Borsodi Bányász, 1970. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-15 / 28. szám

ram­ jSafc 15. BORSODI BÁNYÁSZ Mélyponton i­s od&sén a Másk'Vegyi Bányaüzem nagyarányú vissaeséséd? A Mákivölgyi Bányaüzem az elmúlt évek során sokszor volt élüzem és szocialista üzem. Stabil egységként em­legették. Most azonban a ter­melésben utolsó helyen áll. Pedig az üzemet ugyanaz a viszonylag fiatal műszaki kol­lektíva irányítja, mint koráb­ban. Miért hát ez a megtor­panás?! Mi az oka a lemara­dásnak, ami részben már a múlt évben is tapasztalható volt? Erről beszélgettünk az üzem főmérnökével, Székely Tibor elvtárssal. A követke­zőket tudtuk meg: Az üzemi terv nem telje­sítése valóban már az elmúlt évben kezdődött. A lemara­dás 25 937 torna volt, amely annak ellenére következett be, hogy vállalati szinten ez az üzem termelt a legtöbbet (964 713 tonna) a legjobb összteljesítménnyel (1,867 ton­­na/műszak), és a legkisebb önköltséggel (238,95 forintot). A lemaradást a rudolftelepi fletcheres frontfejtés idézte elő. 1969. évre 284 718 tonna lett be­tervezve, 12,75 tonna/műszak teljesítménnyel. A valóságban 209 123 tonnát termelt, 10,294 tonna/műszak teljesítmén­­nyel. Tehát ez a frontfejtés 75 595 tonnával maradt le a betervezettől. — Meg kell mondanom, hogy a tervtárgyaláson az üzem és a vállalat vezetői között a betervezendő tonna és teljesítmény vita tárgyát képezte nyilatkozott a főmér­nök. A tervkészítés időpont­jában ilyen típusú önjáró biztosítást még nem láttunk, csak hírből ismertük, nem­hogy a munka szervezését vagy teljesítményét tudtuk volna. A fejtés norma-kitel­­jesítési százaléka 100,7 szá­zalék volt, ami azt jelenti, hogy ez a lemaradás elsősor­ban tervezési hibának tud­ható be. A kieső termelést igyekeztünk azáltal pótolni, hogy 39 frontcsákányos mű­szakkal telepítettünk napon­ta többet az előírtnál. Az üzem az 1970. I. fél­év­ben sem teljesítette mennyi­ségi tervét. Az első negyed­évben 99,2 százalékot a má­sodik negyedévben 89,2 szá­zalékot ért el. A lemaradást esősorban két akna idézte elő: Alberttelep, és Szuha­­kálló II-es akna. E két ak­nára jellemző volt, hogy egyes hónapokban viszonylag jó teljesítmények után a kö­vetkező hónapban már csak 70 százalékos tervteljesítést produkáltak az önjáró front­fejtés eredményétől függően. Alberttelep I. aknán a terv­lemaradás okát elemezve az alábbi állapítható meg: A 30-as számú önjáró frontfejtés február­­ 3-án vá­ratlanul az alapvájattal kö­zel párhuzamosan, a homlok közepén egy 1,5—3,5 méter nagyságú vetőt kapott. Ezt a vetőt a hónap során végig harántolni kellett ami naponta 15—18 impro­duktív műszakot igényelt. A meddő elválasztás szintén sok energiát lekötött. Következ­mény: a január havi 4,36 méter/nap fejtési sebesség 2,76 méter/napra, míg a­ 12,40 tonna/műszak teljesítmény 8,24 tonna/műszakra csök­kent. Az akna még júniusban sem lábalt ki a kátyúból, hi­szen a tervét csak 70,9 szá­zalékra teljesítette. Ennek az okai a következők voltak: A 31-es számú frontfejtés a februárihoz hasonlóan — az előkészítő vágatok által nem jelzett — tektonikailag hallatlanul zavart területre futott. Emiatt a fejtési sebes­ség 1,65 méter/nap, a csáká­­nyos teljesítmény pedig 5,331 tonna/műszakra esett le. (A 3 éves önjáró frontvitel ide­je alatt ez a leggyengébb eredmény). Rossz időpontban történt a KB—125 Z.­típusú jövesztőgép lecserélése KWB—2-re. A cseregép első hetében bekövetkezett 20 órás üzemzavar s a gyenge telje­sítmény az amúgy is kedve­zőtlen munkahelyi körülmé­nyeket még tovább rontotta. A tervezettől eltérő 40—50 műszak/nap hiány komoly telepítési gondot okoz. A hó­nap utolsó 4 napján jelent­kezett 38 órás vagonhiány miatt a produktív munkahe­lyekről az improduktív tevé­kenységre, illetve kényszer­pihenőre szorította az akna dolgozóit. Szuhakálló II-es aknán az I. negyedévben az V. telepi dobsonos frontfejtése jelen­tett állandó problémát. A periódik­us nyomás alkalmá­val gyakoriak voltak a Dobson egységek eldőlé­­sei, támösszeülései, támtöré­­sek és a tömeges talpcsavar szakadás. Sajnos ez a front­fejtés mindennek nevezhető volt, de az „üzemszerű mű­ködés” semmiképpen sem il­lett rá. A frontfejtésnél ja­vításokra, egységek kimenté­sére, új szállítórendszer ki­építésére kb. 3500 műszakot használtak fel. Az I. negyed­év folyamán 115 darab tá­­mot cseréltek ki, valamint 5941 darab talpcsavart épí­tettek be. A második negyedévtől ez az akna is nagyfokú létszám­­hiánnyal küzdött. Áprilisban a tervezett 742 fő helyett 672 dolgozóval rendelkezett. A napi tervezett 615 összüzemi műszak helyett 542-t tudott felhasználni. A nagyfokú műszakhiányt végül június 9-én a IV. telepi dobsonos frontfejtés beindításával kí­vánták megoldani. E fejtési mező geológiai viszonyai azonban nem a legjobbak. Annak ellenére, hogy az egy­ségeket stabilizátorokkal lát­ták el,­ a tám­teherviselés nem megfelelő volta miatt a jövesztőgép sokszor nem tud elmenni a konzolok alatt, il­letve a mesteregységek hátsó támjai sorozatosan összeül­nek. Eddig ez a frontfejtés még nem hozta meg a várt eredményt. A hasonló rossz kisérő kőzettel rendelkező kézi frontfejtésnél a csáká­­nyos teljesítmény 3,5 tonna/ műszak, itt pedig mindössze 2,856 tonna/műszak volt. Júniusban az üzem egyet­len önjáró frontja sem hozta meg a betervezett termelést. A hétköznapi műszakszám naponta 170 műszakkal volt kevesebb. Ezt a frontok ál­lapota miatt részben túlmű­­szakkal lefedezték, de havi szinten így is 1865 műszak hiányzott. Ilyen nagyfokú műszakhiány mellett bizony még tartalékfront beindítás­sal sem tudták a gépesített frontok kieséseit pótolni, hi­szen nem volt kivel. A vagonhiány érzékenyen hatott az üzemre, nemcsak a pillanatnyi termelést gá­tolta, hanem a frontfejtések állapotára, is kihatással volt. Van-e kiút a kátyúból? — Annak ellenére, hogy tervünket nem teljesítettük — mondotta végezetül a fő­mérnök — azt kell monda­nom, hogy a rendkívüli geo­lógiai viszonyok miatt a mű­szakiak többségének nemcsak szabad szombatja nem volt, de vasárnapja sem. Remél­jük, hogy ennek a rendkívüli nagy erőfeszítésnek végre meglesz az eredménye, és az év hátralevő időszakában üzemünk jobb eredményt ér majd el. Hogyan áll a verseny? BORSODI SZÉNBÁNYÁK 1970. JOEHJS Ю­ [UNK] OZDVIDÉKI SZÉNBÁNYÁK 1. Putnoki Bányaüzem 134,6% 2. Egercsehi akna 108,6% 3. Somsályi Bányaüzem 103,4% 4. Királdi Bányaüzem 99,0% 5. Borsodnádasdi akna 96,9% 6. Farkaslyuki Bányaüzem 79,7% Vállalat 101,5% 1. Bifldkaljai Bányaüzem 99,% 2. Miskolci Bányaüzem 97,1% 3. Edelényi Bányaüzem 94,0% 4. Szuhavölgyi Bányaüzem 77,4% 5. Márcvölgyi Bányaüzem 73,­0% 6. Ormosbányai Bányaüzem 71,7% Vállalat »4,5% LEGJOBB ÖT AKNA Tervtáré 104,3% Edelény Ш. 102,9% Berente 102,0% Lyukóbánya 98,0% Edelény I—IV. 93,0% J 3 m Jövőre készül el az új szénosztályozó Farkaslyukon Javulás várható az ózdi szénellátásban A múlt év őszén sok felje­lentés, panasz érkezett az ózdi társadalmi és népi el­lenőrzési bizottságokhoz, az elkésett szénszállítások miatt. A hideg idő már régen be­köszöntött, de sok családnak még üresen, szén nélkül állt a pincéje, közöttük olyanok­nak is, akik évi szénszükség­letüket még tavasszal vagy kora nyár elején megigényel­ték. A szállítási késedelmek oka — mint ismeretes — az volt, hogy a bányaüzemek nagyrendelőiknek a szerző­désben vállalt mennyiséget sem mindig tudták időben szállítani, s emiatt háttérbe szorultak a kisfogyasztók. Jó hír az ózdiaknak, s a környékbeli községek lakosai­nak, hogy a jövő év elején megkezdi üzemelését az új szénosztályozó Farkaslyukon, melynek elsőrendű feladata lesz a környék kisfogyasztói­nak ellátása. Az új farkas­­lyuki szénosztályozó megépí­tése — mint ismeretes — több okból is szük­ségessé vált. A régi szénosztályozó még 1928-ban épült, elavult, korszerűtlen, s nem biztosít­ja a mai igényeknek megfe­lelően a szemcsenagyság meg­felelő elkülönítését. A másik ok gazdaságilag érintette a bányaüzemet. A Farkaslyuki Bányaüzem szenét évtizedek óta az Ózdi Kohászati Üze­mek fogasvasútján juttatja az ország vérkeringésébe. A fogasvasúton a szállítás ed­dig sem volt olcsó, s várha­tóan a jövő évben a tonnán­kénti szállítási költség 24,60- ról 35 forintra emelkedne. Ennél sokkal gazdaságosabb a közúti szállítás, melyre a közelmúltban a Borsodnádas­­di Bányaüzem is sikerrel tért át. A szénosztályozó elkészü­lése után a Farkaslyuki Bá­nyaüzem átveszi a jelenlegi TÜZÉP-ek szerepét, ugyanis az üzem a szén házhoz szál­lítását is magára vállalta. A jelenlegi kisebb TÜZÉP-ek megszűnnek, s ezért a 23 mil­lió forintos beruházási költ­ségből 6 milliót a TÜZÉP vállalt. A házhoz szállítás kedvezően érinti a kisfogyasz­tókat is, mert a szállítási költség alig lesz a fele annak, mint amit most a „maszek” fuvarosok kérnek. Az illet­ményszén szállításánál is sok­kal kedvezőbb lesz a „tarifa”. Az új szénosztályozó próba­­üzemelését december végére tervezik. T. I. Visszatekintés Az L fél év tapasztalatai a Putnoki Bányaüzemben TÚLJUTOTTUNK az év első felén. Mint mindenütt, Putnokon is mérlegre tették a fél év munkáját. Sajnos, a mérleg nem olyan kedvező, mint azt az év elején tervez­ték. Termelési­­ tervüket igaz, 103 százalékra teljesítették, s ezzel 2811 tonna többletsze­­net adtak a népgazdaságnak. Ezt a többletet azonban a rendkívüli termelési napok segítségével érték el. Ezek nélkül mintegy 700 torna le­maradásuk lett volna. Az első fél év legérdeke­sebb eseménye kétségkívül a komplex gépesítésű front­ beindítása volt. Az előkészí­tés és a beszerelés hatalmas munkáját pontosan, a rész­­határidők betartásával végez­ték el. Külön dicséret illeti a szerelésnél dolgozó embere­ket, mert tapasztalatok híján fogtak munkához. Ennek el­lenére egyetlen baleset sem történt. Az új front beindítása ter­mészetesen hatással volt az­üzem műszaki és gazdasági mutatóira. Az első időkben meglehetősen kedvezőtlenül alakultak ezek a számok, mert a tapasztalatlanság, a kezdeti nehézségek együtte­sen akadályozták a folyama­tos, jó termelést. Áprilisban rendkívül gyenge eredménye­ket értek el az új fronton, májusban javult valamit a helyzet, s csak júniusban si­került a kívánt ütemben ter­melniük. Ebben a hónapban­­ 12,75 tonna/műszak átlagos fejteljesítményt értek el a I pajzsos fronton. A frontse­­bességet 2 méter fölött állan­­­­dósították. Az eredményeket pozitívan módosítja az a tény, hogy a fronttal egy 25 méter hosszú ócska vágatot harántoltak június folyamán. Ez idő alatt is kedvezően ala­kult a baleseti helyzet, mi­vel mindössze egy három na­pon túl gyógyuló baleset tör­tént. A VÁGATHAJT­ÁSI tervet a II. negyedévben szerzett le­maradás miatt nem tudták teljesíteni. Éppen ezért a ter­melés folyamatosságának biz­tosítása érdekében a II. fél­évben fokozott gondot kell fordítani a vágathajtási terv teljesítésére. A második negyedévben nemcsak a pajzsos front geo­lógiai viszonyai voltak ked­vezőtlenek, hanem az észak­keleti bányamezőben is mos­toha körülmények között dol­goztak a bányászok. Ebben a bányai részben hagyományos technológiával, fás biztosítá­sú fronton dolgoznak. A 60 méteres frontot állandóan 7— 9 kisebb-nagyobb vető kísér­te­­ végig. Ezek közül a leg­nagyobb egy 3,6 méter ma­gasságú volt, s csak rendkí­vüli erőfeszítések árán sike­rült átjutni rajta. A II—ES TELEPI acéltó­­mos frontfejtést leállították az I. fél év során. A brigád tagjait két másik frontbri­gádba osztották be, illetve három fenntartócsapatot szerveztek. Ezek közül két csapat 100 százalék fölött tel­jesítette tervét, egy pedig fel­tűnően gyenge eredményt produkált. Az üzem vezetői nincsenek megelégedve az I. fél­év során elért eredmé­nyekkel, s az elkövetkezendő időszakban legfontosabb fel­adatuknak tartják, hogy a műszaki és gazdasági muta­tókat a kívánalmaknak meg­felelően alakítsák. Ez a cél­kitűzés meghatározza a II. fél­év feladatait. Szeretnék, ha az év végén már az elő­zetes terveknek megfelelő önköltségről és teljesítmény­ről adhatnának számot. Jól működik a szénmosó Májusban helyezték üzem­be a szénamosó berendezést a központi szénosztályozóban. A két hónapos üzemelés ta­pasztalatai kedvezőek. Az el­ső napokban adódó nehézsé­geket megszüntették, egyre kevesebb az üzemzavar, s a mosóból kikerülő szén minő­ségi jellemzői megütik a kí­vánt mértéket. Az egyre javuló eredmé­nyek ellenére akad több ap­ró probléma, melyek meg­akasztják az üzemelés folya­matosságát. Egy-egy járulé­kos szerkezet törése hosszabb időre is megbéníthatja a mosót. Ugyancsak gondot okoz, hogy a szállítóberende­zés üzembiztossága elmarad a várakozástól. Az elkövetkezendő időben elsődleges feladata lesz a kezelő és karbantartó sze­mélyzetnek, hogy kiküszöböl­­jék az apró hibalehetősége­ket, és teljes mértékben za­vartalanná tegyék a mosó üzemelését. Hogyan dolgoznak a szomszédaink? Egy lengyelországi tanulmányút tapasztalatai Május 10—20-a között len­gyelországi tanulmányúton vett részt a központi bánya­gépjavító üzem három dolgo­zója. Babos László elvtársat, a villamos üzemegység veze­tőjét kérdeztük meg, aki szintén részese volt az élmé­nyekben és tapasztalatokban egyaránt gazdag lengyel­­országi utazásnak. — Mi volt a tanulmány­út célja? — A Lengyel Népköztársa­ságból a BSZ részére folya­matosan szállított villamos gé­pek és készülékek gyártását tanulmányoztuk, amely a szakszerű javítások miatt volt fontos számunkra. A tanulmányút kölcsönös és igyekszünk egymástól ta­nulni. — Hol voltak, mit lát­tak a 10 nap alatt? — Jártunk a Mikolowy transzformátorgyárban, a Cieszyn városban levő CEL­­MA gyűjtőnév alatt ismeretes elektromotorgyárban és a ZWAR kapcsológépgyárban. A Mikolowy-gyárban évente 7000—1500 darab 100—1600 kWA teljesítményű transz­formátorokat gyártanak tel­jesen automatikus eljárással. Egész Lengyelországban csak ők gyártják ezeket a transz­formátorokat normál és súj­­tóléges kivitelben. A GELMA- gyárban készítik a nehéz üzemi körülmények között üzemelő speciális elektromo­torokat. Az 1500 fordulat/perc szinkronmotor, teljesítménye 10—160 kW. A közel 12 ezer emberrel dolgozó ZWAR kapcsológyár a Ganz-Villa­­mos Művekhez hasonló. Or­száguk részére közép- és nagyfeszültségű hálózatkap­csolókat készítenek. — Milyen tapasztalato­kat szereztek, amelyeket a hazai javítások során is hasznosíthatnak? — Teljesen új és ismeret­len volt előttünk a transzfor­mátorok készítésénél a te­kercsrögzítő lakk automati­kus adagolása és a huzalok feszesség-szabályozása. Új és hasznos ismereteket szerez­tünk az impregnáló kemen­cék fűtési megoldására vo­natkozóan is. Itt a hőközve­títő szerepét az olaj látja el. Láttunk egy ITc 315/6 típusú transzformátor műszaki át­vételét és az ezt szolgáló 7 speciális mérést. Üzemünk­ben az újra tekercselt trafók bemérése e módszerrel 10— 15 ezer forint ráfordítással megoldható. Módunk volt megismerni a vállalatunknál eddig ismeretlen, de a len­gyel bányákban használatos 100—2500 kW teljesítményű 250—600 V feszültségű moz­gatható, teljesen automatizált transzformátorral egybeépí­tett egyenirányító-berende­zést. De sorolhatnám még hosszan a látottakat. Jól megnéztünk mindent, füze­tünk és ceruzánk mindig a kezünk ügyében volt. A ta­pasztalatok nyomán beter­jesztünk egy javaslatot, az abban foglaltakat üzemünk­ben kívánjuk bevezetni. — Milyen élményekben volt részük az utazás so­rán? — A tájból, a városokból a zsúfolt program miatt keve­set láttunk. Emlékezetes ma­rad a lengyelek vendégfoga­dása, a gyárak vezetőinek közvetlensége, segítőkészsége. Szinte a meglepetés erejével hatott, hogy mennyire meg­mutattak mindent. Dokumen­tációkat, rajzokat bocsátottak rendelkezésünkre. Látogatá­sunk nyomán elmélyültek a kapcsolataink és ezt bizo­nyítja, hogy kedvünkért le­szállítási határidőket hoztak előre. Úgy érzem­, hogy e kapcsolat elmélyülését a jö­vőben még előnyösebben tud­juk hasznosítani. —kolaj—

Next