Borsodi Szemle, 1974 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 1. szám - GAZDASÁGI ÉLET - Nagy Aladár: 25 éves a KGST
foglalni az ún. KGST-szintű optimumok létezésének, illetve megközelíthetőségének kérdésében. Egyes vélemények ugyanis az ilyen optimum létét nyíltan tagadják, mások viszont elvileg elfogadják azt, de gyakorlati kivitelezhetőségét kétségbe vonják. Harmadszor, minden tagországban a tervezőmunka színvonalát lényegesen kell emelni úgy, hogy közben az alkalmazott módszereket és a nemzeti tervezés színvonalát a KGST keretében közelíteni kell egymáshoz. d) A szocialista gazdasági integráció egyik jelentős feladata, hogy meggyorsítsa az egyes tagországok gazdasági növekedését és elősegítse a fejlettségi szintkülönbségek csökkenését. A kiegyenlítődés kérdése még mindig igen fontos probléma, annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban a tagországok közötti fejlettségi szintkülönbségek lényegesen csökkentek, viszont jelenleg sem elhanyagolhatóak. Természetesen a szocialista gazdasági integráció megvalósítása nem a gazdasági hatékonyság növekedésének és a kiegyenlítődés fokozódásának szembenállásán, hanem e két tendencia kölcsönös erősödésén alapul. Ezért helytelen lenne a szocialista gazdasági integrációtól azt várni, hogy csak a kiegyenlítődési tendenciát — mint egyetlen és abszolút követelményt elégítse ki. A kiegyenlítődés viszonylag hosszabb időszak alatt következhet be, mint ahogy a szocialista gazdasági integráció 15—20 éves programját realizálhatjuk. A fejlettségi színvonalak kiegyenlítődése kizárólag a lényeges különbségek megszüntetését eredményezi és csak a gyors ütemű gazdasági fejlődés keretei között valósulhat meg. A megvalósulás önmagától, vagy bármilyen tökéletes nemzetközi gazdasági mechanizmus automatikus hatására nem következik be. Azoknak a tagországoknak pedig, amelyek jelenleg a többi tagországhoz képest gazdaságilag kevésbé fejlettek, az átlagosnál gyorsabb ütemű fejlődésükhöz elsősorban a saját belső népgazdasági erőforrásaik racionálisabb felhasználására kell támaszkodniuk. Csak erre alapozva érvényesülhet a szocialista gazdasági együttműködés új tendenciáinak előrelendítő ereje. Mindezt azok a módszerek is segítik, amelyek a viszonylag fejlettebb tagországok nemzeti jövedelme egy részének az előbbi országokban való pótlólagos felhasználását teszik lehetővé. A szocialista gazdasági együttműködés új tendenciái közül különösen a nemzeti eszközök nemzetközi méretű átcsoportosítását (pl. beruházási hitelek) kell figyelembe venni. Ez akkor szolgálja leginkább a kiegyenlítődés folyamatát, ha szervesen beilleszkedik a szocialista nemzetközi munkamegosztás általános stratégiájába, ha minden érdekelt tagország számára hozzáférhető, és bizonyos anyagi kötelezettségekkel is együtt jár. Nem kétséges, hogy a kiegyenlítődési tendencia meggyorsításában kulcsszerepet játszanak a legmodernebb népgazdasági ágak (pl. vegyipar, gépipar stb.). Ezeket az ágakat úgy kell fejleszteni, hogy lépést tartsanak a technikai fejlődés világméretű irányvonalaival, hogy fejlesztési tervük szerves része legyen az illető ország komplex népgazdasági fejlesztési programjának. A legmodernebb ágak nemzeti fejlesztése legyen összhangban a KGST-n belüli munkamegosztással, és tegye lehetővé a tagországok világpiaci exportképességének fokozását. Végül, de nem utolsósorban a kiegyenlítődést elősegíthetik az olyan intézkedések, amelyek jelenleg a nemzeti belső piacok kölcsönös megnyitását, és később az integráción kívüli országokkal szemben érvényesített kollektív preferencia-rendszert tűzik ki célul. 2. A következőkben emeljük ki a közvetlen nemzetközi termelési kapcsolatok fejlesztésének néhány kérdését. Mint ismeretes, a nemzetközi termelési együttműködés minden tagország számára igen fontos. Ennek ellenére a termelési szakosítás és kooperáció eddig nem fejlődött elég gyors ütemben. a) Az okok vizsgálatából kitűnik, hogy általában e tevékenység tervszerűségét fokozni, közgazdasági feltételeit biztosítani, jogi és szervezési vonatkozásait tisztázni kell. Konkrétan olyan problémákról van szó, hogy az egyes országokban nem azonos a termelési szakosításban és kooperációban potenciálisan vagy ténylegesen részt vevő vállalatok érdekeltségi rendszere. Emiatt az egyes nemzeti gazdasági egységek nehezen „kerülnek szinkronba”. Pl. a hazánkban érvényes gaz- 4