság elnökének, Dozsnyák Jánosnak a felszólalása: „Felkérem a bizalmi testületet, hogy a tárgyalás menetében ne alkalmazzanak sértő kifejezéseket, viszont, ha egymást kritizáljuk, az nevelő kritika legyen, és aki felett a kritikát gyakoroljuk, ne sértődjön meg, mert azért vagyunk itt, hogy egymást neveljük.” Munkájukra, munkastílusukra a lényegre törés, a rövid, őszinte, demokratikus vita és a gyors döntés, intézkedés volt a jellemző. A végrehajtást pedig keményen és szigorúan ellenőrizték. De nem is lehetett volna országra szóló eredményeket elérni másként. A bányák termelésétől függött az üzemek, a gyárak munkája, a közlekedés, a szállítás. Az üzemi bizottságok munkájáról szóló, 1945. február 15-én életbe lépett rendelet politikai jellegű feladatokat is szabott a munkás vezető testületek elé. A második paragrafusban szerepel ez a mondat: „Kiterjed ezenkívül a bizottság hatásköre az üzemnek a fasisztáktól való megtisztítására, valamint olyan egyének eltávolítására, akik részt vettek az üzem megrongálásában.” A perecesi üzemi bizottság szorosan együttműködött az igazoló bizottságokkal, az üzemi bizottság elnöke például tagja volt az egyik igazoló bizottságnak. Az üzemi bizottság azonban az igazoló bizottságokban levő szakszervezeti képviseleten keresztül is igyekezett érvényre juttatni véleményét, e nemcsak a nyílt fasisztákkal kellett leszámolni. Politikai jellegű munka volt az is, amikor a munkások követelésére múltbeli magatartásuk miatt eltávolítottak néhány kisebb és nagyobb vezetőt, a kapitalista állam felszabadulás előtti helyi képviselőit. Már az 1945. január 1-én, az üzemi bizottságot megválasztó gyűlésen így szólalt fel a kommunista Oszip István: „Mi, munkások, nagyon jól tudjuk, hogy a középosztályon keresztül jött ránk minden elnyomás, minden felső rendelkezésnek ők voltak a végrehajtói. Ennek meg kell szűnnie. Innen szólítom fel az üzem vezetőit, hogy értsék meg az idők szavát, mert akik nem akarnak hozzáidomulni a munkássághoz, csomagoljanak és tűnjenek el erről a helyről, amit eddig bitoroltak. Ha pedig velünk együtt akarják romjaiból újjáépíteni az országot, akkor velünk együtt kell kezdeni az építőmunkát” Már az üzemi bizottság első ülésén, 1945. január 16-án ilyen vitát rögzít a jegyzőkönyv: „Lengyel: ki adott utasítást a lyukói üzem leszerelésére? vt. Kiss: Én adtam, jóhiszeműen, hogy a Mátyás-táró szellőztetését biztosítsuk. Lengyel: Nem találja alkalmasnak Osváth főmérnököt a lyukói üzem vezetésére. Az aknamélyítő munkások tiltakoznak, Erdős főaknász föléjük való beosztása miatt. Brungel: Fenyőházi főellenőr ellen a Barossaknai munkásság kifogást emel, a múlt rendszerben történt magaviselete miatt. Dr. Horváth: Fenyőházi hadirokkant, idegileg részben tönkrement ember, s a múlt rendszerben rá volt kényszerítve. Brungel és Lengyel szót emel az össz Baross-aknai munkásság nevében és kérik részére a más beosztást.” A munkások kérelmére, követelésére a későbbiek folyamán is leváltanak, illetve áthelyeznek néhány aknászt, művezetőt. Érdemes idézni az 1945. július 4-én megtartott viharos menetű bizalmi értekezlet jegyzőkönyvéből: „A Baross-aknai munkásnők O. A. külszíni szállításfelvigyázói durva és minősíthetetlen múltbeli magatartása miatt kérik leváltani. Amennyiben az üzemvezetőség, az üzemi bizottság kérésüknek nem tenne eleget, úgy az üzemnél a munkát beszüntetik.Az üzemi bizottság eleget tett a Baross-aknai munkásnők kérésének. De ha kellett, tudott nemet is mondani, Íme, egy mondat az üzemi bizottság 1945. február 28-i ülésének jegyzőkönyvéből: „A Mátyás-tárói munkások azon kérelméhez • my JV~- "b rijt cseréljék ki egy másik vezetővel, a tanács nem járul hozzá.” . Vitéz Kiss Elek bányafőtanácsos leváltását az 1945. június 8-i bizalmi ülés követelte. Nem csinált a főtanácsos semmi különösebbet. Csak annyit mondott, amikor kérdőre vonták, miért adott át a vasgyárnak egy olyan villanymotort, ami a bánya üzemeltetéséhez feltétlenül szükséges volt: „Legfeljebb bezárjuk a bányát.” Ezért a kijelentéséért — ami méltán háborította fel a bányászokat — „A bizalmi testület vitéz Kiss Elek főtanácsosnak megadja azt a lehetőséget, hogy saját maga kérje a nyugdíjazását.” Oravec Juci