Borsodi Vegyész, 1969. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1969-10-09 / 41. szám
1963. OKTÓBER 6. Fiatalokról a fiataloknak Az IfjúságiMagazin népszerűsége hétről-hétre nő a fiatalok körében. Havonként jelenik meg, és nagyon gyorsan eltűnik az újságos pavilonokból. A közelmúltban az egyik nyugati ifjúsági lap szerkesztője nyilatkozott az IM- ről: Nem értem, miért vonzza ez a magazin a magyar fiatalokat? Kiállítása egyszerű, hiányoznak a színes képek, a sex-foltok és így tovább. Az Ifjúsági Magazin egyik szerkesztője szerényen elmosolygott és a következőket válaszolta: — A mi újságunk tartalmas, sokrétű, a felvetett problémákban a fiatalokról, róluk van szó. Talán ebben áll a nagy titok. S ! / Szeptember végén a tiszaszederkényi Derkovits Gyula Művelődési Központ ifjúsági klubjának és hírlapolvasójának rendezésében egy ankétra került sor. Ezen a fiatalok lapjának egyik szerkesztője, Földesi József vett részt. A művelődési központ művészeti előadóját, Ládi Verát kérdezem: — Miért éppen az Ifjúsági Magazin szerkesztőjét hívták meg? — Ez az ankét egy sorozat első estje volt — mondja. — Gondoltuk célszerű lenne a fiatalok városába a fiatalok lapjának képviselőit meghívni, s az itt élő fiatalok gondjáról, problémáiról őszintén, nyíltan beszélni. — Hogyan fogadták a meghívást? — Kedvezően, hiszen örömmel jött el hozzánk Földesi József szerkesztő. — Miről esett szó? — Földesi József bevezető előadásában szerkesztőségi gondokról, kulisszatitkokról beszélt. Hangulatosan, ízesen ecsetelte azokat a problémákat, amelyek a szerkesztőséget nap, mint nap foglalkoztatják. Az ankét elérte célját, ezt bizonyítja, hogy a résztvevők is bátran mondtak véleményt. A szerkesztő elmondotta, milyen nehézségekkel kellett megbirkózniuk az IM szeptemberi számának címlapján levő fotó elkészítésekor. Szólt arról, hogyan dolgozzák fel a fiataloktól beérkező sok levelet, hogyan állítják össze a könnyűzenei rovatot. Általában azokat a leveleket köztik, amelyek közérthető problémákat tárgyalnak. Sokszor személyesen keresik fel a levélírókat. A szeptemberi számban például így jött létre a diósberényi tehenészfiú, Dankó János története. A szerkesztőségből tizenegy munkatárs járja az országot, hogy a humor, a divat, a beatzene kedvelői állandóan újat, érdekeset találjanak a lapban. Azon fáradoznak, hogy a lap választ tudjon adni sok közös ifjúsági problémára. — Miről beszéltek a tiszaszederkényi fiatalok? — Általános téma a fiatalok között a hosszú haj, az öltözködés, viselkedés. Elmondták, a tanár-diák viszonyról alkotott elképzeléseiket. őszintén szóltak a kollégisták helyzetéről, a vacsora utáni szabadidő felhasználásának lehetőségeiről. Igen őszintén nyilatkoztak a „csak azért is” mozgalom kérdéseiről is, mert ha valamit tiltanak a tanárok, csak azért is csinálja a diák. — Rendkívül meglepett az őszinte hangnem — mondta Földesi elvtárs. Úgy tűnik, ezeket a fiatalokat jó pedagógusok nevelik. Az ankéton résztvevő fiatalok érdeklődtek az Ifjúsági Magazin szerkesztőinek tervei, elképzelései iránt is. . . A divatrovatot próbáljuk megváltoztatni. A bemutatott modellek sokszor sablonosnak tűnnek és a ruhák elkészítése vagy megvásárlása túlságosan sokba kerül. Óbudai honfoglalás címmel négy éven át tartó cikksorozatot indítunk. Olyan lesz ez, mint a Szabó család. Ezenkívül egy osztály életén keresztül bemutatjuk a középiskolások életét, segítjük őket problémájuk megoldásában. Ezt a közösséget az érettségi bizonytvány megszerzéséig kísérjük figyelemmel. Várjuk a fiatalok leveleit, véleményét, kérését. Szeretnénk megjelentetni az Ifjúsági Magazin évkönyvét, ehhez azonban még sok feltétel szükséges — mondotta búcsúzóul Földesi elvtárs. A hírlapolvasó és az ifjúsági klub első közös ankétja nagyszerűen sikerült — állapítja meg Ládi Vera. — Hallhatnánk a művelődési központ közelebbi terveiről? — Október 31-én Alföld estet rendezünk, közreműködnek a lap munkatársai és a Debreceni Irodalmi Színpad tagjai. December 10-én, a népszerű magyar politikai hetilap, a Magyarország főszerkesztőjével, Pálfy Józseffel szeretnénk ankétot tartani. Terveink között szerepel egy találkozó a Világ Ifjúsága munkatársaival, továbbá a Magyar Ifjúság szerkesztőségével. Rendezvényeinkre szeretettel várjuk a fiatalokat, városunk minden lakóját — kaptuk a választ Ládi Vera művészeti előadótól. Kucsma János Meglepő kérés — Mester! Húzassa már be a gyárig. Propagandisták - tanfolyamon A városi-üzemi pártbizottság a múlt héten ötnapos propagandista tanfolyamot szervezett Tiszaszederkényben. Elsősorban abból a célból, hogy megfelelő szintű továbbképzésben részesítse az alapszervezetek propagandistáit, felkészítse őket az új oktatási év sikeres lebonyolítására. A továbbképzésben mintegy 35 propagandista, közte több vezető KISZ-propagandista vett részt. Az előadások anyaga széles témakört ölelt fel. A tanfolyam hallgatói nagy érdeklődéssel kísérték Nagy Zoltánnak, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesének előadását, amely az ideológiai munka helyzetéről és feladatairól adott átfogó képet, s módszertani útmutatást a propagandistáknak. Újvári István, a városi-üzemi pártbizottság titkára a moszkvai tanácskozás anyagát ismertette. A szocialista gazdasági integráció címmel Zagyvai Béla, a párt-vb tagja, a Tiszai Erőmű igazgatója tartott előadást. Az agitációs- és propagandamunka helyzetéről és feladatairól Wirtz László, a városi-üzemi pártbizottság osztályvezetője számolt be. Dr. Kovács Albert, a párt-vb tagja, a városi tanács vb-elnöke állami életünk időszerű kérdéseit taglalta. A gazdasági mechanizmus első féléves tapasztalatairól Szénási Tibor, a TVK műszaki igazgatóhelyettese tájékoztatta a tanfolyam résztvevőit. I««»« 14 A páncélszoba titka Riport egy szobáról, ahol újságíró még nem járt MOSZKVA központjában, a Szovjet téren áll egy ház, s ebben a házban találjuk ezt a páncélszobát. Sem tűz, sem más elemi csapás nem tehet benne kárt. A műszertábla előtt éjjelnappal egy mérnök tart szolgálatot, figyeli a műszerek állását. A szoba hőmérséklete plusz 18 Celsius-fok, a levegő nedvességtartalma 55 százalék. Ebbe a szobába még soha nem lépett be látogató. A Novosztyi Sajtóügynökséggel sem tettek kivételt, s ezért ezt a riportot az az ember írja, akinek be szabad lépni a páncélszobába. A magas, ősz hajú asszony hófehér köpenyt vesz fel, bemosakszik, akár egy sebász a műtét előtt, egy szekrényből kulcsokat vesz elő és a lifthez indul. — Hogy mit őrzünk itt ilyen szigorúan? — kérdi Alekszandra Szokolova. — Azt, amit sok utánunk jövő nemzedék számára akarunk megmenteni. A páncélszobában Lenin archívumát őrizzük. Cikkeinek, monográfiáinak kéziratait, dokumentumokat, leveleket, táviratokat, feljegyzéseket, mindent, amit itt, 1923 óta sikerült összegyűjteni. Az első dokumentumokat Lenin felesége, Nagyezsda Krupszkája adta át nekünk a családi archívumból. Sok kéziratot kapunk a központi állami levéltáraktól és magánszemélyektől. A Lenini archívum mai napig is gyarapodik. Nemrég újabb nyolc eredeti Lenin-dokumentumot kaptunk. Nem nehéz elképzelni, milyen értéket képviselnek ezek a dokumentumok. De nem emlékszem olyan esetre, amikor valaki ellenértéket kért volna az általa beszolgáltatott Lenin-kéziratért. Az SZKP K& Marxizmus— Leninizmus Intézetének állami pártarchívumában mintegy 31 ezer Lenin-dokumentumot gyűjtöttek össze. A szoba, amelyben a becses dokumentumokat őrzik, egyszerű széfekkel van berendezve. E széfek polcain feküsznek a dossziék. Minden kéziratot külön tárolunk. A lapok közé cigarettapapír vékonyságú papírt tettünk. A kézirat egy kétlapos borítóba kerül, majd egy háromlaposba, végül egy kartondossziéba, s ezt helyezzük a széfbe. Ha a dokumentumot egy tiszta lapra helyeznénk, s egy másik tiszta lappal borítanánk be, idővel a tinta elpárologna s a kézirat megsemmisülne. Ezért az összes dokumentumot álló helyzetben tároljuk. A Lenin-archivumot alaposan áttanulmányoztuk. Minden egyes dokumentumot ismerünk és róla mindent feljegyeztünk egy külön katalógusba: tartalmát, alakját, a tinta színét, a széljegyzeteket, azt, hogy kitől származik a dokumentum s milyen állapotban van. MINDEN dokumentumról másolat készült, s tudományos munka csakis a fotókópiáról készülhet. Az eredeti példányokhoz tilos hozzányúlni. Nekem azért kell bejárnom a Lenin-archívumba, hogy betegyem az új dokumentumot a széfbe, vagy hogy összehasonlítsak valaa mit az eredetivel. Derekas munka volt A BVK savüzemében kilyukadt a cirkulációs csővezeték. Javításánál két ívet kellett kicserélni. A munkálatok a kérdéses napon reggel hat órakor kezdődtek és éjjel 11 óráig tartottak. A cserét megelőzően arra is gondoltak, hogy a hibás részt befoltozzák. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert az anyag már korrodeált. Ekkor döntöttek a csere mellett, amit a telepfenntartás dolgozó- és a csőszerelők fáradságot nem kímélve végeztek el. Derekas helytállásukkal lehetővé tették, hogy ne kerüljön sor az A oldalon visszaterhelésre. (Fotó: Kaprai János) ** V Igény és magatartás az egy közmondás, amely szerint ne szólj szám, nem fáj fejem. Kiváló takaró ez a felfogás azok számára, akik közömbösségből, vagy kényelemszeretetből mindent elfogadnak úgy, ahogy van, akikben nem tüzel a többért, a jobbért, az újért, a magasabb rendűért való küzdeniakarás vágya Más szóval, az ilyen ember azt mondja: én nem bántok senkit, hagyjanak engem is békén. A lényeg az, hogy a fizetések napján megkapja a pénzét, meg minden egyebet, ami még jár, tele legyen az éléskamra, legyen étele, itala, fedél a feje felett, szóval mindene meglegyen, aztán utána az özönvíz. Van ilyen is, szerencsére egyre kevesebb. Aztán vannak olyanok, akik a másik végletbe esnek. Mindenben csak a hibát látják, s még a jó szándékot is mellőzik, ha valamit szóvá tesznek. Ezek az emberek nem képesek, vagy nem is akarnak adott helyzetben és körülmények között tárgyilagosan és helyes nézőpontból vizsgálódni, s ebből eredően nem is tudhatnak elfogadható, megalapozott ítéletet alkotni. Ez a fajta magatartás sem jellemző, de azért itt-ott még megtalálható. Az ember nem szakadhat el környezetétől, attól a közegtől, amelyben él és dolgozik. A környezet formálja az embert, de az ember is formálja, átalakítja, megváltoztatna környezetét. E kölcsönhatás olyan egységet jelent, amelyben az alkotó, teremtő munka dominál. A munka igényeket, követelményeket jelent, amit nem mindegy ki hogy valósít meg. Ugye, hogy megelégszik egy adott szintű eredménnyel, vagy pedig úgy, hogy még többet és jobbat akar a közösség és egyén szempontjából egyaránt. Mert, ami jó a köznek, az jó az egyénnek is. S ha a közösségi és egyéni érdek összhangban van, akkor mag teremtődik a feltétele az előrelépésnek is. De, hogy ez így legyen, senki se mehet el szó nélkül az élet jelenségei, a mindennapi munka gyakorlatának eseményei mellett Véleményt alkotni, kritikusan szemlélni a világot olyan követelmény, ami fokmérője, hajtóereje, ösztönzője az előrehaladásnak, a tettek és sikerek gyarapításának. Mindenki, aki őszintén, becsületesen él és dolgozik, örül a politikai és gazdasági munkában elért sikereknek és eredményeknek. De tudja azt is, hogy soha nem lehet olyan jól dolgozni, hogy ne lehetne még jobban. De a még jobban valóra váltásához az is kell, hogy ki-ki nyitott szemmel járjon, ne rejtse véka alá észrevételeit és tapasztalatait. Ha valaha szükség volt erre az éber, mindenre kiterjedő, minden iránt érdeklődő figyelemre, akkor most, az új gazdaságirányítási rendszer idején szükség van rá. Amikor most külön hangsúlyt kap az önállóság, arra is gondolni kell, hogy ez az új helyzet és lehetőség sokkal bonyolultabb a valóságban, mint gondolná az ember, ami azzal is együtt jár, hogy a nagyobb önállóság, nagyobb felelősséget, a korábbinál magasabb szintű munkát követel. Ehhez viszont meg kell teremteni a szükséges feltételeket és körülményeket. Éppen ezért elengedhetetlen egy üzem, egy munkahely kollektívájának együttes erőfeszítése, a cselekvési készség, a közös nyelv kialakítása. Ha valahol például baj van a minőséggel, a munkafegyelemmel, vagy akár az emberekké való bánásmód kifogásolható, mindaddig nem történik változás, amíg az okokat fel nem tárják, s meg nem keresik az orvoslás útját-módját. Márpedig erre csak akkor nyítik lehetőség, ha mindenki elmondja véles ezt olyan igénnyé teszi, hogy segítsen. Bírálni nemcsak jog de kötelesség is. A helyes gyakorlat nem más, mint az igaz, egy mellett való kiállás, a képviselete annak, ami jobb, ami ésszerűbb, ami nagyobb, minőségileg jobb gazdasági eredményt hoz Mert például ahol csak megkövetelik a minőséget, de nem igyekeznek megteremteni a feltételeket is, ennek valóra vágásához, ott jogos a bírálat, ha szóvá teszik ezt. Mert mindaddig, amíg csak a mennyiségben érdekeltek az emberek, addig gyenge bázisra épül a minőség. Nagyon igaz, hogy a jó minőségi munkát nem kívánni, hanem követelni kell. De ilyen igénnyel csak az élhet, aki megteremti a jó munka feltételeit is. S ha ilyen szemszögből tesz valaki kifogást, vagy emel vétót bármilyen vonatkozásban, akkor is helyesen teszi, ha netán adott pillanatban valakit az őszinte szó kellemetlenül érint. A gyakorlat, az élet igazolja: az uralkodó szemlélet, egy kialakult légkör vagy szokásjog sem merevíthet meg egy helyes irányba haladó munkastílust. Mondhatná valaki, minek megkavarni a vizet, ha egyébként jól megy a termelés, általában rendjén mennek a dolgok, öncélú kritizálásra nincs is szükség. De nagyon helyes elv, hogy egyetlen rendetlenség mellett sem lehet elmenni szó nélkül, még akkor sem, ha azok az eredményekhez képest jelentéktelen apróságnak tűnnek, így válhat csak életformává a rend, a fegyelem, a felelősségteljes munka. S ez nagyon lényeges A bíráló szó ereje nagy. Ezt az energiát helyesen hasznosítani elsőrendű kötelesség. Olyan kötelesség, amit soha, semmilyen időben elmulasztani nem lehet. (sb)