Borsodi Szemle, 1969 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1969 / 1. szám - TÖRTÉNELMÜNK - Rátki András: A Tanácsköztársaság történetének első szakasza megyénkben
Rátki András A Tanácsköztársaság történetének első szakasza megyénkben Az őszirózsás forradalom országszerte egy fokozatosan gyorsuló erjedési folyamat kiindulópontja, illetve a forradalmi fejlődés egyik lényeges csomópontja volt. Nem befejezője, hanem csak egyik állomása volt a belső társadalmi változóért folyó küzdelemnek és a háromszázéves Habsburg-elnyomás után a nemzet további sorsát kialakító fejlődésnek. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása és a forradalmat követően hatalomra került polgári kormányzat válságának felszínre kerülése után megélénkültek a forradalmi tömegmozgalmak; a belső, megoldatlan társadalmi ellentétek az osztályharcot a szó szoros értelmében vett harccá fokozták. Az ipari proletariátus volt a háború igazi vesztese, ő érezte legközvetlenebbül a háború és az azt követő gazdasági dekonjunktúra minden nehézségét, az éhséget, az inflációt, a munkanélküliséget. Ha nem is ilyen kirívó mértékben, de a többi dolgozó réteg is áldozata volt egy számára értelmetlen gyilkos és öngyilkos háborúnak; végső soron egy önmagát túlélt, nyíltan ellenforradalmi hatalmi rendszernek. Ezek az osztályok és rétegek az első hetek örömmámorából kijózanodva egyre elégedetlenebbek lettek az új hatalom tevékenységével, a problémákat félmegoldásokkal elodázó magatartásával. A KMP óriási érdeme ezekben a hetekben, hogy ezt a kezdetben spontán formákban jelentkező elégedettlenséget céltudatos, tartalmas, szervezett formák közé tudta vezetni. Ehhez az új szervezett tömegmozgalomhoz önmagában kevés lett volna a párt. A széles tömegmozgalommá növő forradalmi lendületnek szervezeti keretet akkor csak a már országszerte létrejött tanácsok biztosíthattak. A különböző munkás-, katona-, paraszt-, nemzeti és néptanácsok kialakulásuk pillanatában már a dolgozó tömegek közvetlen hatalomra való igényét reprezentálták, tehát túlléptek az akkor még egyetlen munkáspárt, a Szociáldemokrata Párt célkitűzésein. A Szociáldemokrata Párt ezen úgy akart segíteni, hogy saját kezdeményezéseivel a tanácsokon belül igyekezett a kulcspozíciókat magának biztosítani, illetve aktív részese — sokszor kezdeményezője — volt a kormány olyan törekvéseinek és intézkedéseinek, melyek a tanácsok politikai és gazdasági szerepét nullára akarták redukálni. 1918 decemberétől kezdve egyre gyakrabban találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a kormány és az egyetlen országos szervezettel rendelkező munkáspárt akarata és szándéka ellenére; a már megjelent és a különböző tanácsok hatáskörét