Borsodi Vegyész, 1973. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-05 / 27. szám

A „Két év alatt sok jót kaptánk” (Folytatás az 1. oldalról) románynak vagyunk Ma már örülök ennek, mert mint fizikainak jóval magasabb a keresetem. Ezt követően néztük meg a csomagolót és tettünk lá­togatást az üzem laboratóri­­­umnában, majd az otthonossá varázsolt kultúrteremben. Az üzemvezetői irodában tudtam meg, hogy a gyárnak 114 dolgozója van, melyből 98 fő a fizikai. Ezek a mun­kások ezelőtt három évvel féltek gyáruknak a BVK- hoz való csatolásától. Félel­mük nem volt alaptalan, hi­szen az eltelt fél évszázad alatt a karaidnak már igen sok „ura” volt. Csak éppen olyan nem akadt, aki a munkások élet- és munka­­körülményeivel is törődött volna. Pedig akkor is rend­szeresen megtermelték az évi 10—11 ezer tonna karbi­­dot. Most két és fél év eltel­tével — amióta a BVK-hoz tartoznak — a megkérdezett dolgozók közül egy sem akadt, aki ne így nyilatko­zott volna: a BVK-tól töb­bet kaptunk, mint annak előt­te évtizedeken át. Jól jár­tunk, hogy a borsodiakhoz tartozunk. Aztán sorolják: rövid idő alatt bővítették és korszerűsítették a női, férfi­öltözőt és fürdőt. Viszonylag kulturált étkezőhelyiséget alakítottak. Nagyon jó a munka- és védőruha-ellátott­ság, örülnek a kalóriapótló védőételnek. De a legna­gyobb megelégedettséget a munkahelyi pótlék bevezeté­se váltotta ki. Kisgépesítés­­sel könnyítették a nehéz fi­zikai munkát. Az ez évben végrehajtott béremelés kö­vetkeztében az üzem dolgo­zóinak, átlag 12 százalékkal emelkedett a bére. A karbidgyáriak mindezért jobb munkával, a termelés fokozásával kívánnak felel­ni. Eddigi tetteikkel és ter­melési eredményeikkel en­nek tanújelét adták. Múlt évi tervüket túlteljesítették. Ez esztendei első féléves 6360 tonnás tervükkel szem­ben 6722 tonna 240 1/kg acetilén tartalmú karbidot termeltek. Sajnálatos, hogy sem mű­szaki fejlesztéssel, sem tech­nológiai módosítással szá­mottevően nem lehet növel­ni az üzem termelését. Pe­dig több jelentősnek ítélhető műszaki fejlesztési elképze­léseik vannak. Ezek közül szinte halaszthatatlannak tet­szik a csapolótéri daru le­cserélése, amelynek megol­dása munkavédelmi szem­pontból is sürgős. Ezáltal egy súlyos baleseti gócot tudná­nak felszámolni. Célszerű­nek kell megítélni a karbid konténeres szállításának be­vezetését is. Miután ennek megvalósítása létszámcsök­kentéssel járna, ezért jelen­tősen emelné a gyár egy fő­re jutó termelését, illetve kb. 10 százalékos termelékeny­ség-növekedést eredményez­ne. Terveikben szerepel még egy fekete-fehér öltöző, für­dő felépítése is. Mint látjuk, eredményeik és gondjaik egyaránt van­nak a tatabányaiaknak is. Most július 2-án elkezdték a nagyjavítási munkálatokat, melynek megvalósításához Barcikáról várnak és kapnak segítséget. — Úgy akarjuk elvégezni, hogy jelentősen le tudjuk rövidíteni az erre kapott időt, hogy majd éves ter­vünket is jelentősen túltel­jesítsük — mondta Burda Károly üzemvezető. Sipos Ferenc VIT-kiállítás Leninvárosban Június 29-én a Tiszai Ve­gyikombinát irodaházának előcsarnokában a VIT jegyé­ben kiállítás nyílt. A megnyitó beszédet Hohn László, a nagyüzemi KISZ- bizottság titkára tartotta. El­mondotta, hogy az üzem te­rületén dolgozó fiatalok ed­dig mi mindent tettek az ez évben megrendezésre kerülő Világifjúsági és Diáktalál­kozó sikeréért. A KISZ-fia­talok számos vállalást telje­sítettek, VIT-vetélkedőn vet­tek részt és bizonyították tudásukat. Társadalmi mun­kaakciókat szerveztek, mely­re szép számmal jelentkeztek a fiatalok. A kiállítás célja, hogy még jobban megismerjék a Vi­lágifjúsági Találkozó történe­tét, múltját, jelenét és jövő­jét. Számos érdeklődő tekin­tette meg az ízlésesen kiállí­tott képeket, amelyek hűen tükrözik az elmúlt VIT-ek hangulatát, légkörét és szel­lemét, a baráti országok fia­taljainak életét. " BORSODI VEGYÉSZ Propaganda a közművelődésért Egy kiadvány margójára Néhány lapos kis füzet hagyta el a napokban a miskolci nyomdát. Az eszté­tikus külsejű, szép kiállítású kiadvány — amint azt a cí­mében hírül adja — célja, hogy tájékoztatót nyújtson az érdeklődőknek a sajóbá­­bonyi művelődési ház mun­kájáról. Az ÉMV szakszervezeti bi­zottsága által fenntartott és a nagyközségi tanács támo­gatásával működő intéz­ményben színvonalas és tar­talmas művelődési tevé­kenység tanúi lehetünk évek óta. A művelődési ház veze­tősége, s a sajóbábonyi kul­turális bizottság célja ter­mészetesen az, hogy mind szélesebb körben fejthessék ki a közművelődés, a kultú­ra szerteágazó tevékenységét. Az intézményben négy klub, nyolc szakkör működik eredményesen. A rendezvé­nyeknek már kialakult egy — mindig hűségesen vissza­­visszatérő — látogatói köre. Mindezekről a legfontosabb tudnivalókat megtudhatják az érdeklődők e füzet átta­nulmányozása után. Beszá­mol a kiadvány a könyvtár munkájáról, az olvasás és az olvasnivaló lehetőségeiről, s az ismeretterjesztés helyi tapasztalatairól. A következő hetekben bi­zonyára sok száz emberhez, a gyár dolgozóihoz eljut e prospektus — és remélhető­leg érezteti kedvező hatását is, ha kedvet teremt embe­reknek a művelődési ágaza­tok megismeréséhez, egy-egy előadás meghallgatásához, és néhány új­ klubtag jelentke­zik — akkor elmondhatjuk: hasznos és célt érő lesz a propaganda. (gy. k.) A TVK karbantartó gyáregység NMGY zsákolóüzemi TMK „Március 21.” szocialista brigádját aranykoszorús jel­vénnyel tüntették ki az idén. A vállalat új aranykoszorús szocialista brigádja 8 taggal alakult 1969 januárjában. Az eltelt évek alatt a kis kollek­­tíva kimagasló eredményeket ért el. Munkáik értékelése alapján 1970-ben dicsérő oklevelet, 1971-ben brigádzászlót kaptak. Tavaly zöldkoszorús , idén pedig aranykoszorús jelvénnyel tüntették ki a „Március 21.” szocialista brigádot. A brigád létszáma a megalakulástól nem változott. A bri­gádban jelenleg 5 lakatos, 1 hegesztő és 2 betanított munkás dolgozik. A kis kollektívára jellemző az összefogás, a barát­ság. Bár a létszámnak több mint a fele vidéki, családos, de ha műszak után társadalmi munkára kerül sor, ők teljes létszámmal dolgoznak. Így születhettek meg az elmúlt évi szép eredményeik is. — Műszaki fejlesztésben elsősorban a nehéz fizikai munkát igyekeztünk könnyíteni — mondja Kósa Lajos, a brigád ve­zetője. — A zsákolóüzemben, műszakonként, az átlag 30 fős termelő létszám 500 tonnát emelget. Ezért módosítottuk pél­dául, a zsákterelőt. Ezzel a vagonokban és a gépkocsikon tör- Aranykoszorús brigád ténő rakodás nehézségeit enyhítettük, s ezért az üzemtől megfelelő erkölcsi elismerést kaptunk. Az elmúlt évben egy-egy brigádtag 24 óra társadalmi mun­kát végzett, s többek között cső- és alkatrésztárolót készí­tettek a műhelyben. Felújították a hejőbábai sporttelepet, és megjavították a leninvárosi I. sz. óvoda belső felszerelését és berendezéseit. A tűzrendészeti és biztonságtechnikai előírásokat minden­kor betartják. Kósa Lajos brigádvezető elmondta, hogy az elmúlt 3 évben, amióta a szocialista brigádot vezeti, munka­kieséssel járó baleset nem történt. A balesetmentes munka­végzésért már több dicséretet kaptak a tűzrendészet és biz­tonságtechnikai osztálytól. Rendszeresen részt vettek a szakmai és politikai oktatáso­kon. Az MSZBT által meghirdetett „Ez a való világ” című vetélkedőre ketten neveztek be. A karbantartó gyáregységen belül a Borsodi Vegyészt már évek óta ők terjesztik. Beteg­­látogatásokat, brigádösszejöveteleket, valamint közös színház­­és mozilátogatásokat szerveztek. — Elégedettek-e az eddig elért eredményekkel? — Igen, de nem szándékozunk a határainkon ülni — válaszolt a brigádvezető. — Az idei vállalásokat már a kö­vetkező, magasabb fokozat elérése érdekében terveztük. Az idén 30 óra társadalmi munkát kívánunk teljesíteni tagon­ként. A­ vállalásainkat időarányosan teljesítjük. TMK-terven felül, az üzemben már elkészítettük az ötös és hatos szállító­szalag összekötő csúzdáját. A napokban pedig megkezdjük a hármas számú szalag átalakítását. A szalagban állandó víz­folyás van, s a nedvesség az épületet veszélyezteti, a belső berendezéseket pedig korrodálja, ezért a szalagot átalakítják, hogy az víz nélkül üzemelhessen. Az NMGY jelenlegi nagy leállása után hosszabb üdülésre utaznak közösen. Az anyagi alap egy részét az aranykoszorús jelvénnyel kapót pénzjutalom fedezi. Túri Bertalan A BVK példát mutatott A vegyiparban a Borsodi Vegyikombinát az elsők kö­zött volt a földgáz bázisra való átállásban. Az új ener­giahordozók alkalmazásában ez a nagyüzem nemcsak ha­zai, de európai vonatkozás­ban is példát mutatott. Je­lenleg kémiai technológiai célokra óránként 30 ezer köb­méter földgázt használ fel a gyár. Szintetikus ammóniát, nitrogént, acetiléngázt és pvc-t gyártanak. Az újszerű technológiai folyamatnak vannak olyan pontjai, ahol több mint 1000 Celsius fok­os hőmérsékleten dolgoznak, ugyanakkor néhány méterrel odébb ugyanazt a gázt már mínusz 40 fokon dolgozzák fel. „Zöld utat a vegyiparnak” „Ipar nélkül az ország fél­karú óriás” — mondotta Széchenyi. A másik karjá­nak — melynek ezernyi ke­zén milliónyi „ujja” van — a közlekedési utakat, vasu­takat mondhatnánk. Egy-egy forgalmi térkép láttán pedig gondolkodóba ejt az az al­kotó munka, ahogy percnyi pontossággal, óriási felelős­séggel szervezik, „rajzolják” munkájukat. Hatalmas nép­­gazdasági értékek „robog­nak” a vasúti pályatesteken. Fagyban és kánikulában, az éjjel-nappal helytálló pél­daképeként emlegetjük ma is a vasutasokat. Ott vannak mindenütt az élvonalban, fi­gyelő szemekkel azokon az utakon, ahol közös­ érdeke­ink és céljaink megkövete­lik. Közük van a nagy tem­póban fejlődő vegyiparunk­hoz is. Érzik a leninvárosi bővítés hatását, amely inten­zívebb munkát, fokozottabb felelősséget követel a vas­úton szolgálatot teljesítők­től. A leninvárosi ipari kon­centráció beruházási munkái óta már naponta 12 pár vo­natot indítanak az alapvona­­ti rendszerben,­­­ ezek el nem maradnak soha. A meg­növekedett teherszállítás biztosítására még két nagy teljesítményű gőzgép, két közép teljesítményű Diesel­ és egy nagy teljesítményű szovjet Diesel-mozdony útja előtt zöld a jelző. Az ipar, a vegyipar fejlő­dése azonban nem áll meg ezen a szinten. A gyárak munkáskollektívái mind ma­gasabb termelési csúcsok meghódítására törekszenek. Tudják ezt a MÁV szakem­berei is. Velük karöltve, se­gítve a népgazdasági progra­mok megvalósítását, növe­lik a vágányok számát, új vasúthálózatokat terveznek, korszerű, megbízható bizton­sági berendezéseket hoznak létre, legfőbb értékünk az ember és javaink megóvá­sára. Leninváros térségében még ebben az évben két vágányt építenek, s egy emelt kihú­zó vágányt, a kocsirendezés meggyorsítására. Ez, és a jövő évi fejlesztési tervük költsége mintegy 35 millió forint. A MÁV Tervező Intézeté­nek rajzasztalain már ké­szülnek a legújabb elképze­lések. Vizsgálat tárgyává tet­ték a Hejőkeresztúr—Lenin­város vonalszakasz átépíté­sét és kiválasztják a vonta­tás leggazdaságosabb mód­ját, hogy a villamos-, vagy a Diesel-vontatás célszerűbb-e az itteni viszonyokhoz. Ta­nulmányterv készült egy del­tavágány építéséről is. Nyékládháza forgalmának csökkentésére, egy Em­őd— Hejőkeresztúr közötti vonal­­szakasz építésével gyorsít­Fotó: Kovács Endréné hatnák meg az egyre növek­vő forgalmat fiatal szocialis­ta városunk felé. A tervek szépek és bizta­tóak, ezek a MÁV ígéretei, Borsod egyre hatalmasodó ipari centrumának. Nem csak tervekről, már eredmények­ről is beszámolhatunk: a MÁV miskolci KISZ-bizott­­sága a tízéves a KISZ vegy­ipari centrumának. Nem csak han, 1970-ben elnyerte azt a vándorzászlót, amelyet a Bor­sodi Vegyikombinát, a Tiszai Vegyikombinát és az Észak­magyarországi Vegyiművek adományozott a KISZ-véd­­nökségben végzett ered­ményes munkáért.­­ A „Zöld utat a vegyiparnak” akció­jukban továbbra is eredmé­nyesen tevékenykednek vegy­iparunk fejlesztéséért. Ehhez a munkához a MÁV minden dolgozójának a 23. vasutas­­nak alkalmából sok sikert, erőt­ és egészséget kívánunk a vegyipar minden dolgozója nevében. (—o—e—) Bodolai Balázs, a TVK vas­útüzemének mozdonyvezetője az M—28-as Diesel-mozdo­nyán 1973. JÚLIUS' 1. Személyi változások Párbizottsái ülés Kazfetára­ Június 30-án, kibővített ülés tartott az MSZMP Kazincbarcika városi Bizottsága. A pb-ülés első napirendi pontjában a párt­építési munka tapasztalatai­ró szóló jelentés szerepelt az 1972 november 14—15-i KB és a me­gyei pártbizottság 1973. április 26-i határozatainak tükrében. Ezt követően dr. Vékony Ernő a városi pártbizottság első tit­kára tartott tájékoztatót a vég­­rehajtó bizottság tevékenységé­ről, majd a pb-ülés személy kérdésekkel foglalkozott. A sze­mélyi kérdések tárgyalásánál a pártbizottság a következő hatá­rozatot hozta: All Lajos elvtársat érdemei el­ismerése mellett felmentette vá­rosi pártbizotttsági és végrehajtó bizottsági tagsága alól, mert ma­gasabb gazdasági beosztásba ke­rült, az OVH vízellátási és csa­tornázási főigazgatója lett. Ma­joros Ottó elvtársat a Borsod megyei Kézműipari Vállalat mű­szaki igazgatóhelyettesét, párt­bizottsági tagnak behívta és a végrehajtó bizottság tagjának megválasztotta. Dr. Veres Lajos elvtárs­at a városi pártbizottság pmv.-felelősi beosztása alól fel­mentették, s a Kazincbarcika Városi Tanács elnökhelyettesévé választották. Urbán László elv­társat, a városi tanács vb mű­velődésügyi osztály általános szakfelügyelőjét a városi párt­­bizottság pmv.-felelősi beosz­tásába kinevezték. Szabó Lajos elvtársat, egészségi állapota miatt a városi munkásőrség parancsnoki beosztása alól fel­mentette és az országos munkás­­őr parancsnok nyugállományba helyezte. Holló László elvtársat a városi pártbizottság pgp.-fele­lősi beosztása alól felmentette és megbízta a városi munkásőr­­parancsnoki feladatok ellátásá­val. Tőzsér Lajos elvtársat, a Magyar Nemzeti Bank kazinc­barcikai fiókjának csoportveze­tőjét a városi pártbizottság pgp­­f­elel­ősének kin­evezte. A pártbizottság mellett műkö­dő állandó munkabizottságok te­kintetében a következő határo­zatot hozta a pártbizottsági ülés: Hollósi Bálint elvtársat, az ÉMÁSZ üzemigazgatóját felmen­tette a fegyelmi bizottsági tag­sága alól és megbízta a gazda­ságpolitikai munkabizottság ve­zetésével. Hegedűs György elv­­társat, a városi tanács vb terv­osztály vezetőjét megválasztot­ta a gazdaságpolitikai munkabi­zottság tagjának. Kádár József elvtársat, az ÉRV személyzeti oszály vezetőj­ét a fegyelmi bi­zottság tagjának megválasztotta. Stefán Ferenc e elvtársat, a BHV szakoktatóját, a fegyelmi bizott­sági tagság alól felmentette és helyette Ávéd István elvtársat, a BVK osztályvezetőjét a fegyel­mi bizottság tagjának megvá­lasztotta. Találkozások NYÍRSÉGI VIDÉK első látásra nem tamnál sokat az embernek. Szikes, terméketlen föld, tanya­világ — kemény és nehéz embe­rek. Ezért most nem kívánkoz­nak e tájra, sőt e vidékről el­menekültek és elmenekülnek most is az emberek. Több tíz­ezer szabolcsi jár Miskolcra, Ka­zincbarcikára és az ország tá­volabbi vidékeire, városaiba dolgozni. Természetes, hiszen odamegy az ember, ahol mun­kaalkalmat, megélhetést talál. Mert az embernek élni és dol­gozni kell. Az újsághirdetések kínálják a munkalehetőséget, de csak kevés ember jelentkezik: a statisztikát kell megnézni és abból kitűnik: megyénkben az úgynevezett ingázók többsége szabolcsi, nyírségi ember. Ezek az emberek vagy kéthetenként, vagy jobb esetben hetenként találkoznak környezetükkel, csa­ládjukkal. Nehéz szívű és el­keseredett emberek, és jó az a­z úgynevezett jobb érzésű ember, aki megrója, megszólja őket a vonaton, a távolsági autóbuszon. Úgy tetszik, nekik mindegy, szólnak-e vagy sem . . . Mást is és egymást is ütik. Jómagam nem szólom meg őket. Miért is? Hiszen tudom, hogy kis pénzüket ha megkapják fizetéskor, akkor bizony az elkeseredés néha rosszat tehet, rosszra, vagy gon­dolatban talán jóra is vezeti az embert. És sokszor bizony hiába várja őket a család — ahová indultak. Tudjuk, hogy itt emberek él­nek, emberek, akiknek vala­miből meg kell élniük. A föld — bár ragaszkodik hozzá az ember — ezen a vidéken nem sok jót kínál, és az itteniek örülnek annak, ha­­valahol munkalehető­ség kínálkozik. Évtizedekkel ezelőtt is örültek ennek, és most is örülnek. Nagy gond­ ,ez nem­csak az ottaniak gondja. Jól tudjuk, a nyírségi ember mindig is máshol talált munkát. S, ha néhány évtizedre visszapillan­tunk e vidék történetébe, akkor eszünkbe jut az is, hogy 50 év­vel ezelőtt ezen a vidéken élt egy vegyész.ny.vnöl:* Kabir Já­nos. Kutató és szerény, becsü­letes ember volt. A tudomány, a tudományos irodalom jegyzi a nevét; ő állított először a vilá­gon élő mákgubóból morfiumot. Nyírségi ember. És ez a kemény, szikár talaj, ez a terméketlen vidék, ez a jó megértetést nem kínáló táj­­tudósokat, írókat adott az országnak. Errő*­ a vi­dékről, ha el is mentek az em­berek, valahogy mindig vissza­­­kivankoztak. Találkozni akartak azokkal, azzal a vidékkel, ahon­nét elindultak. Tiszavasváriban van egy gyár. Talán a legnagyobb ezen a vi­déken. Kabay János a tudós, a vegyészmérnök itt született, és amikor mindent elérhetett vol­na, amikor milliókat kínáltak a tudásáért, a találmányáért, nem ment el innét, itt halt meg fia­talon. Negyvenkét éves volt. Gyárat alapított, néhány rozo­ga épülettel, egy öreg gőzgép­pel és munkát adott az itteniek­nek. Ma az a gyár, amit ő ala­pított, világhírű. A MAGYAR GYÓGYSZER­IPAR legrangosabb termékei in­nét mennek a világ minden tá­jára, gyógyítanak és találkoznak az emberekkel. Sz. D.

Next