Borsszem Jankó, 1887 (20. évfolyam, 1-52. (990-1041.) szám)
1887-09-11 / 37. (1026.) szám
2 Királyi szó. A HÁBORÚNAK főpróbája foly, Főrendező a felséges király; Ajkán majd ott a biztató mosoly, Majd a szigor, — dicsér itt, ott bírál. S mert tudja jól, hogy a polgárerény Az éltető nap, őserejű fény, S a hősiség csak ebből egy sugár — Polgárerényre int a merre jár. A próba-harcz után a nép között, Mely ajkra nem magyar, fenn hirdeti; Szeretni kell a hű magyar rögöt, A tótot is e szent föld élteti. S szeretni kell a testvér büszke fajt, A mely e földet védve, annyi bajt, Bút és veszélyt küzdött dicsően át, Szeretni kell ezt a magyar hazát! r Ám ha közéje hódolatra gyűl Az úri rend s a szentes papi nép, Szép szóba mondja el kegyetlenül, Hogy elvesz az, ki sík lejtőre lép. Lejtő a rút vallás-gyűlölködés, Bolond bűn, melyért nagy a bünhödés. Papon, ki aljas népbujtogató, A szent tatár csak czéda viganó. A bölcs király, bár tudja, harczra kész, A polgár-béke hű apostola. Ha egy a nemzet, érje bármi vész, Megküzd vele s el nem merül soha. Hol jó talaj fogadta a magot, Hol a királyi szó szivig hatott, Ott boldogítón ragyog fel a fény, Az éltető nap, a polgárerény. Intendáns levelezés. I. Jókai Mór úrnak, helyben. A drámabiráló bizottság által elfogadott »Keresd a szived« czímű színművét besavanyíthatja. Nekem nem kell. A czime abszurdum, a tartalma rebellis. Ballet sincs benne. Mint cs. királyi intendáns meghagyom ennélfogva, hogy vegye vissza ezt a drámai rébuszt és tanuljon valamelyik népiskolában egy évig természetrajzot, hogy megtudja, hol az ember szive. Ász’ szolgája! Keglevich. II. Katona József úrnak, Kecskeméten. Hallja az úr, hogy merte az úr azt a »Bánk bán« czímű véres szájú darabját megírni?! Nem csak megírni, de elő is adatni ? Tüstént vitesse el azt az öt felvonásos káromkodványt, mert különben megszerzem az úrnak a »Litteris et artibus« medáliát — úgy teszem csúffá. És ha még egyszer mer királygyilkosságot írni, három esztendei Illavát kap honoráriumképen.Keglevich III. gróf és intendáns. Hugó Vidtor úrnak, nem tudom hol. (Gr. Teleky Sándor úr szívességéből kézbesítendő.) Nem tisztelt uram! Ön egy veszedelmes lázító. Krakéler. Atheista. Úgy látszik, hogy magának semmi se szent. Hogy merte Ön megírni a »Le roi s’amuse« czímű anármiska darabot ? Tehát a királyoknak már mulatni se szabad ? Az intendánsoknak meg persze még kevésbé ? Operai zártkörű estélyek, Ruscherbeli chambre séparée-k, ballerina a latere — mind tilalmas ? No hát, énnekem ne prédikáljon az úr! A férez művét visszaadatom, szabadjegyét ezennel beszüntetem, ha beteszi a lábát valamelyik színházamba, kilöketem. Ezt vegye tudomásul, maga skribler! Keglevich pasa intendáns, gróf és kényúr. IV. Schiller Frigyes úrnak, (ugyanazon az úton expediálandó) Szerencsétlen fiatal ember! Úgy veszem észre, hogy Ön is rossz útra tért. Hallom, hogy valami »Don Carlos« czímű színdarabja csak úgy hemzseg a vakmerő radikális, sőt egyenesen demagóg helyektől. Szálljon magába, fiatal ember és javuljon meg. Vegye vissza a darabját és dolgozza át legális értelemben, mert ha nem, Csanády Sándor által fogom átdolgoztatni és úgy adatom elő. Vigyázzon magára!Keglevich intendáns, gróf és szini Mihaszna. V. Shakespeare Vilmos úrnak, (mint a két megelőzőt.) Micsa?! Királygyilkosságok, koronás, zsarnokok, skandalumok a legmagasabb famíliákban ? És ilyen dolgokat maga dobra át ? Azután tömeges bolondok (nyilván rám akar czélozni, mi ?), vicczelődések a magas arisztokrácziára — megállj Kunczsut! Holnap délelőtt 11-kor jelentkezzék intendánsi hivatalomban, ahol várja már a deres. Huszonötöt az illető helyre, köpködményei elégetése — ez lesz a büntetése. Ezentúl pedig magam írom a műveket a nemzeti színház részére. Az lesz valami! Keglevich stb. stb. Borsszem Jankó, Szeptember 11. 1887.