Borsszem Jankó, 1869 (2. évfolyam, 53-104. szám)
1869-05-23 / 73. szám
202 Borsszem Jankó május 23. 1869. híresek arczképcsarnoka. Simonyi Ernő: Okos ember, mert szélsőbaloldali. Ez paradoxon, melynek kulcsa azon latin példaszóban rejlik: Inter vaccas bos est abbas. Magyarul: A szélsőbalon nagy ember vagy, ha írni és olvasni tudsz és nyilvános helyen le nem sanyizod magadat. E nagy férfiú arczképcsarnokunkban leendő dicsőítésére a sok kínálkozó alkalom közül azt választottuk, midőn legjelentékenyebb műve, a „48- asose“ válaszfelirati javaslata napirenden van. Nem habozunk e feliratot Simonyinak tulajdonítani, jóllehet tudatlan rajzolónk más véleményen van és egy turini vezérfonál odarajzolásával az egészet holmi dictando pensumnak mutatja fel, melyben Simonyié csak az orthográfia. Hihetőleg ezért nem írta alá Madarász, mint a kinek a „hejesirásról“ egészen más fogalma lévén. Egyáltalán sok baja volt már hősünknek a pártja kebelében uralkodó „más fogalmakkal.“ Mikor legfelsőbb parancsból ott hagyta a száműzetés keserű kenyerét, hogy a száműzetési kenyér hulladékain rágódó elvtársakat itt benn vezérelje, csak nem annyira ijedt meg a rábízott csoporttól, mint Falstaff a maga verbuválta katonáktól. Epurálni igyekezett a gyülekezetét és azért ijesztő példa gyanánt először is Józsefet, a Madarászt, akarta mint bűnbakot kilökni a vidéki agitatio sivatagjába. Valt tehát annyi bátorsága, mint a „Magyar Újság“ úgynevezett felelős szerkesztője, azon hivatalos lap m. é. decz. 4-iki számában kijelenteni, „hogy Madarász József urnak a „M. U.“ szellemére (?), irányára (??) és politikájára (???) semmi befolyása nincs.“ És mi történt? Pár nap múlva néhány szélsőbali coryphaeus aláírásával körülbelül következő nyilatkozat jelent meg ugyancsak a „Magyar Újság“-ban: „Ami a „M. U.“ decz. 4-iki számában Józsefre, a Madarászra vonatkozólag megjelent, az nem igaz. Csiky, Patay stb. Végül: Imprimatur — a holnapi lapban kinyomassék. Csanády s. k.“ Mit csinálhatott a mi hősünk ilyen imperativussal szemben ? Szerkesztője ugyan ő lett volna a „M. U.“-nak, de a cautio nem az ő jószágára volt intabulálva; s mikor az ember hivatalos lapot szerkeszt, fel kell venni a hivatalos közleményeket, ha úgy találnak is szólni: „E lap szerkesztője hazudik.“ Különben Simonyi egyik vezére volna pártjának, valamint Irányi a másik. Oly viszonyban állanak egymáshoz, mint Ghiczy és Tisza s a lakás előtt a kérdés csak az : mily viszonyban állanak egymáshoz Ghyczy és Tisza? Hjah, a fejetlenségnek legszebb symboluma, mikor egy testnek két feje van. B. J. Neue freiék. I. Neue freie Presse után Jött a neuer freier Stix. S most « neuer freier Lloyd jön, Horns Organ und Ludevighs. Nagy bolond a freie Presse, Bolondabb a freier Stix, Hajh ! minő is lehet majd hát Horns Organ und Ludevighs r ! II. Bécs városa, balpárt s bolond, Hogy illenek össze ők ? — Becsnek, halnak, s bolondoknak, Van egy Neue freie-jök. III. „Freier Lloyd“ míg nem született, Ludvigh vala hontalan, Születése után meg majd A Hon lesz Ludvightalan. Többet veszt-e majd a Hon. Mint Ludvigh nyer — nem tudom. Törött Bors. Distinctio. Áradozó alakunk s tettmik bizonyítja be folyvást — Oh haza! hogy téged szeretünk, ha gyűlöljük is egymást. Tisza. Hagyjuk a kínzókat, mit mond a világ? szive borzad! Hisz noha barbárok ők, ámde nem oly kitűnők. A sz. István társulatnál. Háromszáz aranyat kivet ez díjat, de nem annak. A ki gemuinumot ir, de — katholikumot. Az egyetemnél. Egy pipaszár Aradon levelet hajt, — ily csoda hajdan Nem történt, mi dolog ? lesz-e belőle dorong ? Vagy szent e pipaszár? vagy tán mely szíttá, azon száj ? Ezt fejtsd meg kereken száz szivarért egyetem! Thinbál.