Borsszem Jankó, 1893 (26. évfolyam, 1-52. (1303-1355.) szám)

1893-03-26 / 13. (1315.) szám

2 Borsszem Jankó. Márczius 26. 1893. Az öreg" Tisza. Csak egy kicsit gyöngébb lennél, Kész örömmel haza, mennél; Néphegyet csak, mást se vesztve, Futnál, öreg, haza Gesztve. Művelhetnéd ősi telked S nem lázongna igaz lelked Ama czéda zsivaj miatt, Mely most ellenedbe riadt. De te nem futsz, itt vagy s maradsz, Igazi joggal illet a dacz. Nincs bár ebből hasznod semmi, Nem tudsz más, csak bátor lenni. Lázbeteg ma a közélet, Azért paczkáz úgy te véled, Míg nem fordul baja jóra, Nem is hallgat okos szóra. Igazságodat neveti, Hogyha szenvedsz — tetszik neki; Kit egyébként számba sem vesz, Ha téged már — nagy ember lesz. Megcsufolják ősz fejedet, Meghurczolják a nevedet. De, hogy téged igy aláznak, Nagy intés ám a hazának. Túrsz ma némán békességgel, S lelked nem hiába ég el! Tűrés, amely panasztalan — Az, mint példa, nem hasztalan. Ki nem tudta, most megérti, Hogy vén Tisza talpig férfi! Bízik bátran az időben, fed az elégtételt bőven. Ám a mártírság elég volt — Mosolyog a geszti égbolt, Lehe balzsam, — oda vigyed Ч*1Gyógyítani sebeidet. Menj el, még a csata előtt — S tán becsvágyó ifjú erők A szorongó szabad elvnek Kiküzdhetik a győzelmet. De a harcz után jöjj vissza r Új erőben, öreg Tisza, Ha a szabad elvek győztek, Ü­dvözölni a győzőket! S ha elbuktak a nagy bajban: Mint az öreg Toldi hajdan, Ki sírjából visszatére, Úgy robogj ki a harcztérre! Emeld föl az esett ügyet — S megszégyenül sok irigyed .... De most, öreg, eredj haza. — Ma küld — holnap hí a haza. Képviselőház. — Jelenet a folyosón. — A képviselőház elé kell terjesztenem ügyemet, hogy képviselői jogaimat megóvjam és a Házban mon­dott beszédeimért megvédjen. Nem csak a Ház folyo­sóján suttognak felőlem minden rosszat, hanem már az irodalom is telve van az ellenem terveit merény­letekkel és czélzatossággal, így hosszas utánjárással megtudtam, hogy, ha jól informálódtam, Arany János költeményeiben is van egy hely, a »Zách Klára« czímű versében, hogy azt mondja: Hamar a gazembert, fiaim Cselényi! Világosan engem akart sérteni a költő. De még élő költők sem tartózkodnak tőle, hogy engem bántalmazzanak. Sőt képviselőtársam Jókai Mór is megfelejtkezik a Ház iránt tartozó tiszteletről és egyik regényében világosan ki is írja: Oh a gazember, már megint mit mivett! Lehet-e ezt egyébre magyarázni, mint hogy engem akart pellengérre állítani? Kérem ennélfogva a t. Házat, hogy képviselői immunitásomat az ilyen orvtámadások ellen védje meg, s Jókai Mór képviselőtársamat regényeivel együtt tiltsa ki a Házból. (Sajna, a Ház nem teszi meg, és a »Politikai divatok« még egyre járják a Házban.)

Next