Borsszem Jankó, 1882 (15. évfolyam, 1-53. (729-781.) szám)
1882-03-26 / 13. (741.) szám
A magyar németek. ZERNEI baj közt, súlyos küzdelemben Vergődik a magyar haza. A csüggedök ajkáról el-ellebben Fonnyadt remények kínos panasza. Fegyvert reánk fen éjszak óriása, Délen reánk tör rabszolgáival, S nyugatról kél egy ének harsorgása: »Es braust ein Ruf wie Donnerhall.« »Es braust ein Ruf.« — Fölhangzik a kiáltás Germániának ajkain: »Küzdésre bátran, közel a megváltás Magyar igában sinte fiaim, Mig a Duna a német nemzeté lett S a szittya barbár partjáról kihal. Föl harczra addig — s egygyé lesz a németi . . . Es braust der Ruf, wie Donnerhall! « S Hungária aggódva lesi, várja, A hangos csábra hajlik-e, Ki ős honánál itt lelt jobb hazára: Mindég hűséges német gyermeke ? De imreá ez új örömöt áraszt, — Hű gyermekével szégyent most se vall — Germániának ad az büszke választ — «Es braust ein Ruf wie Donnerhall! »Es braust ein Ruf. Dicső magyar hazánkat, Meg nem tagadjuk mi soha ! Fejünk fölött elzuiga annyi század S édes anyánkká lett a mostoha. Ápolt, segített, óvott szóval tettel — Rád nem szóródtunk hitvány schulverein — S mi zengjük híven, igaz szeretettel: Lieb' Vaterland magst ruhig sein.« S büszkén tekint a német honfitársra Minden igaz és hit magyar, S míg a szivekben kölcsönös a hála, Szent ölelésre nyúl a szív s a kar. Ez ölelés a legnagyobb erősség, Kemény szírt az, mely soha el nem dűl — A Dunánál szilárdul áll az őrség: „Hazádnak rendületlenül! . . . “ Borsszem Jankó. Márczius 26. 1882. Országgyűlési tudósítás. ( From our own.) — "Véderő-javaslat. — Hoitsy Pál. íme egy szűr! Az a szűröm ez, melyet a közös ármádiából kitettek. A két ujja be van kötve, busán kotorászok benne. Az egyikben argumentum-mankó, a másikban egy szám »Borsszem Jankó«. Igenis! Mert a közös hadseregben nem tűrik a magyar sujtást. (Hangoa : Már hogy ne ? Hát a huszár atilla, meg a dolmány, meg a csatár?) Idegen őt a magyar szabás, a magyar szirom. Mindenki a hazafiatlanság raffenrokjának biablonjába bekényszerzubbonyittatik. Ily sereg nekem nem kell! Éljen az önnálló első független magyar nemzeti hadsereg, melynek eszméjét van szerencsém a ház asztalára letenni. Ugron Gábor: Hogy a közös hadsereg mily mételyesítő hatást gyakorol még a romlatlan nép kedélyére is, azt világosan mutatja a népdal, mely azzal a költői képpel kezdődik, hogy hármat rikkantott a rigó és azon a magyar közjogba ütköző sorral végződik, hogy : majd parancsol a.........császár. Kinek egreczhoz — Kinek defeliroz — Ni muszáj! Hallották önök? A nép azt énekli: a császár!... Ezt a közös hadsereg intézményének köszönhetjük ! . . . Tovább megyek. (Csak maradj itt Gabi!). . . a nép azt a léningot, amit mi neki a nemzet verítékéből megszavazunk — a császár kenyerének hijja. . . (Szélbalon csöndes zokogás.) Így rontotta meg a nemzet közjogi fogalmait a közös hadsereg! A mi köteleseigünk a császár kenyerét magyar királyi nemzeti önálló független prófunttá változtatni! (A szélbalon helybenhagyó csuklás.) S meglássák, hogy a magyar baka, ki a császári prófuntot csak nagy erőltetve nyelegeti, a magyar nemzeti komisz kenyeret oly élvezettel fogja ropogtatni, mintha mandulás torta volna! (Viharos éljen a szélbalon. Csany ágyi bácsi lelkes recsegéssel töri le egy túri czipó ragyás csücskit és örömében a ház asztalára vágja.) Orbán Balázs: Búbeszédem bánatos bugatát balázsilag bömbölöm borulatos békebizalmukba. Rendesen azt állítják, hogy a magyar hadsereg sokba kerül és új terheket róv az országra. Én számokkal bebizonyítom, hogy a magyar hadsereg még tiszta hasznot is hajt az országnak. (Ne figurázz Blázi!) A magyar hadsereg legyőzhetetlen, az világos, így tehát évenként legyőzhetnénk egy-egy nagyhatalmasságot. Francziaország 3 milliárdot fizetett, amért leverték. Mi az 5 létező nagyhatalmasságot legyőzve, mindegyiktől csak 4 milliót sarczolnánk. 4X5/20.Husz milliárd! A hadsereg eltartása 5 esztendeig kerülne 5 milliárdba, maradna tiszta haszonnak 15 milliárd s ezt szétosztanék. (Taps a szélbalon.) 5 év múlva pedig, mikor sorra levezettek a nagyhatalmasságok, megalapítanánk az örök békét és feloszlatnánk valamennyi hadsereget, tehát a magunkét is. (A szélbalon ölelkezés.) Íme uraim, ezek nem légvárak.