Borsszem Jankó, 1872 (5. évfolyam, 210-261. szám)
1872-06-30 / 235. szám
Jmtres 30. 1872. Borsszem Jankó. Az in Damokles. (Fk.) Csak az ott ne lebegne a fejem fölött s Monolog. (Fk.) Hm! Még azt mondják, én voltam Jókainak legerősebb kortese. Hát igy árultam volna el magam ? Hm! Ha az ember öregszik!... (Gondolkozik.) Ex jó lesz ! Ennek a Jókainak a terézvárosi jobboldal által kell holmi serleget átnyujtatni. Kéz alatt odamüködhetem s igy megvan a Hübnere annak, miért buzog a ,P. Lloyda is Jókai mellett, kinek regényeit praedilectióbul közlöm esti lapomban. Tán mégis használnak a jövő választásoknál. Akkor ‚οу is minister — voltam már s gyanúba nem keveredhetem. Minden a legjobban menne . . . csak az a Csernátoni, az a Csernátoni! Die Bestie lässt sieh nicht streicheln. S most gyűjtögetni híveket a „becsületes emberek pártjának!“ Da muss ich halt auch mitheulen. Végre kiderül minden. Csak az én conventióm a baloldallal nem, erről felelek . . . élek . . . micsoda Elek ? Tán csak nem Horváth Elek? Csitt! ■gC „lesietségen mondam már én, ímjá: Tréfi аз a kóser „sfogi" Spitzig Iczig szekant ember. Ivánka Imre urnák. Drága barátom,! Maradok tisztelettel alázatos szolgája Gr. Apponyi Albert. Szt.Endréből Esztergomba. Segített a „Krisztus !“ A. A. HOVA? Edos. No, de kumulan Mórreczseben, merre forrdoljam magamat ? Mór. Hát Bukovinában sem kellettél? Edos. Hiszen te fogtad el előttem mind az it választó kerreletjét. Mór. Akkor menj Bukaresztbe. Neked úgyis buk a teszt.