Borsodi Bányász, 1974. január-július (17. évfolyam, 1-29. szám)

1974-03-28 / 13. szám

2 «»__V .V..V.A»--V--V­.V- -V- V­V -V .V. .V *Tf Л Л л v­­Vv Vv /Г Л л <vvv iyTvzi 7 [UNK]7 [UNK]л л Л * 1 V­V­V ·А­­ f Tanuló asszonyuk& j Mintegy 230 nő dől­ * J­gozik a Putnoki Bánya­ * * üzemnél. Zömmel több­ * ifj gyermekes családanyák. Щ * Több műszakos, nehéz * ^ fizikai munkájukon és a­­ * családellátáson kívül * * még a tanulásra is jut­ $ idejük. Amint Csatlós & * Istvánnétól, az üzem* J nőfelelősétől hallottuk:* * ők sem akarnak elma­­­­­­radni az általános és a ^ * politikai ismereteik gya­ * *­rapításában. Különösen * I a 40 évnél fiatalabbak % * körében határozták el * * többen is, hogy állami * * és politikai oktatásra * sk sjs * egyaránt jelentkeznek. * * ❖ 5 [UNK] * Ч******************** ** BORSODI BÁNYÁSZ Koszorúzás, veterántalálkozó Március 21-én délután 5 órakor koszorúzási ünnepséget szerve­zett a somsálybányai KISZ-alapszervezet. A bányatelep temetőjé­ben, a Tanácsköztársaság mártírjainak sírjánál a telepi párt-, KISZ-, úttörőszervezet, valamint az üzemek képviselői helyezték el koszo­rúikat. A kultúr­ház­ban ünnepi műsor keretében emlékeztek meg az 1919-es eseményekről. Az este folyamán sor került a már évek óta hagyományossá vált veterántalálkozóra. A telepi KISZ-szervezet fiataljai vendégül látták a Tanácsköztársaság egykori harcosait, akik szívesen vála­­szolgattak az aftóbri eseményeket kutató kérdésekre. Fotó: Sólymos Közös összefogással: Alkalmazzuk a hasznos tapasztalatokat MINT ISMERETES a Far­kaslyuki Bányaüzem párt­­bizottsága értékelte az 1973- as esztendő gazdaságpolitikai feladatainak végrehajtását. Február 26-án a végrehajtó bizottság visszatért erre a té­mára, majd néhány nappal később a pb ismét napirend­re tűzte. Ekkor azonban az elmúlt évi munka értékelé­sén túlmenően meghatároz­ták az idei gazdasági mun­kát segítő politikai feladato­kat is. Az 1973-as termelési és gazdasági tevékenység érté­kelése során szó esett arról, hogy a farkaslyuki bánya szinte kizárólagosan egyedül látja el Ózd lakosságát ház­tartási szénnel. Ennek a kö­vetelménynek az üzem dol­gozói folyamatosan eleget tettek, így a tüzelőellátásban nem volt fennakadás. Az üzemi terv bányarészekre történő felbontása nagy kö­rültekintéssel, a reális lehe­tőségek felmérésével, gondos és pontos számítások alapján történt. Az év folyamán a bányaüzem összes termelésé­nek mintegy 74 százalékát korszerű önjáró biztosítású, gépi jövesztésű frontfejtések­ből termelték ki. Minden esetben jól szervezett, gondos programozás szerint előre el­készített ütemterv alapján végezték el a frontátszerelé­seket. Ezzel is biztosították a terv teljesítését. A PÁRTBIZOTTSÁGI ülés résztvevői summázták az elő­­várási követelmények teljesí­tését, a szállítási üzem által végzett munkát, s az akkor még Központi Üzem néven ismert egység tevékenységét is. Összefoglalásként elmond­ható, hogy a Farkaslyuki Bányaüzem kollektívája, tár­sadalmi és politikai szervei­nek, műszaki, gazdasági ve­zetésének tevékenysége ered­ményes volt. Valamennyien eleget tettek feladataiknak, jól alkalmazták a politikai, gazdasági irányelveket, s eredményesen mozgósítottak a feladatok végrehajtására. Az 1974-es év legfontosabb feladatait a X. pártkongres­­­szus, a KB 1972. november 14—15-i, valamint a BSZ pártbizottságának 1974. feb­ruár 11-i állásfoglalásai szab­ják meg. Az elkövetkezendő hónapokban még erőteljeseb­ben kell fejleszteni a gazda­ságpolitikai segítő, szervező és ellenőrző tevékenységet. A határozatok következetes végrehajtásához elengedhe­tetlen, hogy hatékonyabbá váljon a politikai munka, s ez terjedjen ki a gazdasági tevékenység minden terüle­tére. Ösztönözze a vezetést, növelje a hatékonyságot, s a végrehajtás szervezettségét. Ennek érdekében a válla­lat pártbizottsága a követke­ző főbb politikai, agitációs és gazdaságpolitikai feladatok végrehajtását tartja szüksé­gesnek. Többek között tovább kell fokozni a politikai munka aktivitását, s törekedni kell a meglevő termelői kapacitá­sok jobb kihasználására. Na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni az ésszerű takarékosságra, a tartalékok feltárására, s tervszerűbbé kell tenni az élőmunkával való gazdálko­dást. Nagy szükség van a szocialista versenymozgalom további szélesítésére is. Szem előtt kell tartani a biztonsá­gos munkavégzést, a baleset­­mentes termelés fokozását, s minden szinten, különösen a vezetésben finomítani kell a politikai vezető munka mód­szereit. AZ ÉVI GAZDASÁGI munkát segítő politikai fel­adatok rendkívül sokrétűek. Minden párttagtól, vezetőtől, az üzem valamennyi dolgo­zójától fegyelmezett, odaadó és becsületes munkát várnak. S a követelmények, a felada­tok ismeretében, megfelelő összefogással, a korábbi évek hasznos tapasztalatainak el­­halmozásával nincs akadálya a jó munkának, a kitűzött cél valóra váltásának. Próbaelszámolás után jobb a borsodi módszer! Mi érdekelné jobban az embereket, mint a zsebbevá­gó dolgok, a fizetés, a bér­rendezés, a prémiumok ala­kulása. Érthető tehát, hogy minden eddiginél nagyobb várakozás előzte meg Ózd vi­­dékén az új bérezési rend­szert, amelyet a két vállalat összevonása után a borsodi­aktól vettek át. Illetve itt is bevezették a garantált alap­béres módszert, amelyet a dolgozók megelégedésére Borsodban több esztendeje alkalmaznak. A februárban megtartott próbaelszámolás alkalmá­val a régi ózd vidéki és az új borsodi módszer szerint is számfejtették a dolgozók keresetét. Azt hisszük, felesleges arról beszélni, milyen hatalmas munka volt minden dolgozó egész havi tevékenységét — a különböző jellegű munká­kat is beleértve — kétféle­képpen is értékelni. A keresetekhez hozzávet­ték az 1974-re előirányzott 3,5 százalékos bérfejlesztést, s feketén-fehéren bárki meg­győződhet, hogy jobb a bor­sodi rendszer, hiszen jelentős összeggel több volt a boríté­kokban. Mégis vannak helyek, ahol értetlenséggel, elégedetlenke­dőkkel találkoztunk. Pedig időben, több alkalommal fel­világosították, tájékoztatták a dolgozókat az új rendszerről. A legutóbbi fizetésnap előtt például a farkaslyuki felvo­nóhelyiség előterében kérde­zősködtünk a dolgozóktól, mi a véleményük? Voltak akik azt mondták, hogy rosszab­bul jártak, kevesebb lesz a borítékban. Nem az a cé­lunk, hogy ismertessük az új rendszer lényegét, s részle­teit, mi meggyőződtünk ar­ról, hogy kinek mi áll a ne­ve után. A Farkaslyukban dolgozó Süle János fiatal fenntartó például a 101—101 D jelű munkákat végezte február­ban, s azt mondta rosszul számolták el. Meghallgattuk véleményét, s megnéztük a részletes kimutatásban, ahol a régi módszer szerint 2933, az új szerint pedig 3038 fo­rintot keresett. Természete­sen ez nem a legjobb példa. Csapatvezetője Ferge Ferenc például 3387 forint helyett 3513 forintot kapott. Vagy nézzük meg a 60-as fronton dolgozó Nagy K. Sándor ke­resetét. 7 töltött és 13 átlag­béres műszakra a régi 4304 forinttal szemben 4592 forin­tot vitt haza. A 60/a jelű munkára 249 forinttal szem­ben 265, a 60/1 jelű munkára pedig (amelyben négy mű­szakot dolgozott) 825 helyett 993-at kapott. Papp G. Ernő mozdonyve­zető például 113 forinttal ke­reset többet az új rendszer szerint 22 letöltött és 1 átlag­béres műszak alatt. S ha megnézzük a fronton dolgozó brigádokat, akkor értjük meg igazán mit is jelent az új módszer. Itt ugyanis mindig az dönt, hogy hány százalékra teljesí­tették az előirányzatot. A putnoki aknaüzem 50-es számú frontfejtésén dolgozó Szemere Zoltán 5827 forint helyett — az új módszer sze­rint — 7008 forintot kapott. A királdi 55-ös fás fronton dolgozó Pálfi Ferenc 4955 forint helyett 5878 forintot, ugyanott az 52-es számú fron­ton Sziman János 4683 fo­rinttal szemben 5747 forintot vitt haza. Ismertetünk már egy far­kaslyuki példát is. A hatva­nas számú fejtésen dolgozó Szabó Béla 3480 forint helyett 4151 forintot kapott és plusz 566-ot, 535 helyett. E példá­ból érezhető, hogy bárki meggyőződhet az ak­nairodán, s az üzemvezető­nél levő részletes lista alap­ján, mennyivel kapott töb­bet az új módszer szerint. El kell azonban azt is mondani, hogy egy-két eset­ben az értetlenség, s az elé­gedetlenkedők miatt helyet és teret kapott a meggyőző­dés nélküli rosszindulat és a demagógia, az újtól való ide­genkedés. Szó ami szó, az év végén beszéljenek ezek az em­berek, amikor összeadva a ha­vi keresetüket, meg tudják különböztetni a régitől az újat. Úgy hisszük, akkor le­csillapodik a hangjuk, s be­látják kár volt kételkedni, rosszindulatukkal zavart kel­teni. Az ilyen esetek száma el­enyésző, hiszen eleve nem ke­reshetnek kevesebbet a dol­gozók bérfejlesztésekor. Is­meretes, hogy a putnoki, s a királdi akna dolgozói — különösen, akik olyan községekből járnak munkába, ahol borsodi üze­mekben dolgozók is laknak — eleve a borsodi mód­szert kérték, sőt ismerünk olyan dolgozót is, aki saját maga kiszámí­totta mennyivel kell többet kapnia az új módszert sze­rint, összegezve az eddig el­hangzottakat. A bányászok munkájára még sokáig szük­sége van népgazdaságunk­nak, éppen ezért egyértelmű, hogy az illetékesek úgy gon­dolkodnak és terveznek, hogy a dolgozók megtalálják szá­mításukat. Ez pedig vala­mennyiünknek rendkívül fontos. — berencsy — Bánkúti Gábor: Karbidlámpa A mély tárnákban szelíd lángra jár, Örök sötétben szentjánosbogár. A munkahelyen megértő barát, Glóriázza a bányász homlokát. Körében arcok és penészvirág. Általa üzen a fönthagyott világ, Égőjén a gáz játszi hangot ád, Dalolja bolygó fények himnuszát. 1974. március 28, Л KB határozata nyomán Mintaüzemmé fejlesztik... Kerekasztal-beszélgetés Ormosbányán A KB 1971. december 1-i határozata többek között ki­mondja: „A vállalati üzem- és munkaszervezés kutatása és gyakorlati fejlesztése egyik fő feladatának kell tekinteni, a mintaszervezések végzését, a korszerű szervezési módsze­rek, az irányítási és kooperációs kapcsolatok terjesztését". A BSZ párt-végrehajtó bizottsága 1972 augusztusában úgy ítélte meg, hogy az Ormosi Bányaüzemben megértek a fel­tételek a mintaüzem szervezésére. Mit tettek az üzem dol­gozói, vezetői a mintaszervezés érdekében, s milyen ered­ménnyel zárták a tavalyi évet? Erről beszélgettünk Viszócz­­ky György üzemvezetővel, Vígh József körletvezetővel, Se­per Lászlóval, a pártbizottság­, Fényes Bélával, a­ szak­­szervezeti bizottság­ és Nagy Tiborral, a KISZ-bizottság tit­kárával, valamint Nagy István frontbrigádveze­tővel. Beszélgetésünk elején tisz­táztuk: mit jelent minta­üzemnek lenni? Viszóczky György üzemvezető vála­szolt: — Megtiszteltetést, de ugyanakkor pluszfeladatot is jelent — mondta. — Az adott lehetőségek között a maximumot kell nyújtani. A mintaszervezés magába fog­lalja az éves versenykiírások vállalásait, de döntő célja, hogy konkrét feladatokat ha­tározzon meg a műszaki, gazdasági és szervezési ten­nivalók megvalósítására. Vagyis a mintaüzemtől a technikailag, vagy szervezés­sel elérhető eredményeket is elvárják. A magasabb köve­telmények teljesítése pedig a korábbiaktól eltérő eszkö­zöket igényel. Szükség van kísérletezésre, új gépek, technológiák kipróbálására. S még valamire: a dolgozók áldozatvállalására, hatékony, jó munkájára. Az üzem gazdasági, társa­dalmi és politikai vezetői az­zal kezdték a mintaszerve­zést, hogy megérttették a dolgozóikkal, miről is van szó. Elmondták, mit vár tő­lük a vállalat vezetősége, s miként kell tevékenykedni­ük ahhoz, hogy eleget te­hessenek a követelmények­nek. Ezután már nyugodt szívvel készítették el az 1973. évi feladatok eredmé­nyesebb végrehajtását célzó intézkedési tervet, mert tud­ták: a bányászok mindent megtesznek majd a siker érdekében. — Nem is csalódtunk dol­gozóinkban — folytatta az üzemvezető. — Eredménye­ink felülmúltak minden vá­rakozást. November végére teljesítettük az éves szalma] tervet, s még 80 ezer tonna szenet termeltünk. Az előző évhez viszonyítva 270 kilo­grammal nőtt az összüzemi teljesítmény. 10 százalékkal szárnyaltuk túl vágathajtási tervünket, az önköltség pe­dig három százalékkal csök­kent. A munka- és üzem­­szervezéssel elértük, hogy éves átlagban — 150 főnyi létszámhiány ellenére — 4,3 százalékkal növeltük a pro­duktív műszakarányt. Ami talán még a gazdasági ered­ményeknél is értékesebb, s záloga a további sikereknek az, hogy dolgozóink igénye­sebbek lettek önmagukkal és vezetőikkel szemben. Ugyan­akkor őszintébbek is. A ter­melési tanácskozásokon, mű­szaki értekezleteken bátran felvetik a gondokat, hiá­nyosságokat, mindenkor az üzemi érdeket helyezve elő­térbe. Dolgozóinkban kiala­kult a tulajdonosi szemlélet, sajátjuknak érzik a közösség vagyonát és vigyáznak rá. Persze, tévedés lenne azt hinni, hogy az eredmények máról holnapra születtek, a dolgozók egyik őré­r ól a má­sikra váltak öntudatos cse­lekvővé. Üzeműti tulajdono­saivá. Hosszú folyamat gyü­mölcseiről van szó, melynek egyik kovácsa az üzemi pártbizottság volt.­­Az általa irányított kommunisták mindenkor nagy szerepet vállaltak a termelésben, de még nagyobbat a tudatfor­málásban. Seper László, az üzem pártbizottságának tit­kára mondta: — Üzemünk dolgozóinak egyötöde párttag. Politikai erejük azonban túlnő a pusz­ta számokon. Véleménynyil­­vánításukkal befolyásolják a bányászok egész tömegét, ál­lásfoglalásuk mindenkor döntő egy-egy kérdésben így volt ez a mintaszervezés esetében is. Velük jó előre ismertettük a mintaüzemmé fejlesztés hasznosságát, el­mondottuk a rájuk és társa­ika háruló feladatokat. Tet­tük ezt azért, mert hiába helyeztünk volna üzembe bármilyen gépet, vezettünk volna be bármilyen korsze­rű termelési technológiát, nem értünk volna el kellő eredményt, ha az emberek nem teszik hozzá azt a bizo­nyos pluszt. Ennek elérése pedig el­képzelhetetlen lett volna a kommunisták agitációja nél­kül. Üzemünkben még soha ilyen magas szinten nem volt az üzemi demokrácia. A dolgozók bátran véleményt nyilvánítanak, bírálnak, kérnek, ha kell, köve­telnek. S ezekben minden­kor a párttagok járnak élen. Valóban, a bányászok úgy vigyáznak a közösség vagyo­nára, mintha a sajátjuk len­ne Ehhez viszont tudni be­,s fejlődésre, szemléletbeli vál­­tozásra volt szükség, s arra, hogy legyen aki rászól a ma­gáról megfeledkezettre. Kommunistáink példát mu­tatnak a munkában, a tech­nológiai és biztonságtechni­kai szabályok betartásában, a műszak nyolc órájánál ki­használásában. S jó példá­jukkal befolyásolták a töb­bieket is. A mintaszervezés egyik alapvető bázisa, a dolgozók megértése, hatékony támoga­­tása tehát adva volt. Az eredményességhez azonban

Next