Borsodi Szemle, 1964 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1964 / 3. szám - Művészet, irodalom - B. NAGY ERNŐ: Balázs Béla útja

írásait pedig — valószínűleg a kommunista író iránt érzett hamis tapintatból — többnyire elhallgattuk. Ezek az írások ugyanis még valamiféle sajátos, zűrzavaros, misztikus világképet tükröznek, amely kétségkívül távol áll a marxizmustól. Ebből a homályból azonban világosan nyomon követhető út vezet a szocialista eszmékig, és ennek az útnak a feltérképezése már önmagában véve is érdekes lehet. Az öregedő író — túlzottnak mondható szerénységgel — éppen ennek az emberi fejlődésnek a megörökítését tartotta élete, írói munkássága értelmének, eredmé­nyének. Égő kanóc kicsiny darabja vagy. Befejezés nem adatott neked. Te a tüzet csak tovább vezeted. Nem is hallod tán már a robbanást Melyért elégtél. Odisszeádat nem fogod megírni. Shakespeare, Rembrandt, Beethoven nem leszel, De jobban halad, aki énekel És ezt a sorsot is el kell mesélnie Valakinek. — írja Biztató című versében. Prózában, összegyűjtött verseinek előszavában még világosabban kimondja: „Én úgy látom, hogy az én verseim vérnyomokként utat jeleznek: egy negyvenesztendős, világos irányú belső fejlődés határozott értelmű útját. ... Erre az útra küldettem. És most, mikor huszonhat évi bujdosás után ... hazatérhettem, jelentést teszek, mint a felderítő, akit előreküldöttek. íme — mu­tathatom —, van arra járható út, elindulhattok rajta ti is. Ti, akik még ama ködös parton álltak, ahonnan én is indultam huszonhat évvel ezelőtt” [1]. Kíséreljük meg hát ennek az útnak a felvázolását. Talán bebizonyosodik köz­ben az is, hogy nemcsak emberi, hanem művészi és irodalomtörténeti szempontból is izgalmas, tanulságos ez a pálya. BALÁZS BÉLA PÁLYAKEZDÉSE 1884-ben született Szegeden, értelmiségi családból. Apja nyelvtanár volt, fia­talon az Akadémia levelező tagja [2], aki vidéki kisvárosban kallódott el. Családját egy ifjúkori személyes ismerősének visszaemlékezése szerint — szerény anyagi kö­rülményekkel rendelkező, de intenzív szellemi életet élő famíliának ismerték [3]. Innen hozta magával intellektuális érzékenységét, az irodalom, a zene és általában a művészetek szeretetét. Az, hogy Balázs Béla az irodalom határait túllépve, ott­honosan mozgott a művészetek és a filozófia széles területén, és hogy legmaradan­dóbb eredményeit éppen egy másik művészet, a film elméletében érte el, végső soron ennek köszönhető. Ugyanakkor innen datálódik a német kultúrával kialakult korai, szoros kapcsolata is. A szegedi (korábban a lőcsei) reál után a budapesti egyetem következett. Balázs Béla a mér akkor nagyhírű, tekintélyes Eötvös Kollégium tagja lett. A kollégium döntő befolyást gyakorolt fejlődésére. Nemcsak az elmélyült világirodalmi és filo­zófiai stúdiumok, az alkotásra serkentő, élénk szellemi légkör gyakorolt rá hatást, hanem az a mély, életreszóló barátság is, amelyet itt kötött Kodály Zoltánnal és Bartók Bélával. Ez a hatás — vagy inkább kölcsönhatás [4] — szilárdította meg benne a nép iránti érdeklődést, ez a kis baráti kör vitte diadalra a népi kultúra ősi, feledésbe merülő rétegeinek kutatását. Szegedi lakásuk népdalgyűjtő kirándu­lások támaszpontja lett. 1905 tavaszán Kodállyal, 1906 nyarán Bartókkal járta Ba­lázs a környék falvait. (A közös kutatóút tehát megelőzte Kodály Zoltán első, mű­velődéstörténeti jelentőségű tudományos népdalkutató tanulmányútját [5].) A nép­­költészet formai ihletése ebből az élményrétegből eredeztethető. A kétféle hatás közül a modemet — mondhatnánk: urbánusát, — erősítették következő élményforrásai: a külföldi utazások, melyeknek két fő célpontja Berlin és Párizs volt. 1907-ben tért haza az első tanulmányúiról Kodály Zoltánnal, bő­

Next