Borsodi Bányász, 1970. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-16 / 37. szám

ø A párt-vb napirendjén a szocialista brigádmozgalom helyzete A Borsodi Szénbányák párt-végrehajtó bizottsága leg­utóbbi ülésén tárgyalta a vállalat üzemeiben folyó szocialista brigádmozgalom eddig elért eredményeit és meghatározta a további fel­adatokat. A vállalat üzemeiben több mint tízéves múltra tekint vissza a szocialista brigád­mozgalom. Ez idő alatt a szo­cialista brigádok, s az egész mozgalom megfelelő rangot és megbecsülést vívott ki magának. A hármas jelszó egyre inkább meghatározó szerepet tölt be az egyének és a kollektívák életében. A vállalat párt, szakszer­vezeti, KISZ- és gazdasági vezetősége ez év elején is nagy körültekintéssel fogott hozzá a munkaverseny meg­szervezéséhez. Legfőbb cél­kitűzés az volt, hogy meg­őrizzék a tavalyi évben ki­bontakozott jubileumi mun­kaverseny lendületét, s a brigádok vállalásai mind jobban tükrözzék a vállalati célokat. Ma már kb. 10 ezer dol­gozó kapcsolódott be a moz­galomba. A vezetés és a szer­vezés egyre több lehetőséget tár fel, hogy a Velektívák kezdeményező két­ségét, ak­tivitását a gazdaságosság szolgálatába állítsák. Az anyagi és erkölcsi elismerés formáinak rendezésével nö­velték a munkaintenzitást, a különböző kitüntetések te­kintélyét, s az MSZMP X. kongresszusa tiszteletére in­dított verseny újabb lendü­letet adott a mozgalomnak. A pozitív eredmények el­lenére számos területen van­nak hiányosságok. Egyes üze­mekben nem tekintik közös feladatnak a szervezést, vagy nem biztosítják a kellő nyil­vánosságot. Az értékelés sok­szor csak formális, a szám­szerű adatok közlésére szo­rul. Nem határozzák meg konkrétan a feladatokat és nem követelik azok követke­zetes végrehajtását, összegezve a hibákat és pozitívumokat, határozott fejlődésről adott számot az átfogó értékelés, mind tartal­mi, mind formai vonatkozás­ban. A további feladatok pe­dig adottak. a BORSODI BÁNYÁSZ 1970. szeptember 16. Tisztújítás a kötélpálya pártszervezetében SZEPTEMBER 10-én egy órával azután, hogy elharan­gozták a delet, a Központi Szénosztályozómű kötélpálya­részleg alapszervezetének kommunistái ünneplőbe öl­tözve gyülekeztek a pártszer­vezet helyiségében. Mindenki tudta, miről lesz szó: újjá­választják a vezetőséget. Va­laki megszámolta a jelenlevő­ket, s röviddel utána a tag­gyűlést levezető elnök, Ta­kács Lóránt közölte: — A taggyűlés határozat­­képes. A megjelenés 75­z­á­­zalékos. A hiányzók igazol­tan vannak távol. S kezdetét vette a taggyű­lés. A teremben elhalkult a zaj, a figyelem az elnökségre terelődött, ahol helyet foglalt az üzem vezetője, Imre Jó­zsef elvtárs is. Bari Imre a pártszervezet titkára röviden tájékoztatta a tagságot a kongresszusi irányelvekről és a módosított szervezeti sza­bályzat tervezetéről. A TÁJÉKOZTATÓT köve­tő vitában többen mer­­­k el véleményüket Ezekből ki­tűnt, hogy a tagság tará­­­­­­nyozta a két dokumentumot. Helyeselték például azt, hogy ezek után 4 évenként kerül sor pártvezetőségek­ új­ravá­­­lasztására. azért — mondot­ták — mert a vezetőségnek biztosítva van „hosszú” távon önállóan, rugalmasan megol­dani sajátos feladatait. An­nak a véleménynek is han­got adtak, hogy a jövőben a tagsági díjak megállapításá­nál ne az éves átlagot, hanem az alapkeresetet vegyék fi­gyelembe. Imre József üzemvezető felszólalásában dicsérte a kö­télpálya kommunistáit, akik a koncentrált nagyjavítások során, a viszontagság­os idő­ben is derekasan helytálltak. Ugyanakkor elmarasztalta azokat a dolgozókat, akik az edelényi szakasz TMK-jánál fegyelmezetlenek voltak. Rit­ter Istvánná szóvá tette a fürdő-öltöző vontatott épí­tését, hogy még mindig 4—5- en szorulnak egy szekrénybe. A VITA SORÁN felenge­dett a feszültség. A kérdéses­re és az elhangzott problé­mákra megnyugtató volt a válasz. A tagság megválasz­totta az 5 tagú „új” vezetősé­get, amelynek tagjai egytől­­egyig a régiek lettek. A bi­zalom tehát tovább szól, amelynek — mint ígérték — eleget tesznek . A taggyűlés résztvevői figyelemmel hallgatják a beszámolót. A kötélpálya pártszervezetének titkára, Bári Imre elvtárs, vitára bocsátja a pártkongresszus irányelveit és a módosított szervezeti szabályzat tervezetét. A kongresszusi verseny élenjárói NÉMETH ISTVÁN I. 60 fős aranykoszorús szocialista bri­gádja Tervtáron a dobsonos fronton dolgozik. A brigád az évben 110—120 százalékos telje­sítményt ért el. Jelenleg rossz geológiai viszonyok között dol­goznak, de remélik, hogy az elemekkel vívott harcból a bri­gád kerül ki győztesen. DIENES MIKLÓS elővájó bri­gádja 9 fővel dolgozik Tervtá­ron. Az ezüst koszorús szoci­alista brigád jelenleg a III-as ereszke frontinduló vágatát hajtja. A kongresszusi verseny­ben szép eredményeket ért el. Az elmúlt hónapban 147 száza­lékos teljesítményt produkált. De ért már el 197 százalékos teljesítményt is. BÁLLA BÁLINT, a Tervtá­ron működő Kandó Kálmán nevét viselő többszörösen ki­tüntetett ifjúsági szocialista vil­lanyszerelő-brigád helyettes ve­zetője. A 27 fős brigád határ­időre végzi el a frontátállás sze­relési munkáit. Korábban ki­emelkedő munkát végeztek a gumiszalagsor automatizásnál. Hol kapnak húsben Bizonyára sokan csodálkoznak a címbeli kérdéseken. Naiv­nak tűnhet azok előtt, akiknek lakóhelyén húsbolt, kenyér­üzlet, vagy olyan vegyesbolt van, ahol ezek az áruk, s más élelmiszerek, sőt zöldség-gyümölcsféleségek is kaphatók. A Pitypalaty-völgyben la­kó bányászok közül sokan mondhatják: ideje volna már a mi falunkban is törődni ezzel a kérdéssel. És igazuk van, mert rendkívül rossz az itteni települések keres­kedelmi ellátottsága. A var­­bóiak azt panaszolják, hogy péksüteményt egyáltalán nem kapnak. Húst sem. Ha­sonló a helyzet Parasznyán. Négy autóbuszt töltenek meg azok a bányászok, akik a Pitypalaty-völgy­ből járnak dolgozni Lyukóba. Nem ke­vés ember. Munkájukhoz izomerő, jó kondíció kell. S a bányában a perecesiek is panaszkodnak: — Nálunk szintén rossz a húsellátás. Kenyérért is Miskolcra járnak be az as­­­szonyok. Így egy vekni a buszköltséggel együtt tíz fo­rintba kerül!... Ott van ugyan nálunk az önkiszol­gáló bolt, de abban több a háztartási- és iparcikk, mint az élelmiszer. Persze italáru, az van bőven. . . No és a silány zöldség-gyümölcs ellá­­tásról ne is beszéljünk ... S az így panaszkodók ös­­­szekapcsolják ezt a témát azzal, hogy amikor nehéz helyzetbe kerül a bánya, ők készséggel vállalják a plusz­műszakot, a segítségadást. Viszonzásképpen azonban elvárják a bányaüzem segít­ségét is a saját nehézségeik, közellátási gondjaik meg­szüntetésében. És ez az el­várás emberileg teljesen érthető. S mit tehet a bá­nyaüzem ? A pártbizottság vezetői már régóta töprengtek ezen a kérdésen. A napokban tő­lük hallottuk: szeretnének egy 4—5 tagú bizottságot alakítani, amely bejárná a Miskolci Bányaüzemhez tar­tozó bányászlakta települé­seket, felmérné a kereske­delmi ellátottságot, s az igé­nyeket és javaslatokat to­vábbítaná az illetékeseknek. Az elgondolás feltétlenül okos, hasznos. Az ilyen vizs­­vizsgálatnak a kereskedelem illetékesei szintén csak örül­hetnének, hiszen számukra is segítség lenne egy ilyen munka, amely persze nem kis időt és energiát venne igénybe a pártaktíváktól. R. A. 25 éve történt Teendők tengerében z 1945. január 1-én ala­kult pereces­ bányatele­­pi üzemi munkásta­nács, később üzemi bizottság, valamint a szakszervezeti bi­zalmi testület üléseinek bir­tokomban levő — időrendben utolsó — jegyzőkönyve 1945. szeptember 19-én kelt. A közben eltelt 262 nap alig tíz nappal kevesebb, mint a gra­viditas kilenc naptári, vagy tíz holdnapja. És valóban. Hazánkban ekkor született meg az új világ. A kommunistákból, a MO­KÁN -komité tagjaiból meg­választott üzemi bizottság ez idő alatt a közélelmezésről és általában az ellátásról való gondoskodással — hogy csak a legfontosabbat említsük — megteremtette az élet, a mun­ka feltételeit. Szeptemberben kaptak először élelmiszert — némi vajat — központi ki­utalásból, s ez időben való­sították meg a bányászok — igen nehéz körülmények kö­zött — az első tervet, „üzem­tervet”, amelyet az üzemi bi­zottság dolgoztatott ki, majd az egész munkás vezető tes­tület megvitatott és július végén elfogadott. Az eltelt kilenc hónap már bebizonyította, hogy a kom­munista munkásokból, bá­nyászokból álló üzemi bizott­ság a legnehezebb időszakban is képes helytállni, biztosíta­ni az élet és a munka felté­teleit. A teendők tengerében, munka közben tanultak meg szervezni, vezetni. A gyűlése­ken, értekezleteken gyorsírás­sal készült jegyzőkönyvek, az ezekben rögzített — sokszor drámai fordulatokban bővel­kedő — viták, intézkedések, határozatok hűen tükrözik a munkás vezető testület mun­kakörülményeit és munkastí­lusát. ezdettől fogva időhián­­nyal küzdöttek. Sok volt a tennivaló, s ke­vesen tudták akkoriban, hogy mit kell tenni. Az 1945. ja­nuár 18-i jegyzőkönyv — és ezt követően még néhány — a következőképpen fejeződik be: „Az idő túlhaladottsága miatt több tárgyat nem tár­gyalt a tanácsülés.” Vagy például a február 10-i ülést így zárják: „Az idő előreha­ladottsága miatt, az ülés be­fejezést nyert.” A rendelke­zésükre álló idő jobb kihasz­nálása érdekében igen szigo­rúan vették az ülésen való pontos megjelenést. Több esetben vonták felelősségre maguk közül azokat, akik ké­sésükkel akadályozták a tes­tület munkáját. Igyekeztek ökonomikusan kihasználni a rendelkezésre álló időt. Nem egy esetben hangzott el ilyen közbeszólás — jegyzőkönyvek ezt is rögzítették: „Marad­junk a tárgynál. Míg egy ügyet le nem tárgyaltunk, ne térjünk át más tárgyra.” Eze­ken az üléseken és értekez­leteken nem lehetett fecsegni, mellébeszélni. A szeptember 19-i bizalmi értekezleten Czerva István így fakad ki: „A vezetőség nem áll hiva­tásának magaslatán. Kérem a bizalmi testületet, hogy telje­sítse hivatását és tartsuk magunkat a szakszervezet szabályaihoz, még a felszóla­lásokban is, amely kimondja, hogy egy tárgyban kétszer van joga egy bizalminak fel­szólalni, harmadik esetben csak akkor, ha a bizalmi tes­tület megengedi. Mert így az egész ügy ellaposodik és nem tudunk döntést hozni a kér­désekben.” A munkás vezető testület arra törekedett, hogy gyorsan meghozott helyes döntésekkel, intézkedésekkel segítse a munka, a szénter­melés menetét. A döntéseket őszinte, sokszor veszekedésig fajuló parázs vita előzte meg. Íme, az üzemi bizottság el­nökének, Dozsnyák Jánosnak a felszólalása: „Felkérem a bizalmi testületet, hogy a tárgyalás menetében ne al­kalmazzanak sértő kifejezése­ket, viszont, ha egymást kri­tizáljuk, az nevelő kritika le­gyen, és aki felett a kritikát gyakoroljuk, ne sértődjön meg, mert azért vagyunk itt, hogy egymást neveljük.” M­unkájukra, munkastílu­sukra a lényegre törés, a rövid, őszinte, de­mokratikus vita és a gyors döntés, intézkedés volt a jel­lemző. A végrehajtást pedig keményen és szigorúan ellen­őrizték. De nem is lehetett volna országra szóló eredmé­nyeket elérni másként. A bányák termelésétől függött az üzemek, a gyárak munká­ja, a közlekedés, a szállítás. Az üzemi bizottságok mun­­­­kájáról szóló, 1945. február 15-én életbe lépett rendelet politikai jellegű feladatokat is szabott a munkás vezető testületek elé. A második paragrafusban szerepel ez a mondat: „Kiterjed ezenkí­vül a bizottság hatásköre az üzemnek a fasisztáktól való megtisztítására, valamint olyan egyének eltávolítására, akik részt vettek az üzem megrongálásában.” A perece­si üzemi bizottság szorosan együttműködött az igazoló bizottságokkal, az üzemi bi­zottság elnöke például tagja volt az egyik igazoló bizott­ságnak. Az üzemi bizottság azonban az igazoló bizottsá­gokban levő szakszervezeti képviseleten keresztül is igyekezett érvényre juttatni véleményét, e nemcsak a nyílt fa­sisztákkal kellett leszá­molni. Politikai jellegű munka volt az is, amikor a munkások követelésére múlt­beli magatartásuk miatt eltá­volítottak néhány kisebb és nagyobb vezetőt, a kapitalis­ta állam felszabadulás előtti helyi képviselőit. Már az 1945. január 1-én, az üzemi bizottságot megválasztó gyű­lésen így szólalt fel a kom­munista Oszip István: „Mi, munkások, nagyon jól tudjuk, hogy a középosztályon ke­resztül jött ránk minden el­nyomás, minden felső rendel­kezésnek ők voltak a végre­hajtói. Ennek meg kell szűn­nie. Innen szólítom fel az üzem vezetőit, hogy értsék meg az idők szavát, mert akik nem akarnak hozzáido­mulni a munkássághoz, cso­magoljanak és tűnjenek el erről a helyről, amit eddig bitoroltak. Ha pedig velünk együtt akarják romjaiból új­jáépíteni az országot, akkor velünk együtt kell kezdeni az építőmunkát” M­ár az üzemi bizottság el­ső ülésén, 1945. január 16-án ilyen vitát rögzít a jegyzőkönyv: „Lengyel: ki adott utasítást a lyukói üzem leszerelésére? vt. Kiss: Én adtam, jóhiszeműen, hogy a Mátyás-táró szellőztetését biztosítsuk. Lengyel: Nem ta­lálja alkalmasnak Osváth fő­mérnököt a lyukói üzem ve­zetésére. Az aknamélyítő munkások tiltakoznak, Erdős főaknász föléjük való beosz­tása miatt. Brungel: Fenyő­házi főellenőr ellen a Baross­­aknai munkásság kifogást emel, a múlt rendszerben történt magaviselete miatt. Dr. Horváth: Fenyőházi hadi­rokkant, idegileg részben tönkrement ember, s a múlt rendszerben rá volt kénysze­rítve. Brungel és Lengyel szót emel az össz Baross-ak­­nai munkásság nevében és kérik részére a más beosz­tást.” A munkások kérelmére, követelésére a későbbiek fo­lyamán is leváltanak, illetve áthelyeznek néhány aknászt, művezetőt. Érdemes idézni az 1945. július 4-én megtartott viharos menetű bizalmi érte­kezlet jegyzőkönyvéből: „A Baross-aknai munkásnők O. A. külszíni szállításfelvigyá­zói durva és minősíthetetlen múltbeli magatartása miatt kérik leváltani. Amennyiben az üzemvezetőség, az üzemi bizottság kérésüknek nem tenne eleget, úgy az üzem­nél a munkát beszüntetik.A­z üzemi bizottság eleget tett a Baross-aknai munkásnők kérésének. De ha kellett, tudott nemet is mondani, Íme, egy mondat az üzemi bizottság 1945. feb­ruár 28-i ülésének jegyző­könyvéből: „A Mátyás-tárói munkások azon kérelméhez • m­y JV~- "b­ rijt cseréljék ki egy másik vezetővel, a ta­nács nem járul hozzá.” . Vitéz Kiss Elek bányafőta­nácsos leváltását az 1945. jú­nius 8-i bizalmi ülés követel­te. Nem csinált a főtanácsos semmi különösebbet. Csak annyit mondott, amikor kér­dőre vonták, miért adott át a vasgyárnak egy olyan vil­lanymotort, ami a bánya üzemeltetéséhez feltétlenül szükséges volt: „Legfeljebb bezárjuk a bányát.” Ezért a kijelentéséért — ami méltán háborította fel a bányászokat — „A bizalmi testület vitéz Kiss Elek főtanácsosnak megadja azt a lehetőséget, hogy saját maga kérje a nyugdíjazását.” Oravec Juci

Next