Borsszem Jankó, 1872 (5. évfolyam, 210-261. szám)
1872-02-25 / 217. szám
2 Lipthay Béla báró. Ha ti azt gondoljátok, hogy Borsszem Jankó minden halandó lény bűnlajstromát a zsebében hordozza, akkor Lipthay Béla báró vagy nem halandó lény, vagy ti nagyon csalatkoztok. Képesek volnánk inkább Están bátyánk minden erényeit elfeledni, ami pedig rut hálátlanság lenne, mintsem hogy Lipthay báró egy bűne eszünkbe jusson. Hogy báró ? Édes istenem , kérdezték is őt akkor, mikor a nyakába varrták! Ő akkor csak oly keserves nótával köszönte meg a megtiszteltetést, mint akármelyikünk azt, hogy nem részesült benne. A báróság egyébaránt csak két esetben bűn, egy esetben pedig erény : bűn, mely meg nem bocsáttatok, akkor, mikor az embernek se pénze, se esze sincs hozzá; erény, ha a társaságban gróf találtatok; minden más gondolható esetben — semmi. Igazi demokrata már nem, igazi arisztokrata még nem lehet a báró. A bárónál a fertálymágnás is több , mert erről az ember igazán nem tudja, hogy micsoda; mestersége az, hogy mentül nagyobb marhának nézzék; a bárónak ellenben illik , hogy szerény legyen , és szolid. Igazán"szerencsétlenség, ha valaki bárónak születik. Olyan az, mint a küszöb: rajta kezdődik, mint a regula tartja, az ember is, s ha ezt átvinnék a tudomány legújabb vívmányaiba , akkor közvetlenül a majomtól ő származnék. Az olvasó látja, hogy amit a báróról tudunk az mind alig illik Lipthayra. Ő neki van esze is, van pénze is, és így bűneinek reméli bocsánatát. Nem is arról híres ő, hogy báró , sőt ami több, ő egyáltalán nem híres, sőt nem is igen báró, és nem is annyira liptai, mint torontáli. Torontál, az tudna róla beszélni. És tudna róla beszélni a pesti népszínház, ha már megvolna, de Lipthay reméli, hogy meglesz, és mi reméljük, hogy Lipthay nem csalatkozik. A düledező hazafiságnak, mely már-már romjai alá temeti ezt a népszínházi tervet, ő a lelkes ácslegénye, az isten féltesse őt ! Amily kicsiny vagyok, oly nagyon kívánom neki tiszta demokrata szívvel. 13. J. Február 25. 1872. Borsszem Jabtkó Báli tudósítás a vidékről. Amint igazán megtörtént. Gedefalva, febr. 12. Gzebrák Marczi Csorvás Misihez. Jót bálunk akibe tajcsázunk meg danótunk is. Gyalog Panka föláll, rektram meg a klavér mögé sompolyodott, oszteg rágyújtottak a nótára. Én a hivő valék, hogy azon kezdi, hogy „hej czibaki hármas határ,“ halom ezt csinyáták, hogy Snajder Fáni meg a Höcher Pétert cselekették. Az igaz, hogy faintosan. Ma férfilyak az sarkasunkkal kidobogtuk meg a sarkantyúnkkal kipöngettük helyessen. De hogy mán magyarnóha is legyen, odaintettem magam mellé Gyugyi czigányt és aszontam húzzad Gyugyi a ki isteni va! Czirok Gyuszi meg a kis furuglyán fútta hogy „azt a betyár istenit,p osztég mi is énekelünk osztán hogy akaratoskodott Gyugyi czigán, pofon nyaltam és igy rendibe lévén a dolog úgy tánczótunk hogy ingemba félmeszely vizet csavaritottam ki, a Királ Zsuzsit letapostuk. Osztán kezdtünk innya, osztán kicsit összekaptunk. Nekem nem esett bajom csak a fél fülem lóg lefelé, de Gyuszit jó bejbe hatták. Nagyon jó mulattunk. Kár, hogy ott nem vóta Misi, Jó palytásod Marczi. Amint a „Főv. Lapkban“ jelent meg. Gedefalva, tebr. 12. Tisztelt szerkesztő ur! Igénytelen falucskánkban is hajtá piros rózsáit a farsangi kedv és babérlombjait a művészet. Hangversenynyel elegy tánczvigalmunk volt. Gyalog Anna urhölgy és helybeli kitűnő zenetanárunk Mendelssohn és Schubert dalaival ragadá el a közönséget. Czirok úr a fuvolán magyar ábrándot adott elé. Zene után vidám tánczra perdült a fiatalság. Bálkirálynővé egyhangúlag Király Zsuzsika nő nagysága ismertetett el. A társaság hímnemen lévő része szünóra alatt olympusi játékot adott elő, mely alkalommal Kalmár Gyuri úr tündöklött férfias, daliás magatartása által. A gedefalvai barna zenészek, Ádám prímás vezénylete alatt, a lelkes fiatalság által bíztatva, ernyedetlenül húzták. A kedves vigalom soká fog megmaradni mindnyájunk hálás emlékezetében. Isten velünk!Czeberky Marcziál.