Borsodi Bányász, 1971. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 2. szám

1971. január 13. Terv­tárgyalás után: és lehetőségek A BSZ igazgatósága és a bányaüzemek vezetői között már lezajlottak az előzetes tervtárgyalások. Ezeken a meg­beszéléseken mindenek előtt azt mérték fel: melyik üzem mire képes? Annak ellenére, hogy a vállalattól az ország az eddigiektől több szenet igényel, az igazgatóság mégis azt kérte, hogy az üzemek, az aknák csak azt tervezzék és vállalják, amit teljesíteni tudnak, amihez megvannak a re­ális lehetőségek. Mindenütt elhangzott, hogy nemlétező létszámra tervezni tilos! Bár még nem véglegesek a terv­­számok, de alapul szolgálnak ahhoz, hogy elkezdődjék a körültekintő, szervező munka, a termelés. Hogy melyik üzem mit, és mennyit vállalt a nagy, közös feladatból, arról most folyamatosan beszámolunk, s majd az év végén közöljük azt is, miként tettek eleget feladataiknak. 800 ezer tonna Tavaly nem teljesítette ter­vét a Mákvölgyi Bányaüzem. Pontosan 68 496 tonna szén­nel maradt adósa a népgaz­daságnál?­ A lemaradás okait jól ismerjük. Éppen ezért az idei terv megállapításánál a szakemberek figyelemmel voltak a gondokra, a nehéz­ségekre, s éves szinten mint­egy 800 ezer tonna szén ki­termelését irányozták elő. A mákvölgyi vezetők reá­lisnak, teljesíthetőnek ítélték meg ezt a mennyiséget, an­nál is inkább, mert a múlt évihez viszonyítva a feszítés mindössze 2—3 vagon több­letet jelent csak naponta. — Lehetőségeink sajnos többet nem engednek meg, — mondták. Valóban nem, mert az üzemnél tovább tart még a gyengélkedés. Alberttelep I. és Szuhakálló II. aknán a vis­­­szahagyott pillérek lefejtését tervezték az évre. S ez azt jelenti, hogy a meglevő gé­peket és berendezéseket nem tudják itt gazdaságosan üze­meltetni. Kiszerelik őket, és javítás után más üzemeknél állítják munkába. Csupán Rudolf telepen működtetik to­vább a Fletchert. A 800 ezres követelmény­nek — hangoztatják, — csak abban az esetben tudnak ele­get tenni, ha biztosítva lesz jelenlegi létszám. Sajnos munkaerőhiány régi, fájó l­antja az üzemnek. Enyhí­tése céljából a múlt évben több mint 30 környékbeli községet látogattak meg két alkalommal is, de a tobor­zás kevés eredménnyel járt. Mindössze nyolcan kérték felvételüket az üzemhez. A létszámhiány különösen az I. negyedévi tervfeladatok tel­jesítését teszik kétségessé. Tekintettel a szénigényekre, ebben az időszakban napon­ta 14 vagonnal kell többet termelniük a tervezettnél. Sőt, januárban még ettől is többet, 41 vagonnal. Ehhez viszont a meglevő létszám nem elégséges. Jelenleg is mintegy 50—60 fővel keve­sebben dolgoznak, mint amennyi munkáskézre lenne szükség. A helyzet tehát úgy kívánja, hogy az önkéntes­ség elve alapján, vasárna­ponként egyharmados terme­lést végezzenek, és teljesen igénybe vegyék a január 30- i beütemezett szabadnapot is. Persze ezekhez a pótműsza­kokhoz biztosítani kell a dupla béreket. A jelenlegi létszám megtartását és fej­lesztését az ösztönzőbb bér­politika kialakításában lát­ják megoldhatónak, amelyre vonatkozóan javaslataikat elküldték a vállalat illetéke­seihez. A mennyiségi követelmé­nyek mellett az összüzemi teljesítményt 1621 tő/műszak­­ban, az önköltséget pedig 265 Ft­ tonnában állapították meg. A többi mutatók vo­natkozásában végleges dön­tés még nem született. E tervekkel kapcsolatban az üzemi bizottság állásfog­lalását Kotán Sándor elvtárs, a pártbizottság titkára, a kö­vetkezőkben foglalta össze: — Az elmúlt év sikertelen munkájából levontuk a meg­felelő következtetéseket. Sze­retnénk az idén bizonyítani! Ha munkánkat nem gátol­ják váratlan geológiai ne­hézségek, (főleg a létszám­­hiány) akkor, mi a X. kong­resszus határozatainak szel­lemében igyekszünk olyan üzemi légkört kialakítani, ahol mindenki egy ember­ként, szívvel, lélekkel kive­szi részét terveink sikeres teljesítéséből. Reméljük ez így is lesz! TÖRÖK ALFRÉD | BORSODI BÁNYASZ3 Az egységek alatt A lyukas fletcheres-fronton van mindig mit csinálni, annak ellenére, hogy a gépek elvégzik a munka dandárját. Az em­bereknek csak kezelni és tisztogatni kell a berendezéseket, hogy óramű pontossággal működjenek. Képünk Gál Barnáról és Bordás Jánosról készült, munka közben. Munkásszállítás :­ennyit Az Ózd vidéki Szénbányák üzemeiben dolgozó bányá­szok közül több mint 4 ez­ren járnak be távolabbról munkahelyükre. Így a vál­lalat dolgozóinak több, mint kétharmad része naponta több kilométert, több órát kénytelen utazni. Az utazás külön tehertétel, az amúgy sem könnyű munkára. A 3. sz. AKÖV ózdi ki­­rendeltsége — mint köztu­dott — rendkívül gyenge ko­csiparkkal rendelkezik, ezen belül a bán­y­ász járatok mű­szaki színvonala a legala­csonyabb. A minimális kö­vetelményeknek sem tesz eleget. Még nyáron is nehéz­ségekbe ütközik az utazás, nem szólva a hideg téli na­pokról. Az idén is — mint sajnos hagyományosan — az első nagyobb hóesés szinte meg­oldhatatlan gondot jelentett. Nap, nap után beszámolhat­tak az illetékesek hosszabb, rövidebb késésekről. Nem volt ritka, hogy 6 órát ké­sett egy-egy járat, de elő­fordult, hogy egyáltalán nem jött be az autóbusz. Máshe­lyütt az üzemnél kellett ma­­radniuk a dolgozóknak, mi­vel a gépkocsivezető nem vállalta, hogy elinduljon. Bár ezek kirívó esetek, nem általánosak, de a köz­mondásosan rossz borsodi utak a tél folyamán csak romlanak, s a síkos, rossz úton a rossz kocsikkal való közlekedés egyáltalán nem biztonságos és nem is lehet tervszerű.­­ Már történt intézkedés, hogy a járatokat hamarabb indítsák, ezzel esetleg elejét vehetnék, a kisebb késések­nek, ami rendkívül nagy se­gítséget jelentene az üzemek­nek. Röviden Az anyaggazdálkodásról 1970-ben közel 399,4 millió fo­rint értékű anyagot szerzett be a BSZ vállalata. Felh­asználás terén a legtöbb anyagi befektetést az önjáró fejtésbiztosító beren­dezések igényelték, összehason­lítási alapként. 1969-ben az egész évi felhasználás­ 17,8 millió fo­rint volt, míg 1970-ben 34,6 millió forintot költöttek ezekre a gé­pekbe. Világosan látjuk tehát, hogy az 1970-es esztendő jóval több anyagi támogatást igényelt, mint az 1969-es. A másik nagy terület, amely szintén sok pénzt igényel, a jö­­vesztő és folyamatos szállítógé­pek megvásárlása és karbantar­tása. 1969-ben 11,5 millió forint volt a felhasználás, míg tavaly A bányafáknál viszont a gépi berendezésekkel szemben csök­kentek a költségek. 1969-ben 79,3 millió forintra, míg 1970-ben 74 millió forintra volt szükség. Az adatok szerint tehát látjuk, hogy a gépesített frontok több ráfordítást követelnek. 1971-ben az anyagbeszerzési tervszám 363 millió forint. Csökkenés várható az önjáró biztosító berendezések beszerzésénél, mert fokozatosan megkezdik­ a selejtezést, és az ab­ból nyert anyagot is felhasznál­ják. Előreláthatólag az első selej­tezést márciusban hajtják végre. 1971-re már anyagfelhasználási tervet is készítettek az üzemek­nél, melynek célja a takarékos­ság fokozása, y, ^ Az elővájók nélkülözhetetlen szerszáma a csákány. „Működéséhez” izmos kezekre van szükség. Képünk a tervzárói elővájáson készült. A jövő feladatai Biztosítani Nő a termelés feltételeit Az év vége mindig jó alkalom arra, hogy visszapillantsunk a végzett munkára, értékeljük az egész évben végzett tevékenysé­get, megállapítsuk, felfedjük a hibákat, s természetesen elismer­jük az elért eredményeket. De az egy éves termelési szakasz le­zárása, nemcsak a kritikus értékelés, bírálat, dicséret időszaka, hanem ugyanolyan felelősséggel kell a jövőbe nézni. A visszate­kintéssel egyidőben számba kell venni az elkövetkezendő idő­szak fontos feladatait. Mérlegelni és dönteni kell a célokról, a körülményekről, lehetőségekről az elképzelések valódiságáról. Az 1970-es év lezárása eltér a többitől. Nemcsak az évet fejez­tük be, hanem befejeződött a harmadik ötéves terv, s a feladatok meghatározásánál nemcsak az ez évi terveket, hanem a negyedik ötéves terv feladatait is meg kellett határozni. A hosszabb időre való előretekintés, a nagyobb perspektíva természetszerűleg na­gyobb felelősséget ró minden emberre. Az üzemek, s vállalatok vezetői, műszaki dolgozói számba veszik az elért eredményeket, megvizsgálják az igényeket és a lehetőségeket és ezek összhang­jában alkotják meg a terveket. Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy az Ózdvidéki Szénbá­nyák vezetői milyen nagy munkával igyekeztek összhangba hozni az igényeket, a lehetőségeket, s miként teremtették meg a meg­felelő volumenű termelés feltételeit. — Hogyan alakul a terme­lési program ebben az év­ben? — kérdeztük Szili Fe­rencet az Ózdvidéki Szén­bányák műszaki igazgató­­h­elyettesét. — Az EMSZ által jóváha­gyott tervben 1 millió 250 ezer tonna szenet kell ter­melni a vállalatnak. Mivel fogyasztóink között tekinté­lyes helyet foglal el a TÜZÉP — tehát zömmel lakossági szenet termelünk. Módosítot­tuk a központilag meghatá­rozott programot. Ez a mó­dosítás azt jelenti, önként vénáztuk azt, hogy Э0 ezer tonnával többet termelünk. E többlettermelés segítségé­vel s­örn­yebben melegíthet­jük fogyasztóinkat az ózdsi, a tiszapalkonyai erőművet és a MÁV-ot. Nehéz helyzet elé állította a vállalatot az, hogy a Som­­sályi Bányaüzem ez évben bezárásra kerül. Eggyel te­hát kevesebb bányából kell biztosítani ugyanazt a ter­melést. Másrészt könnyít dol­gunkon a tavalyi év szép eredménye, hiszen mintegy 10 nappal koráb­ban fejeztük be az éves tervet, és így elegendő idő jutott a megfelelő felkészü­­lésre. — Biztosítottak-e a szemé­lyi, és műszaki feltételek a tervek megvalósítására? — Egyértelműen elmond­hatjuk, hogy biztosítottak. A vállalat műszaki gárdája képzett, hozzáértő emberek­ből áll, akik rugalmasan és jól végzik munkájukat. Dol­gozóink nagy része szocialista brigádokban van, s ezek a brigádok a tavalyi év során is bebizonyították, hogy ké­pesek a legnehezebb felada­tok megoldására is. Bár vál­lalati szinten kisebb fokú létszámhiánnyal küzdünk, de ellensúlyozására a műszaki fejlesztés intenzívebbé tételét tartjuk célravezető megol­dásnak. — Mik a műszaki fejlesz­tés célkitűzései? — Első és legfontosabb feladatunk, hogy a meglevő gépeket, a két komplex biz­tosító- és fejtőgépet, vala­mint a gyalut az eddigiektől jobban kihasználjuk. Új gé­pek beszerzése is szerepel terveinkben. Két szovjet gyártmányú komplex fejtő és biztosító berendezést szeretnénk vásá­rolni ebben az évben. Így kí­vánjuk megoldani a közép­vastag és vékony telepek gé­pesített jövesztését. A negye­dik ötéves terv végére még jelentősebb műszaki fejlesz­tési célok megvalósítását tűz­tük ki magunk elé. Végső soron azt szeretnénk, ha a komplex bányabeli munká­nak 50—55 százalékát géppel végeznénk. Ez nemcsak a bá­nyászok munkáját könnyíte­né meg, hanem nagy lépést tennénk előre a termelékeny­ség hatékonyabbá tétele felé. Sajnos, hiába tudjuk bizto­sítani a szükséges termelési volument, ha a szállítási ne­hézségek akadályozzák­ a fo­lyamatos munkát. A soroza­tos vagonhiány okozta gátló körülmények megszüntetése érdekében, egyes üzemeknél a közúton történő szénszállí­tásra fogunk áttérni A borsod­­nádasdi kedvező gyakorlat nyomán ez évben Farkaslyuk­ban szeretnénk megvalósítani a gépkocsival történő szén­­szállítást. Már megtörténtek az előkészületek és a beruhá­zási munkálatok is befejezés előtt állnak. Ha különösebb előre nem várt esemény nem gátol min­ket, ak­kor április­ban a naponta 100 vagon sze­net termelő üzem termelvé­­nyét gépkocsival fogjuk szál­lítani a fogyasztók­hoz, illetve az ÖKÜ-t megkerülve a cen­tert átrakó állomásra, mely­nek építési munkálatait időre befejezők. A műszaki és egyéb felté­telek biztosítása mellett el­sődleges célunk, hogy a le­hető legkevesebb vasárnapi és szabadnapi termeléssel biztosítsuk a tervet. A téli időszakiban — első és negye­dik negyedévben — mindös­­­sze 5 szabad napot tervez­tünk. A többi 20 szabad na­pot a nyári hónapokban töl­tik le a dolgozók. Ezt a csúcs­igények miatt rendszereztük így. Ezenkívül a dolgozók han­gulatának javítása érdekében fontos, hogy további lépése­ket tegyünk a bérfejlesztés terén. Tavaly átlagosan 3 száza­lékkal emeltük? dolgozóink reálbérét. Ebben az évben, ha nem is ilyen mértékben, de megközelítőleg hasonlóan szeretnénk emelni dolgozóink fizetését. Ennek viszont elen­gedhetetlen feltétele, hogy növeljük a termelékenységet. Célul tűztük ki, hogy válla­lati szinten elérjük az 1,05 tonna/műszak összüzemi tel­jesítményt. Ennek túlteljesí­tése esetén könnyebben és többet adhatunk dolgozóink­nak. — Milyen lehetőségek kí­nálkoznak a termelési ka­pacitás bővítésére? — Vállalatunknál több üzemben dolgozunk a terme­lési kapacitás bővítésén. Is­meretesek a putnoki déli me­ző feltárási munkálatai, s Ki­­ráldon is folynak hasonló jellegű munkálatok Valószí­nű, hogy lehetővé válik eger­­csehiben egy második akna megnyitása. Az év végére már konkrét adatok állnak rendelkezésünkre, s tervezés céljából ezeket átadjuk a BÁTI-nak. A döntés, s ezt követően a beruházási mun­kálatok után körülbelül 1980-ban beléphet a terme­lésbe az új egercsehi akna. Ezzel is növelni szeretnénk a kapacitást és a termelé­kenységet. Mindezeken felül, — mint eddig is — most is az a célunk, hogy a fogyasz­tók több, jó minőségű szenet kapjanak az eddigieknél ol­csóbban. — csapó —

Next