Borsszem Jankó, 1869 (2. évfolyam, 53-104. szám)
1869-08-01 / 83. szám
a híresek arczképcsarnoka. F 1 - r a. Hogy mily pusztíthatlanul szép még ma is, ezt legvilágosabban mutatja torzképe. Alig lehetett rajta valamit elcsúfítani, pedig igyekeztünk rajta. Vannak bizonyos teremtések, kiknek minden illik, kiket minden megszépít, még a rutizás is. Ezeket előrebocsátva világos, hogy ez a mi Flóránk nem a Szász Károly „Flórája“, hanem Felekiné, ki a szinlapon olvasható a Melindákkal és Fanchonokkal vis-á-vis. Ő a „középfaju“ darabokat virágoztatja, mely tudós czím alá foglalandó minden érzelmes darab, melynek már 1. felvonásában megérzem, hogy a hős pathetikus deklamációjának házasság lesz a vége. Ez a „középfaj“ a czivilizált Európa kedvenc repertorióját tölti be. Az a barbár Shakespeare köztudomás szerint csirkemódra öldökli embereit. Ma csak megkínozzák és vajúdtatják 4 — 5 aktuson keresztül, de legvégén bekoczog Hymen és legyőzve az „ármányt“ diadalra segíti a „szerelmet“. Flóra teljes hatalmában tartja ezt a franczia érzelmi skálát, mely a szenvedély magas C-jét soha meg nem üti, de azért nem fölületes. Nem nagy, de egészséges érzés vonul el langyos hullámokban szerepeln. A vígjátékban is az ép, noha nem tőről metszett kedély képezi tulajdonképi terét. Mikor színpadra belép, azt hiszem egy darab friss kósvajat hoz a majoros zöld levelen — megczukrozva. Én nem édesen szeretem. Ha németnek születik , szemei egész Németországot andalgó schwarmerolásba döntik; ha franczia, százezreket ir jövedelmi rovatába; ha angol, New-Yorkba jár vendégszerepelni. Mint magyar — Aradra vagy Szegedre megy s még a lécz is ráesik a fejére. „Művész hazája széles“ — Magyarország, pláne kapcsolt részek nélkül, legfeljebb Erdély beszámításával. New-York helyett Kassa, Pétervár helyett Temesvár, Boston helyett Soprony. Ha követ is dobnak rám, érteni kezdem Bulyovszky Lilla ambitióját. A festő, zenész, szobrász bátrabban veheti nyakába a világot, a színész vagy író azonban mit tegyen? Vágyai netovábbja a nemzeti színház, hol legmagasb drámai díj volt eddig — 3000 frt (csak nőnek), a tantréme pedig egyegy darab után, ha „bent“ felrúg 1500—2000 frtra, hanem aztán áldhatja is csillagzatát, az időjárást, Radnótiéit, aszemélyzetet, publikumot s még az utolsó kortinahúzót is. Értem Bulyovszkynét, de mert értem, annál jobban szeretem Flórát, hogy itt maradt ebben a kis országban, kis színházban, kis közönségnek játszani csekély fizetésért szép dolgokat. B. J. Nagy Finale („A népkörösök“ czímű új opera buffetből.) A népkörösök kara. Mir sein, mir sein népkörösök, Volks-Kreisler német nyelven, Ki minket ócsárolni mer, Den wem, den wem mer helfen. Nyelvünk a német és magyar, Zeitungen hab’ mer zweie: Magyarnak Hon, németnek Lloyd Und zwar der neue freie. Fél deutsch s halb magyar seid auch Ihr Zweimal zwei Präsidenten, Nagy nevetek szivünkben él Und auf beschmierten Wänden. Móricz: Első elnök vagyok én, Gyűléseket tartok én, Zsidót bolonditok én, Csak úgy éldegélek én. Eduard. Ich hin ein groszer Mann auf Ehr ! Bin neuer freier Redaíteur, Finanzminister auch in spe S e díszes körnek elnöke. Vidats János. Törökverő az én nevem, Bennem nagy erő lakik, Nem tettetek meg elsőnek, No hát leszek második. Hanselmann. Der zweite zweite Praesident Bin ich in diesem Kranze], Und weil der Horn steht ober mir Bin ich ein gehörnter Hansel. Kar. Oh kettős kétség, nagy négység Thur glücklich praesidieren, Jól fog haladni szent ügyünk, Es geht ja auf allen Vieren. (A népköz-kar egyes tagjai négykézláb körüljárják a négy elnököt, miközben a függöny legördül.) 302 Borsszem Jankó Augustus i. 1869.