Borsodi Bányász, 1974. január-július (17. évfolyam, 1-29. szám)
1974-03-28 / 13. szám
2 «»__V .V..V.A»--V--V.V- -V- VV -V .V. .V *Tf Л Л л vVv Vv /Г Л л <vvv iyTvzi 7 [UNK]7 [UNK]л л Л * 1 VVV ·А f Tanuló asszonyuk& j Mintegy 230 nő dől * Jgozik a Putnoki Bánya * * üzemnél. Zömmel több * ifj gyermekes családanyák. Щ * Több műszakos, nehéz * ^ fizikai munkájukon és a * családellátáson kívül * * még a tanulásra is jut $ idejük. Amint Csatlós & * Istvánnétól, az üzem* J nőfelelősétől hallottuk:* * ők sem akarnak elmaradni az általános és a ^ * politikai ismereteik gya * *rapításában. Különösen * I a 40 évnél fiatalabbak % * körében határozták el * * többen is, hogy állami * * és politikai oktatásra * sk sjs * egyaránt jelentkeznek. * * ❖ 5 [UNK] * Ч******************** ** BORSODI BÁNYÁSZ Koszorúzás, veterántalálkozó Március 21-én délután 5 órakor koszorúzási ünnepséget szervezett a somsálybányai KISZ-alapszervezet. A bányatelep temetőjében, a Tanácsköztársaság mártírjainak sírjánál a telepi párt-, KISZ-, úttörőszervezet, valamint az üzemek képviselői helyezték el koszorúikat. A kultúrházban ünnepi műsor keretében emlékeztek meg az 1919-es eseményekről. Az este folyamán sor került a már évek óta hagyományossá vált veterántalálkozóra. A telepi KISZ-szervezet fiataljai vendégül látták a Tanácsköztársaság egykori harcosait, akik szívesen válaszolgattak az aftóbri eseményeket kutató kérdésekre. Fotó: Sólymos Közös összefogással: Alkalmazzuk a hasznos tapasztalatokat MINT ISMERETES a Farkaslyuki Bányaüzem pártbizottsága értékelte az 1973- as esztendő gazdaságpolitikai feladatainak végrehajtását. Február 26-án a végrehajtó bizottság visszatért erre a témára, majd néhány nappal később a pb ismét napirendre tűzte. Ekkor azonban az elmúlt évi munka értékelésén túlmenően meghatározták az idei gazdasági munkát segítő politikai feladatokat is. Az 1973-as termelési és gazdasági tevékenység értékelése során szó esett arról, hogy a farkaslyuki bánya szinte kizárólagosan egyedül látja el Ózd lakosságát háztartási szénnel. Ennek a követelménynek az üzem dolgozói folyamatosan eleget tettek, így a tüzelőellátásban nem volt fennakadás. Az üzemi terv bányarészekre történő felbontása nagy körültekintéssel, a reális lehetőségek felmérésével, gondos és pontos számítások alapján történt. Az év folyamán a bányaüzem összes termelésének mintegy 74 százalékát korszerű önjáró biztosítású, gépi jövesztésű frontfejtésekből termelték ki. Minden esetben jól szervezett, gondos programozás szerint előre elkészített ütemterv alapján végezték el a frontátszereléseket. Ezzel is biztosították a terv teljesítését. A PÁRTBIZOTTSÁGI ülés résztvevői summázták az elővárási követelmények teljesítését, a szállítási üzem által végzett munkát, s az akkor még Központi Üzem néven ismert egység tevékenységét is. Összefoglalásként elmondható, hogy a Farkaslyuki Bányaüzem kollektívája, társadalmi és politikai szerveinek, műszaki, gazdasági vezetésének tevékenysége eredményes volt. Valamennyien eleget tettek feladataiknak, jól alkalmazták a politikai, gazdasági irányelveket, s eredményesen mozgósítottak a feladatok végrehajtására. Az 1974-es év legfontosabb feladatait a X. pártkongresszus, a KB 1972. november 14—15-i, valamint a BSZ pártbizottságának 1974. február 11-i állásfoglalásai szabják meg. Az elkövetkezendő hónapokban még erőteljesebben kell fejleszteni a gazdaságpolitikai segítő, szervező és ellenőrző tevékenységet. A határozatok következetes végrehajtásához elengedhetetlen, hogy hatékonyabbá váljon a politikai munka, s ez terjedjen ki a gazdasági tevékenység minden területére. Ösztönözze a vezetést, növelje a hatékonyságot, s a végrehajtás szervezettségét. Ennek érdekében a vállalat pártbizottsága a következő főbb politikai, agitációs és gazdaságpolitikai feladatok végrehajtását tartja szükségesnek. Többek között tovább kell fokozni a politikai munka aktivitását, s törekedni kell a meglevő termelői kapacitások jobb kihasználására. Nagyobb figyelmet kell fordítani az ésszerű takarékosságra, a tartalékok feltárására, s tervszerűbbé kell tenni az élőmunkával való gazdálkodást. Nagy szükség van a szocialista versenymozgalom további szélesítésére is. Szem előtt kell tartani a biztonságos munkavégzést, a balesetmentes termelés fokozását, s minden szinten, különösen a vezetésben finomítani kell a politikai vezető munka módszereit. AZ ÉVI GAZDASÁGI munkát segítő politikai feladatok rendkívül sokrétűek. Minden párttagtól, vezetőtől, az üzem valamennyi dolgozójától fegyelmezett, odaadó és becsületes munkát várnak. S a követelmények, a feladatok ismeretében, megfelelő összefogással, a korábbi évek hasznos tapasztalatainak elhalmozásával nincs akadálya a jó munkának, a kitűzött cél valóra váltásának. Próbaelszámolás után jobb a borsodi módszer! Mi érdekelné jobban az embereket, mint a zsebbevágó dolgok, a fizetés, a bérrendezés, a prémiumok alakulása. Érthető tehát, hogy minden eddiginél nagyobb várakozás előzte meg Ózd vidékén az új bérezési rendszert, amelyet a két vállalat összevonása után a borsodiaktól vettek át. Illetve itt is bevezették a garantált alapbéres módszert, amelyet a dolgozók megelégedésére Borsodban több esztendeje alkalmaznak. A februárban megtartott próbaelszámolás alkalmával a régi ózd vidéki és az új borsodi módszer szerint is számfejtették a dolgozók keresetét. Azt hisszük, felesleges arról beszélni, milyen hatalmas munka volt minden dolgozó egész havi tevékenységét — a különböző jellegű munkákat is beleértve — kétféleképpen is értékelni. A keresetekhez hozzávették az 1974-re előirányzott 3,5 százalékos bérfejlesztést, s feketén-fehéren bárki meggyőződhet, hogy jobb a borsodi rendszer, hiszen jelentős összeggel több volt a borítékokban. Mégis vannak helyek, ahol értetlenséggel, elégedetlenkedőkkel találkoztunk. Pedig időben, több alkalommal felvilágosították, tájékoztatták a dolgozókat az új rendszerről. A legutóbbi fizetésnap előtt például a farkaslyuki felvonóhelyiség előterében kérdezősködtünk a dolgozóktól, mi a véleményük? Voltak akik azt mondták, hogy rosszabbul jártak, kevesebb lesz a borítékban. Nem az a célunk, hogy ismertessük az új rendszer lényegét, s részleteit, mi meggyőződtünk arról, hogy kinek mi áll a neve után. A Farkaslyukban dolgozó Süle János fiatal fenntartó például a 101—101 D jelű munkákat végezte februárban, s azt mondta rosszul számolták el. Meghallgattuk véleményét, s megnéztük a részletes kimutatásban, ahol a régi módszer szerint 2933, az új szerint pedig 3038 forintot keresett. Természetesen ez nem a legjobb példa. Csapatvezetője Ferge Ferenc például 3387 forint helyett 3513 forintot kapott. Vagy nézzük meg a 60-as fronton dolgozó Nagy K. Sándor keresetét. 7 töltött és 13 átlagbéres műszakra a régi 4304 forinttal szemben 4592 forintot vitt haza. A 60/a jelű munkára 249 forinttal szemben 265, a 60/1 jelű munkára pedig (amelyben négy műszakot dolgozott) 825 helyett 993-at kapott. Papp G. Ernő mozdonyvezető például 113 forinttal kereset többet az új rendszer szerint 22 letöltött és 1 átlagbéres műszak alatt. S ha megnézzük a fronton dolgozó brigádokat, akkor értjük meg igazán mit is jelent az új módszer. Itt ugyanis mindig az dönt, hogy hány százalékra teljesítették az előirányzatot. A putnoki aknaüzem 50-es számú frontfejtésén dolgozó Szemere Zoltán 5827 forint helyett — az új módszer szerint — 7008 forintot kapott. A királdi 55-ös fás fronton dolgozó Pálfi Ferenc 4955 forint helyett 5878 forintot, ugyanott az 52-es számú fronton Sziman János 4683 forinttal szemben 5747 forintot vitt haza. Ismertetünk már egy farkaslyuki példát is. A hatvanas számú fejtésen dolgozó Szabó Béla 3480 forint helyett 4151 forintot kapott és plusz 566-ot, 535 helyett. E példából érezhető, hogy bárki meggyőződhet az aknairodán, s az üzemvezetőnél levő részletes lista alapján, mennyivel kapott többet az új módszer szerint. El kell azonban azt is mondani, hogy egy-két esetben az értetlenség, s az elégedetlenkedők miatt helyet és teret kapott a meggyőződés nélküli rosszindulat és a demagógia, az újtól való idegenkedés. Szó ami szó, az év végén beszéljenek ezek az emberek, amikor összeadva a havi keresetüket, meg tudják különböztetni a régitől az újat. Úgy hisszük, akkor lecsillapodik a hangjuk, s belátják kár volt kételkedni, rosszindulatukkal zavart kelteni. Az ilyen esetek száma elenyésző, hiszen eleve nem kereshetnek kevesebbet a dolgozók bérfejlesztésekor. Ismeretes, hogy a putnoki, s a királdi akna dolgozói — különösen, akik olyan községekből járnak munkába, ahol borsodi üzemekben dolgozók is laknak — eleve a borsodi módszert kérték, sőt ismerünk olyan dolgozót is, aki saját maga kiszámította mennyivel kell többet kapnia az új módszert szerint, összegezve az eddig elhangzottakat. A bányászok munkájára még sokáig szüksége van népgazdaságunknak, éppen ezért egyértelmű, hogy az illetékesek úgy gondolkodnak és terveznek, hogy a dolgozók megtalálják számításukat. Ez pedig valamennyiünknek rendkívül fontos. — berencsy — Bánkúti Gábor: Karbidlámpa A mély tárnákban szelíd lángra jár, Örök sötétben szentjánosbogár. A munkahelyen megértő barát, Glóriázza a bányász homlokát. Körében arcok és penészvirág. Általa üzen a fönthagyott világ, Égőjén a gáz játszi hangot ád, Dalolja bolygó fények himnuszát. 1974. március 28, Л KB határozata nyomán Mintaüzemmé fejlesztik... Kerekasztal-beszélgetés Ormosbányán A KB 1971. december 1-i határozata többek között kimondja: „A vállalati üzem- és munkaszervezés kutatása és gyakorlati fejlesztése egyik fő feladatának kell tekinteni, a mintaszervezések végzését, a korszerű szervezési módszerek, az irányítási és kooperációs kapcsolatok terjesztését". A BSZ párt-végrehajtó bizottsága 1972 augusztusában úgy ítélte meg, hogy az Ormosi Bányaüzemben megértek a feltételek a mintaüzem szervezésére. Mit tettek az üzem dolgozói, vezetői a mintaszervezés érdekében, s milyen eredménnyel zárták a tavalyi évet? Erről beszélgettünk Viszóczky György üzemvezetővel, Vígh József körletvezetővel, Seper Lászlóval, a pártbizottság, Fényes Bélával, a szakszervezeti bizottság és Nagy Tiborral, a KISZ-bizottság titkárával, valamint Nagy István frontbrigádvezetővel. Beszélgetésünk elején tisztáztuk: mit jelent mintaüzemnek lenni? Viszóczky György üzemvezető válaszolt: — Megtiszteltetést, de ugyanakkor pluszfeladatot is jelent — mondta. — Az adott lehetőségek között a maximumot kell nyújtani. A mintaszervezés magába foglalja az éves versenykiírások vállalásait, de döntő célja, hogy konkrét feladatokat határozzon meg a műszaki, gazdasági és szervezési tennivalók megvalósítására. Vagyis a mintaüzemtől a technikailag, vagy szervezéssel elérhető eredményeket is elvárják. A magasabb követelmények teljesítése pedig a korábbiaktól eltérő eszközöket igényel. Szükség van kísérletezésre, új gépek, technológiák kipróbálására. S még valamire: a dolgozók áldozatvállalására, hatékony, jó munkájára. Az üzem gazdasági, társadalmi és politikai vezetői azzal kezdték a mintaszervezést, hogy megérttették a dolgozóikkal, miről is van szó. Elmondták, mit vár tőlük a vállalat vezetősége, s miként kell tevékenykedniük ahhoz, hogy eleget tehessenek a követelményeknek. Ezután már nyugodt szívvel készítették el az 1973. évi feladatok eredményesebb végrehajtását célzó intézkedési tervet, mert tudták: a bányászok mindent megtesznek majd a siker érdekében. — Nem is csalódtunk dolgozóinkban — folytatta az üzemvezető. — Eredményeink felülmúltak minden várakozást. November végére teljesítettük az éves szalma] tervet, s még 80 ezer tonna szenet termeltünk. Az előző évhez viszonyítva 270 kilogrammal nőtt az összüzemi teljesítmény. 10 százalékkal szárnyaltuk túl vágathajtási tervünket, az önköltség pedig három százalékkal csökkent. A munka- és üzemszervezéssel elértük, hogy éves átlagban — 150 főnyi létszámhiány ellenére — 4,3 százalékkal növeltük a produktív műszakarányt. Ami talán még a gazdasági eredményeknél is értékesebb, s záloga a további sikereknek az, hogy dolgozóink igényesebbek lettek önmagukkal és vezetőikkel szemben. Ugyanakkor őszintébbek is. A termelési tanácskozásokon, műszaki értekezleteken bátran felvetik a gondokat, hiányosságokat, mindenkor az üzemi érdeket helyezve előtérbe. Dolgozóinkban kialakult a tulajdonosi szemlélet, sajátjuknak érzik a közösség vagyonát és vigyáznak rá. Persze, tévedés lenne azt hinni, hogy az eredmények máról holnapra születtek, a dolgozók egyik őrér ól a másikra váltak öntudatos cselekvővé. Üzeműti tulajdonosaivá. Hosszú folyamat gyümölcseiről van szó, melynek egyik kovácsa az üzemi pártbizottság volt.Az általa irányított kommunisták mindenkor nagy szerepet vállaltak a termelésben, de még nagyobbat a tudatformálásban. Seper László, az üzem pártbizottságának titkára mondta: — Üzemünk dolgozóinak egyötöde párttag. Politikai erejük azonban túlnő a puszta számokon. Véleménynyilvánításukkal befolyásolják a bányászok egész tömegét, állásfoglalásuk mindenkor döntő egy-egy kérdésben így volt ez a mintaszervezés esetében is. Velük jó előre ismertettük a mintaüzemmé fejlesztés hasznosságát, elmondottuk a rájuk és társaika háruló feladatokat. Tettük ezt azért, mert hiába helyeztünk volna üzembe bármilyen gépet, vezettünk volna be bármilyen korszerű termelési technológiát, nem értünk volna el kellő eredményt, ha az emberek nem teszik hozzá azt a bizonyos pluszt. Ennek elérése pedig elképzelhetetlen lett volna a kommunisták agitációja nélkül. Üzemünkben még soha ilyen magas szinten nem volt az üzemi demokrácia. A dolgozók bátran véleményt nyilvánítanak, bírálnak, kérnek, ha kell, követelnek. S ezekben mindenkor a párttagok járnak élen. Valóban, a bányászok úgy vigyáznak a közösség vagyonára, mintha a sajátjuk lenne Ehhez viszont tudni be,s fejlődésre, szemléletbeli változásra volt szükség, s arra, hogy legyen aki rászól a magáról megfeledkezettre. Kommunistáink példát mutatnak a munkában, a technológiai és biztonságtechnikai szabályok betartásában, a műszak nyolc órájánál kihasználásában. S jó példájukkal befolyásolták a többieket is. A mintaszervezés egyik alapvető bázisa, a dolgozók megértése, hatékony támogatása tehát adva volt. Az eredményességhez azonban