Borsszem Jankó, 1870 (3. évfolyam, 105-156. szám)
1870-10-09 / 145. szám
412 Jules Favre. Divina lavrente clementia és par le volontaire national — Francziaország kormányzója. Érzelgősségbe mártott államférfi. Politischer Schöngeist. Mikor a mitrailleuse szól, felrukkoltatja egyetlen seregét: az eszméket chasseurs d’Afrique helyett s a világbékét mint 25 fontos ágyút, és megtölti azt a honfibú könnyeivel. Szörnyű, szörnyű .. . Vér között a gyenge könyv , ő állt Bismarkkal szemben. A burkus mosolyogva nézte, mint „volt Favre ájuláshoz közel,a mikor egy kis Elszaszt kért tőle, s’il vous plait. Mint halványodott el, mikor egy darab Lotharingiát esedezett tőle — s’il vous piait. S miként ugrott fel ültéből, mikor Bismark még azon vágyának is kifejezést adott, hogy a mont-valerieni kilátásban kivánná hadait részesíteni — s’il vous piait. Csak egy piczi betűt hagyjon ki a névből s legyen mon Valérien, s. v. p. „Ön elfelejti, hogy én franczia vagyok!“ kiáltott Favre drámailag s hihetőleg elszavalta ezt is, hogy : „Mourir pour la patrie, c’est le sort le plus doux!“ De Bismark erre azt mondá: „Det is michaliens Erbsenworscht“. Elvben borsó-kolbász — tényleg strassburgi szarvasgombás ludmájpástétom. Ezért volt Bismark kénytelen Strassburgot meghódítani s karhatalommal requirálni a kir. asztal számára a szép falatot. Detto egy Tou-kot, melynek húsa Vilhelmus rexnek nagyon ízlett. Jó beatsteaket adott — véreset, igy szereti azt a jó öreg király, így valahogy csak megél szegény Willem. Favre mindezt nézi. Ir sir ellene. Beszél ellene. Márius nem sirt Carthago romjain. Hanem Jeremiás zokogott Jeruzsálem omladékin. Jeremiás nagy költő volt, Favre is az , hanem a Tyrtheusokat csak muzsikának viszik a csatába, nem ők vezetik a hadsereget. Szórd tehát a Jupiter - Favre továbbra is Borsszem Jankó oktober 9. 1876. jegyzék-villámaidat és dörögj tonnans beszédekben ! De én azt kívánom, jöjjön el mielőbb az idő, mikor megint hivatásodat követheted s beállhatsz annak, a mire egyedül való vagy : — oppositiónak. . j. Párisi élelmezési románcz. Mi,lest, babám, oh szólj, miért Érzed magad roszul ? Mért vagy csehül, de sőt, mi több : Miért vagy poroszul ? — Oh kedves, engem tönkre tesz Ez ostromállapot . Az ágyuszóhazug fejem, Fülemben bár gyapot. És fürtiben én édesem Mért nincs aranyporék ? — Ah, hajporom, óh fájdalom Lőporrá változék. Hát barnává szép púderos Hajad mért változék ? — Ah, hajporomból, fájdalom, Zsemlyét süt most a pék ! És hát miért nem kente meg Legalább a frizér? — Ah, mert most a pomádéval készül vajas kenyér ! le szólj, meződről hol a pir, Mely rózsaszinre fest ? — Ah, azzal mostan zsír helyett Berántják a levest ! És hol vagyon kokett czipőd, Hogy papucsban csoszogsz ? — Ah, annak talpa biftek jön, Melyből te enni fogsz ! Borzasztó és irtózatos, Rettentő szörnyűség ! Utóbb tán krinolinodból Lesz palacsinta még ? «■ ! A hálórékliből szelet. Kolbász a strimfliből, És a levesben tésztaként Metélt strumpfbándli fől ! Ily komedencziával tartsd Jól Ármin fiait, S tudom, hogy megelégeli a „diner de Paris“-t. Ártatlan beszélgetés. Fejes. Ugyan kérlek, jó-e az a „Situatió“, amit Napóleon Londonban teremtett? Kurta. Minden esetre jobb annál, amelyet Párisban teremtett.