Borsszem Jankó, 1882 (15. évfolyam, 1-53. (729-781.) szám)

1882-01-01 / 1. (729.) szám

2 )1 Az oroszlán és a szamár. Wj/SgjF — Aesopi mese. — ЧЩоьт egyszer egy folyó, hatalmas árja Partján volt az oroszlánnak tanyája Szomját az erős fejedelmi állat Ebb’ a folyóban oltá el, ha támadt. S ha fáradság ült érez izeire, Lemosta azt a folyó hűs vize. Mondjuk ki, — nem halmozva szóra szót: Neki teremté isten a folyót. Lej­ebb, hol a folyó hatalmas árja Meglassula s nádas mocsárra vála. S nem ragyog a gyémántként tükre már: Lakott a parton egy szegény szamár. Megtűrte őt az állatok királya Szomszédnak, de az ő szivébe hála Nem lelt talajt, hogy verne gyökeret. Egyszer, a mikor álomnak ered A víz ura, az oktalan csacsi így kezd el nagy hangon ordítani: »Enyém e víz, onnét a hol fakad Addig, a hol a tengerbe szakad. Mily szép tőlem, mily nagylelkű, nemes, Hogy megtűröm, bár rá nem érdemes, Azt a pimasz oroszlánt ott a parton. No, de pokolba is verem, azt tartom. Ne zavarja a vizem!« Eölveré­m hang az alvót, most fölemelé A nagy oroszlán fejét és igy szóla: »Mit bőgsz, folyópartom füles lakója?« A bátorsága, megrogyott inába Csacsinknak abb’ a pillanatba’ szállá, S igy esdekelt: »Ő nagy úr, kegyelem! Nem mondtam semmi roszat, higyj nekem Hanem csak csupa tiszteletből, látod. — Az álmodhoz daloltam szerenádot.« * Azt kérditek: mi e mese morálja? A csacsi az, az ebadta oláhja .... A többit a bolond is kitalálja. Apró iskrek.­ ­ Úgy kell Romániának. Ha nem kanászkodott volna, most nem kellene megjuhászodnia.] # * * is Cordonnal akarják lokalizálni a boccai zendü­lést. Persze úgy volna legjobb, ha a cordont a bokézer uraknak a nyakába lehetne vetni. * * © Nincsenek tisztában az iránt, váljon hős-e, rabló-e az a Kovacsevics Sztoján ? Pedig azt könnyű megmagyarázni: ha 40 embere van, akkor után álló; ha 400 az embere, akkor insurgens; ha 4000, akkor forra­dalmi tábornok; ha 40,000, akkor fölszabadító hős. * * * Arc Dianiska tanárt, ki a zágrábi egyetemen a ma­gyar nyelvet adja elő, germánizáczióval ^vádolják. Bár adna elő németül s vádolnák magyarizálczióval! ^ * \ \ * * □ A pinezérek jutalmat tűztek ki a helyesírásilag legjobb étlapra. Luxus! Mit gondolunk mi vendégek néhány tollhibával ? Csak krétahiba ne forduljon elő! „ * VT 5{1 ] Kereskedelmi szakszótár. Az akadémia a fin­­ugor és szamojéd-vogul szótárakkal lévén elfoglalva, nem ér rá a magyar kereskedelmi szótár szerkesztésére. A kereskedők azonban, kik megunták a folytonos vádas­kodást, elhatározzák, hogy január 1-től fogva könyveiket fin­ugor nyelven vezetik. "d_­é­ Is.. E titokzatos négy betű alatt minden ember mást­­mást ért. A mi közeli ismerőseink például e képen értel­mezik : Tisza Kálmán: »Bérezi ugyan élhetetlen kale­­faktor!« Andrássy Gyula: »Bismarck után én következem.« Bismarck: »Burkus, ultramontán és konzervatív.« Pulszky: »Bírálók ugatása ékesíti komédiámat.« Istóczy: »Bezzeg ugrasztanálak én Kánaánba.« Kossuth Lajos: »Baracconei Utópiák élemedett kormányzója— barátilag ujjongunk: éljen Kossuth!« Gambetta: »Berlint utolérjük könnyen.« Liszt Ferencz : »Bogarak ugrándoznak éltes kopo­nyámban.« Torma Károly: »Budaquincumi usurpátorokat érdekfeszítően kikotrom.« Blaháné : »Blaháné úr, Evva komornyik.« Seiffensteiner Salamon: »Borsszem, úgy éljek, kaczagtatsz!« Borsszem Jankó: Boldog uj évet kibánok! Borsszem Jankó, Január 1. 1882.

Next