Borsszem Jankó, 1891 (24. évfolyam, 1-52. (1199-1250.) szám)

1891-01-04 / 1. (1199.) szám

Januar 4. 1891. —­ Karácsonyéji ballada. — Ki áll amott a mozdonyon Karácsony éjszakáján ? Körültekintve zordonon Torbágy és l­ia táján. A nagy Reklám-miniszter ö. Vasszörnyön szarvast ü­ld­e ö­n szent, nagy ü­nnepesten.’ Nem, ő most semmi mást nem fiz, Mint érdekét a honnak. Vasmozdony ő is, benne tnz­s­im ketten mint rohannak. Karácsonyéjen próba út, Ez jó, mert a lapokba jut S világgá kü­rtölödik. Roppant dolog! Karácsonyát A honnak áldozá fel! Egy mozdonyon rohant tovább E roppant ember-Eiffel ! Máskor, mint Jézus éjjelén, Nem mozdonyozhat ily legény. Szobrot neki, de rögtön ! Az új „3 király.“ Még egyszer a negyedik dunai Ilid. A fővárosi tanács nagyszerű újévi meglepetést készített a közönségnek. A minisztérium leírt, az újsá­gok lármáztak, hogy mikor lesz már meg az a negyedik dunai híd? A fővárosi tanács nyugalmat tettetett, közönyösséget színlelt, látszólag semmit sem tett. Azon­ban titokban serényen dolgoztatott. Pallért, ácsot, kőmivest, lakatost hozatott, és a közönség híte­ tudta nélkül fölépítette a negyedik dunai hidat. Igen bizony, a negyedik dunai híd fölépült, Sylvester napján föl is szentelték, Újév napjára át is adták a forgalomnak. Aki nem hiszi, menjen el Pozsonyba. No, hát nem dunai hid az talán? Vagy igen. Nem lehet rajta a túlsó oldalra átmenni? De bizony. Egy kissé messze van? Hát nem tudjátok, hogy a fővárosi tanács mos­tanában dec­entralizál ? Hiszen a katonai ügyosztályt csak most helyezi át a várba. Holnap az adópénztárt teszi a Jánoshegyre. Hát nem lehet-e ilyen bölcs elő­relátásból a negyedik dunai hidat Pozsonyba tenni? És olyan erélynek, következetes szilárd akaratnak, mint aminőt a fővárosi tanácsnál tapasztalunk, nincs lehetet­lenség! Meglehet, hogy holnapután lehozatja azt a negyedik dunai hidat Pozsonyból ide Budapestre. Nos, akkor nevessetek azután, kishitű kételkedők!

Next