Borsszem Jankó, 1874 (7. évfolyam, 314-365. szám)
1874-09-27 / 352. szám
Ij t Szentkirályi Mór nézetei az északi sarkászokról. ..........................Én igazán nem tudom, minek nekünk az a Cap-Pest ? Ha az árokutczában volna, hát isten neki, de odafönn az isten háta mögött ? Nem hiszem, hogy négyszögöle egy hatost megérjen. Sőt fogadni mernék, hogy ott nincs is négyszegöl. Igaz, hogy lehetne Budapestről négyszegöleket exportálni oda, de hát az inszkrrt dolog, mert amíg egy négyszegöl innen kijut Nap-Pestre, a nagy hidegtől összezsugorodik egy négyszeghüvelykre. Ez tehát nem esett . . . Minek adjunk hát 3000 frtot a fölfedezőknek? Úgyis 15,000 írtunkba került tavaly a jég a közvágóhíd számára, már most meg olyan jégért is fizessünk, akit nem is literálnak? „Franco Pest“ igen, úgy talán mellette volnék, hogy kifizessük, de így nem . . . Mit ? Még azt mondják, hogy a tudományt jutalmazzuk vele ? Hát miféle tudomány az, hogy a sarknál hideg van, hogy ott jéghegyek úszkálnak és hogy a havat nem söprik soha ? Ott valami új lehet a Sztupának, vagy a Kraxelhubernek, akik nem végeztek just és medikát, de én azt már iskolagyerek koromban is tudtam mind . . . Aztán mit hoztak haza azok az emberek? „Hoztam nektek vásárfiát, de a vásáron hagytam.“ Még csak egy jóféle kocsonyára való hideget sem hoztak magukkal, azt is kisütötték belőlük Hamburgban. Kofa náczió ! . . . Aztán parlamentáris szempontból is nyomorult dolog az egész. Csak nem engedhetjük, hogy Nap-Pesten absolutismus uralkodjék ? Követeket kell tehát az országgyűlésre küldeniök. No ja, persze, majd én jegesmedvék ellen fogok érvelni a szószékről! Köszönöm én az ilyen mulatságot . . . Nem kell nekem semmi hegyfok, öböl, jéghegy, sund, outlet, vilet. Nem akarok öreg napjaimra Eszkimóriszczá változni. Nem szavazok meg semmit. De hisz nem is kell azoknak az utasoknak a mi pénzünk. Ha 3 esztendeig meg tudtak élni a jég hátán, éljenek meg továbbra is. Dixi. A NAGY PETŐFI-KIADÁSRÓL. — Aesthetikai tanulmány. — fametszés (xylographia, a görög xylogrks és graphos(fa szókból) a favágásból származik. Utóbbit észlelhetjük az utczán, s amazt Morelli, Pollák, Rusz és Huszka uraknál. A fametszők sokszor favágók, de a favágók sohasem fametszők. ** * Petőfi arczképe fába van metszve. Az Athenaeumtársaság megbecsülhette volna magát ha arany, vagy legalább ezüst lemezről nyomatja vala a nagy költő vonásait. Hiszen fametzésben már Rózsa Sándor arczképe is megjelent. ** * De térjünk át a rajzokra, melyekből néhányat e szám belső kettős oldalán mutatok be, több czélszerű változattal. Amint hogy az Athenaeum-társaság magának ártott vele, hogy nem folyamodott pallérozott ízlésemhez. Hiszen, szerénytelenség nélkül szólva, én világító torony vagyok nem csak államtudományokban, hanem irodalomban és művészetben is. *>1« * A „két vándor“ illustratiója jó rajz, a „temetőben“ czimű nem jó rajz A fürdik a holdvilág“ megint jó illustratio, a „falun“ czimű kép megint nem jó illustratio. A „magyar nemes“ sikerült kép, a „vasárnap volt“ nem sikerült kép. A „kutyakaparó“ csinos, a „vándor legény“ csintalan. Az „elpusztuló kert“ mustrálni való, a „tündér álom“ nem illustrálni való. ** * Csak ily beható bírálat lendíthet a honi fametszészet és rajzolászat hangulatán. ** * Lássuk már most a mustra-képeket: 1. Székely Bertalan. Nem tartjuk nem sikerültnek azt, hogy az érzékeny költő, kinek kezei el vannak foglalva, úgy is tétlenül lelógó jobb lábával rajzolja szive gondolatát a homokba. — 2. Greguss János. A báty ugyan undorral fog a fehér falon ugráló babáktól visszarettenni, de az ép humoru olvasó annál hálásabban fogadandja e játszi enyelgést. A kapufélfa, mintha egyik forgácsával akarná a barna huszárkákat elriasztani, míg a fűben szemérmesen hallgatózó bolond gombák ábrándosan merülnek a jelenet nézésébe. — 3. Lotz Károly. A „befordultam a konyhára“ provokálja a naiv illustratiót. Máskor a művész minket kérdezzen meg. — 4. Jankó János. Fröhlich, az óriási silhouettista, igy fogta volna föl a jelenetet. — 5. Keleti Gusztáv: „Mint a szív első szerelmi titkát. . .“ Ha az erdő szív, ezt csak szivalakunak lett volna szabad rajzolni. Hanem persze, Keleti úr tanár s igy ... — 6. Jankó János (kis) „Megy a juhász szamáron. ..“ A szerelmi szorongattatástól nógatott gazda szamarának, lelki állapota kifejezéséhez képest, oly gyorsan kellene vágtatnia, hogy a juhász lemaradjon paripájáról, kivel csak ennek farka által állhat összeköttetésben. — 7. Lotz Károly (bis.) Egy kis hellenizáló antikizálás csak annál erélyesebben emeli valaki az úgyis görögnek szánt parasztlegényt és olympusi buját. — 8. Jankó János (tér.) íme, egy kis elmésséggel mit lehetett volna csinálni e rajzból! Andrássy Gyula (mint premier) megkínálja a pénzügyi tárczával a juhászlegény szegény juhászlegényt, ki természetesen nem fogadja el a formailag megtisztelő, de lényegileg sértő ajánlatot. — No number. Egy érdemelt katasztrófa, mely fájdalom kimaradt. ** * így állítottuk volna ki Petőfit mi. De az irigység és vakság . . . Szegény nemzet! („Hon.“) Szamáry K. 2 Borsszem Jankó. September 27. 1874.