Borsszem Jankó, 1876 (9. évfolyam, 418-469. szám)
1876-01-02 / 418. szám
JANUÁR 2. 1876. Borsszem Jankó. A KÉT ESERNYŐ. — Valóságos história a Ház folyosójából. — Két esernyő ott magában — Nincs mellette őrző. Egyiknek gazdája Wahrmann, A másiké Győző. Wahrmann véletlenül nyúl a Győző ernyőjéhez . Istócz nagy haragra gyúla, Rettenetes mérges. »Ez itt nem a te parapnyid . . . Hisz a fejem rajta ! Egyebütt hódíts, ha tudsz mit — Kutya fékem adta !« »Győző, a legédesebben Azt kérem te tőled : Hallgasd el a beszédedben Hogy egy zsidó el akarta Lopni esernyődet!« з ! HEATRALIA. A »Hon« t. szerkesztíségének. Ш КЕЕО KÖVETEM a t. szeerkesztőséget, én nagyon meeg vagyok sértve azon polémia által, meelyet mi eellenünk becsületes állatok ellen indítani méltóztatott. Ön meegtámadja az eelefántot, kit pedig Indiában isteni lényül tisztelnek s korholja szegény Rákosi urat, hogy őt feellépteti. Tán irigyli tőle azon diurnumot, meelyre itt szorult, hol minket állatokat neem tisztelnek? Мее ! Mee ! vagy mint önök mondanák : jaj ! oh jaj ! Vallja be őszintén : neem a legnagyobb diadalokat aratják-e velünk ? Ugyan hová lett volna Meyerbeeeer nélkülem ? ! Hát a peleskeei nótárius az ő lova nélkül, hát »Téli rege« a meedve, vagy »Lalla Roukh« ugyancsak elefánt nélkül ? Vagy az a hibája hogy az elefánt elefánt, akarom mondani az elefánt elefánt ? Vagy tán azért gyalázzuk meeg a Musát, meert tudjuk a szeerepünket és neem bőgünk, ugrálunk, meekegünk sugór_után '! Nee üldözzék tehát azon hatalmas állatot, ki iránt feltétlen tisztelettel viseltetünk s vallja be, hogy tévedett. Üdvözlettel (* i d ó f a IV . M ö nal,de a »Dinorah« keecskéje. ifc