Borsszem Jankó, 1881 (14. évfolyam, 1-52. (677-728.) szám)

1881-10-09 / 41. (717.) szám

2­1 szabadelvűek lakomáján. Motto: „Tisza /(. hazánk leg­hűbb fia, alkot­m­ á а­у­и­n­к Ő­r­e, nemzetünk leg­h­öl­­e­eb­b, leg­erélyesebb v­e­z­ére, mi előtt m­indenkinek m­eg kell h­aj­o l­ni.u (Jókai toasztja.) ULA TASSAL, áldomással kezd a harczhoz Tisza pártja. Régi és jó magyar tempó, — Borsszem Jankó is belátja. Kelyhet tölte s felköszönte Férfi férfit — igy volt régen . Bátran hangzó férfias szó: Rá kehely cseng, zug az »éljen.« De hízelgés, istenités — Igaz gyöngy helyt czifra kláris — Érdemesnek jól nem esnek. Nem volt ez divat, de már is Azzá lészen, légy rá készen Büszke szabad magyar nemzet, Nagy poéta ajkán léha Hízelgés szól: — ez a kezdet. Összegyűltek, nagy tort ültek, Hangozik sok felköszönt!», Tisza Kálmánt mint egy bálványt Imádja el a nagy költő. « ki hinné, mit tud ? — imé Jókai Mór megmutatja : Susztergyerek nem hizeleg így, ha eljö újév napja. »Mind kik élnek hitvány férgek ! Egy az isten : Tisza Kálmán.« Bizony csoda : nem pirula A hó abrosz ott a táblán. Derék Tisza felel vissza, Úgy, hogy senki meg nem hallja : »Fájva látom, nincs barátom, Hisz ez mind a talpam nyalja.« Apró hirek: -)­ Az országházban a múlt héten tűz ütött ki, a­melynél Várady és Rohonczy képviselő urak könnyen, egy tűzoltó pedig súlyosan megsérült. Ж Istóczy, alig hogy befejezte röpiratának tvézet­­jét, azt látta, hogy az ő vállalata megszűntével rögtön megeredt a zsidó hajsza Magyarországon is. Már most, hogy czért érjen, a jeles bujtogató nem szerkeszt többé antisemita folyóiratot. JUTTYOMBERKI SaRIUS a. b.el37-b.ezet sig­n.at­xiájáról. ^ Haza minden előtt e­ z a ház az ifjak háza. 4^a$Még két ilyen választás és nem lesz — »öreg a a háznál.« Szomorú kilátások! A honatyaság, honlegény­séggé devalválódik s a becsületben megkopaszodott fej­nek nemsokára nem lesz bátorsága mutatni magát az Absalonok és Sámsonok ily házaiban. Jertek Delilák, hálás fodrászi feladatok várnak reátok! Mi meg, vén sasok, búj­junk el odúnkba, már mi nem igen jövünk aszszonyszemek előtt kérdésbe — vagy ha kérdésbe is jövünk — annál roszabb — az már tárcza kérdés. Takarodót a véneknek! -- Pakolj Pista! Tönődések. (Seiffemnsteiner Solomontvl.) Félnek magokat az emberek, haid nem lesz szép a Deák mono­ment ülve, az áló Szécsinyi n-mono­­menttal vizavi. Pedig nem kül félni: a herr fűn Deák olejan lojál ember, haid mihelest fün oda a királtul a monoment, bizomosan fül áll.* »Gatt!« mondja a herr fűn Smekelesz, ami ed bécsi börziáner de kimaradta. »Gatt ! ezek a madjarok, nem tudnak más mind Abdol Kerim diszkard, Göczi diszkard, fakk­zug, illumináczion, csopa párád.« »Vihájszt?« mondok, »én nekem manta ed fechtmájszter, hóid minden vágásra járja ed p­a­r­á­d.«* Azt halotam már, hóid tolvajbul lette rindör és hojd rendőr lopta. De hogy t­ö­z­b 11 ó ledjen fojtogató, ere rá sok mostand­a Stengli uraságban látok példát. * A gróf ur arczfizionimíját előb jó eltonálta a redakter úr ; most a redakter ur arczfizionomíját jól eltonálta a gróf ur. Az egészet úgy hínak, hojd: jogi álom Borsszem Jankó. Október 9. 1881.

Next